What do you think?
Rate this book
Iskolák versenye I. trilógia #3
Emlékezz rám
Semmi kétség, az Iskolák Országos Versenye tizenegy napja több eseményt tartogatott eddig Újvári Hanna számára, mint az azt megelőző egy teljes év. Az édesanyja halála után zárkózottá és közönyössé vált lány kezdeti idegenkedése idővel semmivé vált, és a piros csapat teljes értékű tagjaként minden tehetségét és tudását arra használja, hogy elnyerje a Szirtes Gimnázium számára az áhított kupát. A győzelemig azonban hosszú még az út, és Szirtes-csapat tagjai hamar megtanulják, hogy ezen a vetélkedőn sem a feladatok, sem a versenyzők nem olyanok, mint amilyennek első pillantásra látszanak. Az élménytábor árnyas fái alatt könnyen válhat barátból ellenség, kellemetlen ismerősből hasznos szövetséges, tartósnak hitt kapcsolatból futó ismeretség…
Az Emlékezz rám az Iskolák versenye-trilógia harmadik része.
Az Emlékezz rám az Iskolák versenye-trilógia harmadik része.
461 pages, Paperback
First published September 6, 2019
50 people are currently reading
810 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 43 reviews
May 7, 2020
Ez menő és merész húzás volt. Nem tudom, hogy személyes háttértöténet, vagy más miatt, de LL beleállt valamibe, amiért érthető a vegyes fogadtatása a történet záró részének.
Minimum provokatív lett a stílus, a szokásos humor mellett pedig bekerült valami más is a történetbe. Tönkrevágta a könnyed, vicces hangulatát a könyvnek a belső monológokkal? Természetesen. Simán és egyértelműen. Nyert vagy vesztett ezzel a történet, a könyv? Szerintem nyert.
És engem érdekel a következő IOV trilógia is. :)
Minimum provokatív lett a stílus, a szokásos humor mellett pedig bekerült valami más is a történetbe. Tönkrevágta a könnyed, vicces hangulatát a könyvnek a belső monológokkal? Természetesen. Simán és egyértelműen. Nyert vagy vesztett ezzel a történet, a könyv? Szerintem nyert.
És engem érdekel a következő IOV trilógia is. :)
January 20, 2022
Nem szerettem a sorozatot. Számomra a Bexi után nagy csalódás volt. Az ötlet tetszett, de Hanna gyásza - amit megértek, és őszintén sajnálom - elvette a fókuszomat.
October 24, 2019
“Ha nem tudsz elszakadni a múlttól, akkor képtelen vagy a jövőt építeni.”
Egy nagyon megnyerő lezárása ennek a trilógiának.
És egy újabb Leiner Laura könyv, amit maximum 2 nap alatt olvastam el. Egyszerűen olyan stílusban ír, amit nem lehet letenni.
Egy kicsit már öregnek érzem magam ezekhez a történetekhez (mondom ezt 25 évesen), mivel Facebook/Messengeren kívül lényegében csak Goodreadsen élek „social media” alatt, így nagyon sokszor azonosulni se tudtam néhány szereplővel. De ez van, mindannyian mások vagyunk, nekem ennyi épp elég, másnak meg lehet, hogy nem.
Egy dolog zavart csak ebben a történetben, ami szinte minden Leiner Laura könyvben szerepelt eddig – az ellentmondások, méghozzá a narrátorral kapcsolatban. Hannáról nagyon sok mindent megtudtunk, de a gondolatai nem voltak konzisztensek. Mármint, értem én, mindenki változik percről percre (vagy változhat), de amikor először arról van szó vagy 10 oldalon át, hogy mennyire elege volt azokból a rokonokból és ismerősökből, akik az anyja betegsége alatt és után nem is akartak beszélni vele erről, mert nekik ez kényelmetlen téma volt – aztán meg hopp, már épp az ellenkezőjéről van szó, amikor az arany csapat kérdezett:
“A “megtörtént, túl vagyunk rajta, lapozzunk” elvet követve nem bolygattuk tovább az esetet, hanem magunkban elraktároztuk, és visszatértünk a jól bevált, “ők nagyképűen hirdetik, hogy mindenkinél jobbak, mi pedig nem hagyjuk magunkat” felálláshoz. És ez mindenkinek sokkal kényelmesebb volt így, mint a lelkizés.”
