What do you think?
Rate this book
Vörös Eirík története
Az eddig még meg nem jelent különleges könyv óizlandi szövegeken – három 13. századi sagán és egy szintén 13. századi elbeszélésen – alapul, és először ad első kézből való tudósítást Észak-Amerika vikingek által történt „felfedezéséről” és Grönland benépesüléséről. Az izlandi az egyik legkorábbi nyugat-európai nemzeti kultúra a jól formált, realista történetekben, történetírói művekben gazdag 12-14. századi írásbeliség jóvoltából. Az apró részletekbe menő írások nemcsak bizonyítják, hanem eleven ábrázolásokkal demonstrálják is, hogy a Grönlandra kitelepült izlandiak a 990-es évek végétől kezdve – vagyis 1000 évvel ezelőtt! – több ízben is jártak a kelet-amerikai partokon, sőt olykor hosszú évekre meg is telepedtek ott.
280 pages, Hardcover
Published January 1, 2018
4 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 of 1 review
April 2, 2020
Sok ismeretterjesztő cikkben, kötetben olvastam már a vikingek amerikai felfedezőútjairól, de ilyen részletesen, sok forrásszöveggel és kutatással alátámasztva, mint itt, még soha.
A legfontosabb szereplője az itt megjelent sagáknak Vörös Eirík, Thorvald fia, aki atyjától örökölte örökösen ellenségeskedő természetét. Apjával együtt száműzték Norvégiából 970 után, majd őt magát Izlandról 980-ban. Ha kellett gyilkosságokkal szerzett érvényt saját vélt igazának. Mai szóhasználattal talán a leginkább értéksemleges jelző a „zsivány” lehetne rá. De a köznapi értelemben vett „viking” kategória pozitív vonatkozásai is érvényesek rá: a leírások szerint már a 980-as években is jégfalak határolták Grönland partjait, de Eirík utolsó kitaszítása három évében felderítette ennek a nagy szigetnek a jeges, tagolatlan partvonala és a központi gleccseres teknő közti jégmentes csíkot. Az óriási sziget néhány déli fjordjában megtalálta a legeltetésre alkalmas kis területeket és telepeseket hívott. Thorgils fia Ari beszámolója szerint talán Eirík volt az első marketingesek egyike: azért nevezte el „Zöld földnek” a szigetet, hogy több telepes kövesse.
Grönland vonzerejét ezt követően leginkább az jelenthette, hogy kiválóan lehetett itt vadászni. A rozmárok agyara, a bálnák csontja faragványként került piacra. A rozmárok bőréből híresen erős kötelet készítettek. Eirík is szerencsés volt, 977-ben született fia Leíf, aki két utat tett a nevezetes Vínlandra, valószínűleg a Szent Lőrinc- öböl vidékére és a Baffin-szigetre, ezzel Amerika első európai felfedezői közé számít. A Leífék építette kunyhók szolgáltak öccse Thorvald két telet átölelő expedíciójának bázisául.
Thorvald meghalt az amerikai őslakókkal kirobbant összetűzésben, de a harmadik vínlandi felfedező szerencsésebben járt. Karlsefni, azaz Nagylegény gazdag kereskedő volt, aki utolsóként látogatta meg az öreg Vörös Eiríket. Itt feleségül kérte az Eiríkre bízott fiatal özvegyet, s idő közben rábeszélték, utazzon Vínlandra. 160 ember és három hajó tette ki vállalkozásukat, a rakománnyal Norvégiában kereskedtek.
A vikingek ideje korán megismerték az őslakosokat, valószínűleg eszkimókat, akiket ők a sajátos értékítéletükkel csak skraeling-nek, csenevészeknek neveztek. Nagyon életszerű a velük folytatott kereskedés leírása, miszerint vörös szövetekért, még ha csak kis cafrangok is voltak, egész málha szőrmét adtak a helybeliek. Később az indiánok is üveggyöngyökért voltak hajlandók hasonló árukat átadni.
