Cadie Gerwulfé az egyik legveszélyesebb adottság a világon. Ám addig, amíg viseli a kesztyűt, nincs mitől félni. Amikor Herr Wulf megkéri Alaskát és Igort, hogy vigyázzanak egy napig különc unokagyerekére, a fiúk ijedtség nélkül mondanak igent. Elvégre mi baj lehet egy dacos tizenhat évessel? Ám a dolgok gyorsan visszájukra fordulnak, amikor kiderül, hogy Cadie-nek esze ágában sincs együttműködni a két idegennel, akiknek a nyakába sózták. Alaska és Igor számára megelevenedett rémálom kezdődik, halálból visszatért szeretteikkel, hús-vér tükörképekkel és démoni bestiákkal, amikor védencük lehúzza a kesztyűjét, és olajra lép. Csak egy dolgot tudnak biztosan: Cadie nem juthat ki az Impériumba, mert akkor mindennek vége. De ezt megakadályozni egy megelevenedett rémálomban, ahol mindenki ellened játszik, nem a legkönnyebb feladat.
Már az első részt is szerettem, de ebben minden, amit ott hiányzott egy picit, most a helyére került. Bitang jól szórakoztam, na! :D Először is, Herr Wulf <3 Herr Wulf megállíthatatlanul mászik be a szívem csücskébe. Aztán meg Igor és Alaska párosa is tökéletes volt, a multivitamin-elfelezős mindenüket neki! Cadie-t szerettem volna megölelgetni, ha nem harapná le érte a fejem ^^;
A Legendák a bagolyvárosból sorozat második kötetét olvashattam, mely úgy tűnik egy kiapadhatatlan forrás lesz ezentúl.
A tavaly megjelent Talpig feketében kötet emblematikus alakjai szerepelnek a folytatásban is, Alaska Jones, Igor és Herr Wulf, a maszkmester, illetve új szereplőnk Cadie Gerwulf, Herr Wulf unokahúga vagy unokaöccse? A tehetséges mester szívességet kér a két fiútól, hogy vigyázzanak rokonára, Cadiera. Amikor kiderül, hogy a nevezetes unokagyerek tizenhat éves, felfoghatatlan számukra, miért kell vigyázni rá. Nincs sok szabály, csak annyi, hogy Cadie ne vegye le kezéről a kesztyűjét, hiszen, akárcsak Igor és Alaska, ő is adottsággal rendelkezik. Az Imperium számára nem derülhet fény a titokra. A három fiatal azonban az első pillanatban zűrbe keveredik, és Cadie leveszi a kesztyűt, miután szörnyű dolgok elevenednek meg. Bestiák, fenevadak és holtak kelnek életre, ráadásul a rájuk bízott fiú is eltűnik. Igor és Alaszka, valamint az alakot öltött Alaska tükörkép, Adorian is a kaotikus helyzet megoldására törekszik, ami nem könnyű, hiszen nem csak Cadie, hanem az ajtó kilincse is eltűnt. Amikor már-már minden rendbe jön, kiderül, hogy nem is ott van a bajok forrása, ahol gondolták, hanem egészen máshol.
Amennyire nehezen sikerült az első részben megvetnem a lábamat, annyira tetszett a második. Gabriella Eldnek sikerült jól leporolni kissé megfakult, első résszel kapcsolatos emlékeimet. Minden pillanatok alatt a helyére került, és komfortosan mozogtam a furcsa, kietlen világban. A poszt apokaliptikus alaphangulat most is átjött, sőt a szerző által csatasorba állított adottságok még hátborzongatóbbra sikeredtek, mint a kezdő résznél. Mindvégig szépen terjeszkedik a feszültség, és hát, a dolog megoldása is zseniális. Az olvasó figyelme annyira el van altatva, hogy ha valaki rájön a a megoldásra, az biztos csak azért lesz, mert én előre szóltam, hogy nem mindig az egyértelmű a helyes megfejtés! Emellett nekem nagyon tetszett Adorian ábrázolása és szerepe. Ráadásul a történet így képes volt kicsit mélyülni is. Hiányzott viszont Kasja, Igor nővérének személye. Ellenben kárpótolt Cadiera nemtelen valósága, ami tünékennyé tette alakját.
Azt hiszem sokak nevében mondom, hogy várjuk a folytatást, vagy egy újabb történetet Bagolyvárosból.