What do you think?
Rate this book
Хора или животни
Романът „Хора или животни“ ще срещне българските читатели за първи път с един интересен съвременен френски писател хуманист — Веркор.
Възкресил традициите на философския роман, той го обнови с проблемите, вълнуващи нашето съвремие. Постави си като първа писателска задача да обезпокои, да тревожи съвестта на хората.
Главният герой на романа „Хора или животни“ е убил едно същество, полуживотно, получовек. Общественото мнение трябва да реши важен проблем — какво е човекът?
Веркор така майсторски съчетава фантастиката с действителни научни постижения, че читателят трудно може да отгатне къде свършва науката и къде започва въображението.
Героите му са обикновени хора, в ума и сърцата, на които зреят решения и мечти, изключителни по своята сила и напрегнатост.
Възкресил традициите на философския роман, той го обнови с проблемите, вълнуващи нашето съвремие. Постави си като първа писателска задача да обезпокои, да тревожи съвестта на хората.
Главният герой на романа „Хора или животни“ е убил едно същество, полуживотно, получовек. Общественото мнение трябва да реши важен проблем — какво е човекът?
Веркор така майсторски съчетава фантастиката с действителни научни постижения, че читателят трудно може да отгатне къде свършва науката и къде започва въображението.
Героите му са обикновени хора, в ума и сърцата, на които зреят решения и мечти, изключителни по своята сила и напрегнатост.
216 pages, Paperback
First published January 1, 1952
37 people are currently reading
713 people want to read
About the author
Vercors
98 books70 followersVercors was the pen name of Jean Marcel Bruller, taken from a French province where Bruller fought during the early stages of the Second World War. During the Nazi occupation of France in the 1940s, Vercors/Bruller co-founded the clandestine publishing operation Les Éditions de Minuit (The Midnight Press) and was a key literary figure in the Resistance.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 86 reviews
April 22, 2017
This is an odd novel which does not fall easily into any camp. It is gripping and difficult to put down, it has deep flaws, but raises interesting questions. The sory is a simple one.
A man (Douglas Templemore) calls a doctor early one morning to ask him to look at a fairly newborn child. The doctor notes he is too late as the child is dead. Douglas affirms this is what he wants the doctor to confirm as he has recently injected the child with strychnine chlorhydrate. The police are called and ask about the child's mother;
" ...is the -er- mother here then?
"no" said Douglas
"Ah ... where is she?"
"She was taken back to the zoo yesterday"
"The Zoo? Does she work there?"
"No she lives there"
Here is the nub of the story. Douglas was part of an expedition to Papua new Guinea which had discovered a missing link type ape species known as Tropis for short. These creatures bury their dead and smoke meat and have other human type characterisitics. The land they are found on belongs to a large conglomerate who become very interested in the Tropis ability to be taught to do basic menial tasks. The industrialist intends to effectively breed them and turn them into slave labour to work in factories. they will need to be fed and kept healthy but not paid. It is argued that this is the same principal as other domestic animals like horses and cattle. Douglas and the scientists involved find this repulsive and some of them think the tropis may be human. However that will have to be established in court. Douglas, with help, artificially inseminates a Tropi female with his semen and a child is born. This is the child Douglas kills. He has had the birth registered and the child christened and he demands to be arrested and tried for murder. The court will therefore have to establish if Douglas is a murderer. To do that they will have to decide if the tropi is human. If the court decides Tropis are human, Douglas will have won, but he will be guilty of intentional (first degree) murder and will face the death penalty.
The stage is then set for the court arguments about the nature of man, metaphysics, religion, zoology. It's interesting philosophical and biological stuff and as I said gripping.
The first chapter is brilliant and the idea a good one, but there were serious flaws which I could not overlook. Even though it was written in the early 1950s and can be said to be "of its time" it is very Eurocentric and racist to a degree I found intolerable. The native islanders of Papua and New Guinea are portrayed as almost sub-human. The argument seems to be that we don't have to prove they are like us (they are clearly "miles away"), just that they are close enough to other native tribes. For me, that ruined the very promising start and the excellent idea.
A man (Douglas Templemore) calls a doctor early one morning to ask him to look at a fairly newborn child. The doctor notes he is too late as the child is dead. Douglas affirms this is what he wants the doctor to confirm as he has recently injected the child with strychnine chlorhydrate. The police are called and ask about the child's mother;
" ...is the -er- mother here then?
"no" said Douglas
"Ah ... where is she?"
"She was taken back to the zoo yesterday"
"The Zoo? Does she work there?"
"No she lives there"
Here is the nub of the story. Douglas was part of an expedition to Papua new Guinea which had discovered a missing link type ape species known as Tropis for short. These creatures bury their dead and smoke meat and have other human type characterisitics. The land they are found on belongs to a large conglomerate who become very interested in the Tropis ability to be taught to do basic menial tasks. The industrialist intends to effectively breed them and turn them into slave labour to work in factories. they will need to be fed and kept healthy but not paid. It is argued that this is the same principal as other domestic animals like horses and cattle. Douglas and the scientists involved find this repulsive and some of them think the tropis may be human. However that will have to be established in court. Douglas, with help, artificially inseminates a Tropi female with his semen and a child is born. This is the child Douglas kills. He has had the birth registered and the child christened and he demands to be arrested and tried for murder. The court will therefore have to establish if Douglas is a murderer. To do that they will have to decide if the tropi is human. If the court decides Tropis are human, Douglas will have won, but he will be guilty of intentional (first degree) murder and will face the death penalty.
The stage is then set for the court arguments about the nature of man, metaphysics, religion, zoology. It's interesting philosophical and biological stuff and as I said gripping.
The first chapter is brilliant and the idea a good one, but there were serious flaws which I could not overlook. Even though it was written in the early 1950s and can be said to be "of its time" it is very Eurocentric and racist to a degree I found intolerable. The native islanders of Papua and New Guinea are portrayed as almost sub-human. The argument seems to be that we don't have to prove they are like us (they are clearly "miles away"), just that they are close enough to other native tribes. For me, that ruined the very promising start and the excellent idea.
June 12, 2015
An excellent provocative tale......
It is an excellent tale for it lacks no pace. It keeps you on the toes. There is much action. The plot is set around an interesting concept. You want to turn the next page. You are tossed between two contradictory ideas.
It is a provocative tale for it brings in the question of theistic evolution vs atheistic evolution; man with a divine spark (soul) vs man a mere evolutionary object; what makes a man a man (the precise definition of man); the issue of racism and evolution; the transient nature of human ideals as opposed to set virtues; etc.
The main question raised in this book is: WHAT IS MAN?
To be more precise: WHAT EXACTLY DIFFERENTIATES MAN FROM A BEAST?
Do you have an answer? The novel offers some answers and the novel itself refutes them. At the end it suggests an answer and that can itself be provocative.
