What do you think?
Rate this book
Puncs
A lakótársamat Amarillának hívják, az albérlet a Nyugati közelében van. Elvileg bejárok egyetemre, de nem tudom, mi lesz ebből az egészből. Bálint normális, de nem akarok járni vele. Múltkor vizsgáztam egy tanárnál, aki jó pasi és történt valami furcsa. Adott egy cetlit is, rajta a telefonszámával, de ezt még senkinek nem mondtam. Most nem tudom, hogy legyen...
288 pages, Paperback
First published January 1, 2019
1 person is currently reading
39 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 15 of 15 reviews
November 24, 2019
Az ilyen könyvek olvasásakor mindig rájövök, hogy valamit rosszul csináltam az egyetemi éveim alatt. Engem egy tanár sem akart megd*gni, sem a jobb jegy ígéretével, sem anélkül.
Itt meg, úgy tűnik, ez a sztenderd. Pedig elvileg egy egyetemre, sőt, szakra is jártunk a szerzővel, persze elképzelhető, hogy abban a pár évben történt a paradigmaváltás, ami eltelt a tanulmányaink között.
Na, de mindegy is.
A könyv alapötlete jó lenne, sőt, még örülnék is, hogy valaki végre női szemszögből is ír a generációmról. De nekem már az Éles is kihagyott ziccernek tűnt, ez meg mintha a női Éles akarna lenni, csak még fájdalmasabban hagyja ki a ziccert.
A szereplőknek nincs személyiségük, egyiknek sem. A főszereplőnknek sincs. Sem a híres Tanár úrnak, akibe, gondolom, azonosulva a főhősnővel, bele kellene szeretnem olvasás alatt, csak éppen nincs mibe.
Aztán ott van Bálint, a hősszerelmes, akiről onnan tudjuk, hogy nem jófej, hogy nincsenek vicces feliratú pólói. Ez halál komoly.
Meg Amarilla, akiben az egyetlen enyhén érdekes a neve, de az is csak egy fél szemöldökfelhúzást ér.
Elvileg megerőszakolták fiatalabb korábban, és valahogyan érezzük, hogy ez fontos, meg súlyos, meg különös kapcsolatot jelent a főszereplőnk és közte, de egyszerűen a könyv nem tudja igazán elmélyíteni ezt a szálat. Ahogy a többit sem.
És akkor ott van a Tanár úr felesége, aki természetesen gyönyörű, és természetesen szomorú. Hát persze. Mert egy megcsalt feleség nyilván gyönyörű és szomorú, mi más lehetne, de mondjuk személyisége az neki sincs. Tiszta szerencse egyébként.
A személyiségnélküli szereplők nyilván kapcsolódni se kapcsolódnak egymáshoz, személyiség nélkül az nehéz.
Az a baj, hogy értem én a nihil ábrázolására tett kísérleteket, és ez a könyv valóban a tökéletes nihil megtestesítője, csak az a baj, hogy ez nem szerzői szándékként jön le, hanem teljes mértékben reflektálatlan marad, így esztétikai szinten is egy nihil a könyv.
Az egyetlen kreatív megoldásnak a megcsavart kronológiát tartom, illetve a kihagyásokkal való operálásnak is lenne értelme.
De egyrészt a nem lineáris építkezés azért nem egy nagy vaszisztdasz, szerintem minden kezdő író először nagyjából ehhez nyúl, amikor valami extrát akar tenni a könyvbe. Hűűű, nem sorrendben írom a sztorit, de izgi!
A kihagyások meg egy jó szerző tollából a drámát építik, éppen azzal tesznek hatást, ami nincs kimondva.
Itt is mintha ez lett volna a szándék: egy félmondat szól arról, hogy a főszereplőt amúgy valamikor megerőszakolták, a könyv második felében derül ki, hogy amúgy pénzt is kap a dugásokért... szóval ez jelezhetné azt, hogy ennek a lánynak a fejében totál szétesett a világ, nincsenek kapaszkodók, ebben a töredezettségben már totálisan kiüresedett minden, a fontos dolgoknak sincs jelentősége.
De egyszerűen nincs ahhoz elég jól megírva a könyv, hogy ezek igazán üssenek, inkább valami méla értetlenkedést váltanak ki az olvasóból, hogy "mi van?"
