What do you think?
Rate this book
Életünk végéig
Az idegösszeroppanásából felépült filozófiatörténész, aki gyerekkoráról írt regényével, az Ontogeneával szépíróként is bemutatkozik a közönség előtt, beleszeret egy nála jóval fiatalabb antropológusnőbe. Szerelmük eksztatikus, de betegség árnyékolja be. Két hónappal a regény megjelenése után a férfi idős anyja meghal, és erről a családja nem értesíti. A temetésen gondol először arra, hogy az anya nem rákban hunyt el, ahogy az a halotti jelentésben állt. Megpróbálja összerakni a szálakat. Minél kétségbeesettebben kutatja, valójában mi történt, annál sötétebb családi titkokra derül fény. Miközben lélegzet-visszafojtva követjük a tizenegy tagú család drámáját, a mai Magyarország politikailag és kulturálisan megosztott világa is kirajzolódik előttünk. Az Életünk végéig könyörtelen szembenézés döntéseink és tetteink következményeivel. E felkavaró regény nemcsak szeretetteljes részvéttel, de humorral is ábrázolja az esendőségükben is rokonszenves szereplőket. Lehet, hogy a legmélyebb fájdalmaikra mégis van ellenszer?
456 pages, Hardcover
First published January 1, 2019
13 people are currently reading
130 people want to read
About the author
Ferenc Barnás
6 books15 followersBarnás Ferenc 1959-ben született Debrecenben. Középiskolai tanulmányait a Szentendrei Ferences Gimnáziumban végezte. 1978 és 1982 között fizikai munkás. 1982 és 1988 között egyetemi tanulmányokat folytatott Debrecenben, Budapesten és Münchenben, illetve magánúton zenét tanult. 1983 és 2000 között évente 3-4 hónapot utcazenészként fuvolázott Németországban, Svájcban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban és Ausztriában. 1988-ban végzett az ELTE magyar nyelv és irodalom, illetve esztétika szakán. 1991-ben doktori fokozatot szerzett ugyanott, disszertációja címe Hermann Hesse világképe. 1988 és 1994 között budapesti művészeti középiskolákban tanított irodalmat és esztétikát. 1990 és 1992 között az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékén tanított zeneelméletet. 1994 és 2000 között szabadfoglalkozású író. 2000 óta múzeumi dolgozó.
Művei
Az élősködő (regény, 1997)
Bagatell (regény, 2000)
A kilencedik (regény, 2006)
Másik halál (regény, 2012)
Ferenc Barnás was born in 1959 in Debrecen, Hungary. From 1982 until 1988 he takes university courses in Debrecen, Budapest, and München. In 1988 he graduates from Eötvös Loránd University (ELTE) with degrees in Hungarian language/literature and Aesthetics. In 1991 he earns his doctoral degree at ELTE, with a dissertation entitled Hermann Hesse világképe (The World View of Hermann Hesse). From 1988 until 1994 he teaches literature, philosophy and aesthetics in secondary schools for the arts in Budapest. From 1990 until 1992 he works as an instructor of music aesthetics at the Department of Cultural History, ELTE. From 1994 until 2000 lives as a freelance writer. From 2000 to present works at Ernst Museum in Budapest.
Works
Novels
Az élősködő (The Parasite)
Bagatell (Bagatelle)
A kilencedik (The Ninth)
Másik halál (Another Death)
Awards
2013: AEGON Prize
2006: Tibor Déry Prize
2001: Sándor Márai Prize
Művei
Az élősködő (regény, 1997)
Bagatell (regény, 2000)
A kilencedik (regény, 2006)
Másik halál (regény, 2012)
Ferenc Barnás was born in 1959 in Debrecen, Hungary. From 1982 until 1988 he takes university courses in Debrecen, Budapest, and München. In 1988 he graduates from Eötvös Loránd University (ELTE) with degrees in Hungarian language/literature and Aesthetics. In 1991 he earns his doctoral degree at ELTE, with a dissertation entitled Hermann Hesse világképe (The World View of Hermann Hesse). From 1988 until 1994 he teaches literature, philosophy and aesthetics in secondary schools for the arts in Budapest. From 1990 until 1992 he works as an instructor of music aesthetics at the Department of Cultural History, ELTE. From 1994 until 2000 lives as a freelance writer. From 2000 to present works at Ernst Museum in Budapest.