Some answers attempted are:
1. "There is no animal species that displays even the most rudimentary signs of a metaphysical mind. There is no human race that does not display at least a rudimentary sign of a metaphysical mind."
2. "The brain of man grasps the reality behind appearances. The animal does not even grasp the appearance: it can not go beyond sensation."
The ultimate answer that is very much related to the above stated ones is: "that man asks himself questions, and the beast doesn't."
Who are we and what will we be after the death? The decisive question that decides the difference between man and a beast. Is it so? It is provocative. Is it not?
It is an excellent tale for it lacks no pace. It keeps you on the toes. There is much action. The plot is set around an interesting concept. You want to turn the next page. You are tossed between two contradictory ideas.
It is a provocative tale for it brings in the question of theistic evolution vs atheistic evolution; man with a divine spark (soul) vs man a mere evolutionary object; what makes a man a man (the precise definition of man); the issue of racism and evolution; the transient nature of human ideals as opposed to set virtues; etc.
The main question raised in this book is: WHAT IS MAN?
To be more precise: WHAT EXACTLY DIFFERENTIATES MAN FROM A BEAST?
Do you have an answer? The novel offers some answers and the novel itself refutes them. At the end it suggests an answer and that can itself be provocative.
Some answers attempted are:
1. "There is no animal species that displays even the most rudimentary signs of a metaphysical mind. There is no human race that does not display at least a rudimentary sign of a metaphysical mind."
2. "The brain of man grasps the reality behind appearances. The animal does not even grasp the appearance: it can not go beyond sensation."
The ultimate answer that is very much related to the above stated ones is: "that man asks himself questions, and the beast doesn't."
Who are we and what will we be after the death? The decisive question that decides the difference between man and a beast. Is it so? It is provocative. Is it not?
October 5, 2019
Nagyon jól kezdődik: egy igazi durrbele első fejezettel, ami után Vercors finoman szólaltatja meg az angolszász tudományos-fantasztikus kalandregények hangját. Van itt kíváncsi újságíró, ember nem járta dzsungel, valamint pár tudós, akik nagyon szívesen beszélnek a szakterületükről, hogy az olvasó is művelődjék kicsit*. Ez a gárda némi hangulatos angliai bevezetés után elmegy Új-Giuneába, ahol annak rendje és módja szerint megtalálják a tropikat, akik nagyon úgy fest, az ember és a majom közti hiányzó láncszem ma is élő képviselői. Miután kiörömködik magukat antropológiai és paleontológiai értelemben, egyre inkább elkezdenek mélázni azon, hogy vajon friss felfedezettjeik emberek-é, vagy inkább még majmok. Hogy a kérdés ne csupán spekulatív legyen, Vercors kiélezi a helyzetet: egy gonosz multi rabszolgamunkára kényszerítené védenceiket, amit csak úgy lehet megakadályozni, ha a tropikról minden kétséget kizárólag bebizonyítjuk, hogy emberek. És bizony a főszereplőnek van is egy kacifántos (és riasztó) terve, hogy ezt véghezvigye.
És itt jönnek a problémák. Maga a morális kérdés igazán izgalmas: mi teszi emberré az embert, és milyen kötelezettségek következnek ebből. Ugyanakkor az az érzésem, hogy bár Vercors bőven rendelkezik írói kreativitással ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést, nem rendelkezik kellő filozófiai mélységgel ahhoz, hogy igazán érvényes megoldást adjon a felvetésre. Szereplői lyukat rágnak egymásba, miközben megpróbálnak metafizikai választ találni a mi az ember? kérdésre, holott elég nyilvánvaló, hogy ilyen univerzális, általánosan elfogadható metafizikai válasz nincs**. Hisz metafizikai értelemben az sem megválaszolható kérdés, hogy fogantatás után mikortól van lelke a magzatnak (illetőleg természetesen megválaszolható – a vallás meg is válaszolja –, de ez nem lesz általánosan elfogadott válasz) – ilyenkor kénytelen az ember valamiféle (önkényes) határértéket kiszámolni, többnyire a biológia segítségével. Másrészt egy idő után elég erőltetett volt azt hallgatni, hogy a tropi az ember, vagy nem ember – én a srácok helyében egyszerűen teremtettem volna egy köztes kategóriát külön nekik, oszt mindenki boldog. De leginkább a könyv végével volt gondom – konkrétan felháborított. Vercors érzésem szerint alaposan tökön rúgja magát benne***. Nagyon lehúzni azért nem szeretném ezt a kis kötetet, mert különben (részben épp azért, mert nem értettem vele egyet) izgalmas olvasmány volt, alaposan megcsócsálható kérdésfeltevésekkel – egyszerűen megérdemelte volna a sztori, hogy egy fegyelmezettebben gondolkodó író bontsa ki.
* No azért ezekben a monológokban akadnak megmosolyogtató tévedések, amik nyilván abból fakadnak, hogy Vercors nem ismerte még a Wikipédiát. Például azok a tudósok, akik azt hiszik, hogy Új-Guineában tapír meg orángután él, bizonnyal nem figyeltek oda állattani tanulmányaik során.
** Vercors tulajdonképpeni válasza amúgy az, hogy az teszi emberré az embert, hogy „metafizikai vággyal” rendelkezik, tehát kvázi izgatja, ki ő és honnan jött. Ami átmeneti válasznak nyilván megteszi (pláne egy írónak), de egy rigorózusabb gondolkodónak lennének ellenvetései: mi van akkor mondjuk egy olyan emberrel, aki a születése óta kómában van? Ő nem rendelkezik metafizikai vággyal, tehát nem is ember? Másfelől ez a tétel csak egy újabb problémához vezet el minket, ami ugyanaz, mint a mi az ember? kérdés, csak pepitában: mi a metafizikai vágy? Mikortól minősül valami metafizikai vágynak? Ha egy macska odahordja mintegy áldozati ajándékként a gyíkokat a gazda lába elé – ki dönti el, hogy az már a metafizikai vágy csírája-e, vagy sem?