Ha félreteszem a csúnya, gonosz rosszindulatomat (ami nyilván abból adódik, hogy engem nem akart megd*gni XY professzor), akkor azt mondhatnám, hogy van itt több ötlet, és talán értem is a szándékot mögöttük, csak egyelőre a skillek nincsenek meg hozzá. Csak ebből sajnos az lesz, hogy az olvasó elidenegedik a szövegtől, és ami lehetne egy korrajz, vagy ha az nem, legalább egy jó sztori, abból tényleg csak egy fájdalmasan kihagyott lehetőség marad, ez meg különösen dühít annak fényében, hogy jó lett volna valami jó könyvet olvasni magamról, magunkról. Majd egyszer hátha megírja valaki azt is.
Itt meg, úgy tűnik, ez a sztenderd. Pedig elvileg egy egyetemre, sőt, szakra is jártunk a szerzővel, persze elképzelhető, hogy abban a pár évben történt a paradigmaváltás, ami eltelt a tanulmányaink között.
Na, de mindegy is.
A könyv alapötlete jó lenne, sőt, még örülnék is, hogy valaki végre női szemszögből is ír a generációmról. De nekem már az Éles is kihagyott ziccernek tűnt, ez meg mintha a női Éles akarna lenni, csak még fájdalmasabban hagyja ki a ziccert.
A szereplőknek nincs személyiségük, egyiknek sem. A főszereplőnknek sincs. Sem a híres Tanár úrnak, akibe, gondolom, azonosulva a főhősnővel, bele kellene szeretnem olvasás alatt, csak éppen nincs mibe.
Aztán ott van Bálint, a hősszerelmes, akiről onnan tudjuk, hogy nem jófej, hogy nincsenek vicces feliratú pólói. Ez halál komoly.
Meg Amarilla, akiben az egyetlen enyhén érdekes a neve, de az is csak egy fél szemöldökfelhúzást ér.
Elvileg megerőszakolták fiatalabb korábban, és valahogyan érezzük, hogy ez fontos, meg súlyos, meg különös kapcsolatot jelent a főszereplőnk és közte, de egyszerűen a könyv nem tudja igazán elmélyíteni ezt a szálat. Ahogy a többit sem.
És akkor ott van a Tanár úr felesége, aki természetesen gyönyörű, és természetesen szomorú. Hát persze. Mert egy megcsalt feleség nyilván gyönyörű és szomorú, mi más lehetne, de mondjuk személyisége az neki sincs. Tiszta szerencse egyébként.
A személyiségnélküli szereplők nyilván kapcsolódni se kapcsolódnak egymáshoz, személyiség nélkül az nehéz.
Az a baj, hogy értem én a nihil ábrázolására tett kísérleteket, és ez a könyv valóban a tökéletes nihil megtestesítője, csak az a baj, hogy ez nem szerzői szándékként jön le, hanem teljes mértékben reflektálatlan marad, így esztétikai szinten is egy nihil a könyv.
Az egyetlen kreatív megoldásnak a megcsavart kronológiát tartom, illetve a kihagyásokkal való operálásnak is lenne értelme.
De egyrészt a nem lineáris építkezés azért nem egy nagy vaszisztdasz, szerintem minden kezdő író először nagyjából ehhez nyúl, amikor valami extrát akar tenni a könyvbe. Hűűű, nem sorrendben írom a sztorit, de izgi!
A kihagyások meg egy jó szerző tollából a drámát építik, éppen azzal tesznek hatást, ami nincs kimondva.
Itt is mintha ez lett volna a szándék: egy félmondat szól arról, hogy a főszereplőt amúgy valamikor megerőszakolták, a könyv második felében derül ki, hogy amúgy pénzt is kap a dugásokért... szóval ez jelezhetné azt, hogy ennek a lánynak a fejében totál szétesett a világ, nincsenek kapaszkodók, ebben a töredezettségben már totálisan kiüresedett minden, a fontos dolgoknak sincs jelentősége.
De egyszerűen nincs ahhoz elég jól megírva a könyv, hogy ezek igazán üssenek, inkább valami méla értetlenkedést váltanak ki az olvasóból, hogy "mi van?"
Ha félreteszem a csúnya, gonosz rosszindulatomat (ami nyilván abból adódik, hogy engem nem akart megd*gni XY professzor), akkor azt mondhatnám, hogy van itt több ötlet, és talán értem is a szándékot mögöttük, csak egyelőre a skillek nincsenek meg hozzá. Csak ebből sajnos az lesz, hogy az olvasó elidenegedik a szövegtől, és ami lehetne egy korrajz, vagy ha az nem, legalább egy jó sztori, abból tényleg csak egy fájdalmasan kihagyott lehetőség marad, ez meg különösen dühít annak fényében, hogy jó lett volna valami jó könyvet olvasni magamról, magunkról. Majd egyszer hátha megírja valaki azt is.
