أمضي وراءك

by Krisztián Grecsó, نافع معلا (Translator)

كيف لنا أن نعرف حياة شخص إن لم نعرف ما خاضه من قصص الحبّ؟

هذه الروية هي، بمعنى ما، تجارب متعاقبة يخوضها بطل الرواية منذ نعومة أظفاره، وحتى مرحلة متقدمة من شبابه.

ليست رواية أمضي وراءك رواية تسجيلية على الرغم من أنها تمر على أحوال هنغاريا؛ وليست روايةً من أدب الذكريات على الرغم من رصدها تطور البطل ومسيرته. بل هي، في صهرها هذا وذاك، أدبٌ ذاتي جميل… جديد، يلامس الكاتب في ثناياها، ومن بعيد، أحوال هنغاريا الاجتماعية مشيراً إلى إرهاصات تغيير النظام السياسي في العقود الأخيرة.

Genres: Hungarian Literature, Fiction, Contemporary

272 pages, Paperback

First published May 18, 2014

Reviews

[Miamona · Rating 4 out of 5]

Különös, kicsit olyan Moszkva tér hangulatú retró regény. Szürkés-barnás, helyenként áporodott levegőjű, fonnyadozó virág és kollégium szoba szagú, keserédes, társasan is magányos tobzódás. Pont, mint a felnőtté válás rögös útja. A felnőtté válásé, ami a halál pillanatáig zajlik. Hol hangosabban, hol félszegen, de belülről emészt, kívülről formál. Szerintem maga Grecsó Krisztián is felnőttebb lett, mire ezt megírta. De cáfoljon meg, ha nem így volt, van. Lesz… Lesz nekem még Grecsóközeli élményem, annyi szent! :)

Rakétányit bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu...

[asev · Rating 5 out of 5]

Daru'nun zihinsel gelişimi duygusal gelişiminin önüne geçmiş, edilgen kişiliği sürekli olarak geçmişiyle hesaplaşmıştır. Ergenlik, ilk gençlik, tahsil ve mesleki evrelerde hayatının kesiştiği 4 sevgiliden sonra nihayet duygusal olgunluga kavuşur... (+ harika bir çeviri)

[Zoltán · Rating 5 out of 5]

Véletlenül bukkantam Szabó Balázs Bandájára és először a Dézsmában és az Ami elhasadt -ban "hallottam" Grecsó Krisztiánt. És ugyanilyen véletlenül láttam meg a könyv plakátját egy pécsi könyvesbolt kirakatában - először azt hittem verseskötetet fogok venni :D

És bár kiderült, hogy próza, sok a vers, sőt zene a könyvben. Vagy csak én hallottam az Élet elvitelre-t háttérzenének / ritmusnak hozzá? Lehet csak én véltem felfedezni a "dézsmát" és a "hited szerint"-et a könyvben, mert az ember azokhoz köti az élményeit, amit ismer? És azért kötődöm ennyire ehhez a könyvhöz, mert annyi minden ismerős belőle?

Mert Daru én vagyok.

Ismerősek a szerelmek és majdnem szerelmek, a fájdalmak, az értetlenkedések, a visszatérések, elvesztések, tévedések, nevetések, sírások, megcsalás, lesüllyedés, kibékülés. We've all been there, vagyis sokan, sokfele.

Le a kalappal. Marad egy mosoly.

[Kuszma · Rating 3 out of 5]

(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)

J. A.

Hát erről szól a könyv. Kicsit túlírva, persze.

Ui.: Grecsó Krisztián egy jelenség. Ír, gitározik, énekel, publicista, ide megy, oda megy, rockerekkel lóg, ott van minden író-olvasó találkozón, de talán még disznóölésen is. És hát nagyon jó fej. Jó dumája van, kiváló fellépése, szívesen odanyújtja magát az olvasónak – egy ilyen kis piacon ez eszméletlenül sokat számít. Szeretjük Krisztiánt, és én is minden bizonnyal szívesebben kocsmáznék vele, mint mondjuk a magának való Hraballal**. Azt hiszem, 2014-ben kortárs magyar szépirodalomból ezt a könyvet ütöttem be a kasszába legtöbbször. Én ennek örülök, mert ez szépirodalom, még akkor is, ha a nyelvem hegyén ott is ül egy ordenáré nagy csak.