Works
Novels
Az élősködő (The Parasite)
Bagatell (Bagatelle)
A kilencedik (The Ninth)
Másik halál (Another Death)
Awards
2013: AEGON Prize
2006: Tibor Déry Prize
2001: Sándor Márai Prize
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 17 of 17 reviews
January 30, 2020
Egy kórház urológiai osztályán kezdeni egy regényt van olyan durva, mint a Ryan közlegény c. film nyitó képsorai. Amikor a húgycsőbe felvezetik a katétert, én már konkrétan mindenütt lezsibbadtam, gondoltam is magamban, ha ez így megy tovább, szimpátiadepresszióba esem a regény miatt. Szerencsére Barnás, miután letudta a kirándulást az egészségügy skanzenjében, nem a nyomasztásra teszi a hangsúlyt, hanem (eddigi műveinek ismeretében némiképp meglepő módon) elkezd írni egy kifejezetten lendületes családregényt. Mondanám, hogy már-már konvencionális családregényt, de azért a hagyományos családregényektől elüt ez a kötet: széttartó, egyes elemeiben mintha végzetesen elkalandozna a fősodortól (pl. az indonéziai utazás), és nem annyira a drámai jelenetekre helyezi a fókuszt, sokkal fontosabb neki a hétköznapi kapcsolatok komplexitása. Mondhatnám – és mondom is, mert gyengéim a paradoxonok –, hogy Barnásnál a drámai jelenetek tulajdonképpen csak kitérők, sallangok azon, amit el akar mesélni.
Amit pedig el akar mesélni – legalábbis ahogy én érzem –, az egy antiszociális filozófus-író története, aki legszívesebben leélné az életét a saját gondolatai között, de sajnálatos módon egy nagycsalád tagja, amiben Isten tudja hány testvér, illetve egy diktatórikus hajlamú apa folyamatosan zavarórepüléseket hajt végre a komfortzónája felett. Barnás hitelesen ábrázolja a rokonság között kialakuló kapcsolati hálót, szövetségek, „haragszomrádok”, gyűlölködések és megalkuvások kusza szövedékét, ami folyton változásban van, új és újabb konstrukciókat hozva létre. Az elbeszélő pedig kénytelen részévé válni ezeknek a folyamatoknak, bár minden mással szívesebben foglalkozna. Egy ilyen szinopszis a legtöbb regényben az elhallgatások és feszültségek robbanásszerű kibontakoztatására épülne fel, de Barnásnak más elképzelései vannak: nála az efféle családi problémákat nem kiteregetni és/vagy megoldani kell, hanem kibekkelni*, hagyni, hogy kifussák magukat.
A magam részéről kedveltem ezt a könyvet. Jó volt olvasni. Jó volt látni, hogy Barnás tud ilyet is – többé-kevésbé epikusnak lenni. Epikus íróból úgyis mindig hiány van itthon. Szerintem.
* Megjegyzem, az elbeszélő saját párkapcsolatában máshogy kezeli a nehézségeket – ott sokkal konstruktívabbnak tűnik. Jelezve, hogy az antiszocialitás azért olyan dolog, amivel lehet együtt élni.
Amit pedig el akar mesélni – legalábbis ahogy én érzem –, az egy antiszociális filozófus-író története, aki legszívesebben leélné az életét a saját gondolatai között, de sajnálatos módon egy nagycsalád tagja, amiben Isten tudja hány testvér, illetve egy diktatórikus hajlamú apa folyamatosan zavarórepüléseket hajt végre a komfortzónája felett. Barnás hitelesen ábrázolja a rokonság között kialakuló kapcsolati hálót, szövetségek, „haragszomrádok”, gyűlölködések és megalkuvások kusza szövedékét, ami folyton változásban van, új és újabb konstrukciókat hozva létre. Az elbeszélő pedig kénytelen részévé válni ezeknek a folyamatoknak, bár minden mással szívesebben foglalkozna. Egy ilyen szinopszis a legtöbb regényben az elhallgatások és feszültségek robbanásszerű kibontakoztatására épülne fel, de Barnásnak más elképzelései vannak: nála az efféle családi problémákat nem kiteregetni és/vagy megoldani kell, hanem kibekkelni*, hagyni, hogy kifussák magukat.
A magam részéről kedveltem ezt a könyvet. Jó volt olvasni. Jó volt látni, hogy Barnás tud ilyet is – többé-kevésbé epikusnak lenni. Epikus íróból úgyis mindig hiány van itthon. Szerintem.
* Megjegyzem, az elbeszélő saját párkapcsolatában máshogy kezeli a nehézségeket – ott sokkal konstruktívabbnak tűnik. Jelezve, hogy az antiszocialitás azért olyan dolog, amivel lehet együtt élni.
January 11, 2020
Ez a rendkívül jó tempójú, lendületes, olvasmányos, kicsit Barnásosan körülményes mondatokkal dolgozó, de többek között épp ettől jó könyv az utolsó fejezetére (nekem kicsit csúnyán) megszökött Indonéziába mindazok elől a rendkívül érdekes és izgalmas történetek elől, amelyeket megkezdett. Ezt mondjuk egy kicsit sajnálom. Még hogyha meg is értem, mért akart megszökni...
March 3, 2020
"...Mindig a teremtés értelméhez vagy értelmetlenségéhez képest határozzuk meg a helyzetünk, illetve ehhez rendelt logikával operálunk, pedig ettől független logikák mozgatják az életünket..."
