Hét nap a hegyen

by Kunszabó Ferenc

"A ​vihar elvonult éppolyan gyorsan, ahogy rárohant a tájra. Az ég kék lett egyvégtében, és a Balatonból fölsejlett az újhold félig telt karéja. Felültünk. Hirtelen észrevettem, hogy Eszter háta mögött autó áll. Ütemesen ring a kocsi hátsó két kereke. Sohasem gondoltam volna, hogy kivülről ilyen muris, ha kocsiban szeretkeznek. Eszter fölállt, nem nézett rám. Elindultunk. Több kocsi vesztegelt egymás mellett, és hirtelen rájöttünk, hogy a Bormúzeum felé közeledünk. Kivágódott egy ajtó, és valaki azt harsogta: – Tiszta, világos, uraim! – Népes társaság buggyant ki az útra, magyar, francia, német szavakat röptetve. Egyszeriben tele lett velük a világ. Eszter megfogta a kezemet. Nem lehettünk valami szívderítő látvány sáros ruhában, csatakos hajjal. Egy franciának megállt a nadrágslicce felé tartó keze, és hangosan hátrakérdezett.:
– Ezek kik?
– Nem tudom – felelt valaki.
Franciánk azonban nem hagyta annyiban. Nyilván bosszantotta, hogy megakadályoztuk egyszerű anyagcseréjének befejező aktusában:
– Azt mondtátok, Magyarországon nincsenek se koldusok, se hippik!
Az előbbi hang előrejött, és egy magas, legalább kilencvenkilós hústömegben testesült meg.
Eszter el akart futni."

190 pages, Unknown Binding

Published January 1, 1980

Reviews

[Dóri Petrovich · Rating 3 out of 5]

“Hajnalodott. A csillagok ütemesen, gyorsan halványultak. Az az óra, mikor minden realitás el tud tűnni fejünkből, idegeinkből.”