Ui. 2.: Kevés könyvvel találkoztam, aminél ennyire elváltak volna az olvasói reakciók. Amely problémának logikus feloldása, hogy a Megyek utánad-nak kétfajta olvasója van***. Az egyik elsősorban az érzékenység és empátia eszközeivel bontja ki a szöveget (nevezhetném ezt a módszert női olvasatnak, de ez félrevinné a dolgokat – ez nem nemi kategória akar lenni, csupán a szöveggel való azonosulás mértékére utal). Ennek az olvasónak alighanem az jut eszébe e műről, hogy őszinte. Hogy Grecsó (aki persze nem Grecsó, hanem Daru, de tudjuk, hogy megy ez) kézen fogja őt, és bevezeti a saját világába, mint holmi skanzenbe, és megmutat mindent kendőzés nélkül, ahogy az dukál. Észszerű reakciónak tűnik, ha az olvasó ezért hálát érez. Vagy szeretetet, akár. A másik fajta olvasó ezzel szemben az elemzés, a ráció eszközeivel esik neki a szövegnek. Ez az olvasó, meglehet, nem az őszinteséget érzi majd elsődlegesnek, hanem a hamisságot. Én speciel elhiszem Darunak, hogy ez így történt, és hogy fiatalemberekkel így szokott ez néha történni. Ugyanakkor Grecsó szükségét érzi, hogy költői lakkozással vonja be a szöveget – vagyis nem azt írja meg, ami történt, hanem azt, ahogy utólag megfogalmazta, hogy mi történt. Szerkesztett őszinteség. Ez eléggé zavar. Párom azt javasolta, hogy próbáljam ezért úgy olvasni a könyvet, mintha Grecsó sörözés közben mesélné el ezt az egészet nekem, ami egészen furcsa élményhez vezetett: úgy éreztem magam, mintha meg akarnának fűzni.**** És valóban: ez egy olyan szöveg, ami kokettál az olvasóval. Szemez vele. Uram bocsá', az asztal alatt fogdossa a térdét. És ebben tulajdonképpen zse-ni-á-lis! Csak éppen nekem hiába szimpatikus Krisztián, ennyire nem akarom elmélyíteni vele a kapcsolatot.

* Ebben az is közrejátszik, hogy aki nem él, az aligha tudná állni a cehet.
** Talán mondanom sem kell, hogy a két olvasat között nincs értékkülönbség.
*** Esetleg akadnak olyan férfiak körünkben, akik egyszer (régen!) egy kocsmában üldögéltek egy lánnyal, és megpróbálták őt azzal bevonni a magánszférájukba, hogy igyekeztek a maga meztelenségében megmutatni neki önnön lelküket. Mert ugye ha a lány erre a bizalomra nyitott, akkor már szinte kapun belül van, és kisebb eséllyel fog végül kihátrálni onnan. Na, ez a könyv ezt a módszert alkalmazza.

[Yvett Krilek · Rating 3 out of 5]

Regény egy fiú felnövéséről, mérgező "szerelmi" kapcsolatairól, önsajnálatról, fölösleges szenvedésekről, beteljesülés nélküli elfojtott vágyakról, drogról, alkoholizmusról, alföldi magyar valóságról - mindezt egyes szám első személyben, egy adag nosztalgiával nyakon öntve. Nem rossz ez, de voltak részek, amiket nem éreztem annyira gördülékenynek, plusz a karakterek sem voltak kimondottan szerethetőek. A főszereplő Darut se nagyon tudtam sajnálni, valahogy mindig ő ásott saját magának egyre mélyebb gödröt, ahelyett hogy kifelé araszolt volna belőle. Azon felül érdekes volt olvasni, ez is egy perspektíva, egy másik fajta életút, amivel valaki vagy tud azonosulni, vagy nem. Aki tud, annak nagyon fog tetszeni, aki pedig nem, az is tanulhat belőle valamit. Első olvasmányom Grecsó Krisztiántól, de nem az utolsó, kíváncsi vagyok, hogy csak ebben a könyvben érvényesül ez a keserédes nosztalgikus szóvirágos stílus, vagy minden írása ilyen. (folyt. köv.)