*** Fú, vigyázat, most megint szétSPOILERezem a könyvet! Szóval. Az úgy van, hogy Douglas, a főszereplő azzal akarja megmenteni a tropikat, mint népet, hogy egy tropicsecsemőt (aki amúgy az ő magjából szakadt) megöl, és kiprovokálja, hogy a bíróság emberölésért ítélje el. Ez megrázó, kellően problematikus és vitatható megoldás, lehet rajta tépelődni. De Vercors sajna annyira igényelte a happy endet, hogy egy kecske és káposzta megoldással kimondatja egyrészt a bírósággal, hogy a tropik emberek, de másfelől azt is, hogy Douglas ezt a gyilkosság pillanatában nem tudhatta, úgyhogy szabad, mehet vissza az asszonyhoz boldogan élni, amíg meg nem hal. Amit meg is tesz, különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül. Viszont szerintem ha Douglas elfogadja, hogy felmentették, akkor elfogadja ezzel azt is, hogy az általa elkövetett gyilkosságnak nincs súlya – tehát a tropik állatok. Ha ugyanis valóban embernek gondolná őket, saját szabadsága elviselhetetlen súllyal kéne rá nehezedjen – már ha nem egy erkölcsi szörnyeteg. Erről azonban szó sincs: az utolsó oldalakon kacagva búcsúzik az olvasótól. Nem szoktam ilyesmit kívánni, de talán helyesebb lett volna, ha megöngyilkolja magát, vagy elbujdosik, mint Hulk a Bosszúállók 2. végén
És itt jönnek a problémák. Maga a morális kérdés igazán izgalmas: mi teszi emberré az embert, és milyen kötelezettségek következnek ebből. Ugyanakkor az az érzésem, hogy bár Vercors bőven rendelkezik írói kreativitással ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést, nem rendelkezik kellő filozófiai mélységgel ahhoz, hogy igazán érvényes megoldást adjon a felvetésre. Szereplői lyukat rágnak egymásba, miközben megpróbálnak metafizikai választ találni a mi az ember? kérdésre, holott elég nyilvánvaló, hogy ilyen univerzális, általánosan elfogadható metafizikai válasz nincs**. Hisz metafizikai értelemben az sem megválaszolható kérdés, hogy fogantatás után mikortól van lelke a magzatnak (illetőleg természetesen megválaszolható – a vallás meg is válaszolja –, de ez nem lesz általánosan elfogadott válasz) – ilyenkor kénytelen az ember valamiféle (önkényes) határértéket kiszámolni, többnyire a biológia segítségével. Másrészt egy idő után elég erőltetett volt azt hallgatni, hogy a tropi az ember, vagy nem ember – én a srácok helyében egyszerűen teremtettem volna egy köztes kategóriát külön nekik, oszt mindenki boldog. De leginkább a könyv végével volt gondom – konkrétan felháborított. Vercors érzésem szerint alaposan tökön rúgja magát benne***. Nagyon lehúzni azért nem szeretném ezt a kis kötetet, mert különben (részben épp azért, mert nem értettem vele egyet) izgalmas olvasmány volt, alaposan megcsócsálható kérdésfeltevésekkel – egyszerűen megérdemelte volna a sztori, hogy egy fegyelmezettebben gondolkodó író bontsa ki.
* No azért ezekben a monológokban akadnak megmosolyogtató tévedések, amik nyilván abból fakadnak, hogy Vercors nem ismerte még a Wikipédiát. Például azok a tudósok, akik azt hiszik, hogy Új-Guineában tapír meg orángután él, bizonnyal nem figyeltek oda állattani tanulmányaik során.
** Vercors tulajdonképpeni válasza amúgy az, hogy az teszi emberré az embert, hogy „metafizikai vággyal” rendelkezik, tehát kvázi izgatja, ki ő és honnan jött. Ami átmeneti válasznak nyilván megteszi (pláne egy írónak), de egy rigorózusabb gondolkodónak lennének ellenvetései: mi van akkor mondjuk egy olyan emberrel, aki a születése óta kómában van? Ő nem rendelkezik metafizikai vággyal, tehát nem is ember? Másfelől ez a tétel csak egy újabb problémához vezet el minket, ami ugyanaz, mint a mi az ember? kérdés, csak pepitában: mi a metafizikai vágy? Mikortól minősül valami metafizikai vágynak? Ha egy macska odahordja mintegy áldozati ajándékként a gyíkokat a gazda lába elé – ki dönti el, hogy az már a metafizikai vágy csírája-e, vagy sem?
*** Fú, vigyázat, most megint szétSPOILERezem a könyvet! Szóval. Az úgy van, hogy Douglas, a főszereplő azzal akarja megmenteni a tropikat, mint népet, hogy egy tropicsecsemőt (aki amúgy az ő magjából szakadt) megöl, és kiprovokálja, hogy a bíróság emberölésért ítélje el. Ez megrázó, kellően problematikus és vitatható megoldás, lehet rajta tépelődni. De Vercors sajna annyira igényelte a happy endet, hogy egy kecske és káposzta megoldással kimondatja egyrészt a bírósággal, hogy a tropik emberek, de másfelől azt is, hogy Douglas ezt a gyilkosság pillanatában nem tudhatta, úgyhogy szabad, mehet vissza az asszonyhoz boldogan élni, amíg meg nem hal. Amit meg is tesz, különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül. Viszont szerintem ha Douglas elfogadja, hogy felmentették, akkor elfogadja ezzel azt is, hogy az általa elkövetett gyilkosságnak nincs súlya – tehát a tropik állatok. Ha ugyanis valóban embernek gondolná őket, saját szabadsága elviselhetetlen súllyal kéne rá nehezedjen – már ha nem egy erkölcsi szörnyeteg. Erről azonban szó sincs: az utolsó oldalakon kacagva búcsúzik az olvasótól. Nem szoktam ilyesmit kívánni, de talán helyesebb lett volna, ha megöngyilkolja magát, vagy elbujdosik, mint Hulk a Bosszúállók 2. végén
February 20, 2013
What a strange book! A satire on the subject of such topics as infanticide and what it means to be human, written by a Frenchman, set in England, almost in the style of the Ealing comedies such as Kind Hearts and Coronets and School for Scoundrels. Vercors is, however, definitely a Frenchman, and I would have to read more of his work to find out just how French he was -- though his role in the Resistance during World War Two should tip the scales somewhat.
In You Shall Know Them, there are two heroes. First there is Douglas Templemore, a writer who goes on a fateful anthropological expedition in Papua New Guinea, where they discover a half-ape, half-human they call a tropi, from the Greek root anthropos. Templemore finds a way to artificially inseminate a tropi female, who gives birth to a hybrid, whom Templemore kills in order to make a point of man's inability to define what constitutes a man.
The second hero, who is introduced halfway through the book, is the judge in Templemore's murder case: Sir Arthur Draper. There is a long trial scene, with what result I would rather not divulge at this time. As one young woman scientist on the expedition says:
How a book on the serious philosophical subject of what it means to be human makes me think of the confused anthropological experts in the trial, the discombobulated jurors who ask the judge for the legal definition of "human," and the bumbling politicians who inevitably get involved -- I am amazed the the combination of philosophy and satire. In a way, it reminds me of Voltaire's Candide.
In You Shall Know Them, there are two heroes. First there is Douglas Templemore, a writer who goes on a fateful anthropological expedition in Papua New Guinea, where they discover a half-ape, half-human they call a tropi, from the Greek root anthropos. Templemore finds a way to artificially inseminate a tropi female, who gives birth to a hybrid, whom Templemore kills in order to make a point of man's inability to define what constitutes a man.