Ez utóbbi gondolatot akár a következő 350 oldal vezérgondolatának is felfoghatom: a főhős népes családja körében éli - sorsának kiszolgáltatva magát - az életét. Nem az aktivitás hiányzik belőle, hanem az értelmező, és így regény-szervező értelem.
Mert a remek első 100 oldal után számomra a könyv kipukkadt, és a végeláthatatlan családtörténet csak az egykor népszerű rádiójátékot idézte:
A Szabó család. Írta Liska Dénes.
Icu, Bandi és Laci. Szabó néni. Szabó bácsi. Pétery úr.
Irén, Bandi felesége
Péter, Bandi fia
Csilla, Péter felesége
Marci, Bandi kisebbik fia
Halász Feri, Icu első férje
Kárpáthy Zoltán, Icu második férje
Angéla, Laci első felesége
Wágner Zsiga, Angéla előző férje, Ferkó apja
Ferkó, Laci mostohagyermeke
Évi, Laci lánya az első házasságából
Korpás Jenő, Évi férje
Jencike, Évi és Korpás fia
Manci, Laci második felesége
Jani, Laci és Manci fia
Kárpáthy és Icu gyermekei, unokái
Ancsa
Zoli
Tücsök
Hédi, Zoli felesége
Zozó, Zoli és Hédi fia...
Előzmény és folytatás itt:
https://vargarockzsolt.blog.hu/2020/0...
Ez utóbbi gondolatot akár a következő 350 oldal vezérgondolatának is felfoghatom: a főhős népes családja körében éli - sorsának kiszolgáltatva magát - az életét. Nem az aktivitás hiányzik belőle, hanem az értelmező, és így regény-szervező értelem.
Mert a remek első 100 oldal után számomra a könyv kipukkadt, és a végeláthatatlan családtörténet csak az egykor népszerű rádiójátékot idézte:
A Szabó család. Írta Liska Dénes.
Icu, Bandi és Laci. Szabó néni. Szabó bácsi. Pétery úr.
Irén, Bandi felesége
Péter, Bandi fia
Csilla, Péter felesége
Marci, Bandi kisebbik fia
Halász Feri, Icu első férje
Kárpáthy Zoltán, Icu második férje
Angéla, Laci első felesége
Wágner Zsiga, Angéla előző férje, Ferkó apja
Ferkó, Laci mostohagyermeke
Évi, Laci lánya az első házasságából
Korpás Jenő, Évi férje
Jencike, Évi és Korpás fia
Manci, Laci második felesége
Jani, Laci és Manci fia
Kárpáthy és Icu gyermekei, unokái
Ancsa
Zoli
Tücsök
Hédi, Zoli felesége
Zozó, Zoli és Hédi fia...
Előzmény és folytatás itt:
https://vargarockzsolt.blog.hu/2020/0...
October 17, 2019
4 és fél csiilag, egy kicsit elfogultságból
January 26, 2020
Meglepően lendületes regény. Pedig nehezen tudtam nekiülni-állni, hogy folytassam, de mikor arra került a sor, akkor ott tartott, haladtam vele. Barnás stílusa nagyon élvezhető. És ha az ember tisztában van vele, hogy telis-tele életrajzi elemekkel, az még dobhat az élményen.
Sebestyén, a filozófus életének közepébe vágunk bele, hogy aztán szépen sorjában megismerkedjünk népes családjával, élén az egészet összefogó apával. Történik velük egy s más, érdekes és érdektelen dolgok, van, akinek véget ér a története, és igazából ez a szimbólum a lényeg. Merthogy a regénynek tulajdonképpen nincs vége, még tart, csak éppen nincs megírva.
Amit Barnás meg akart jeleníteni – egzisztenciális válság, egészségügyi probléma, világnézeti különbségek, különféle családi perpatvarok – azt szerintem hihetően teszi. Mégis kicsit szalonremi ízű. Viszont ahogy az aktuálpolitika ténylegesen szerves, egyáltalán nem kitüremkedő részét képezi a könyvnek, az valami gyönyörű.
Sebestyén, a filozófus életének közepébe vágunk bele, hogy aztán szépen sorjában megismerkedjünk népes családjával, élén az egészet összefogó apával. Történik velük egy s más, érdekes és érdektelen dolgok, van, akinek véget ér a története, és igazából ez a szimbólum a lényeg. Merthogy a regénynek tulajdonképpen nincs vége, még tart, csak éppen nincs megírva.
Amit Barnás meg akart jeleníteni – egzisztenciális válság, egészségügyi probléma, világnézeti különbségek, különféle családi perpatvarok – azt szerintem hihetően teszi. Mégis kicsit szalonremi ízű. Viszont ahogy az aktuálpolitika ténylegesen szerves, egyáltalán nem kitüremkedő részét képezi a könyvnek, az valami gyönyörű.
