A mai bolgár irodalom egyik jelentős egyéniségének két fantasztikus elbeszélését tartalmazza ez a kötet. A sorompó című írás főhőse egy szép fiatal lány, aki elmegyógyintézetben él, s odakerülésének rejtélyére csak fokozatosan derül fény. Az orvosi felügyelet alól szabadulva, a falakon kívül, véletlenül megismerkedik egy zeneszerzővel, aki lakásában otthont nyújt neki. A lány különleges telepatikus képessége ekkor kezd kibontakozni, s ennek segítségével egy csodálatos fantasztikus világba röpülnek, ahonnan egyikőjük számára nincs többé menekvés. A fehér szalamandra, mint a szokatlan címösszetétel is sejteti, ugyancsak egy különös emberi lényről szól: egy szoborszépségű fiatalemberről, aki nemcsak ideális testi felépítésével, hanem rendkívüli intellektuális képességeivel is bámulatba ejti környezetét: tudósok, orvosok, matematikusok, filozófusok tanulmányozzák, nők rajongják körül szerelmükkel. Ám a zavarba ejtő külső mögött egy félelmetes belső emberi torzulás lappang, melynek okára a végkifejlet váratlan tragédiája döbbenti rá az olvasót.
Pavel Vezhinov (Bulgarian: Павел Вежинов) (November 9, 1914 – December 2, 1983), born Nikola Delchev Gugov (Bulgarian: Никола Делчев Гугов), was a Bulgarian novelist and scriptwriter, with an interest for social and ethical issues and one of the first Bulgarian authors to use elements of fantasy in his fiction. Vezhinov is best known for his novels The Barrier (Бариерата) (1976) and In the night riding the white horses (Нощем с белите коне)(1975), both later adapted for screen, as well as the screenplay for the Bulgarian film classic Three Reservists (Тримата от запаса)(1971).
Mentally ill daughter or high functioning autistic son?
✒"Досега си мислех, че знам за хората всичко или почти всичко, все едно откъде — от книгите или от себе си. И едва сега съзнах, че и думите, и книгите се страхуват от пълната истина. Или просто се стъписват пред нея."
✒"Всичко, което може да измести пустотата, е хубаво и добро, дори разочарованието, обидата и унижението."
За първи път се срещам с такъв автор и мисля, че останах повече от впечатлена. Павел Вежинов не просто пише, той умее буквално да пренася в светове и сънища. Със сигурност повече ми въздейства повестта “ Белият гущер” и я препоръчвам с две ръце. 😊
Две фантастични повести с трагичен край. Две създания, които никога не биха могли да си намерят място на този свят, птица и бял гущер, момиче и момче, лудост и безкористност.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Всъшност изданието, което аз имам включва и "Езерното момче". От трите повести най - приятна ми беше "Бариерата". Впечатлена съм от автора и продължавам с неговите книги.