Lehet, hogy ez egy tinédzserkori gondolatsor, ami amúgy eléggé reális is, de mégis, engem, mint egyszerű olvasót, zavarnak. De ez van.
Mindenesetre nagyon várom a következő Leiner Laura könyvet.
May 31, 2023
Amit írnék erről a könyvről, az nem ide való lenne, hanem inkább egy Petőfi versbe. “Röviden”, ez a könyv sorozat sokkal többet adott nekem mint 3 példányt a könyves polcomra. Egy otthont. Egy új világot, amiből szívem szerint sose akarnék eltűnni. Rengeteg könyvet olvastam már, rengeteget szerettem közülük, de ilyen biztonságot és szeretetet még egyik sem adott. Amikor semmi nem volt rendben, mindennel és mindenkivel ellentétben az IOV ott volt nekem, bármikor át teleportálhattam a Bükkbe, egy sokkal jobb világba ahol biztonságban érezhettem magam. Sosem volt még ilyen hatással rám semmilyen könyv, vagy sorozat. Leírhatatlanul csalódott vagyok hogy befejeztem az első trilógiát, és ott kell hagynom azt a világot amit az otthonomnak érezhettem. És szívem mélyén bízok abban, hogy attól függetlenül hogy nem ez lesz az a sorozat amit jelenleg olvasok, ugyanúgy a szívem mélyén lesz és bármikor elmenekülhetek az én kis világomba a közeljövőben is. Köszönöm, hogy a könyveddel megmentettél, Leiner Laura❤️🩹
Ha bele kéne menni egy hibába ami esetleg nem volt a legjobb, az az hogy sokkal jobban meg szerettem volna ismerni Kornélt, és szerintem ezzel mindenki így van. Még csak a teljes nevét sem tudom🥹 De ezen kívül semmi más nem tűnt fel, Kornél így is a comfort karakterem lett, mert a tetteibol tudtam megallapitani hogy mennyire szeretem<3
Ha bele kéne menni egy hibába ami esetleg nem volt a legjobb, az az hogy sokkal jobban meg szerettem volna ismerni Kornélt, és szerintem ezzel mindenki így van. Még csak a teljes nevét sem tudom🥹 De ezen kívül semmi más nem tűnt fel, Kornél így is a comfort karakterem lett, mert a tetteibol tudtam megallapitani hogy mennyire szeretem<3
September 28, 2019
A cselekmény tetszett, izgalmas volt, bár voltak hátulütői is.
Én szerettem volna sokkal-sokkal többet megtudni Kornélról. Az írónő eddig megjelent számos másik könyvéből kiindulva arra számítottam, hogy egy szépen kidolgozott karaktert kapunk az ő személyében, de sajnos ebben csalódnom kellett. Három köteten keresztül nagyjából csak annyit tudtunk meg róla, hogy izmos, kajakos, van kutyája és öccse, plusz, hogy örök optimista. Ennyi. Ennél azért többet vártam.
Emellett Hanna több oldalon át tartó szomorú, esetenként egyenesen depresszív monológjai volt, hogy engem is teljesen letargikus állapotba sodortak, ami persze csak azt jelenti, hogy Leiner Laura kiválóan érti a dolgát és tud írni. Nekem mégsem esett túl jól lelkileg az ilyen szintű negativitás, sokszor azt hittem át kell lapoznom ezeket a részeket, mert sajnos voltam Hanna cipőjében, és tudom, milyen borzasztó tud lenni egy ilyen tragédia.
Összeségében nem volt rossz, de lehetett volna jobb is, várom a következő könyvet más témában, más -kerek, egész- karakterekkel.
Én szerettem volna sokkal-sokkal többet megtudni Kornélról. Az írónő eddig megjelent számos másik könyvéből kiindulva arra számítottam, hogy egy szépen kidolgozott karaktert kapunk az ő személyében, de sajnos ebben csalódnom kellett. Három köteten keresztül nagyjából csak annyit tudtunk meg róla, hogy izmos, kajakos, van kutyája és öccse, plusz, hogy örök optimista. Ennyi. Ennél azért többet vártam.
Emellett Hanna több oldalon át tartó szomorú, esetenként egyenesen depresszív monológjai volt, hogy engem is teljesen letargikus állapotba sodortak, ami persze csak azt jelenti, hogy Leiner Laura kiválóan érti a dolgát és tud írni. Nekem mégsem esett túl jól lelkileg az ilyen szintű negativitás, sokszor azt hittem át kell lapoznom ezeket a részeket, mert sajnos voltam Hanna cipőjében, és tudom, milyen borzasztó tud lenni egy ilyen tragédia.