[Szeee · Rating 5 out of 5]

Grecsót élmény olvasni, bármikor, bármiről ír. Most épp nőkről. És én továbbra is örülök, hogy nem vagyok férfi. Szegények...:D

[Tamás Gábor · Rating 5 out of 5]

Ezt nem szokták túlzottan szeretni a női olvasók, lehet modoros, pasis vagy éppen szirupos (nem az), de eleven a történet.
Az olvasó elkíséri Darut, a regény főhősét a felnőtté válás rögös útján. Amíg Daru nemcsak saját magát fedezi fel és fogadja el, de otthonosan kezd mozogni a női lélek szegleteiben is. Húsz év történései a viharsarki kis falutól Tótvátoson át, Budapestig, kamasz szerelmek, és igaznak hitt érzések között felnőtté válni.
Azaz: milyen is volt fiatal fiúnak lenni a 90-es években.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/06/...

[Anna · Rating 3 out of 5]

Van benne valami ragályos. A nyelvezetében, a szemben, amivel a világot nézi. Tőmondatokká zsugorodik a díszlet. Végül már én is így veszek tudomást az engem körülvevő tárgyakról. Ez a múlt. Ez már a jövő. Ez az én életem. Az a tiéd. Miénk. Miénk, múlt, enyém, jövő.

[Shoug · Rating 1 out of 5]

أحاول كل فترة أني أطلع من منطقة راحتي وأقرا نوع أدب جديد أو كتاب ما قد سمعت عنه وغالبا ما تكون النتائج حلوة، لكن للأسف هذي المرة ما كانت.
سعيدة جدا إني خلصته

[Dorottya · Rating 5 out of 5]

Ez a regény nagyon tetszett - megérintett, hozzám szólt. Zsigerinek, valószerűnek érződött, néhol magamra is ismertem benne, leginkább az érzelmek és érzések terén, mint a konkrét történések, tapasztalatok terén (az én élettörténetem eddig egészen más, mint a főszereplőé). Zseniálisnak tartottam azt, ahogy be lett mutatva egy csomó dilemma, tépelődés, tanulópénznek felfogható negatív tapasztalat, ami a boldogság/szerelem keresése közben felbukkan egy emberben: milyen korán veszi észre a másik nem; olyanba szerelmesnek lenni, akinek nem tetszel; friss kapcsolatban való bénázások (lelki és testi szinten egyaránt); megcsalás és megcsalatás; a titokzatosság mint vonzerő, más értékrendek; tehetetlenség, ha a másik önpusztítóvá válik; önzőség; más kihasználása; hosszú kapcsolatban történő elhidegülés és még sorolhatnám. Közben rengeteg más, a párkapcsolatoktól független téma is megjelenik, pl. a falusi, kisvárosi lét, ill. a városba került falusi "gyerek" megváltozása, barátságok alakulása, tudat alatti irigység miatti csodálattal vegyített gyűlölete másoknak...
Daru nem egy tökéletes karakter, néha egészen ellenszenvesen viselkedik (mint kb. mindenki a regényben)... de következetes és tényleg egy egésznek, egy embernek tűnik, annyira valósághű és annyira életszerű... emberi. Csodálatos a karakterábrázolás ebben a regényben.

Az írási stílus meg úgy tud művészi és gyönyörű lenni, hogy nem extrém módon cizellált... ezt nevezem tehetségnek.

[Orsi · Rating 3 out of 5]

Számomra ez a könyv befejezetlen maradt, ezért a három pont. A hangulata, ami miatt szeretem Grecsó könyveit megvolt, de Daru karaktere nekem nem állt össze.

[Nora · Rating 4 out of 5]

Nagyon tetszett az elbeszélői narratíva, bár a vége egy picit gyorsnak tűnt.

