Nagypénteken nem illik kertészkedni

by Zsófia Czakó

Czakó Zsófia bemutatkozó kötetének elbeszélője egy olasz férfival él, távol a magyarországi kisvárostól, amelynek katolikus miliőjében felnőtt. A milánói dóm konténerkasszájában dolgozik, ahol jegyeket értékesít. Jól fizető állást hagyott ott ezért a munkáért, és – bár sem az olasz, sem a magyar családja nem érti, mit keres ezen a helyen – hosszú ideje először érzi szabadnak magát.

Kötelességtudat és megfelelési kényszer, kompromisszumkészség és az elvárásoktól való félelem, komplexusok és szorongások kölcsönhatásait vizsgálja a szerző a kötet írásaiban. Mit fog szólni Rosaria néni, Ica néni, mit gondol az olasz szomszéd és Gábor atya? A jó szándékú tanácsokból és javaslatokból kifogyhatatlan környezet nyomása alatt pedig annak a lehetőségét keresi: mit tenne, ha csak a saját kedvére cselekedne?

207 pages, Paperback

Published January 1, 2019

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Megfigyeltem, hogy gyerekkora minden írónak van. És sokan nem is félnek beszélni róla. Ami így az évek során oda vezetett, hogy ha azt látom, ismét valakinek a gyerekkoráról vagyok kénytelen olvasni, egy rosszindulatú, ideje nagy részében hasvakarást, telefonos játékokat és plafonbámulást (de semmiképpen sem kortárs irodalom olvasását) preferáló kis manó elkezdi rugdosni azt a pici ideget a szemem sarkában. Innen aztán nehéz visszamászni.

Czakó Zsófiának azonban sikerült. Hogy hogyan, azt a végére hagyom – előbb jöjjön a technikai rész. Szóval: a kötet összekapcsolódó novellái két szálon futnak. Egyfelől ott a már említett gyerekkori szál, ahol az elbeszélő a katolikus nagypapa árnyékában, a vallási szabályok komplex és hektikus rendszerében cseperedik. Másfelől pedig látjuk a harmincas nőt, aki a milánói dóm jegypénztárában végzi legkevésbé sem ambiciózus munkáját, közben pedig a földkerekség legjobb pasija főzi le neki a kávét, viszi kocsival mindenhova és építi be a maga családjába, ami annyira olasz, annyira borzalmasan olasz, hogy az már egyenesen vaffanculo. (Ez a kevés talján szavak egyike, amit ismerek. Különben nem használom.) A párhuzamok látványosak: a nagypapa katolicizmusa kimerül a szertartások gépies betartásában, illetve a markáns komcsizásban és zsidózásban, a milánói dóm pedig szintén csak váz, üres építészeti forma maradt csak, mert a turisták széthordtak belőle minden szakralitást. A másik összekötő kapocs pedig az átláthatatlan, terhes szabályok rendszere, amelyek szép nagyra, lombosra növesztik az ember komplexusait és megfelelési kényszereit – az ember alig tud szabadulni tőlük.

Nagyon szép, ahogy ezt a szövetet Czakó kezeli. Van az egészben valami frissesség, valami pezsgő szarkazmus: úgy tud okos lenni, hogy helyenként kifejezetten szórakoztató. Lendületes és eredeti hang. Csak egy kis árnyalásra lenne szükség, a didaktikus sarkok lecsiszolására, és nagy jövőt vizionálok.

Úgyhogy húzz vissza a helyedre, kis manó.

[cseri · Rating 4 out of 5]

Ismét egy bemutatkozó kötet A Scolartól, és ez most annyira új, hogy más műfajban sem alkotott még a szerző, én a nevét se ismertem. A műfaja érdekes, az a bizonyos átmeneti, a címlap szerint novellák, de egyben érdemes olvasni, a történet összefügg, a főszereplő ugyanaz, az ő életéből ismerhetünk meg epizódokat. Nagyon tetszett, hogy két idősíkon fut az egész, az egyik a gyerekkort mutatja be, némi valláskárosultsággal fűszerezve, a másik meg egy fiatal nő útkeresését, és a végén a két szál összefut. Nagyon érdekes volt, könnyedén író szerző (és ezt most jó értelemben gondolom), a történetek jók, az élményanyag hiteles, egy igazán jó első kötet.

[Cipőfűző · Rating 4 out of 5]

Olyannyira klappol ez a novellafüzér, hogy még a nagy Tar Sándor utcája is eszembe jutott. Azért nem ér fel hozzá, de a kötet novellái minőségileg homogének, és szerintem mind megütik azt a szintet, hogy közlésre érdemesek legyenek. Igaz, hogy igazi értelmet a füzéren belül nyernek. Nem éreztem, hogy akadna közöttük olyan, ami szűkös határidő miatt papírzsebkendőre lett volna lefirkantva, vagy a már lomiba dobott komód fiókjának sarkából rángatták volna elő.

Egy elbeszélést a gyerek, egyet a felnőtt tolmácsolásában olvashatunk. A gyermeki hangszín kiváló, a szókészlet időnként talán túl komplex, de hiteles orgánumot hallunk. Viszont. A gyerekhangú elbeszélések is múlt időben beszélnek, ami egy kis összeférhetetlenséget sugall.

