Férfiidők lányregénye

by Zsuzsa F. Várkonyi

Genres: Historical Fiction

323 pages, Hardcover

First published January 1, 2006

Reviews

[Veronika · Rating 3 out of 5]

Több okból is kényelmetlenül éreztem magam az olvasása közben. Kezdetnek a kamasz lány felnőtt férfi sokértelmű viszonya miatt. Amikor az apa-pótlékból valami mássá, viszolyogtatóvá fordul az egész. Állítom, az a jelenet átlépett egy határt, amitől felfordult a gyomrom. Mert addig annyira más volt bemutatva :(
A sok aldókázás. Amikor a végére elhagyjuk a jelent, éveket ugrunk, és már terápiás mélységben előtárul, ki mire vitte szexualitásban, múltfeldolgozásban, bekacsint a szerző szakmája, és ez kivételesen most nem tesz jót. A kevesebb néha több. Pedig olyan szívet szorongató helyzeteket érint, mint mikor szülők elveszítik a rendszer és a vallásüldözés miatt miatt a gyerekeiket, gyerekek pedig az összes családjukat.

[Bandi · Rating 5 out of 5]

A film után értesültem a könyv puszta létéről egyáltalán, így azon áldott jó dolgom volt, hogy Aldó minden gondolatát Hajduk Károly hangján hallatta velem az agyam.

Nem is értem, hogy lehet nem szeretni Klárát vagy azt, hogy Aladár az Aldóka. Annyi baj legyen, szeretem én mások helyett minden nyügét-báját a könyvnek.

Ez a regény sok módon fedi le az érdeklődéseimet és csak ismételni tudom, hogy mintha nekem írták volna egy ki nem mondott kérésemre. Az életben maradás okozta viszkető, tehetetlen érzés az amivel a legjobban tudok azonosulni a szereplők nyomorából, s ezáltal az örömeikkel is.

Szép mű. Élő dolog.

[Kovaxka · Rating 5 out of 5]

Aldó és Süni története már filmen is megragadott, nem eresztett a könyv sem. A szerző nagyon sokat tud az emberi lélekről, és gyönyörűen fogalmazva, tökéletesen át is tudja adni. Megrendítő vallomás a túlélésről, a szeretetről, az egymásba kapaszkodásról. Nem nagyon találok szavakat az értékeléshez, megkönnyeztem a filmet is, a regényt is. Utóbbi minden szempontból teljesebb élmény, még akkor is, ha az epilógus különösen fáj.

[Delibab · Rating 2 out of 5]

Az Akik maradtak c. film megnézése után olvastam el és... jobb a film. A könyv kicsit olyan, mint egy tankönyvi esettanulmány a traumák utáni gyógyulási folyamatról. Nagyon "szakszerűen" éreznek a szereplők, csak valahogy nincs benne dramaturgiai feszültség, még az igazán drámai jelenetekben sem.

A filmet viszont nézzétek meg!

[Annamarie Kelemen · Rating 4 out of 5]

Tetszett a könyv, egyes részeit kifejezetten imádtam. Sírtam és nevettem és féltettem a szereplőket.
Egyetlen része volt, ami szinte elvette a kedvem a befejezéstől, ha valaki olvasta azt hiszem sejti melyikre gondolok.
Ezért bár itt 4 csillag szerepel ez inkább egy felfele kerekített 3,5

[Betti · Rating 5 out of 5]

Az egyik legszebb történet, amit valaha olvastam.

[Edina Fehér · Rating 5 out of 5]

Megrendítő, ugyanakkor szívmelengető olvasmány.
Bár a film verziót nem láttam, de nekem már az is nagy élmény, hogy a két cím nem azonos.
A könyv címe hűen adja vissza: a 45-56 közötti kemény időkben próbál normálisan felnőni egy olyan kislány, akinek az élete majdnem felében minden volt, csak normális dolog nem. Szülei és testvérei elvesztése megkeményítette, de aztán a film címére utalva, akik maradtak, megpuhították egymás szívét, a kis patchwork családok igyekeztek újra rendezni a soraikat, hogy az élet a lehető legnormálisabb mederben folyjék tovább.
Kitűnően megírt, szívhez szóló történet mindenről, ami emberi, és mindenről, ami emberfeletti.

[Noemi · Rating 3 out of 5]

Különleges könyv, és mindenképpen gazdagabbnak érzem magam tőle.

Azért kap mégis csak három csillagot, mert a főszereplők kapcsolata, annak dinamikája és határátlépései, valamint a jövőbeli implikációi mélyen kényelmetlen érzéseket hagytak bennem. Tekintettel arra, hogy a szerző pszichoterapeuta, szeretném azt hinni, hogy mindez tudatosan és okkal része a történetnek.

Egyedül azonban nem tudtam túllépni a kezdeti sokkon, és a történetet a helyére tenni. Hiányzott, hogy az írónő kicsit jobban fogja az olvasó kezét, és segítsen, ha nem is elfogadni, de valamilyen módon megérteni mindennek a célját.