The second hero, who is introduced halfway through the book, is the judge in Templemore's murder case: Sir Arthur Draper. There is a long trial scene, with what result I would rather not divulge at this time. As one young woman scientist on the expedition says:
Nobody's bulletproof: our armor is never more than tinfoil. The heavens are empty, Frances [Templemore's wife}. But though you know it's so, you still can't get used to it. Can't get used to the sheer meaninglessness of one's acts ... to the fact that good deeds, bad deeds prove quite haphazardly boons or banes ... God is always silent, always. All that we can found good and evil on are the quicksands of our own intentions.... Nothing ever comes to guide us....Just for the record, the ellipsis marks in the above quote are directly transcribed from the novel. Nothing has been omitted.
How a book on the serious philosophical subject of what it means to be human makes me think of the confused anthropological experts in the trial, the discombobulated jurors who ask the judge for the legal definition of "human," and the bumbling politicians who inevitably get involved -- I am amazed the the combination of philosophy and satire. In a way, it reminds me of Voltaire's Candide.
April 10, 2021
The basic premise is an intriguing ethical dilemma in asking what is it that defines what is means to be a human. The discovery of an evolutionary missing link tribe of ape-like creatures leads on to a debate as to whether this new species are human or ape.
Unfortunately the book takes for granted that the pinnacle of human development is represented by Western white Christian man and some of the comparisons made with non-western non-white peoples come across now as offensive and racist.
As the book points out we don't really need to ask ourselves this sort of question as there's no other type of human around other than Homo Sapiens. However the question posed could become more urgent in the future once artificial intelligences are developed that have many human traits. What happens when a court case if brought to defend the "human rights" of a maltreated AI bot?
Bizarrely, this book was adapted for the screen as a Hollywood science fiction film back in 1970 called Skullduggery (https://www.imdb.com/title/tt0066384/) with Burt Reynolds in one of his 1st starring roles.
Unfortunately the book takes for granted that the pinnacle of human development is represented by Western white Christian man and some of the comparisons made with non-western non-white peoples come across now as offensive and racist.
As the book points out we don't really need to ask ourselves this sort of question as there's no other type of human around other than Homo Sapiens. However the question posed could become more urgent in the future once artificial intelligences are developed that have many human traits. What happens when a court case if brought to defend the "human rights" of a maltreated AI bot?
Bizarrely, this book was adapted for the screen as a Hollywood science fiction film back in 1970 called Skullduggery (https://www.imdb.com/title/tt0066384/) with Burt Reynolds in one of his 1st starring roles.
February 27, 2020
'Les animaux dénaturés' deals with an inquiry about the missing link in between simian and homo-sapien, it is also about sketching a universal definition of the human species.
The Star Walk / The Walk to the Star involves a Moravian francophile citizen drawn to Paris and his tragic disilusion. It takes place during the 30s...
Les Animaux dénaturés : 4/5
La marche à l'étoile : 2/5
-----------------
Les animaux dénaturés traite d'une enquête sur le chaînon manquant entre simiesque et homo sapiens et de la recherche d'une définition universelle de l'espèce humaine.
La marche à l'Étoile met en scène un citoyen de Moravie poussé par sa francophilie extrême à partir à pied pour Paris à la fin des années 30 et porte sur sa tragique désillusion.
Les Animaux dénaturés : 4/5
La marche à l'étoile : 2/5
The Star Walk / The Walk to the Star involves a Moravian francophile citizen drawn to Paris and his tragic disilusion. It takes place during the 30s...
Les Animaux dénaturés : 4/5
La marche à l'étoile : 2/5
-----------------
Les animaux dénaturés traite d'une enquête sur le chaînon manquant entre simiesque et homo sapiens et de la recherche d'une définition universelle de l'espèce humaine.
La marche à l'Étoile met en scène un citoyen de Moravie poussé par sa francophilie extrême à partir à pied pour Paris à la fin des années 30 et porte sur sa tragique désillusion.
Les Animaux dénaturés : 4/5
La marche à l'étoile : 2/5
August 1, 2013
It has its flaws, but raises interesting questions and although it was written in the 50s it feels like the 19th century.. :-/
Fast-paced and provocative.
The plot is very simple, but you can not stop thinking about it after you have read it
Fast-paced and provocative.
The plot is very simple, but you can not stop thinking about it after you have read it
October 10, 2024
j’ai aimé et pas aimé en même temps je sais pas si vous captez
January 30, 2021
J'ai vraiment aimé ce roman, qui est avant tout un roman philosophique, plus qu'un roman qui met en avant ses personnages ou son intrigue. Il y est surtout de question de la nature de l'être humain mais aussi le système de pensée de l'homme, à devoir tout catégoriser, de même que le système judiciaire présent dans les pays "civilisés". Il permet aussi de critiquer le système capitaliste de l'époque (et encore d'aujourd'hui) qui exploite tout ce qui bouge et qui est capable de travailler.
Mais je n'ai pas mis 5 étoiles à cause du contexte colonial qui y est célébré et la hiérarchisation présente des sociétés dans le monde (évidemment, l'Empire colonial britannique blanc étant supérieur à tous). Bien entendu, ce roman est complètement du point de vue des "personnes civilisées" blanches qui "découvrent" une espèce "primitive" de singes-hommes. Cette "découverte" permet de remettre en question toute la nature de l'homme, et bien que le but de ce questionnement était surtout philosophique, cette question a même permis à remettre en question l'appartenance des personnes racisé•e•s "non-cilivisés" à la communauté humaine. Ce racisme scientifique est très présent dans ce roman qui a quand même été écrit en 1951!
J'aurai bien aimé quelques chapitres ou même un autre livre qui parle de l'expérience des "tropis" qui sont ici "découverts" par l'Homme blanc, qui, de mon point de vue, ne sont présents que pour initier le débat, ne sont utilisés qu'en tant qu'accessoires (de même que les assistants malais qui aident l'excavation). De plus, c'est le personnage principal, un homme blanc, qui initie le débat en *tuant* son enfant qu'il avait eu avec une femelle des tropis en l'inséminant.
Bref, c'est un roman loufoque, qui, malgré ses remarques un peu limite, m'a plu. Il est bien écrit et est facile à lire.
Mais je n'ai pas mis 5 étoiles à cause du contexte colonial qui y est célébré et la hiérarchisation présente des sociétés dans le monde (évidemment, l'Empire colonial britannique blanc étant supérieur à tous). Bien entendu, ce roman est complètement du point de vue des "personnes civilisées" blanches qui "découvrent" une espèce "primitive" de singes-hommes. Cette "découverte" permet de remettre en question toute la nature de l'homme, et bien que le but de ce questionnement était surtout philosophique, cette question a même permis à remettre en question l'appartenance des personnes racisé•e•s "non-cilivisés" à la communauté humaine. Ce racisme scientifique est très présent dans ce roman qui a quand même été écrit en 1951!