September 1, 2019
Ami tetszett: hogy ez a könyv olyan világba kalauzol, ami a magyar kortárson belül újdonságnak számít. Azok helyett beszél, akiknek általában nincs kapacitásuk vagy kedvük megírni egy könyvet: a fiatal lányok nevében, akiket idősebb pasik használnak lothadó parazsuk felélesztgetésére. A hitelességgel nincs problémám úgy általában - bár nem hiszem, hogy az Y generáció ilyen volna, de hiszem, hogy vannak ilyen tagjai. Engem ugyan még nem próbált meg kitartani egy konszolidált ötvenes-hatvanas pasi - pedig! -, de ettől még a dolog nyilván létezik.
Ami nem tetszett: hogy az elbeszélő egy tárgy. Ezt most nem morális, hanem dramaturgiai értelemben mondom. Mert ugyan ez a tárgy beszél is, panaszol is, de nem lakja be úgy a regényteret, ahogy azt egy valamirevaló regényfőhős tenné. Van ugyan a történetnek eleje meg vége, de közben az elbeszélő nem irányítja a cselekményt, inkább csak elszenvedi, motivációja nincs kifejtve, jellemfejlődésről nem igazán beszélhetünk... inkább csak egymás mellé helyezett események vannak, mint ív és bejárt út. Fontos dokumentum így is a könyv, de nem tud egy réteg "nagy regénye" lenni - és nem terjedelmi okok miatt.
Ami nem tetszett: hogy az elbeszélő egy tárgy. Ezt most nem morális, hanem dramaturgiai értelemben mondom. Mert ugyan ez a tárgy beszél is, panaszol is, de nem lakja be úgy a regényteret, ahogy azt egy valamirevaló regényfőhős tenné. Van ugyan a történetnek eleje meg vége, de közben az elbeszélő nem irányítja a cselekményt, inkább csak elszenvedi, motivációja nincs kifejtve, jellemfejlődésről nem igazán beszélhetünk... inkább csak egymás mellé helyezett események vannak, mint ív és bejárt út. Fontos dokumentum így is a könyv, de nem tud egy réteg "nagy regénye" lenni - és nem terjedelmi okok miatt.
September 14, 2019
Hümm. Hümm-hümm. Az van, hogy baromira idegesített az elbeszélő. Értem, hogy ez szerves része az ő ábrázolásának, de attól még marhára idegesített. Könnyen, gyorsan olvasható, mert olyan, mintha leülnél egy kissé felszínes csajjal, aki csak mondja, mondja, de folyamatosan karattyol. Olyan, mintha el akarna mesélni valamit, de közben mindig egy csomó minden mást is elmesél, és nem teljesen világos, hogy az hogy jön ide. Könnyedén említ súlyos témákat, és meg is állapítja, ahogy mondták előttem, bölcsészlányos nagy meglátással, hogy az ő generációja ilyen, hogy le se sz.rják. Az a helyzet, hogy ez az én generációm is, de valahogy én nem ezt látom.
Tetszett a lendület, tetszett a számolás, talán az volt összesen eredeti (szokatlan) benne. A stílus lehet, hogy leírva nagy újdonság, csak ha élőben is hallotta eleget az ember, akkor nem olyan izgalmas. Azt gondolom, hogy amikor valamiért elvesztette a beszélőnk is a fonalat, azt kellően kuszán sikerült előadnia ahhoz, hogy ne csak mondja, hogy kiesett, hanem tényleg ne álljon össze a kép. Ez rém ügyes, szerintem, hogy azért nem akarja mégis kikerekíteni. Viszont. Lemaradtam arról, hogy Vagy arról, amikor a barátnőjét hirtelen teljesen hülyének kezdi nézni. „Az is megdöbbent, hogy ismeri azt a szót, hogy front.” – Hogy tessék? Az olyan bonyolult szó lenne? Utáltam az állandó ítélkezését, a „kibélelt” pozícióból tolt bicskanyitogató lenézését, de hát ő nem egy szimpatikus szereplő, na. Szerencsére nem beszélt túl sokáig, és azt is elég gyorsan hadarta.
Egy kétéves gyerek viszont nem kérdez olyat, hogy . Akkor tessék idősebbet írni, amúgy is csak egyszer jelenik meg teljes valójában. De egy nagyobb se mondana ilyet, ez nagyon oda lett csak csapva, az volt a benyomásom.