Összeségében nem volt rossz, de lehetett volna jobb is, várom a következő könyvet más témában, más -kerek, egész- karakterekkel.
Read
September 15, 2019Értékelés: 3.5
Őszintén szólva, kicsit többet vártam ettől a kötettől. Hanna monológjai túl hosszúra sikeredtek, és helyenként igen vérlázítóra is. Ezt mindenképpen szeretném kifejteni majd hosszabban, de jelenleg csak arra van időm, hogy egy dobókocka egy fordulással sosem tud az egyes és a hatos között váltani. :)
Őszintén szólva, kicsit többet vártam ettől a kötettől. Hanna monológjai túl hosszúra sikeredtek, és helyenként igen vérlázítóra is. Ezt mindenképpen szeretném kifejteni majd hosszabban, de jelenleg csak arra van időm, hogy egy dobókocka egy fordulással sosem tud az egyes és a hatos között váltani. :)
January 4, 2020
Az elozo ket resz sokkal jobban tetszett.
Kicsit mar soknak ereztem Hanna folyamatos monologjait.
Kicsit mar soknak ereztem Hanna folyamatos monologjait.
January 14, 2022
Nem eleg ennyi :(
October 13, 2024
Nem hiszem el hogy ennek a végére értünk. A harmadik részre még több lett az álszent papolás arról hogy a social media ilyen: rósz, meg hogy mindenki sekélyes életet él, blablabla, visszagondolni is rossz rá. Borzasztó modoros volt ez a könyv, hiába volt jó az alapötlet. Az egyetlen ami nagyon tetszett hogy Kornél és Hanna kapcsolata nem ilyen ezeréves se veled se nélküled volt mint más LL párosok. Nem tudom, hogy lesz még energiám plusz három részre ebből.
April 30, 2025
na jó bevallom ebben már skippeltem a nagy belső monológokat, így tényleg fun volt
September 14, 2019
4.5 csillag
http://veronikasreaderfeeder.com/lein...
Szerettem ezt a sorozatot, de valahogy befejezve ezt a kötetet, kicsit hiányérzetem van. Nem érzem azt az űrt, amit a SZJG vagy akár a Bexi sorozat után érzetem, hogy „vége van, tényleg vége van, és most hogyan tovább?” Amikor elkezdtem ezt a sorozatot úgy gondoltam, hogy talán ez lesz az írónő mesterműve, mert most éreztem először igazán, hogy olyan ifjúsági regényt kapok tőle, amelybe a humor és az izgalmak mellett igazi mélységet tudott csempészni. Egy olyan főszereplőt kaptunk, aki másfél éve nem csak az édesanyját, de önmagát is elvesztette, és aki most egy olyan utazásban vehet részt, ami során megtalálhatja önmagát. És persze ez valahol sikerült is, hiszen Hanna karakterfejlődése leírt egy bizonyos ívet, de én úgy érzem, hogy ez most nem volt elég.
Ez a rész is számos izgalmat és fordulatot tartogatott, de ugyanakkor ez volt az első Leiner Laura kötet, ami során majdnem arra a döntésre jutottam, hogy átugrok részeket, mert annyira nem kötöttek le. Már a Bexi sorozatnál is kissé zavaró volt, hogy ugyanazokat a gondolatmeneteket olvassuk újra és újra és újra, de ennél a kötetnél ez abszolút kicsúcsosodott. Sok-sok oldalas monológokban kellett újra végighallgatni Hanna önmarcangolását és a múlton való vívódását, és bár a lány gyásszal való küzdelmét a kezdetektől a sorozat legerőteljesebb elemének tartottam, itt ez annyira sok volt, és talán nem is volt mindig jól kezelve a téma, hogy sajnos számomra ez sokat elvett az élményből. Persze a sok monológból és visszaemlékezésből volt olyan rész is, ami hozzáadott a történethez, mert jobban megértettük Hanna miértjeit, de sajnos olyan rész is akadt, amikor abszolút nem tudtam azonosulni Hanna gondolkodásmódjával.