Eiríkék grönlandi „viking” világa valamikor 1124-ben kezdett szétfoszlani. A kereszténységet már Eirík felesége is felvette, de az öreg nem állt kötélnek. A XII. századra a Meredek-domb gazdái, ezzel Grönland legtekintélyesebb családfői már csak házassági rokonságban állhattak Eirík családjával. Az akkori nemzetségfő Sokki behívott a norvég király segítségével egy püspököt, Arnaldot, aki megkezdte a később szinte egyeduralkodó püspöki vagyon felhalmozását. Arnald egy magára maradt norvég kereskedőhajó kisajátításával még vérbosszúk sorozatát is kicsikarta Einartól, Sokki fiától. A két nagy település közül a Nyugati település lett a püspöki székhely és még egy ilyen kevéssé vagyonos helyen is, mint Grönland, felépítettek egy székesegyházat Szent Miklósnak szentelve, zöld üvegablakokkal. Még sokáig vadásztak vikingek Grönlandon, legkésőbb az 1400-as évek végéig. Ekkor azonban a hajóutak megszűntek Norvégia irányából, ezzel az amerikai irányú kiruccanások is szálfáért és szőrmékért.
Meglepő volt számomra, hogy bár Bernáth István szorgalmas gyűjtésének köszönhetően sok- sok írásos forrással és régészeti bizonyítékkal (L’Anse aux Meadows viking telepeinek maradványai 1000. körülről.) tudjuk alátámasztani a mondák igazságtartalmát, az európaiak tartós gyarmatosítása mégsem következett be, nem építettek településeket a vidéken. Ennek okát a sagák is megadják: nem bírtak volna az indián, vagy eszkimó lakosság túlerejével.
Bernáth István és a Corvina munkatársai nagyszerű munkát adtak közre: a tartalom eredeti, informatív, a szükséges ábrákat is tartalmazza. A kötést is szeretem: fűzött, kemény fedeles. Maga a kötet kicsi, így könnyen tudtam olvasni utazás közben is. Valószínűleg a skandinavisztikán kötelező lesz alapszakon. Egy szarvashiba volt csak benne, amit szeretném, ha az esetleges későbbi kiadásokban kijavítanának: a 116. oldalon Néhány szó a faunáról alcímű rész igazából a növényvilágot taglalja. Helyesen a „flóráról” alcímet kellett volna adni ennek. Mindez nem változtat az értékelésemen: ha Bernáth tovább él és a még tervezett két alfejezetet is megírta volna, öt csillag lenne. (Természetesen az értékelés magát a könyvet illeti, s nem a sajnálatos eseményt.)
A legfontosabb szereplője az itt megjelent sagáknak Vörös Eirík, Thorvald fia, aki atyjától örökölte örökösen ellenségeskedő természetét. Apjával együtt száműzték Norvégiából 970 után, majd őt magát Izlandról 980-ban. Ha kellett gyilkosságokkal szerzett érvényt saját vélt igazának. Mai szóhasználattal talán a leginkább értéksemleges jelző a „zsivány” lehetne rá. De a köznapi értelemben vett „viking” kategória pozitív vonatkozásai is érvényesek rá: a leírások szerint már a 980-as években is jégfalak határolták Grönland partjait, de Eirík utolsó kitaszítása három évében felderítette ennek a nagy szigetnek a jeges, tagolatlan partvonala és a központi gleccseres teknő közti jégmentes csíkot. Az óriási sziget néhány déli fjordjában megtalálta a legeltetésre alkalmas kis területeket és telepeseket hívott. Thorgils fia Ari beszámolója szerint talán Eirík volt az első marketingesek egyike: azért nevezte el „Zöld földnek” a szigetet, hogy több telepes kövesse.