March 7, 2020
Vajon mit jelent, ha egy író ezzel kezdi a könyvét: Ez a könyv a képzelet műve. A szereplők, a helyszínek és az események a szerző kitalációi, a valósággal való hasonlóságuk, netán egyezésük teljességgel véletlenszerű.? Vegyük komolyan, és kezeljük az egészet fikcióként? Vagy netán ez pont az ellenkezőjét jelenti, és gúnyos összekacsintás az olvasókkal, hogy tudjuk, amit tudunk? Vagy tekintsük jogi aktusnak későbbi perek esetére?
Nem tudhatjuk, de nem mindegy, hogy mit hiszünk a későbbiekre nézve. Mindenesetre a harmadik eset kivételével felesleges és etikátlan ez a felvezetés, hisz az első esetben mi szükség rá, a második esetben pedig hazugság. Tudjuk, ha valami nagyon hasonlít, akkor az általában az.
Barnás regényének elbeszélője, Sepi, maga is író ember, így a bevezető figyelmeztetés visszaköszön, hisz Sepi első könyvének (Ontogenea) súlyos következményei lesznek a népes családban, habár a szerző hiába állítja, hogy amit írt fikció, a legtöbben ezt nem hiszik el, főleg a „törzsfő”, az apa, akinek emiatt évekre megromlik vele a kapcsolata, és az egész családban kútmérgezésként hat a könyv. Innen aztán egy olyan „fikciós” regényt olvasol, amiben az énelbeszélő is írt egy fikciós regényt, amiről senki sem hiszi el, hogy kitaláció, és maga Sepi sem erősködik sokat, hogy bizonyítsa igazát. Hogy miért is rugózom ezen ennyit? Ha valaki E/1-ben ír, akkor hiába ámítja az olvasóját azzal, hogy ez fikció, még ha fikció is, akkor is ő az (főleg, ha nyilvánvaló elemek ismerhetők fel a Wikipédiából pl.). Már nem először hivatkozom Knausgaardra, nála ez nagyon működik, a szövege tele van feszültséggel, Barnásnál viszont nem.
Gondolkodtam, hogy mi lehet a különbség, végül arra jutottam, hogy az egyik lényeges az, hogy míg K. képes fájdalmas dolgokat mondani magáról, olyasmiket, amiket egy ember még a legjobb barátjával sem nagyon oszt meg, addig Barnás ezt nem teszi meg. Sepi ugyan nem tökéletes, de valahogy mindenkivel szemben megvan a maga igaza, mindig érződik egy kis erkölcsi fölény a játszmáiban. És ez unalmas. Egy dologban nyílik meg talán fájdalmasan, amikor kiderül, hogy a műtétje után nem tud barátnőjével szeretkezni. És aztán mi történik ezzel a szállal? Egyszer csak odavet egy félmondatot, hogy ja, ez közben megoldódott. Hát gratulálok.
Másrészt, míg K nagyon pontosan fogalmaz, addig Barnás szövege elnagyolt, nem éreztem azt, hogy átérzi, hogy át tudja adni, amiről ír. Különösen a regény utolsó részében érződik ez, ami Indonéziában játszódik. Elmegy egy idegen kultúrába, amiről kb annyit tudunk meg, hogy rohadtul meleg van, nagy a tömeg, és iszonyatos a fejlődés.
A könyv egyébként nem úgy indul, mint egy családregény, az első szakaszban Sepi komoly betegséggel küzd, úgy tűnik, hogy ez is betegség regény lesz, amiből volt mostanában pár, van tétje a dolognak, élet és halál, emiatt van is súlya a szövegnek. Aztán nagyjából ezzel a szállal is az lesz, mint a fent említett szexuális problémájával. És ekkor megy át a történet családregénybe, egy nagyon népes család történetébe, 10 testvér, felmenők, lemenők, exek, olyan 50-60 szereplő, az énelbeszélőből kifolyólag mindenki csak keresztnéven említve, így aztán nem mindig könnyű beazonosítani, hogy az aktuális „dezsőről” mit is kell éppen tudni. A főbb karaktereknek mind megvan a maga kis története, Lalika a család fekete báránya, Magda a sértődős tyúkanyó, aki megmaradt magnak a szüleik mellett, Iván, a legidősebb, aki dominálni akarja a társaságot (már ha nincs ott az apa, aki ellen nincs apelláta), vagy Veronika, a külföldre szakadt, hogy olyan is legyen. Azt hiszem, ezekből is érződik, hogy típusokat személyesítenek meg, egyéniség nélkül. Egyikük története sem váltott ki belőlem katarzist, amolyan modernizált Szabó család (@Moesko_ kedvéért ;)). És akkor még nem is említettem az arc nélkülieket, akik ugyan vannak, de nem született arcuk, nyomot sem hagytak bennem. Szóval akkor minek ez a rengeteg szereplő, ha nem tud nekik munkát adni, csak szétesik a szöveg darabjaira.