Szintén rengeteg oldalon olvashattuk újra és újra a „ne használd a netet”, „ne ott éld az életed”, „ne játssz számítógépes játékokat”…stb. gondolatokat, amivel valamilyen szinten egyetértek, hiszen én is azt látom, hogy sok fiatal mellett elszaladnak az évek úgy hogy észre sem veszik (például ezt a YouTube-on nézem, ahogy más játszik, ahelyett, hogy én játszanék témát még mindig nem tudom felfogni. :)) , ugyanakkor ez is milliószor volt leírva, és nagyon végletekbe menőnek érzetem. (Szerencsére azt azért később Hanna is belátta, hogy az is egyfajta véglet, amiben ő gondolkozik, és azért van középút is.)
Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó sorozat volt, és minden hibája ellenére azért ezt a kötetet is nagyon élveztem. Nekem a vége is tetszett, bár az utolsó mondatnak nem igazán örültem. Picit azért sajnálom, hogy a sorozat erős kezdése után ez a rész kicsit gyengébben sikerült. Őszintén úgy gondolom, hogyha Hanna monológjaiból húzott volna az írónő, egy sokkal erőteljesebb zárást kapott volna ez az amúgy kiemelkedő trilógia. Az IOV ötlete zseniális volt, izgalmasak voltak a feladatok és a karaktereket is megkedveltem. Sőt, végre az is kiderült, hogy hol lakik Kornél, bár a teljes nevét még mindig homály fedi. :) Összességében jó érzésekkel fogok visszagondolni erre a sorozatra, és bár talán ez nem lesz olyan újraolvasós, mint az SZJG volt, én mindenképpen ajánlom!
http://veronikasreaderfeeder.com/lein...
Szerettem ezt a sorozatot, de valahogy befejezve ezt a kötetet, kicsit hiányérzetem van. Nem érzem azt az űrt, amit a SZJG vagy akár a Bexi sorozat után érzetem, hogy „vége van, tényleg vége van, és most hogyan tovább?” Amikor elkezdtem ezt a sorozatot úgy gondoltam, hogy talán ez lesz az írónő mesterműve, mert most éreztem először igazán, hogy olyan ifjúsági regényt kapok tőle, amelybe a humor és az izgalmak mellett igazi mélységet tudott csempészni. Egy olyan főszereplőt kaptunk, aki másfél éve nem csak az édesanyját, de önmagát is elvesztette, és aki most egy olyan utazásban vehet részt, ami során megtalálhatja önmagát. És persze ez valahol sikerült is, hiszen Hanna karakterfejlődése leírt egy bizonyos ívet, de én úgy érzem, hogy ez most nem volt elég.
Ez a rész is számos izgalmat és fordulatot tartogatott, de ugyanakkor ez volt az első Leiner Laura kötet, ami során majdnem arra a döntésre jutottam, hogy átugrok részeket, mert annyira nem kötöttek le. Már a Bexi sorozatnál is kissé zavaró volt, hogy ugyanazokat a gondolatmeneteket olvassuk újra és újra és újra, de ennél a kötetnél ez abszolút kicsúcsosodott. Sok-sok oldalas monológokban kellett újra végighallgatni Hanna önmarcangolását és a múlton való vívódását, és bár a lány gyásszal való küzdelmét a kezdetektől a sorozat legerőteljesebb elemének tartottam, itt ez annyira sok volt, és talán nem is volt mindig jól kezelve a téma, hogy sajnos számomra ez sokat elvett az élményből. Persze a sok monológból és visszaemlékezésből volt olyan rész is, ami hozzáadott a történethez, mert jobban megértettük Hanna miértjeit, de sajnos olyan rész is akadt, amikor abszolút nem tudtam azonosulni Hanna gondolkodásmódjával.
Szintén rengeteg oldalon olvashattuk újra és újra a „ne használd a netet”, „ne ott éld az életed”, „ne játssz számítógépes játékokat”…stb. gondolatokat, amivel valamilyen szinten egyetértek, hiszen én is azt látom, hogy sok fiatal mellett elszaladnak az évek úgy hogy észre sem veszik (például ezt a YouTube-on nézem, ahogy más játszik, ahelyett, hogy én játszanék témát még mindig nem tudom felfogni. :)) , ugyanakkor ez is milliószor volt leírva, és nagyon végletekbe menőnek érzetem. (Szerencsére azt azért később Hanna is belátta, hogy az is egyfajta véglet, amiben ő gondolkozik, és azért van középút is.)
Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó sorozat volt, és minden hibája ellenére azért ezt a kötetet is nagyon élveztem. Nekem a vége is tetszett, bár az utolsó mondatnak nem igazán örültem. Picit azért sajnálom, hogy a sorozat erős kezdése után ez a rész kicsit gyengébben sikerült. Őszintén úgy gondolom, hogyha Hanna monológjaiból húzott volna az írónő, egy sokkal erőteljesebb zárást kapott volna ez az amúgy kiemelkedő trilógia. Az IOV ötlete zseniális volt, izgalmasak voltak a feladatok és a karaktereket is megkedveltem. Sőt, végre az is kiderült, hogy hol lakik Kornél, bár a teljes nevét még mindig homály fedi. :) Összességében jó érzésekkel fogok visszagondolni erre a sorozatra, és bár talán ez nem lesz olyan újraolvasós, mint az SZJG volt, én mindenképpen ajánlom!
August 30, 2022
A második rész után ez kevesébe tetszett. Kicsit már sok volt Hanna lelkizős szájbarágós gondolatai. Tudtam, hogy Kornél nélkül nagyon el fog csúszni ez a szál. [off] Ráadásul sikerült a vége előtt elspoilereznem a végét, de azért nagy meglepetés nem ért a győztesek személyében. [/off]
Végre jött egy elég összetett csapatfeladat az erdőben. Jó volt ismét látni, ahogyan mindenki felülemelkedett a gyengeségein és végül közösen megoldották a feladatot. [spoiler] Mint Hanna a kötélmászásban, vagy Bernadett a drónozásban, vagy Lóri a slim medencében való kulcskeresésben. [/spoiler]
Az utolsó előtti kiesés viszont egyáltalán nem tetszett. Hiába értettem meg a szervezőknek ezt a "feladatát" és hogy ezzel mire ösztönözték a csapatokat, mégsem éreztem korrektnek. [spoiler] Egy szimpátia szavazáson kiesni a döntő előtt nagyon kegyetlen. Sajnáltam az arany csapatot, kezdtek szimpatikussá válni. Ugyanakkor örülte hogy a zöldek idáig eljutottak. Vicces srácoknak gondoltam őket, aki képesek magukból is viccet csinálni és őszintén bevallani a hiányosságaikat, de ugyanakkor végig emelt fővel és korrektül játszottak. [/spoiler]
Az utolsó feladat méltó volt a táborhoz. [spoiler] Biztos hatalmas élmény lehet együtt embernagyságú Kinevet a végént játszani. Örültem, hogy végül Titanilla dobásai segítették a pirosakat nyerni. [/spoiler]
Összességében egy nagyon aranyos tini nyári könyv, amit idősebben is lehet élvezni, mert maximálisan visszahozza azokat az időket, még ha én magam nem is igazán voltam táborban nyáron idegenekkel.
Végre jött egy elég összetett csapatfeladat az erdőben. Jó volt ismét látni, ahogyan mindenki felülemelkedett a gyengeségein és végül közösen megoldották a feladatot. [spoiler] Mint Hanna a kötélmászásban, vagy Bernadett a drónozásban, vagy Lóri a slim medencében való kulcskeresésben. [/spoiler]
Az utolsó előtti kiesés viszont egyáltalán nem tetszett. Hiába értettem meg a szervezőknek ezt a "feladatát" és hogy ezzel mire ösztönözték a csapatokat, mégsem éreztem korrektnek. [spoiler] Egy szimpátia szavazáson kiesni a döntő előtt nagyon kegyetlen. Sajnáltam az arany csapatot, kezdtek szimpatikussá válni. Ugyanakkor örülte hogy a zöldek idáig eljutottak. Vicces srácoknak gondoltam őket, aki képesek magukból is viccet csinálni és őszintén bevallani a hiányosságaikat, de ugyanakkor végig emelt fővel és korrektül játszottak. [/spoiler]
Az utolsó feladat méltó volt a táborhoz. [spoiler] Biztos hatalmas élmény lehet együtt embernagyságú Kinevet a végént játszani. Örültem, hogy végül Titanilla dobásai segítették a pirosakat nyerni. [/spoiler]
Összességében egy nagyon aranyos tini nyári könyv, amit idősebben is lehet élvezni, mert maximálisan visszahozza azokat az időket, még ha én magam nem is igazán voltam táborban nyáron idegenekkel.
September 26, 2019
Mint a sorozat összes részénél, itt is le kell írnom, hogy tudom és végig érzem is, hogy nem én vagyok a célcsoport. Azt is mindig leírtam, hogy néha a dialógusok és a belső monológok szóhasználata is nagyon idegen nekem (nem mindig, csak itt ott).