Nagyon csapongó, ami szintén passzolhat az elbeszélő stílusához, de amikor nem épült fel a fő szál, hanem csak meglepetésszerűen az arcomba csapódott valami a fentiek közül, akkor nagyon értetlenül pislogtam. És csak hümmögök, és nem tudom, mit mondjak. Azért nem volt ez rossz, és hát gyors is volt. Nagyon a felszínen maradtunk. És távol. Jobban szeretek olyasmit olvasni, amiben vagy a szöveg maga is élmény, vagy legalább vicces, vagy ha nem, akkor mélyre megyünk, ad valamit. Ettől a szövegtől nem kaptam semmit. Ha ilyen élményre vágyom, tudom, kivel kell leülnöm beszélgetni.
Tetszett a lendület, tetszett a számolás, talán az volt összesen eredeti (szokatlan) benne. A stílus lehet, hogy leírva nagy újdonság, csak ha élőben is hallotta eleget az ember, akkor nem olyan izgalmas. Azt gondolom, hogy amikor valamiért elvesztette a beszélőnk is a fonalat, azt kellően kuszán sikerült előadnia ahhoz, hogy ne csak mondja, hogy kiesett, hanem tényleg ne álljon össze a kép. Ez rém ügyes, szerintem, hogy azért nem akarja mégis kikerekíteni. Viszont. Lemaradtam arról, hogy Vagy arról, amikor a barátnőjét hirtelen teljesen hülyének kezdi nézni. „Az is megdöbbent, hogy ismeri azt a szót, hogy front.” – Hogy tessék? Az olyan bonyolult szó lenne? Utáltam az állandó ítélkezését, a „kibélelt” pozícióból tolt bicskanyitogató lenézését, de hát ő nem egy szimpatikus szereplő, na. Szerencsére nem beszélt túl sokáig, és azt is elég gyorsan hadarta.
Egy kétéves gyerek viszont nem kérdez olyat, hogy . Akkor tessék idősebbet írni, amúgy is csak egyszer jelenik meg teljes valójában. De egy nagyobb se mondana ilyet, ez nagyon oda lett csak csapva, az volt a benyomásom.
Nagyon csapongó, ami szintén passzolhat az elbeszélő stílusához, de amikor nem épült fel a fő szál, hanem csak meglepetésszerűen az arcomba csapódott valami a fentiek közül, akkor nagyon értetlenül pislogtam. És csak hümmögök, és nem tudom, mit mondjak. Azért nem volt ez rossz, és hát gyors is volt. Nagyon a felszínen maradtunk. És távol. Jobban szeretek olyasmit olvasni, amiben vagy a szöveg maga is élmény, vagy legalább vicces, vagy ha nem, akkor mélyre megyünk, ad valamit. Ettől a szövegtől nem kaptam semmit. Ha ilyen élményre vágyom, tudom, kivel kell leülnöm beszélgetni.
March 6, 2020
Még nem olvastam ehhez hasonló könyvet, de nem volt rossz. Meglepő volt. De tetszett a felépítése, ahogy megírta az írónő. Az események úgy peregtek le előttem, mint egy másfél órás romantikus filmben.
August 23, 2019
Az egy csillag azért maradt le, mert olvastam volna még, annyira könnyű olvasni.
August 20, 2024
Őszintén meglepett, hogy egyetemi alkalmazott létére a főszereplő tanár szeretője így ki volt tömve pénzzel: menő kocsi, hotelszobákban lopott pásztorórák? Hisz mindenhonnan dőlnek a hírek, mennyire le vannak gatyásodva még a docensek is. Vagy hogy sose vetette fel őket a pénz és milyen gyalázatos a tudományos pályán tevékenykedők fizetése.
Vagy ennyire jól perkálnak a külföldi pályázatok? Már ha van bennük bér-rész, ugye. Mert nem mindben van.
Emberünk bizonyára belenyúlt a tutiba, ennél jobban úgy sem derül ki, honnét ez a jólét.
A vége, azaz a nők hoppon maradása méltó elégtétel és eléggé ott lógott a levegőben. És pont ettől egy kissé nehezen hihető. Ilyen lépésre csak a bátran és merészek képesek. A legtöbben életük végégig űzik ezeket a kétszínű, gyarló játékokat, amivel magukat is ronggyá őrlik.
Vagy ennyire jól perkálnak a külföldi pályázatok? Már ha van bennük bér-rész, ugye. Mert nem mindben van.
Emberünk bizonyára belenyúlt a tutiba, ennél jobban úgy sem derül ki, honnét ez a jólét.