Összességében nem jöttem rá, miről is akar szólni ez a „fikció”, pontosabban a számomra semmiről, amiről meg igen, azt megbeszélhették volna egy családi vacsoránál, de úgy tűnik, Sepi ahhoz nem elég bevállalós.
Nem tudhatjuk, de nem mindegy, hogy mit hiszünk a későbbiekre nézve. Mindenesetre a harmadik eset kivételével felesleges és etikátlan ez a felvezetés, hisz az első esetben mi szükség rá, a második esetben pedig hazugság. Tudjuk, ha valami nagyon hasonlít, akkor az általában az.
Barnás regényének elbeszélője, Sepi, maga is író ember, így a bevezető figyelmeztetés visszaköszön, hisz Sepi első könyvének (Ontogenea) súlyos következményei lesznek a népes családban, habár a szerző hiába állítja, hogy amit írt fikció, a legtöbben ezt nem hiszik el, főleg a „törzsfő”, az apa, akinek emiatt évekre megromlik vele a kapcsolata, és az egész családban kútmérgezésként hat a könyv. Innen aztán egy olyan „fikciós” regényt olvasol, amiben az énelbeszélő is írt egy fikciós regényt, amiről senki sem hiszi el, hogy kitaláció, és maga Sepi sem erősködik sokat, hogy bizonyítsa igazát. Hogy miért is rugózom ezen ennyit? Ha valaki E/1-ben ír, akkor hiába ámítja az olvasóját azzal, hogy ez fikció, még ha fikció is, akkor is ő az (főleg, ha nyilvánvaló elemek ismerhetők fel a Wikipédiából pl.). Már nem először hivatkozom Knausgaardra, nála ez nagyon működik, a szövege tele van feszültséggel, Barnásnál viszont nem.
Gondolkodtam, hogy mi lehet a különbség, végül arra jutottam, hogy az egyik lényeges az, hogy míg K. képes fájdalmas dolgokat mondani magáról, olyasmiket, amiket egy ember még a legjobb barátjával sem nagyon oszt meg, addig Barnás ezt nem teszi meg. Sepi ugyan nem tökéletes, de valahogy mindenkivel szemben megvan a maga igaza, mindig érződik egy kis erkölcsi fölény a játszmáiban. És ez unalmas. Egy dologban nyílik meg talán fájdalmasan, amikor kiderül, hogy a műtétje után nem tud barátnőjével szeretkezni. És aztán mi történik ezzel a szállal? Egyszer csak odavet egy félmondatot, hogy ja, ez közben megoldódott. Hát gratulálok.
Másrészt, míg K nagyon pontosan fogalmaz, addig Barnás szövege elnagyolt, nem éreztem azt, hogy átérzi, hogy át tudja adni, amiről ír. Különösen a regény utolsó részében érződik ez, ami Indonéziában játszódik. Elmegy egy idegen kultúrába, amiről kb annyit tudunk meg, hogy rohadtul meleg van, nagy a tömeg, és iszonyatos a fejlődés.
A könyv egyébként nem úgy indul, mint egy családregény, az első szakaszban Sepi komoly betegséggel küzd, úgy tűnik, hogy ez is betegség regény lesz, amiből volt mostanában pár, van tétje a dolognak, élet és halál, emiatt van is súlya a szövegnek. Aztán nagyjából ezzel a szállal is az lesz, mint a fent említett szexuális problémájával. És ekkor megy át a történet családregénybe, egy nagyon népes család történetébe, 10 testvér, felmenők, lemenők, exek, olyan 50-60 szereplő, az énelbeszélőből kifolyólag mindenki csak keresztnéven említve, így aztán nem mindig könnyű beazonosítani, hogy az aktuális „dezsőről” mit is kell éppen tudni. A főbb karaktereknek mind megvan a maga kis története, Lalika a család fekete báránya, Magda a sértődős tyúkanyó, aki megmaradt magnak a szüleik mellett, Iván, a legidősebb, aki dominálni akarja a társaságot (már ha nincs ott az apa, aki ellen nincs apelláta), vagy Veronika, a külföldre szakadt, hogy olyan is legyen. Azt hiszem, ezekből is érződik, hogy típusokat személyesítenek meg, egyéniség nélkül. Egyikük története sem váltott ki belőlem katarzist, amolyan modernizált Szabó család (@Moesko_ kedvéért ;)). És akkor még nem is említettem az arc nélkülieket, akik ugyan vannak, de nem született arcuk, nyomot sem hagytak bennem. Szóval akkor minek ez a rengeteg szereplő, ha nem tud nekik munkát adni, csak szétesik a szöveg darabjaira.
Összességében nem jöttem rá, miről is akar szólni ez a „fikció”, pontosabban a számomra semmiről, amiről meg igen, azt megbeszélhették volna egy családi vacsoránál, de úgy tűnik, Sepi ahhoz nem elég bevállalós.