De!
A sorozat harmadik részére nagyon együtt tudtam érezni a karakterekkel, megismertem őket és érdekelt a sorsuk. A könyvet így nagyon gyorsan elolvastam, sokszor csak azért maradtam fent még tovább, hogy még egy-egy fejezetben megtudjam, hogy mi történik a főszereplőkkel. És ezt kell tudnia egy könyvnek ahhoz, hogy az egyébként sem túl szigorú rendszerem szerint 5 csillagra értékeljem.
De!
A sorozat harmadik részére nagyon együtt tudtam érezni a karakterekkel, megismertem őket és érdekelt a sorsuk. A könyvet így nagyon gyorsan elolvastam, sokszor csak azért maradtam fent még tovább, hogy még egy-egy fejezetben megtudjam, hogy mi történik a főszereplőkkel. És ezt kell tudnia egy könyvnek ahhoz, hogy az egyébként sem túl szigorú rendszerem szerint 5 csillagra értékeljem.
January 29, 2023
Nagyon jó volt a vége, a verseny utolsó számai szuperek voltak. Az arany csapat kiesését elősegítő feladat szerintem béna volt, jó lett volna egy komyolyabb feladatot látni kettejük között. Kicsit ilyen "kiraktuk őket mert erősek"nek éreztem. Azonban a többi, hogy a tanárnő is részt vett, hogy a többi versenyző is vissza tért. Szuper volt. A legvége volt talán az ami nem volt a kedvencem, hiszen elhúzott volt és hát az sem derült ki Hanna és Kornél jól megvannak-e. Pedig mindenkit is ez érdekelt. De ez van, mint kiderült a második trilógiában mások szerepelnek majd.... Szomorú.
This entire review has been hidden because of spoilers.
March 2, 2022
Hiányozni fog Hanna és Kornél meg persze Erik de aki nem fog hiànyozni az Máté
This entire review has been hidden because of spoilers.
August 17, 2022
Tökéletes lezárást kapott Hanna története.:)
January 16, 2023
Nagyon jó
July 25, 2024
„Nem fejlődsz tőle, sőt visszahúz és hátráltat, ha állandóan emészted magad. Megváltoztatni úgysem tudod visszamenőleg a dolgokat, ezért a legtöbb, amit kihozhatsz a múlt hibáiból, hogy felismered, átlátod és tanulsz belőlük, hogy ne ismételd meg őket a jövőben.”
Az Iskolák versenye első trilógiájának befejező részét kezdve úgy tűnt, ez a kötet már semmi újat nem fog tudni nyújtani: a verseny a megszokott mederben folytatódik, Hanna továbbra is küzd gyászával, miközben ismét erős tükröt mutat a közösségi média túlzott mértékű használatáról. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy ez bizony újra beszippant, és megint ott vagyok a bükki helyszínen a számomra igen kedvessé vált szereplőkkel. Míg a celebbé vált Kocsis karaktere kicsit megkopott, Lóri még nagyobb kedvencem lett, mint eddig. Hanna agyalásával pedig könnyen tudtam azonosulni, sőt a végére még az is kiderül, pontosan miért gyötri ez a hatalmas bűntudat, és milyen korábbi szituációból fakad az online jelenlét iránti erős ellenszenve. A verseny továbbra is izgalmas, kifejezetten tetszett az utolsó kieséses rész, ahogy eldöntötték, melyik négy csapat kerüljön a döntőbe.
Nagyon jó volt végigélni az IOV két hetét a Szirtes Gimnázium tanulóival, akik az első részben csupán négy, teljesen különböző személyiséggel rendelkező diákként kerültek a versenybe, a másodikban már igazi csapattá kovácsolódtak, míg ezúttal már barátokként álltak a megmérettetések elé. Leiner Laura sorozatának az ereje gördülékeny stílusában és szórakoztató jellegében rejlik; ahogy ennek a könnyed ifjúsági trilógiának minden egyes kötete eléri azt, hogy szinte letehetetlenné válik, az igazán különleges és elismerésre méltó.
