Ópium

by Géza Csáth

A ​fölébredés – igaz – elviselhetetlen szenvedéseket okoz. És a szenvedések soká tartanak. A világosság reggel harsogó akkordokban dübörög végig az utcákon. És az ablakok tejüvegje meg a színes függönyök nem védenek ellene, mert bántó recsegő ritmusos lármájával áthatol mindenen és követelően hí. Menni kell. Rossz arcú és alacsony emberi lények közé, akik azt hiszik, hogy e nemtelen és kegyetlen muzsika az Élet törvénye s amit ők élnek az maga az élés.

Ők elevenen kiugranak az ágyukból amelyben álomtalan ostoba alvással aludtak. Frissen megmosdanak és dicsérik a hideg vizet, amely pedig fájdalmakat okoz. Izmaikkal és eszükkel munkához látnak, amelynek fáradtsága csak szégyent kelt a szívben. Abban a szívben, amelynek nem kellenek többé a nyomorúságos apró kellemességek, csak egy: a komoly, szomorú gyönyör! A verekedésből győztesen kerülni ki, vére fáradság után megpihenni: mindez nem gyönyörűség csak a fájdalom megszűnése. Akik a fájdalmakat érzéketlen türelemmel viselik azoknak ez elég és sok is. Ők gonoszak, de haragudni nem szabad rájuk. Jóllehet miattuk van úgy, hogy az életet nem lehet berendezni tisztán az ős, szent gyönyör számára, ami pedig az élés egyetlen célja.

224 pages, Paperback

Published January 1, 2019

About the author

Géza Csáth (born József Brenner; February 13, 1887 – September 11, 1919), was a Hungarian writer, playwright, musician, music critic, psychiatrist and physician.

Reviews

[Kinga Kicińska · Rating 4 out of 5]

Ciekawe krótkie opowiadania, niektóre dosyć drastyczne i przerażające, a w innych można z łatwością utożsamić się z bohaterami. Opisy z dziennika narkomana smutne i dołujące, ale dające do myślenia. Pod koniec obiektywne podsumowanie życia uzależnionego poprzez dwa artykuły.

[Anna Vitez · Rating 4 out of 5]

Nem sokat olvastam még Csáth Gézától, azonban ez a novellás gyűjtemény egy kellemes csalódás volt így őszre. Összességében nagyon tetszettek a novellák, főleg az Anyagyilkosság, A béka, A kis Emma és A kályha. Viszont a legtöbb nem hagyott mély nyomot bennem, sokra nem is emlékszem, azonban miközben olvastam őket kellemes időtöltés volt.
Ha szereted Poe-t ez is tetszeni fog!!

[Dorina Kuklis]

nehéz volt befejezni, hiszen számos novellánál előfordult olyan szintű katarzis, hogy hagynom kellett picit érni magamban és emésztgetni.
csáth írásai gyakran hoznak elő az olvasóban egy-két "mifasz?"-t vagy három "hogymivan?"-t, aztán előjön a jóöreg Freud analízise, ha kicsit is jobban vizsgáljuk az elbeszéléseket rögtön tisztán látható számos kapocs. a novellákban a szexualitás témakörére tér ki, érinti a regressziót és számos alkalommal körbejárja az ego/szuperego/ösztönén együttest is.
az anyagyilkosság és a kis emma a kettő, amely libabőrt-idéző, viszont a groteszk mindegyik írásban megbújik, itt-ott halványabban, máshol pedig teljes alakjában, nyersen.

[Sandor Fia Sandor · Rating 4 out of 5]

Először középiskolás koromban fogtak meg Csáth egyszerre reális és szürreális történetei. Ezt követően egyetemistaként került a kezembe a "Mesék, ​amelyek rosszul végződnek" novelláskötete. Végül most, immáron felnőtt fejjel az Ópium. Számomra egyszerre zseniális és hátborzongató az a tárgyilagos stílus, ahogyan képes elkalauzolni az olvasót az emberben rejlő kegyetlenség néhol felfoghatatlan mélységeibe.

Ez a válogatás néhol kifejezetten kemény (pl. Anyagyilkosság, Dénes Imre, A kis Emma), ahol az író orvosi háttere az elme egyes rejtett zugaiba juttat el minket, néhol pedig könnyedebb (pl. Bácska, Őszi este), ahol olyan témákat jár körbe, mint a vidéki élet és szerelem. Bár utóbbiak talán nem annyira megragadók, ezért laposabbnak tűnhet az egész kötet; nélkülük viszont túlságosan depresszív lenne. Bár ez már egyéni ízlés kérdése. Döntse el mindenki maga. :)

Mindenesetre érdemes mellette mást is olvasni. Nem egy könnyed, hétvégi olvasmány.