J'aurai bien aimé quelques chapitres ou même un autre livre qui parle de l'expérience des "tropis" qui sont ici "découverts" par l'Homme blanc, qui, de mon point de vue, ne sont présents que pour initier le débat, ne sont utilisés qu'en tant qu'accessoires (de même que les assistants malais qui aident l'excavation). De plus, c'est le personnage principal, un homme blanc, qui initie le débat en *tuant* son enfant qu'il avait eu avec une femelle des tropis en l'inséminant.
Bref, c'est un roman loufoque, qui, malgré ses remarques un peu limite, m'a plu. Il est bien écrit et est facile à lire.
March 23, 2016
!!!! ce qui fait de nous que nous sommes des humains et non des tropis, c'est que nous avons des grigris, des croyances TAKE THAT JEAN JACQUES MOTHERFUCKING ROUSSEAU
l'anthropologie c bien
l'anthropologie c bien
March 23, 2022
Kde končí opice a začíná člověk? Toť otázka!
July 21, 2020
un livre intéressant, qui pose des questions de fond sur ce qu'est un humain ou un animal
May 10, 2024
I read this weeks ago and it's just been sitting in the pile of books to make notes on on my desk bumming me out. I was wondering how it was in an acclaimed SF masterworks series in the 80s and I'd never heard of it; I think I have a detailed handle on the kind of books, generally, that make their way into those, having seen the last few iterations of them; turns out it's just super racist. Now, it might be the case that that every time the narrative raises the question they keep coming back to--'but if we deny that this new species is a kind of human, and that there are degrees of human nature, don't we eventually have to exclude the negro race from humanity'--we're operating on some level of irony that I'm not cleared for, that when it's posed by the narrator he's satirising the views of some assumed modal human belief--but I happen to think the French are just biologically incapable of that kind of thing. Oh, also it spends a lot of time operating on a pastiche-realist-fiction mode that feels very much out of time, but my overwhelming memory was just how gross it made me feel.
I went back to James Blish's A Case of Conscience afterwards as I remembered finding that tackled a lot of the central concerns of this from less predictable if not less nuanced angles; I'd forgotten that it described a Japanese scientist as, approximately, "hiding the body of a geisha under her lab coat." I think at that point I decided to put the classic SF a little further down the pile.
I went back to James Blish's A Case of Conscience afterwards as I remembered finding that tackled a lot of the central concerns of this from less predictable if not less nuanced angles; I'd forgotten that it described a Japanese scientist as, approximately, "hiding the body of a geisha under her lab coat." I think at that point I decided to put the classic SF a little further down the pile.
January 18, 2018
In my opinion, this is one of the best but neglected speculative fiction I've ever read.
Vercors did not only portray a naive picture of tropis as a scientific discovery, but the subsequent philosophical debates on what is human, the apparent stasis of socio-political institutions when confronted with facts beyond what is known, and how the logic of market (capitalism) stops at nothing, as a web that binds our existence.
For a novella written in the 60s, went beyond of its time to predict the looming limits of our existential category of being "human" and actions derived from it. You Shall Know Them is a literary introduction contemporary philosophy and social and natural sciences with the advent of post-/non-/trans-human drive within them.
I will have to re-read this book again.
Vercors did not only portray a naive picture of tropis as a scientific discovery, but the subsequent philosophical debates on what is human, the apparent stasis of socio-political institutions when confronted with facts beyond what is known, and how the logic of market (capitalism) stops at nothing, as a web that binds our existence.
For a novella written in the 60s, went beyond of its time to predict the looming limits of our existential category of being "human" and actions derived from it. You Shall Know Them is a literary introduction contemporary philosophy and social and natural sciences with the advent of post-/non-/trans-human drive within them.
I will have to re-read this book again.
July 6, 2022
In Neuguinea wird das Missing Link zwischen Tier und Mensch gefunden. Und das nicht als Fossilie, sondern lebendig. Die Bergwerksgesellschaft, der das Land gehört, will die sog. "Tropis" als billige Arbeitskräfte ausbeuten. Das geht aber nur, wenn sie nicht als Menschen anerkannt werden. Ein idealistischer Journalist, der die Expedition begleitete, stellt sich für eine List zur Verfügung, um zu beweisen, dass es doch Menschen sind.
Eher eine philosophische Abhandlung als ein SF-Roman. Aber gut gemacht. Es geht darum, was den Menschen vom Tier unterscheidet. Die Antwort des Autoren gefiel mir dann nicht sonderlich, da sie nicht meiner Weltanschauung entspricht.
Eher eine philosophische Abhandlung als ein SF-Roman. Aber gut gemacht. Es geht darum, was den Menschen vom Tier unterscheidet. Die Antwort des Autoren gefiel mir dann nicht sonderlich, da sie nicht meiner Weltanschauung entspricht.
February 13, 2008
Fictional story exploring what it means to be human. It brought up a few interesting questions in my mind. What if there is a being that looks nothing like a human but has the mental and communication capabilities of a human? Should it have human rights? What if there is a being that looks exactly human but has none of the mental capabilities of a human? Should it have human rights? What defines a human?
February 22, 2013
Qu'est-ce qui sépare l'homme de l'animal ? Telle est la question soulevée par ce livre qui n'a pas pris une ride.
June 28, 2022
Sympa de le relire
December 8, 2016
C'est par amour pour Frances que le journaliste Douglas Templemore accepte une drôle mission à l'autre bout du monde : il accompagne un groupe de scientifiques, et un prêtre, dans une expédition en Nouvelle-Guinée, sur les traces du "chaînon manquant" entre l'homme et le singe. Poussé sur les pistes papoues par la découverte d'une mâchoire non fossilisée à trois dents, le groupe de savants ne tarde pas à découvrir l'objet de leurs recherches en la personne (ou pas, c'est toute la question) des tropis, sortes de grands singes fort semblables à l'homme. Les tropis enterrent leurs morts, mais ne parlent pas. Les tropis sont troglodytes, mais ils ne portent pas de vêtements. Les tropis sont-ils des hommes, ou ne sont-ils que des animaux ? La classification entre les deux groupes importe-t-elle, seulement ?
Elle importe, à partir du moment où un grand industriel se réclame comme étant le propriétaire des tropis, et projette de les faire travailler gratuitement dans ses usines. Doit-on défendre les tropis, doit-on défendre la prévalence de l'humanité sur l'animalité ?
Doug met sa vie dans la balance, pour que l'humanité s'interroge sur le sort des tropis, et par extension sur sa propre définition : en mettant à mort l'enfant qu'il a eu d'une femelle tropi, il cherche à faire définir, lors de son procès, l'humanité. Les tropis sont-ils des hommes ? Qu'est-ce qu'un homme ?