Az Iskolák versenye első trilógiájának befejező részét kezdve úgy tűnt, ez a kötet már semmi újat nem fog tudni nyújtani: a verseny a megszokott mederben folytatódik, Hanna továbbra is küzd gyászával, miközben ismét erős tükröt mutat a közösségi média túlzott mértékű használatáról. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy ez bizony újra beszippant, és megint ott vagyok a bükki helyszínen a számomra igen kedvessé vált szereplőkkel. Míg a celebbé vált Kocsis karaktere kicsit megkopott, Lóri még nagyobb kedvencem lett, mint eddig. Hanna agyalásával pedig könnyen tudtam azonosulni, sőt a végére még az is kiderül, pontosan miért gyötri ez a hatalmas bűntudat, és milyen korábbi szituációból fakad az online jelenlét iránti erős ellenszenve. A verseny továbbra is izgalmas, kifejezetten tetszett az utolsó kieséses rész, ahogy eldöntötték, melyik négy csapat kerüljön a döntőbe.
Nagyon jó volt végigélni az IOV két hetét a Szirtes Gimnázium tanulóival, akik az első részben csupán négy, teljesen különböző személyiséggel rendelkező diákként kerültek a versenybe, a másodikban már igazi csapattá kovácsolódtak, míg ezúttal már barátokként álltak a megmérettetések elé. Leiner Laura sorozatának az ereje gördülékeny stílusában és szórakoztató jellegében rejlik; ahogy ennek a könnyed ifjúsági trilógiának minden egyes kötete eléri azt, hogy szinte letehetetlenné válik, az igazán különleges és elismerésre méltó.
June 27, 2022
Mikor először a kezembe vettem az IOV első részét, bevallom, kicsit szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, hogy a Bexi után (ami nagy kedvencem lett), vajon ugyanannyira tetszene-e egy másik sorozat. Igaz, nagyon tetszett az első két könyv is, de bevallom, nem volt benne valami, ami nagyon megfogott volna, hogy ezzel a kedvencemmé váljon. Viszont ezt megtaláltam az utolsó könyvben.
Igaz, mindenki aki elkezdte a sorozatot, tudta, hogy biztosan majd a Szirtes-csapat fog nyerni a happy-end érdekében, de mindezek ellenére ugyanúgy izgultam, szurkoltam, mint mindegyik résztvevő. Azt hiszem, mostanra ez lesz a kedvencem Leiner Laura írásában: a befejezések.
A karaktereket is nagyon megszerettem, imádom Lóri humorát, Kornél együttérzését, Kocsis bejegyzéseit, végezetül pedig Hannát is. Mindenestül. Igaz, eleinte nagyon nem tetszett a gyász, mert nagyon szomorúvá tette a könyveket. Viszont, ahogyan Hanna elfogadja az egészet a végén, az egyszerűen gyönyörű. Nagyon örültem neki.
Összességében, a végére nagyon megszerettem az IOV első trilógiáját. Az pedig nem kérdés, hogy hamarosan el fogom olvasni a következő trilógiát, a következő IOV-ről. :)
Igaz, mindenki aki elkezdte a sorozatot, tudta, hogy biztosan majd a Szirtes-csapat fog nyerni a happy-end érdekében, de mindezek ellenére ugyanúgy izgultam, szurkoltam, mint mindegyik résztvevő. Azt hiszem, mostanra ez lesz a kedvencem Leiner Laura írásában: a befejezések.
A karaktereket is nagyon megszerettem, imádom Lóri humorát, Kornél együttérzését, Kocsis bejegyzéseit, végezetül pedig Hannát is. Mindenestül. Igaz, eleinte nagyon nem tetszett a gyász, mert nagyon szomorúvá tette a könyveket. Viszont, ahogyan Hanna elfogadja az egészet a végén, az egyszerűen gyönyörű. Nagyon örültem neki.