May 17, 2020
Nem úgy vettem kézbe ezt a könyvet, ahogy kellett volna.
Először is direkt nem olvastam el a fülszöveget, sem pedig más beharangozót. Azon kívül, hogy „van új Barnás-regény”, igyekeztem minél kevesebb infót megtudni róla. Utólag olvasva a fülszöveget és mások értékeléseit – ez jó döntés volt.
Másodszor: már olvasás előtt, mintegy céltudatosan elvesztettem aziránti érdeklődésemet, hogy a leírtakból vajon mennyi az önéletrajz és mennyi fikció. Utólag, elemző beszélgetés közben esetleg érdekes lehet ez a szempont, olvasás közben viszont nem foglalkoztatott. Már a korábbi Barnás-könyvek során is azt tapasztaltam, hogy bármennyire adekvát a kérdés, nem erre érdemes figyelni.
Harmadszor: nem is családregénynek láttam én ezt, habár a család tematikus szinten is nagyon hangsúlyos hányadát teszi ki a könyvnek. A kimondottan személyes elbeszélői pozíció viszont annyira szubjektívvé tesz mindent, hogy a regény számomra inkább szólt egy középkorú férfiról, akinek jó nagy családja van, mintsem magáról a jó nagy családról.
A ráérősen hömpölygő történet a családi analógiához hasonlóan nem is annyira történet, mint inkább események sokasága, élethelyzetek, beszélgetések, töprengések és tipródások. Nálam ez betalált. Barnás különösebb drámai csúcspontok nélkül is egyben tartja a szöveget, amely úgy kanyarog, mint valami sekély medrű, nyugodt sodrású, tiszta vízű patak.
A tiszta víz-hasonlattal a könyv nyelvére gondolok: a Másik halál után nekem üdítő volt ezt olvasni. Egyszerű, dísztelen, pontos nyelv, mely egyformán jól ragadja meg a könyv eleji urológiai rémálmot; a családi perpatvarokat; az új párkapcsolat visszafogott, mégis szenvedélyes érzékiségét két középkorú ember között; valamint az új földrész és kultúra okozta kezdeti lelki zsibbadtságot és idegenségérzetet. És mindezen túl: mennyire jó látni, hogy Barnásnak igenis van humora! A kilencedik nyomasztó, kilátástalan világa és a Másik halál kényelmetlen, görcsös atmoszférája után az Életünk végéig megmutatja, hogy azért Barnás Ferencre is szokott sütni a nap.
A regényen végigvonuló Nagy Történet igazából kicsinek tűnik, mert mindenféle drámaiságtól mentesen van tálalva (az egyedüli pátosz a címben van, ami szerintem egy jópofa gesztus). Ettől függetlenül szerintem még nagy ívű, ráadásul a saját keretein belül kifejezetten optimista regény.
Először is direkt nem olvastam el a fülszöveget, sem pedig más beharangozót. Azon kívül, hogy „van új Barnás-regény”, igyekeztem minél kevesebb infót megtudni róla. Utólag olvasva a fülszöveget és mások értékeléseit – ez jó döntés volt.
Másodszor: már olvasás előtt, mintegy céltudatosan elvesztettem aziránti érdeklődésemet, hogy a leírtakból vajon mennyi az önéletrajz és mennyi fikció. Utólag, elemző beszélgetés közben esetleg érdekes lehet ez a szempont, olvasás közben viszont nem foglalkoztatott. Már a korábbi Barnás-könyvek során is azt tapasztaltam, hogy bármennyire adekvát a kérdés, nem erre érdemes figyelni.
Harmadszor: nem is családregénynek láttam én ezt, habár a család tematikus szinten is nagyon hangsúlyos hányadát teszi ki a könyvnek. A kimondottan személyes elbeszélői pozíció viszont annyira szubjektívvé tesz mindent, hogy a regény számomra inkább szólt egy középkorú férfiról, akinek jó nagy családja van, mintsem magáról a jó nagy családról.
A ráérősen hömpölygő történet a családi analógiához hasonlóan nem is annyira történet, mint inkább események sokasága, élethelyzetek, beszélgetések, töprengések és tipródások. Nálam ez betalált. Barnás különösebb drámai csúcspontok nélkül is egyben tartja a szöveget, amely úgy kanyarog, mint valami sekély medrű, nyugodt sodrású, tiszta vízű patak.
A tiszta víz-hasonlattal a könyv nyelvére gondolok: a Másik halál után nekem üdítő volt ezt olvasni. Egyszerű, dísztelen, pontos nyelv, mely egyformán jól ragadja meg a könyv eleji urológiai rémálmot; a családi perpatvarokat; az új párkapcsolat visszafogott, mégis szenvedélyes érzékiségét két középkorú ember között; valamint az új földrész és kultúra okozta kezdeti lelki zsibbadtságot és idegenségérzetet. És mindezen túl: mennyire jó látni, hogy Barnásnak igenis van humora! A kilencedik nyomasztó, kilátástalan világa és a Másik halál kényelmetlen, görcsös atmoszférája után az Életünk végéig megmutatja, hogy azért Barnás Ferencre is szokott sütni a nap.