Un roman fantaisiste, que je pourrais dire adorable, "les Animaux dénaturés" a tout le charme d'un ancien ouvrage de zoologie, comme de philosophie. Dans les pas de Conan Doyle, un autre londonien qui, dans le Monde perdu, emmenait des scientifiques et des journalistes sur les traces d'une nouvelle espèces, Vercors crée un univers coloré, parodique, articulé, et pose la grande question de son temps et d'une autre : qu'est-ce que l'homme ?
En sous texte des débats qui animeront le procès de Douglas Templemore repose également la question du traitement de l'animalité - mais ça, c'est un autre débat.
Je remarque que certaines chroniques ici, sur Goodreads, critiquent l'auteur pour ses positions racistes. Personnellement, dans ce livre, je ne les vois pas. Certains personnages de Vercors ont des positions racistes, oui, mais c'est différent : Vercors parodie, mais pas que ; il recrée ici les grands débats sur le thème de l'humanité, après tout.
Un petit livre biscornu et charmant. Une jolie découverte.
Elle importe, à partir du moment où un grand industriel se réclame comme étant le propriétaire des tropis, et projette de les faire travailler gratuitement dans ses usines. Doit-on défendre les tropis, doit-on défendre la prévalence de l'humanité sur l'animalité ?
Doug met sa vie dans la balance, pour que l'humanité s'interroge sur le sort des tropis, et par extension sur sa propre définition : en mettant à mort l'enfant qu'il a eu d'une femelle tropi, il cherche à faire définir, lors de son procès, l'humanité. Les tropis sont-ils des hommes ? Qu'est-ce qu'un homme ?
Un roman fantaisiste, que je pourrais dire adorable, "les Animaux dénaturés" a tout le charme d'un ancien ouvrage de zoologie, comme de philosophie. Dans les pas de Conan Doyle, un autre londonien qui, dans le Monde perdu, emmenait des scientifiques et des journalistes sur les traces d'une nouvelle espèces, Vercors crée un univers coloré, parodique, articulé, et pose la grande question de son temps et d'une autre : qu'est-ce que l'homme ?
En sous texte des débats qui animeront le procès de Douglas Templemore repose également la question du traitement de l'animalité - mais ça, c'est un autre débat.
Je remarque que certaines chroniques ici, sur Goodreads, critiquent l'auteur pour ses positions racistes. Personnellement, dans ce livre, je ne les vois pas. Certains personnages de Vercors ont des positions racistes, oui, mais c'est différent : Vercors parodie, mais pas que ; il recrée ici les grands débats sur le thème de l'humanité, après tout.
Un petit livre biscornu et charmant. Une jolie découverte.
October 12, 2021
(this will contain spoilers)
I did not expect this to go the direction it went but damn this book packs in Depth in a few pages. The book starts off with a group of anthropologists discovering a new group of man-like apes or ape-like men?? which ok cool cool, interesting. Then things get weird... A journalist who's part of the crew agrees to donate his sperm in an attempt to impregnate one of these creatures (now called Tropis) because??? science I guess?? AND THEN!!! she gets preggo, gives birth, and what does kuya guy do??? yep, he kills his ape-boy infant... THEN! he calls the police confesses and demands to be put on trial... crazy times, frens!!!! The first half of this book was definitely !wild! in the best way! Then the second half brings on a whole new flavor that I wasn't expecting...
The trial begins and basically the arguments revolve around whether or not kuya guy killed an animal or a human being. And so biglang PHILO na ang usapan mga sis!!! I was not prepared!!! We basically enter an entire discussion asking one of the *big* questions: "What makes a human being a human being?"
O diba! Gulat ka rin!
There are debates and discussions science comes in, culture, thoughts, etc etc. It's a ride. We also find out kuya guy killed his "son" on purpose!!! In an attempt to """free""" the Tropis from human control and allow them to integrate freely in society. Sa isip isip ko, sure ka ba ginusto nila yan sir??? Kaloka! Either way these Tropis were trapped. As soon as they were discovered. Lives disrupted. Deds. Regardless of whether they're human or not.
In the end they literally had to define what a human being is, the guy was found Not Guilty, and Tropis were declared as human beings 🤯🤯🤯
Crazy book. Super solid first part. Not gonna lie, lost me in the second half (it was still very interesting and challenges you to really think thoughts but sis I just really hate philo im like baket may gantong ganap pero ayun)... This was such a UNIQUE read to say the least. Galing galing!
Sorry I couldn't write this review without spoiling 😬✌
I did not expect this to go the direction it went but damn this book packs in Depth in a few pages. The book starts off with a group of anthropologists discovering a new group of man-like apes or ape-like men?? which ok cool cool, interesting. Then things get weird... A journalist who's part of the crew agrees to donate his sperm in an attempt to impregnate one of these creatures (now called Tropis) because??? science I guess?? AND THEN!!! she gets preggo, gives birth, and what does kuya guy do??? yep, he kills his ape-boy infant... THEN! he calls the police confesses and demands to be put on trial... crazy times, frens!!!! The first half of this book was definitely !wild! in the best way! Then the second half brings on a whole new flavor that I wasn't expecting...
The trial begins and basically the arguments revolve around whether or not kuya guy killed an animal or a human being. And so biglang PHILO na ang usapan mga sis!!! I was not prepared!!! We basically enter an entire discussion asking one of the *big* questions: "What makes a human being a human being?"
O diba! Gulat ka rin!
There are debates and discussions science comes in, culture, thoughts, etc etc. It's a ride. We also find out kuya guy killed his "son" on purpose!!! In an attempt to """free""" the Tropis from human control and allow them to integrate freely in society. Sa isip isip ko, sure ka ba ginusto nila yan sir??? Kaloka! Either way these Tropis were trapped. As soon as they were discovered. Lives disrupted. Deds. Regardless of whether they're human or not.
In the end they literally had to define what a human being is, the guy was found Not Guilty, and Tropis were declared as human beings 🤯🤯🤯
Crazy book. Super solid first part. Not gonna lie, lost me in the second half (it was still very interesting and challenges you to really think thoughts but sis I just really hate philo im like baket may gantong ganap pero ayun)... This was such a UNIQUE read to say the least. Galing galing!
Sorry I couldn't write this review without spoiling 😬✌
October 21, 2022
Perhaps among the most noteworthy lines is near the end: "Humanity is not a state we suffer. Its a dignity we must strive to win. A dignity full of pain and sorrow. Won, no doubt, at the price of tears." (pg 244)
This is delivered to us from a character playing a minor role in a remarkably comprehensive discussion and drama centered on the folly of precisely defining the bounds of what constitutes Man. Its almost delivered as a kind of final exasperation after all the serious dignified attempts have summarily been strung out, and the reader is largely left with the task of how to make sense of this passage. I find it to be a quietly brilliant exit.