[Dóra Esze · Rating 4 out of 5]

Gyorsan elolvastam, ez fontos volt. (Nem ismerek magamnál lassúbbat, nekem három nap rakétasebesség.) Budapesten voltam hat napig, a felénél kezdtem el, fontos volt, hogy otthon fejezzem be. Maga a regény cseppet sem budapesti, ez az egyik legjobb tulajdonsága. Grecsó változását az évek során érzékelem, de még mindig nem tudok kiforrott megállapításokat tenni róla. A tehetsége fényes égi fejsze, az nem kérdés, de egyes tempói halálosan idegesítők, mások parodisztikusan visszásak. Nem baj. Ez mind belefér. Szeretem a helyét, a karrierjét, a hangját, szeretem a világlátását, szeretem, hogy minden műve ívet ír le a szívemben, és ezért elnézek neki olyasmit is, amit egy szintén híres közös ismerősünk (nem ő! nem az, akire a nyájas most gondol!!!!!!) úgy foglal össze, Grecsó a tinik és nagyik sztárja lett. Nem tudom, így van-e. Különösebben nem zavarna. Nekem bejött a Megyek utánad magszerkezete, ez a finoman felkavaró, oszcilláló önreflexió, miszerint egészen váratlan pontokon belepofázik a narrátor a saját szövegébe, hogy hát Daru ő, de nem ő, mert Daru tudván nem tudja, hogy ő majd az lesz, akivé a nem-Daru-Daru most sejtetve téve-nem teszi -- követhetetlen, nyilván, az a dolga. Ezzel együtt gyönyörűen rásimul a cím két szavára (JA-ra most nem szeretnék, bocs, egyébként 2017 augusztusában egy gyönyörű reggel arra ébredtem, már nem szeretem JA-t, hihetetlenül utálom már JA-t, ki is tudnám fejteni, csak nincs kedvem) az önmaga köldökébe olykor-olykor kajánul belebökő akikmárnemleszeksosemdeközbentevagyazilletvecsakleszelilletvecsaklennélhatearramennélazerrehelyettésénislehetnékmás,
pukk,
szóval ez csodás írói ötlet és elképzelés. Én naiv, egyszerű kis ribanc-olvasó (nem az, aki ribancot olvas, hanem a befogadásban olcsó lotyó) vagyok, engem a sztorival akármikor meg lehet, nekem csak átbaktatnak a színen az érdekes csajok, és máris le vagyok kenyerezve. Ennyi a vágyam, olvasmányos figurák, figyelmemre méltán számító résztörténetek. Ez van, nem szégyellem, nekem ez a stílus jöhet, jöjjön is. Mondjuk a cuki kis modorosságokon azért fenn-fennakadtam, hát hiszen csak egyszer, csak egy este költhetnék el bűntudat nélkül annyi tízezrest, ahányszor Daru abban a pillanatban kívülről látta magát. Nem kéne ennyire beleszeretve lenni az érzékenységét mint vizes és emiatt egyre hidegebb, vékony pelerint viselő bölcsészfiú figurájába, aki amúgy meg egy ingyensörért élve megeszi a dédi gyerekkori vonalzóját, azt a meghatóan kopott darabot. De ez tényleg mind belefér, ennél mind lényegesebb, hogy Grecsó már csak Grecsó, az is marad, és ez nekünk irtó szerencse. Tényleg.

[Szabolcs Sebestyén · Rating 5 out of 5]

I have been wondering why I liked Grecsó's novels so much. In addition to the fact that he's a good writer, I think the reason is that we were born in the same year, so we speak the language of the same generation. Although he is from (and his stories are placed in) a region which is the opposite part of Hungary where I grew up (and how different they are!), everything seems familiar and as if we see the world through the same eyes. He tells real Hungarian (or Central-Eastern European) tales.
The story is about a guy's (Daru) life since his childhood till his thirties, and the great idea is that Grecsó tells the story through Daru's girlfriends. The stories are about relationships with failures and disappointments, where we can see how Daru gets sometimes closer to self-awareness, and other times farther away from it. His main doubt is whether things are the consequences of his decisions, or they just happen without he being able to change them. Grecsó writes his story in third person, but he makes clear that the narrator is actually Daru himself, as if he rejected his young self. In the end there is some resolution and self-acceptance.
It's a great novel which doesn't aim high and just wants to tell a very human story. Even an adolescent could enjoy it because he/she could indentify him or herself with the situations and problems. I highly recommend it, I hope it'll be translated to other languages.