Összességében, a végére nagyon megszerettem az IOV első trilógiáját. Az pedig nem kérdés, hogy hamarosan el fogom olvasni a következő trilógiát, a következő IOV-ről. :)
July 12, 2025
Ez az a rész, amit legkevesebbszer olvastam újra. De nem azért, mer nem volt jó, hiszen imádtam, jó lezárása a trilógiának. ❤ Egyszerűen azért, mert az előző részek jöttek ki hamarabb, így azokat kellett újra olvasnom, hogy up to date legyek. Így utólag, egyszerre kellett volna csak elolvasnom az egészet, mert akkor megkíméltem volna magam a hónapokon át tartó kínlódástól, izgulástól. Na ezt a második trilógiával meg is csináltam. Bár megkísértett rendesen… Sokszor úgy voltam vele, hogy na jó elolvasom, nem érdekel, de kibírtam! Kibírtam, s most hogy hamarosan kijön az utolsó rész. Ma reggel már el is kezdtem olvasni. ❤
Erről a könyvről annyit tudok írni, hogy szerintem érdemes elolvasni. A sárga csapat, azon belül is Máté kivételével minden szereplőt kedveltem. Úgy érzem, hogy a piros csapat jól összeszokott, felnőtt a feladathoz és megmutatták nekünk, hogy milyen egy igazi fair play csapat. Bár szívesen olvasnék még róluk, de nem baj, eddig tetszik Sári csapata is. ❤
Olvassátok, olvassátok! ❤
Erről a könyvről annyit tudok írni, hogy szerintem érdemes elolvasni. A sárga csapat, azon belül is Máté kivételével minden szereplőt kedveltem. Úgy érzem, hogy a piros csapat jól összeszokott, felnőtt a feladathoz és megmutatták nekünk, hogy milyen egy igazi fair play csapat. Bár szívesen olvasnék még róluk, de nem baj, eddig tetszik Sári csapata is. ❤
Olvassátok, olvassátok! ❤
August 25, 2020
Egy nagyon jó lezárás a trilógiának, nem kétség, hogy az egyik kedvenc sorozatom lett. Az írónő stílusát nagyon kedvelem, az egészet ahogyan ír, de főleg a humoros részeket, azok megunhatatlanok.
Nagyon szerettem az egészet ahogy meg volt írva, a táboros és versenyes hangulat. Leginkább a feladatok nyerték el tetszésemet, ahogy megpróbálták megfejteni, ahogy meg volt írva, hogy hogyan is oldják meg azokat.
Szimpatikusak voltak a karakterek, nem tudtam nem szeretni őket.
Bár nem tudtam igazán átérezni amit Hanna érzett az édesanyjával kapcsolatban, de amikor olvastam azokat a részeket és próbáltam elképzelni mindig megkönnyeztem.
Sokszor meglepett a könyv, főleg a feladatok vagy, hogy mikor melyik csapat esett ki a versenyből.
Összeségében nagyon tetszet az egész trilógia és várom, hogy a következőt olvassam az írónőtől.
Nagyon szerettem az egészet ahogy meg volt írva, a táboros és versenyes hangulat. Leginkább a feladatok nyerték el tetszésemet, ahogy megpróbálták megfejteni, ahogy meg volt írva, hogy hogyan is oldják meg azokat.
Szimpatikusak voltak a karakterek, nem tudtam nem szeretni őket.
Bár nem tudtam igazán átérezni amit Hanna érzett az édesanyjával kapcsolatban, de amikor olvastam azokat a részeket és próbáltam elképzelni mindig megkönnyeztem.
Sokszor meglepett a könyv, főleg a feladatok vagy, hogy mikor melyik csapat esett ki a versenyből.
Összeségében nagyon tetszet az egész trilógia és várom, hogy a következőt olvassam az írónőtől.
March 7, 2022
Kevés ifjúsági regényt olvastam eddig, meglepetésként ért, de nagyon tetszett a trilógia. Szimpatikus, hétköznapi karakterek, vicces szituációk, sokszor végtelenenül egyszerű, gyerekes konfliktusokkal. Közben pedig nem szabad elfelejteni, hogy nagyon fontos és komoly témát illetve témákat jár körül a történet, hogyan változtat egy gyermeket felnőtté az élet pillanatok alatt.
March 11, 2023
last part of the first triology. it was the first few books I've read and I'm glad I choose those because it had an exciting topic for me. I'm sure I would not read books if this triology would have been boring. it wasnt. it was amazing. cant wait to start the second triology.
March 19, 2023
!SPOILER! Nagyon nem tetszett a fekete csapat kiesese ezert eleg lassan haladtam a konyvel az eleje eleg unalmas volt de a kozepe es a vega nagyon jo volt nagyon tetszett hogy az arany csapat is megenyhult es hogy a pirosak legyoztek a sargakat
This entire review has been hidden because of spoilers.
Want to read
April 4, 2020I really love this book ♥
April 30, 2022
Csodálatos volt ez a könyvsorozat! Eddig is tudtam, hogy Laura jól ír de szerintem új kedvenc könyveket avattam. ❤❤
May 7, 2022
this was the last…
Displaying 1 - 30 of 43 reviews