Grönland vonzerejét ezt követően leginkább az jelenthette, hogy kiválóan lehetett itt vadászni. A rozmárok agyara, a bálnák csontja faragványként került piacra. A rozmárok bőréből híresen erős kötelet készítettek. Eirík is szerencsés volt, 977-ben született fia Leíf, aki két utat tett a nevezetes Vínlandra, valószínűleg a Szent Lőrinc- öböl vidékére és a Baffin-szigetre, ezzel Amerika első európai felfedezői közé számít. A Leífék építette kunyhók szolgáltak öccse Thorvald két telet átölelő expedíciójának bázisául.
Thorvald meghalt az amerikai őslakókkal kirobbant összetűzésben, de a harmadik vínlandi felfedező szerencsésebben járt. Karlsefni, azaz Nagylegény gazdag kereskedő volt, aki utolsóként látogatta meg az öreg Vörös Eiríket. Itt feleségül kérte az Eiríkre bízott fiatal özvegyet, s idő közben rábeszélték, utazzon Vínlandra. 160 ember és három hajó tette ki vállalkozásukat, a rakománnyal Norvégiában kereskedtek.
A vikingek ideje korán megismerték az őslakosokat, valószínűleg eszkimókat, akiket ők a sajátos értékítéletükkel csak skraeling-nek, csenevészeknek neveztek. Nagyon életszerű a velük folytatott kereskedés leírása, miszerint vörös szövetekért, még ha csak kis cafrangok is voltak, egész málha szőrmét adtak a helybeliek. Később az indiánok is üveggyöngyökért voltak hajlandók hasonló árukat átadni.
Eiríkék grönlandi „viking” világa valamikor 1124-ben kezdett szétfoszlani. A kereszténységet már Eirík felesége is felvette, de az öreg nem állt kötélnek. A XII. századra a Meredek-domb gazdái, ezzel Grönland legtekintélyesebb családfői már csak házassági rokonságban állhattak Eirík családjával. Az akkori nemzetségfő Sokki behívott a norvég király segítségével egy püspököt, Arnaldot, aki megkezdte a később szinte egyeduralkodó püspöki vagyon felhalmozását. Arnald egy magára maradt norvég kereskedőhajó kisajátításával még vérbosszúk sorozatát is kicsikarta Einartól, Sokki fiától. A két nagy település közül a Nyugati település lett a püspöki székhely és még egy ilyen kevéssé vagyonos helyen is, mint Grönland, felépítettek egy székesegyházat Szent Miklósnak szentelve, zöld üvegablakokkal. Még sokáig vadásztak vikingek Grönlandon, legkésőbb az 1400-as évek végéig. Ekkor azonban a hajóutak megszűntek Norvégia irányából, ezzel az amerikai irányú kiruccanások is szálfáért és szőrmékért.
Meglepő volt számomra, hogy bár Bernáth István szorgalmas gyűjtésének köszönhetően sok- sok írásos forrással és régészeti bizonyítékkal (L’Anse aux Meadows viking telepeinek maradványai 1000. körülről.) tudjuk alátámasztani a mondák igazságtartalmát, az európaiak tartós gyarmatosítása mégsem következett be, nem építettek településeket a vidéken. Ennek okát a sagák is megadják: nem bírtak volna az indián, vagy eszkimó lakosság túlerejével.
Bernáth István és a Corvina munkatársai nagyszerű munkát adtak közre: a tartalom eredeti, informatív, a szükséges ábrákat is tartalmazza. A kötést is szeretem: fűzött, kemény fedeles. Maga a kötet kicsi, így könnyen tudtam olvasni utazás közben is. Valószínűleg a skandinavisztikán kötelező lesz alapszakon. Egy szarvashiba volt csak benne, amit szeretném, ha az esetleges későbbi kiadásokban kijavítanának: a 116. oldalon Néhány szó a faunáról alcímű rész igazából a növényvilágot taglalja. Helyesen a „flóráról” alcímet kellett volna adni ennek. Mindez nem változtat az értékelésemen: ha Bernáth tovább él és a még tervezett két alfejezetet is megírta volna, öt csillag lenne. (Természetesen az értékelés magát a könyvet illeti, s nem a sajnálatos eseményt.)
This entire review has been hidden because of spoilers.
Displaying 1 of 1 review