[Adri · Rating 4 out of 5]

Érdekes élmény volt ez a könyv. A szokásos grecsó-stílus tökéletesen érződött rajta, ami remek mondatokat, minden helyzetre pontosan illő kifejezéseket és hasonlatokat jelentett. És amire a leginkább felnézek, az a modorosság és túlírtság hiánya. Ez az az elem, amit minden Grecsó könyvben megtalálok, és ami miatt ennyire tisztelem az író munkásságát.
A főszereplőt kifejezetten unszimpatikusnak tartottam, hiszen értem én, hogy rossz családi háttér és egyebek, de ezt a mértékű tengést és ostobaságot nem kellemes 300 oldalon keresztül követni. Nem mintha a kellemesség lenne a cél, de ez már átlépte a toleranciám határát. Valóban, értem én, hogy ehhez a könyvhöz egy ilyen karakter illik, de talán ez volt az egyetlen dolog, amit nem tudtam elviselni, illetve ebből következett az összes egyéb problémám.
Ha Darutól eltekintünk (ami rendkívül nehéz, tekintve hogy az ő gondolatait követi végig a könyv), a többi szereplővel nem volt problémám, az egyes lányokhoz tartozó történetek életszerűek és szépen követhetőek voltak.
Nem érte el a Vera szintjét, de egy viszonylag jó könyvélménnyel gazdagodtam!

[Brigitta Szávold · Rating 5 out of 5]

Az ereje abban áll, hogy ez egy líraian és pszichoanalitikusan elmesélt nagyon, túlzottan is ismerős történet. Daru, a főszereplő mi vagyunk mind. Volt szerelmei is kicsit mi vagyunk, párbeszédbe bonyolódunk az elbeszélővel és némán, gondolatban előadjuk neki a védőbeszédeinket.
Valahogy a magyar (és világirodalomból) hiányoznak olyan kortárs irodalmi művek, amik nőknek mesélnének arról, hogy is működik a férfi vagy kamasz psziché, mi a logikája, miként is surolódjunk, hangolódjunk kicsit jobban össze. Számomra kicsit ezt pótolja ez a regény. Bárcsak kéznél lett volna, mikor éveken át Darukba futottunk bele, mentünk utánuk vagy robogtunk át rajtuk, nem mintha az elolvasása változtatott volna a dolgok menetén, de segített volna megérteni, kivel van dolgunk. Talán kevesebb fájdalmat okoztunk volna egymásnak.

[István Héjja · Rating 3 out of 5]

Nagyon remélem, hogy csak kitalált történet, ha pedig nem, akkor csak abba reménykedem, a történtek nem jellemzik a magyar vidéket. Maga a könyv életképekből áll össze, nagyon semmi sincs jobban kibontva, nem látunk a dolgok mélyére. Ez abból is adódik, hogy Daru érzelmi inteligenciája egy krumpliéval vetekszik, így számomra az érte és szerelmeiért való drukkolás is elég lehetetlen feladat volt. Hiába nő fel a hős a történet végére, nem nagyon éreztem benne a fejlődést, és az egész tanulság egy nagyon alap dologra fut ki, amiért igazából felesleges elolvasni a 300 oldalt. Nyilván a nem (vagy minimális) fejlődés is lehetséges, akár valósághűbb is talán mint másképp, ez viszont az olvasási élvezet kárára válik.

[Dóra · Rating 4 out of 5]

Igazi kortárs magyar regény, ösztönvezérelt emberekről. Ha nem írná többször, hogy "Daru én vagyok", akkor is érződne, hogy egy ilyen karakterből sosem lesz zenész, legfeljebb valami merengő író. A problémám csupán az általánosítás. Persze sosem állítja a könyv egyetlen sora sem, hogy a világ márpedig ilyen, az emberek márpedig ilyenek, csupán hiányzik az ellenpélda. A kortársmagyar nem szül soha egy Holden Caulfield-ot, ezek a karakterek még akkor is lefekszenek a prostival, ha el sem jött.

Egyébként műfajában a hihetőbbek közé tartozik, itt csak negyed-fél dimenzió hiányzik a szereplőkből ahhoz, hogy hihetővé váljanak.

[Krisztina · Rating 5 out of 5]

Az első Grecsóm. És azt kérdezem, miért csak most?! Hol voltam eddig?
Nagyon tetszik az egész - maga a történet, a stílus amiben íródott, a gondolatok, amiket ébreszt, a koncepció, hogy a szerelmein keresztül ismerhetjük meg és láthatjuk felnőni Darut. A hangulata is zseniális - talán a Zabhegyező (ma már Rozsban a fogó, ugye) váltott ki nálam hasonló hatást.
Biztosan újra fogom még olvasni párszor.