Mondanivalójában színes, és amit szeretne, azt el is tudja mondani. Közérzet próza, komikummal fűszerezve, de virul az élettől. Szórakoztató, nem depresszív, ez egy másfajta próza, és ilyen kevesebb van, mint depresszív hangvételűből.

Czakó múltidéző szövegei egyrészt az elvakult vallásosság (mikor valaki azt sem tudja, miért gyakorolja a vallást), a röghöz kötött, dogmatikus világnézet kritikáját hordozza magával, másrészt a gyerek kíváncsisága, és ennek a kíváncsiságnak, érdeklődésnek és spontaneitásnak a megfelelési kényszerből eredő elfojtása, és a más közegből érkező gyerekek meg nem értése. A főhős-elbeszélő világos korlátokkal határolt világban nőtt fel, aztán a lehetőségek tárháza tárul elé (jól fizető állás, aztán nyugat, Olaszország) Kétségtelenül generációs szöveg. A kapunyitási pánik szemléltetése remek. A főhős legszívesebben elbújna. Jól érzi magát a zárt konténerben, a biztonságban, ahonnan elképzelése szerint bármikor kitörhet. Önként zárkózik be, kiváló motívum a kasszakonténer. Legalábbis bezárkózna, ha hagynák. A zártabb viszonyú magyarból (történelmi konfrontációk, abúzusok, represszió utóhatása) egy nyíltabb, közvetlenebb társadalomba kerül. Ez a konfliktus több komikus helyzetet szül, és az elbeszélő mérgelődése az idegesítő szöszmötölés vagy sziszifusziság miatt átragad az olvasóra is.

Most hogy agyon dicsértem, talán magyarázatra szorul a négy csillag. Kicsit didaktikus. Például ki van mondva a kapunyitási pánik, még ha nincs is definiálva. Lehetetlen nem kerek egészként tekinteni a könyvre. Két pólust ismerünk. A kisgyermek és a felnőttkort, ezzel azt sejtetve, hogy a köztes időben szinte nem történt semmi érdemleges, az nem járult hozzá a főhős jellemformálódásához. Tehát kicsit visszaüt a regényszerűség mélység szempontjából, mert így mintha sarkítaná a két megismert életszakasz a főhős életének egészét nézve.
A lényeg: jó könyvnek tartom, és biztosan van/lesz akinek még jobban tetszik.

[Tamás Szajkó · Rating 3 out of 5]

Igazából nem is pontosan emlékszem arra, hogy hogyan ugrott a látóterembe ez a könyv, de nagyon kellemes kis kikapcsolódást adott ez a rövidke történetláncolat, amelyben egyrészt a 80-as, 90-es évek gyerekkorának nagyon könnyen átélhető ősélményeit dobja be a szerző, a másik oldalon pedig egy viszonylag váratlan húzással a milánói dóm konténerpénztárosaként kevésbé ismert narratívák érkeznek.

A történetnek tétje, mélysége nincs, de az egyes kis epizódok jellemzően aranyosak, átélhetőek, és ki hol vérmérséklete szerint meg is tudja találni a számára érdekes részleteket - nekem pl. a könyvben megírt olasz család lassúságának és tesze-toszaságának bemutatásától fizikálisan(!) ökölbe tudott szorulni a kezem.

[Peter Görögh · Rating 4 out of 5]

Ha röviden akarnám jellemezni ezt a művet annyit mondanék, hogy ha szeretnél kicsit belekóstolni a kortárs magyar irodalomba, szerintem Czakó Zsófia jó választás lehet kezdésnek.

Ha pedig hosszabban… Manapság nem titok, hogy rengetegen írnak hasonló témájú könyveket, amiben a szerzők visszatekintenek az életükre, és ezeket az emlékeket, élményeket próbálják visszaadni az olvasóknak. Itt sincsen másképp Czakó kisasszony esetében sem, azonban a stílus ahogy mindezt véghez viszi, egy csiszolatlan gyémánttá teszi.

Személy szerint a pimasz, és valahol (csúnyán fogalmazva) magyaros humora engem teljesen megfogott, sőt nemegyszer hangosan felkacagtam egy-egy frappáns megfogalmazáson (az Olasz tempó fejezet minden vitt). Félreértés ne essen, nem egy komédiáról van szó, csupán a drámai, melankolikus jeleneteket okosan oldja humorral.

Nagyon tetszett továbbá jó pár észrevétele és megfogalmazása (Kisvárosi nyugdíjasok), aminél az a tipikus érzés kapott el, hogy bakker, ez tényleg mennyire így van! A gyerek és felnőttkorával szerintem a húszas és harmincas éves korosztály könnyedén tud azonosulni, nem csak azért, mert szerintem sokan mások is esnek át hasonló élethelyzeteken, hanem azért is, mert mindenkinek az életében van egy Vica néni vagy egy Rosaria rokona.

Amit viszont hiányoltam ebben a kötetben, még több fantasztikus észrevételt különböző szokásokban, cselekményekben, ami egyes emberekhez vagy népcsoportokhoz tartoznak. Továbbá kicsit hiányoltam az írónő véleményét és konklúzióit adott helyzetekben.

Ettől függetlenül bátran ajánlom bárkinek, és ilyen remek stílusú kezdés után, nagyon várom a következő könyvét!