"(...) Miért múlik el az idő - ez az első kérdés.
Hallgasson ide. Hát először is, nem az idő múlik, hanem - mi. Ez régi dolog. Ezt már Kant is tudta. Idő nincsen (...)" /A sebész/

[Gál Sándor · Rating 5 out of 5]

Jól emlékszek Csáth Géza munkásságával először középiskolában találkoztam, az akkori irodalmi szöveggyűjteményben, nagy szokásom volt anno hogy előre olvasom benne a történeteket, és amikor a Kis Emma történetéhez érkeztem el , és elolvastam, hát meglepődtem hogy ilyen történetet beleraknak egy tankönyvben. Elkezdett érdekelni az író és még több története. Már vártam hogy az irodalomtanárom odaérjen ehhez a történethez, de csak átugrottuk, és azt mondta hogy olvasssuk el mi magunk ha akarjuk, és sajnos nem vett részt a tananyagban, min szegény Edgar Allan Poe.
Nem adtam fel a reményt mindig is elakartam olvasni más műveit az írónak, de úgy voltam vele hogy majd egyszer megszerzem egy novellásgyűjteményét , nem igazán fontos hogy beszerezzem.
Most hogy a Helikon zsebkönyvek kiadta ezt a gyűjteményt, mondom rendeljük meg.
Az író életét ismerve, sok érdekes novellát olvastam ebből a könyvből,
például a Mesék amelyek rosszul végződnek, Anyagyilkosság, Kis Emma, de még sorolhatnám hogy mik tetszettek nekem.
Érződik rajtuk hogy az íróval valami nem okés, a függőség jeleit fel lehet fedezni írásain.
A történetek szereplői egy olyan útra tévednek ahonnan már nincs visszatérés, Csáth érzelmek nélkül írja le a kegyetlen részeket, sőt szerintem élvezte is ezeket a leírásokat.
Érdemes elolvasni ezeket a történeteket a magyar irodalomtörténetnek nem csak a pozitív oldalát kéne bemutatni( jó azt persze tudjuk hogy sok költő drogos, meg alkoholista volt), de ez már egy másik történet.

[Barna · Rating 4 out of 5]

A set of beautifully written stories, a little crazy at the beginning, and not at all far from reality at the end.
Short stories scored an average of 10/7 for me.
My first volume from Csáth, and I assure you, it will not be the last.

[Antonina · Rating 2 out of 5]

Jeśli mam być szczera to z całego zbioru może ze 4 opowiadania do mnie przemówiły, reszta była kompletnie odklejona. Skąd tyle agresji w niektórych opowiadaniach??

[Lili Trencsenyi · Rating 4 out of 5]

A legfurcsább Csáth Géza könyv, amit valaha olvastam. Szenzációs.

[csenge birizlo · Rating 5 out of 5]

magyar Edgar Allan Poe vagy valami hasonló

[Edina Balogh · Rating 4 out of 5]

Csáth Géza neve minden magyar számára ismerős, mindenki olvasott már tőle, még akkor is, ha éppen nem vagyunk ezzel tisztában. A Magyar kóla elolvasása után úgy éreztem, magamhoz veszek még egy kábítószert, és Csáth Gézával fogom túladagolni magamat.

A Helikon Zsebkönyvek sorozatában sikerült megszereznem ezt a novelláskötetet. Nagyon megtetszett ez a sorozat, hiszen végre nem megy el a fizetésem a drága kiadásokra, mégis csodás borítójú könyveket tudok lapozgatni. (Csak vicceltem. A fizetésem így is könyvekre megy el, de legalább több példánnyal térek haza.) A sorozatban 2015 óta jelennek meg a magyar és a világirodalom, filozófia és társadalomtudományok klasszikusai, így könnyebben tudjuk csökkenteni a könyvmolylistánkon szereplő tételeket.

A novelláskötet sötét és borzongató történetekkel van tele, melyek néha már morbiditásba hajlanak át. A feszültséget a szürreális és a való világ összemosódásában találhatjuk meg, míg az eltorzult belső világú hősök a halál felé menetelnek.

Vigyázat! Alvás előtti olvasása rémálmokat okozhat!