I found this to be pretty indicative of the book which at times managed to be impassioned and at other times approximated the logical comprehensiveness of pedagogy. There are parts where the writing is so precise and meaningful that the effectiveness of each sentence is only matched by its seeming effortlessness to convey exact intent. Its writing that doesn't need any window dressing. However, its not maintained throughout and its not so prominent so as to make it a majority. There are no doubt many revered works whose fractions are smaller. Even so, this seemed to be a mismanagement and an unevenness in the book.
Its an honest work that doesn't demand your acclaim. It also doesn't demand much of your time. It exists unto itself and we are much the better for its existence. There might even be a subtlety that escapes you.
This is delivered to us from a character playing a minor role in a remarkably comprehensive discussion and drama centered on the folly of precisely defining the bounds of what constitutes Man. Its almost delivered as a kind of final exasperation after all the serious dignified attempts have summarily been strung out, and the reader is largely left with the task of how to make sense of this passage. I find it to be a quietly brilliant exit.
I found this to be pretty indicative of the book which at times managed to be impassioned and at other times approximated the logical comprehensiveness of pedagogy. There are parts where the writing is so precise and meaningful that the effectiveness of each sentence is only matched by its seeming effortlessness to convey exact intent. Its writing that doesn't need any window dressing. However, its not maintained throughout and its not so prominent so as to make it a majority. There are no doubt many revered works whose fractions are smaller. Even so, this seemed to be a mismanagement and an unevenness in the book.
Its an honest work that doesn't demand your acclaim. It also doesn't demand much of your time. It exists unto itself and we are much the better for its existence. There might even be a subtlety that escapes you.
September 6, 2020
I personally find that this book is not too heavy. But along the way, the tone becomes more serious and it gets more philosophical, or even academic, when the anthropological perspectives are weaved in the story. For sure, it's thought-provoking. It has made me think a bit more about humanity and justice as if we are all protected and having the rights to defend or evolve. There are some great lines throughout the book, especially the last few chapters, where the debates about what constitutes and define a human.
Some of my favourites:
"The animal is one with nature, while man and nature make two. To pass from passive unconsciousness to questioning consciousness, there had to be that schism, that divorce, there had to be that wrenching away from nature. Is not that precisely the borderline? Animal before the wrench, man after it? De-natured animals, that's what we are."
"... you only find your own reasons when you are faced with the unreason of others."
"Truth always takes longest to triumph - very understandably so. But it does triumph in the end."
"Reason must be built on fresh foundations."
Some of my favourites:
"The animal is one with nature, while man and nature make two. To pass from passive unconsciousness to questioning consciousness, there had to be that schism, that divorce, there had to be that wrenching away from nature. Is not that precisely the borderline? Animal before the wrench, man after it? De-natured animals, that's what we are."
"... you only find your own reasons when you are faced with the unreason of others."
"Truth always takes longest to triumph - very understandably so. But it does triumph in the end."
"Reason must be built on fresh foundations."
January 14, 2024
J’ai lu ce livre pour un de mes cours. Quand on nous avait présenté le livre, l’histoire m’avait parue très intéressante. J’ai donc choisi ce livre parmi d’autres. Au départ, l’histoire m’a vraiment plue, j’ai vraiment apprécié. Cependant, à partir du moment du procès, j’ai trouvé qu’il y avait quelques longueurs, c’est dommage. L’histoire n’en reste pas moins intéressante à lire et à découvrir, mais il faut rester bien accroché (n’étant pas du tout familière avec le système juridique britannique, j’ai du faire attention au rôle de chacun des personnages dans la deuxième moitié de l’histoire).
Je recommande ce livre, malgré qu’il ne soit pas vraiment récent, je pense qu’il pose des questions qui sont encore d’actualité aujourd’hui (je me demande d’ailleurs ce qui se passerait aujourd’hui si on découvrait une telle espèce, entre l’homme et le singe, dont des individus sont encore vivants…).
Je recommande ce livre, malgré qu’il ne soit pas vraiment récent, je pense qu’il pose des questions qui sont encore d’actualité aujourd’hui (je me demande d’ailleurs ce qui se passerait aujourd’hui si on découvrait une telle espèce, entre l’homme et le singe, dont des individus sont encore vivants…).
December 12, 2020
Сборник весьма странных рассказов, большинство из которых я не выдержал и пропустил:
– "Люди или животные?" о том, как нашли новый вид обезьян, а может прото-людей, и пытались понять, являются они людьми; это, в принципе, важный вопрос и не только с точки зрения биологии, но и использования их рабочей силы, но как-то это уж очень скучно.
– "Плот Медузы" я тоже не осилил; там идёт повествование о записках психолога, которая работала с каким-то знаменитым человеком.
– Наконец, "Квота или "сторонники изобилия"" — это что-то очень оригинальное. Про как бы эксперимент, когда в стране получилось сделать очень развитую экономику, чтобы люди покупали всё больше всего и постоянно, избавиться от бедности, получить изобилие товаров, но зачем это всё?! Этот рассказ не закончился чем-то определённым. Видно, эта такая гипертрофированная сатира на тему (американского) общества потребления.
– "Люди или животные?" о том, как нашли новый вид обезьян, а может прото-людей, и пытались понять, являются они людьми; это, в принципе, важный вопрос и не только с точки зрения биологии, но и использования их рабочей силы, но как-то это уж очень скучно.
– "Плот Медузы" я тоже не осилил; там идёт повествование о записках психолога, которая работала с каким-то знаменитым человеком.
– Наконец, "Квота или "сторонники изобилия"" — это что-то очень оригинальное. Про как бы эксперимент, когда в стране получилось сделать очень развитую экономику, чтобы люди покупали всё больше всего и постоянно, избавиться от бедности, получить изобилие товаров, но зачем это всё?! Этот рассказ не закончился чем-то определённым. Видно, эта такая гипертрофированная сатира на тему (американского) общества потребления.
September 19, 2021
Très bon roman qui nous amène à se poser la question qu'est-ce qu'un homme.
Une équipe de savants, accompagné de Douglas Templemore parte en expédition en Nouvelle-Guinée pour trouver le chaînon manquant dans l'évolution du singe à l'homme. Finalment, ils découvrent une colonie de quadrumanes qu'ils surnomment "Les tropis".
Afin de contrecarrer les plans de l'homme d'affaires Vancruysen, qui voient en ces êtres de la main d'œuvre bon marché, Doug va se battre et mettre sa vie en jeu pour prouver le caractère humain de ces êtres. Question complexe étant donné qu'il n'y a pas de définition claire de l'homme.
Le procès de Doug pour infanticide va entraîner l'émoi dans toute l'Angleterre et va amener les juristes, scientifiques de tout bord et parlementaires de la société anglaise à s'interroger et à définir clairement sur ce que sont les hommes, ces animaux denaturés.
Une équipe de savants, accompagné de Douglas Templemore parte en expédition en Nouvelle-Guinée pour trouver le chaînon manquant dans l'évolution du singe à l'homme. Finalment, ils découvrent une colonie de quadrumanes qu'ils surnomment "Les tropis".