[Nuha · Rating 1 out of 5]

*الترجمة ركيكة وتوجد بها مصطلحات عامية شامية على مايبدو.
*القصة عن أحمق متعدد العلاقات يشكوا من خطب نفسي وقد يعاني من انفصام !
* لا أعلم لماذا انهيته بعد كل هذه الركاكة احتمال حتى أحللمبلغ مادفعت في هذا الكتاب، لا أنصح به ابداً خاصة مع وقت الحجر سوف يضجركم لابعد مدى!

[Gyopi · Rating 5 out of 5]

“isten veletek, régi barátok, régi gangok, szervusztok, szerelmek, szeretők, elengedlek titeket, menjetek, ti vagytok a gyönyörű, kormos, ragacsos, mézgás múlt.” hogy lehet, hogy egyszerre összeszorítja és melengeti is a szívet ez a könyv?

[Veronika Oblián · Rating 4 out of 5]

Egy gyönyörű történet a felnőtté válásról. Daru életét kísérhetjük végig szerelmein keresztül,hogy hogyan küzd meg a gyásszal, a nőkkel, a nagyvárossal, a felelősséggel. Grecsó most sem okozott csalódást. A szememben mestere az érzések, hangulatok megragadásának és most is egy igazi időutazásra vitt el.

P.S.: Darunak kéne egy pszichológus

[Orsi Nagy · Rating 5 out of 5]

zseniális. minden fájdalmat, vívódást, keserűséget és örömet átéreztem benne, "nő létemre" (szarkazmus...).

[Patrik Morvay · Rating 5 out of 5]

Instant kedvenc lett a könyv is, Grecsó is. Újraolvasás betervezve.

[BESH · Rating 1 out of 5]

تتحدث الرواية عن علاقات شخص المتعددة وشخصيته المضطربه ؛ كانت بالنسبة لي ممله اكملت القراءة فقط لاحلل ما دفعت ..

[Omar Abu samra · Rating 1 out of 5]

اول خمسين صفحة حرفياً كلام لا معنى له، مش قادر

[Shoug · Rating 1 out of 5]

أحاول كل فترة أني أطلع من منطقة راحتي وأقرا نوع أدب جديد أو كتاب ما قد سمعت عنه وغالبا ما تكون النتائج حلوة، لكن للأسف هذي المرة ما كانت.
سعيدة جدا إني خلصته

[Emese Kajli · Rating 3 out of 5]

Ez volt az első Grecsótól. Nem mondom, hogy az utolsó, de szokatlan volt, nem annyira tetszett, de hát látszik, nem vagyok otthon a kortárs magyar irodalomban. Néha igazán magával ragadó, különleges hangulatú. Azt hiszem, ez a kulcsszó: hangulat. Az egész mű, a kronológiája, számomra kusza, érthetetlen, zavaró. Nem lineáris. Érzéseket ad át, hangulatokat, színeket, szagokat, mozdulatokat, emlékfoszlányokat. S nekem, aki a mecsek lankáin nőtt fel, talán nem is olyan izgalmas, hiszen nem tudom, nem sejthetem milyen falun felnőni a Viharsarokban, nem tudom milyen a kanyargó Körös, a Tisza, csak sejteni tudom.
Daru nem én vagyok, ő egészen más, és nehéz azonosulni. S úgy éreztem, a lányok csak jönnek-mennek, ott hagynak egy darabot Daruban, és cserébe elvesznek tőle valamit, de a karaktere megmaradt annak akinek megismertük.

[Katalin · Rating 3 out of 5]

I like the author's poetic style,the way he describes the scenes of the main character's childhood and how he recalls the persons involved in his past.

But after a while I got bored with the repetition of his bothering about,the endless sprees,the permanent
self-depreciation,guilty or non-guilty conscience.

This is a story of a pathfinder(called Daru in the novel) coming from the countryside with the desire to overcome and leave behind the poverty,the greyness and plainness of the village where he grew up.

[Ádám · Rating 5 out of 5]

Végre egy jó kortárs magyar regény...