[Annamária · Rating 5 out of 5]

Olyan jó, amikor egy tragikus és végtelenül szomorú történetnek végül is nem szomorú illatú a vége. Egy csoda, hogy meg lehet úgy írni egy regényt, hogy a sok szomorúság közepette ne kelljen végigsírni, vagy ne érezze úgy az olvasó, hogy ezt a terhet még olvasatban is szörnyű elviselni (nagyon sok holokauszt történet esetében ezt érzem és emiatt le is szoktam ezek olvasásáról). Olyan könyv ez, amely úgy állít hiteles emlékművet egy jelentős történelmi időszaknak, hogy közben élmény az olvasás is egyben. Mindenki el kellene olvassa, ritka kincs!

[Borka · Rating 5 out of 5]

"- [...] És képzeld, indulás előtt Erzsi egy vörös keresztet is föl akart varrni a kabátomra, de azt nem hagytam: sok baj tud lenni ezekkel a megkülönböztető jelekkel. Nekem a sárga csillaggal vannak kedvezőtlen tapasztalataim, most meg mintha a vörös csillagosoknak lennének túlélési nehézségeik."

[Horvát Blanka · Rating 3 out of 5]

Elég élvezhető volt, nem volt feltétlenül kiemelkedő DE a pót apa-lánya explicit jelenete örökre a traumáim között büszkélkedhet. Teljesen ki hagyható jelenetnek érződött ami sajnos nem lett kihagyva, semmilyen konkrét történetszál nem lett belőle. Őszintén csak az írónő kellemetlen kinkjének érződőtt.

[Zita · Rating 5 out of 5]

“Talán épp megingó tekintélye aládúcolására találta ki a főszerkesztő, hogy Klárát következetesen csak „kislány"-nak szólítsa. (Önmagát főorvos úrnak szólíttatta.) Mindenki másnak volt neve. Igaz, a titkárnőt és a gépíró kislányt leszámítva azok mind orvosok. De hát keresztnevet nem csak orvosok között osztogatnak! („Nincs is nekem bajom ezzel a megszólítással - magyarázta Klára Pepének. Végül is én sokkal inkább vagyok kislány, mint amennyire ő főorvos!")”

[Renáta Gyárfás · Rating 5 out of 5]

Szavak nélkül maradtam. Egész történet alatt próbáltam megérteni Klára és Aldó kapcsolatát. Csodálatos! De még mindig nem értem a kettejük közti köteléket. Remélem, egy kis idő elteltével sikerül megérteni. Ehhez hasonlót még nem olvastam soha...

[Bori Vásárhelyi · Rating 5 out of 5]

Hangulatában kicsit Szabó Magda Álarcosbál című könyvére emlékeztetett. Sok helyen megható, nagyon emberi történet a szeretetről és veszteségről. Megtanít arra, hogy igazán azokért érdemes élni, akik itt vannak mellettünk.

[Dora Pasztory · Rating 5 out of 5]

Csodálatos,léleksimogató történet,nagyon szépen,Zsuzsa pszichológiai tudásával felépített karakterek.
Nagyon könnyű olvasni,űr marad utána.

[reading instead of sleeping · Rating 5 out of 5]

csodálatos & lélegzetelállító

[Vivien Hanna · Rating 5 out of 5]

Nagyon tetszett a jellemfejlődés amin a karaktereket végig vezette, imádtam. Sírtam, nevettem. Soha nem éreztem egy könyvet ennyire valódinak.

[Blanka Marena · Rating 2 out of 5]

Ezt a könyvet nem tudtam hova tenni.
Sokszor annyira kellemetlenül éreztem magam a két főszereplő kapcsán, olyan megfoghatatlanul beteges viszony van köztük, hogy nem tudtam benne a szépet látni.

[Szabina Mészáros · Rating 5 out of 5]

Egy fiatal lány és egy idősebb férfi története a találkozásukról, egymásra találásukról a második világháború után, amiben együtt megpróbálják túlélni azt, amiről úgy gondolták, hogy lehetetlen. Egy gyönyörű történet az összetartozásról, elengedésről, túlélésről, reményről, és a szeretetről, hogy az ember a családja elvesztése után is képes talpra állni és megtalálni egy addig ismeretlen emberben az apát és szülőt és a legnagyobb szeretetben, támogatásban, megértésben élni. Nagyon szerettem Klára és Aldó karakterét, mindenki hatalmas jellemfejlődésen ment keresztül a kötet végéig. Szívmelengető volt olvasni a kapcsolatuk alakulását, hogy mennyire kötődtek egymáshoz és támogatták egymást. Az utolsó sorokat sírva olvastam, hiszen lezárult egy szép élet és történet! Kedvenc lett és a legjobbkor talált meg a kötet! Biztos vagyok benne, hogy többször is elolvasom!