A regényen végigvonuló Nagy Történet igazából kicsinek tűnik, mert mindenféle drámaiságtól mentesen van tálalva (az egyedüli pátosz a címben van, ami szerintem egy jópofa gesztus). Ettől függetlenül szerintem még nagy ívű, ráadásul a saját keretein belül kifejezetten optimista regény.
June 6, 2020
Nem tapasztaltam még korábban olyat, hogy a fülszövegnek nagyjából semmi köze sincs a valósághoz, talán már ez a tény is negatív irányba vitte az olvasásélményt, hiszen volt egyfajta elvárásom. A szöveg szerint az elbeszélőnk az édesanyja halálának gyanús körülményei miatt nyomozni kezd és felfedi a család sötét titkait... na, ez az, amiről ez a könyv egyáltalán nem szól. Az pedig igen erőteljes túlzás, hogy “lélegzetvisszafojtva követjük a család drámáját”...Nem is értem.
A feléig azt hittem, hogy végre egy olyan családregényt találtam, ami dinamikus, érdekes, izgalmas. De a vége... nos elvész a lendület. Az Indonéziában játszódó rész leginkább a semmi fejtegetése és innentől kezdve végképp elpárolgott az elbeszélő irányában érzett szimpátiám.
A feléig azt hittem, hogy végre egy olyan családregényt találtam, ami dinamikus, érdekes, izgalmas. De a vége... nos elvész a lendület. Az Indonéziában játszódó rész leginkább a semmi fejtegetése és innentől kezdve végképp elpárolgott az elbeszélő irányában érzett szimpátiám.
April 6, 2022
Egész érdekesen indult, az első 50 oldal teljesen beszippantott, végül az egyik legunalmasabb, legérdektelenebb könyv lett, amit valaha olvastam. Minden karaktere ellenszenves, főleg az elbeszélő. Szinte érezni, hol fáradt el az írás, ahogy egyre modorosabbak a mondatok. Entitled straight white male nyavalygás párszáz oldalon.
May 16, 2020
A felutes olyan eros volt - az urologiaval es a kateterezessel - hogy nem voltam teljesen biztos abban, hogy erre van szuksegem :))) majd teljesen beszippantott a konyv, a 11 testver, a szamtalan kivalo jellemrajz, olyan figurak, akik teljesen elethuen kepviselik a kozelmult magyar valosagat a hetvenes evektol a 2010-es evekig.
Benne van minden keseruseg, megosztottsag, betegseg, alkoholizmus es a szeretet, a teljesen eselytelen deru olyan helyzetekben is, amikor erre senkinek sincs jo oka - megis gyakran vagyunk igy.
Barnas jol ir, nekem mindig olyan elmeny ot olvasni, mintha hompolyogne. Ugyanakkor nagyon magyar - unicum, pvc padlo es szentendrei hev - hogy ez hol jo, hol nehez, az az olvaso dolga.
Benne van minden keseruseg, megosztottsag, betegseg, alkoholizmus es a szeretet, a teljesen eselytelen deru olyan helyzetekben is, amikor erre senkinek sincs jo oka - megis gyakran vagyunk igy.
Barnas jol ir, nekem mindig olyan elmeny ot olvasni, mintha hompolyogne. Ugyanakkor nagyon magyar - unicum, pvc padlo es szentendrei hev - hogy ez hol jo, hol nehez, az az olvaso dolga.
April 19, 2020
Erős kezdés, nagyon meghozza az ember kedvét a következő oldalakhoz, de a mű 90 százalékából hiányzik a mondanivaló. Olyan mintha végig öreganyám pletykálását hallgatnám, csak ráadásul még idegesioten aprólékosan részletezve. Nem értem a jelenlegi hype-ot e könyv körül. Nem értem a felepiteset, mit miért akkor közöl az olvasóval amikor. Nem értem a végét. Van benne némi Knausgard, de csak immel ammal lehet felfedezni és ezt se konzekvensen. Nem értek semmit, értelmetlen egy mű.
April 25, 2020
Kedvenc idézet:
Lil megint megszólalt: "Veled mindent akarok." Tudtam, mit ért ezen. Azt mondta, hogy családot akar, társat akar, gyereket akar. Nem ezt mondta, de ezt gondolta, és tudta, hogy én is tudom. Azt is tudta, hogy ez alatt a rövid idő alatt sok mindenen keresztülmentünk, és azt is tudta, hogy ezzel mindketten tisztában vagyunk, pedig csak öt vagy hat órája ismertük egymást. Egyikünk sem fogta fel, hogy mibe kerültünk. Mielőtt találkoztunk, mindketten egyedül voltunk. Most ketten voltunk egyedül. Az egyikünk is ketten volt, és a másikunk is ketten volt. Egymást kettőztük. Ami lehetséges, az a lehetetlenből jön.