A vége, azaz a nők hoppon maradása méltó elégtétel és eléggé ott lógott a levegőben. És pont ettől egy kissé nehezen hihető. Ilyen lépésre csak a bátran és merészek képesek. A legtöbben életük végégig űzik ezeket a kétszínű, gyarló játékokat, amivel magukat is ronggyá őrlik.
February 9, 2023
Ami lejött az egészből: adva van egy huszonéves nem is enyhén Aspergeres csaj, aki mindent nagyon szubjektíven, ezért irtó töredékesen fog fel, amúgy semmit nem csinál, még csak nem is tanul, csak eltartatja magát különféle pasikkal, mindenki untatja, pedig ő a legunalmasabb mindközül, és persze a legfőbb: kitartottja k*rvája egy középkorú tanárjának. Esküszöm ez volt a legdurvább és legviccesebb hogy úgy kapta a borítékokat tőle, mint orvosok a hálapénzt! Ne'mán!
Ezért nem vagyok oda az ilyen művészieskedő (nem művészi!) regényekért: semmit nem tudsz meg belőle, csak töredékes benyomásokat, általában depressziósak a főhősök, és levesznek az életről.
Őszinte legyek? Tkp. örültem, hogy a végén a pasi jól átvágta a csajt.
Ezért nem vagyok oda az ilyen művészieskedő (nem művészi!) regényekért: semmit nem tudsz meg belőle, csak töredékes benyomásokat, általában depressziósak a főhősök, és levesznek az életről.
Őszinte legyek? Tkp. örültem, hogy a végén a pasi jól átvágta a csajt.
This entire review has been hidden because of spoilers.
June 12, 2024
az elbeszélő azt is megszámolhatta volna, hány oldalon keresztül egy elviselhetetlen p*csa. segítek: a 158-ból ez 157 oldalt jelent. a maradék egy azoknak a mondatoknak a gyűjteménye, ahol nem szólalt meg. kár, hogy ilyen ritka volt az ilyen.
kicsit se eleje-se vége (gondolom ez is volt a cél), sok volt a káromkodás és a szleng, de biztosan én olvasok kevés kortárs szépirodalmat. az írónő stílusa ezeken kívül tetszett. régóta szemezgettem vele, nem bántam meg, hogy elolvastam. több potenciál szerintem nem is volt ebben a történetben.
kicsit se eleje-se vége (gondolom ez is volt a cél), sok volt a káromkodás és a szleng, de biztosan én olvasok kevés kortárs szépirodalmat. az írónő stílusa ezeken kívül tetszett. régóta szemezgettem vele, nem bántam meg, hogy elolvastam. több potenciál szerintem nem is volt ebben a történetben.
August 13, 2021
Ütős és őszinte könyv. Könnyen olvasható, mindenféle sallangtól mentes. A történetben nincsenek különösebb fordulatok, és az E/1-es narrátor tulajdonképpen már a legelején elárulja a végkifejletet, de nem is ez az érdekes a könyvben, hanem a főszereplő érzelmi megpróbáltatásai és megküzdési stratégiája.
Nagyon ígéretes szerző, akire érdemes lesz odafigyelni a jövőben.
Nagyon ígéretes szerző, akire érdemes lesz odafigyelni a jövőben.
January 30, 2023
1,2,3,4,5,6,7,8,9......Próbálom elfelejteni, hogy manapság megjelenhet egy ilyen, mindenfajta irodalmi értéket nélkülöző iromány...
May 10, 2021
Erős téma, mély akar lenni de néha lapos.
April 7, 2022
This book is untakable. Don’t even consider to read it.
January 6, 2020
Még nagyon a hatása alatt vagy a könyvnek, mivel kb. 5 perce fejeztem be. Örülök, hogy nem egy nap alatt végeztem ki, mint ahogy terveztem, mert ennek ülepednie kell szépen fokozatosan az emberben. Fel kell fogni miről is szól valójában a történet, és meg kell emészteni azt, amit Dorka közvetíteni szeretne az olvasók felé. Nekem nagyon átjött minden egyes szava ennek a könyvnek, beszippantott, és biztos, hogy nem utoljára vettem a kezembe. Megdöbbentő és csodálatos alkotást lett egyszerre! Nagyon várom az írónő további alkotásait is, és ezt is nagyon tudom ajánlani!
June 21, 2019
Should be mandatory for everyone who even thinks about going to uni. And for teachers, too.
December 7, 2019
Egyszerűen zseniális!
Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2019/07/mu...
Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2019/07/mu...
Displaying 1 - 15 of 15 reviews