Afin de contrecarrer les plans de l'homme d'affaires Vancruysen, qui voient en ces êtres de la main d'œuvre bon marché, Doug va se battre et mettre sa vie en jeu pour prouver le caractère humain de ces êtres. Question complexe étant donné qu'il n'y a pas de définition claire de l'homme.
Le procès de Doug pour infanticide va entraîner l'émoi dans toute l'Angleterre et va amener les juristes, scientifiques de tout bord et parlementaires de la société anglaise à s'interroger et à définir clairement sur ce que sont les hommes, ces animaux denaturés.
December 6, 2021
3.5
J'ai eu un peu de mal au début avec les débats et les réflexions un peu à la ramasse (bon surtout datés et plus d'actualité)... C'était hiérarchisé le vivant, savoir qui était digne d'être traité en objet et qui ne l'était pas, on souffle... Mais arrive la deuxième partie du roman qui alimente la réflexion sur notre origine ; que sommes-nous ? Et finalement c'est par un jeu assez déstabilisant et perturbant que Vercors y arrive. La figure féminine (peu traitée) y est aussi intéressante, en fait, tout montre que nous vivons dans un monde purement idéal (imaginaire), culturel et que l'objectivité et l'universalité n'existe pas (en paradoxe vient cette question...). Le fait aussi d'avoir un renversement du jugement (définir ce qui est extérieur à nous par nous), est captivant (nous sommes les étrangers).
J'ai eu un peu de mal au début avec les débats et les réflexions un peu à la ramasse (bon surtout datés et plus d'actualité)... C'était hiérarchisé le vivant, savoir qui était digne d'être traité en objet et qui ne l'était pas, on souffle... Mais arrive la deuxième partie du roman qui alimente la réflexion sur notre origine ; que sommes-nous ? Et finalement c'est par un jeu assez déstabilisant et perturbant que Vercors y arrive. La figure féminine (peu traitée) y est aussi intéressante, en fait, tout montre que nous vivons dans un monde purement idéal (imaginaire), culturel et que l'objectivité et l'universalité n'existe pas (en paradoxe vient cette question...). Le fait aussi d'avoir un renversement du jugement (définir ce qui est extérieur à nous par nous), est captivant (nous sommes les étrangers).
February 3, 2021
Ez a könyv már évek óta csücsült a polcomon. Egy leselejtezett könyvtári könyv és nem emlékszem, mi késztetett arra, hogy hazahozzam. A téma nem kifejezetten tartozik az érdeklődési körömbe, de végül is érdekes és gondolatébresztő volt.
Egy kutatócsoport felfedez egy új fajt, majd kísérletképpen néhányat mesterségesen megtermékenyítenek. Doug, az egyik donor, aki a kutatócsoport újságírója, megöli az egyik újszülöttet. Ez pert von maga után, de előbb el kell dönteni, hogy ez az újonnan felfedezett faj az emberekhez vagy állatokhoz tartozik. Érdekes fejtegetéseknek, magyarázatoknak lehetünk tanúi.
Megnéztem, 1952-ben született a regény. Elgondolkodtam. Napjainkban nem lehetne hasonló per,
annyit változott a világ.
Egy kutatócsoport felfedez egy új fajt, majd kísérletképpen néhányat mesterségesen megtermékenyítenek. Doug, az egyik donor, aki a kutatócsoport újságírója, megöli az egyik újszülöttet. Ez pert von maga után, de előbb el kell dönteni, hogy ez az újonnan felfedezett faj az emberekhez vagy állatokhoz tartozik. Érdekes fejtegetéseknek, magyarázatoknak lehetünk tanúi.
Megnéztem, 1952-ben született a regény. Elgondolkodtam. Napjainkban nem lehetne hasonló per,
annyit változott a világ.
January 20, 2022
Un livre qui pousse à se remuer les méninges sur la définition de l’homme. N’étant pas attentive à la date de publication, j’ai été surprise de la mention des Nazis vers la fin du livre. J’étais convaincue, au vu des affirmations racistes des personnages (qui disent notamment des noirs qu’ils sont plus proches du singe que les blancs), que le roman datait plutôt du début du siècle. Le texte montre en quoi le manque d’une définition claire de ce qui fait l’humain peut entraîner le pire (génocides, esclavage), mais aussi en quoi exclure sur un argument arbitraire certains êtres de l’humanité pourrait faire de nous des monstres qui s’ignorent. Un roman nuancé, mais surprenant par son style et par son contenu datés.
March 28, 2025
J'ai beaucoup aimé ce livre, car il m'a fait réfléchir à une question que l'on croit évidente : qu'est-ce qu'un être humain ? Qu'est-ce qui le définit vraiment ?
Pour explorer ce dilemme, Vercors imagine une espèce intermédiaire entre l’homme et le singe : les « tropis ». Grâce à eux – ou plutôt à cause d’eux ? – les personnages du roman se retrouvent confrontés à cette question en apparence simple, qui se révèle être un véritable casse-tête. Peu à peu, ils passent d’une approche scientifique à une réflexion philosophique plus profonde.
Finalement, ce livre m’a amené à une conclusion paradoxale : l’être humain est peut-être justement celui que l’on ne peut pas définir. Et c’est peut-être cette impossibilité qui le rend unique.
Pour explorer ce dilemme, Vercors imagine une espèce intermédiaire entre l’homme et le singe : les « tropis ». Grâce à eux – ou plutôt à cause d’eux ? – les personnages du roman se retrouvent confrontés à cette question en apparence simple, qui se révèle être un véritable casse-tête. Peu à peu, ils passent d’une approche scientifique à une réflexion philosophique plus profonde.
Finalement, ce livre m’a amené à une conclusion paradoxale : l’être humain est peut-être justement celui que l’on ne peut pas définir. Et c’est peut-être cette impossibilité qui le rend unique.
January 13, 2025
Un roman déroutant et captivant qui interroge les fondements mêmes de l’humanité. Vercors pousse le lecteur à réfléchir : qu’est-ce qui nous rend humains ? Avec une intrigue originale et un style simple mais profond, ce livre mêle habilement satire, réflexion philosophique et dilemmes éthiques.
Au fil des pages, on découvre une critique subtile des institutions et des préjugés humains, tout en se forgeant une nouvelle vision de l’humanité, où l’empathie et la responsabilité prennent le pas sur les frontières biologiques. Une œuvre fascinante et intemporelle, à la fois légère à lire et lourde de sens.
Au fil des pages, on découvre une critique subtile des institutions et des préjugés humains, tout en se forgeant une nouvelle vision de l’humanité, où l’empathie et la responsabilité prennent le pas sur les frontières biologiques. Une œuvre fascinante et intemporelle, à la fois légère à lire et lourde de sens.
Displaying 1 - 30 of 86 reviews