42.o.
Lil megint megszólalt: "Veled mindent akarok." Tudtam, mit ért ezen. Azt mondta, hogy családot akar, társat akar, gyereket akar. Nem ezt mondta, de ezt gondolta, és tudta, hogy én is tudom. Azt is tudta, hogy ez alatt a rövid idő alatt sok mindenen keresztülmentünk, és azt is tudta, hogy ezzel mindketten tisztában vagyunk, pedig csak öt vagy hat órája ismertük egymást. Egyikünk sem fogta fel, hogy mibe kerültünk. Mielőtt találkoztunk, mindketten egyedül voltunk. Most ketten voltunk egyedül. Az egyikünk is ketten volt, és a másikunk is ketten volt. Egymást kettőztük. Ami lehetséges, az a lehetetlenből jön.
42.o.
April 6, 2020
It is a rare feat to read a piece of literature, especially Hungarian one, that speaks to my experiences as a wanderer without roots and in constant motion and manages to be familiar in more than one way at a time. Set in Pomaz/Szentendre (my hometown), Budapest and Indonesia this novel was as relatable as inner monologue of a fifty-year-old Hungarian male with prostate issues and philosophy degree can be. The family infighting, the small-mindedness, the spite and the mock-forgiveness are all universal, but also somehow distinctively Hungarian, bringing back memories of my own extensive family. Incredibly infectious read, but I also cannot shake the feeling that I would leave a mark much less profound than its predecessor, Masik halal, which is one of my favourite Hungarian novels of late.
July 28, 2021
Kontempláció a családi állatkertben
Bár témájában eltérő, logikájában hasonló az előző művéhez. Míg a Másik halálban a gyógyító megfigyelésből születik meg a kapcsolódás lehetősége, képessége, ebben a magyar szappanopera-paródiában nem annyira evidens ez a képtelenség. De mégis tetten érhető abban, hogy az első személyű elbeszélés közel négyszáz oldalon át szinte semmit sem árul el a narrátor belső világáról. Ha a Másik halálban a szemlélődés tárgya az elbeszélő saját belső káosza, itt a narrátor a nagyszámú-sokszínű családja fullasztóan zsúfolt, de lassan rendeződő életének megfigyelése során építi fel önmagát. A történet apró családi incidensek megállíthatatlanul fűződő füzére, és csupán a pörgő ritmusának köszönhető, hogy nem ragadunk le a kórházak, temetők, betegszobák, lerobbant szülői házak hangulatánál.
A kitörés az indonéziai úttal válik lehetővé, vagy még inkább egyszerűen az idő múlásával. És ez vigasztaló, hiszen nem kell hozzá a Másik halál önmagával szembenéző, önmaga mélységeibe alászálló narrátorának szívbemarkoló bátorsága. De talán a tűrés, a kivárás sem kevésbé érdemleges.
Bár témájában eltérő, logikájában hasonló az előző művéhez. Míg a Másik halálban a gyógyító megfigyelésből születik meg a kapcsolódás lehetősége, képessége, ebben a magyar szappanopera-paródiában nem annyira evidens ez a képtelenség. De mégis tetten érhető abban, hogy az első személyű elbeszélés közel négyszáz oldalon át szinte semmit sem árul el a narrátor belső világáról. Ha a Másik halálban a szemlélődés tárgya az elbeszélő saját belső káosza, itt a narrátor a nagyszámú-sokszínű családja fullasztóan zsúfolt, de lassan rendeződő életének megfigyelése során építi fel önmagát. A történet apró családi incidensek megállíthatatlanul fűződő füzére, és csupán a pörgő ritmusának köszönhető, hogy nem ragadunk le a kórházak, temetők, betegszobák, lerobbant szülői házak hangulatánál.
A kitörés az indonéziai úttal válik lehetővé, vagy még inkább egyszerűen az idő múlásával. És ez vigasztaló, hiszen nem kell hozzá a Másik halál önmagával szembenéző, önmaga mélységeibe alászálló narrátorának szívbemarkoló bátorsága. De talán a tűrés, a kivárás sem kevésbé érdemleges.
June 27, 2025
Nem igazan tudom, mirol is szolt ez a konyv. A rothado magyar egeszsegugy prozaban, egy indokolatlanul sok szereplos csaladi drama rendkivul szines kapcsolatokkal es kapcsolatrendszerekkel; Indonez utazonaplo; az alkotoi valsag…Igy egyben leginkabb egy konyvve szerkesztett naplo hangulatat hozta a szokasos naploszerkezet nelkul. Ahogy masok is irtak, nagyon jol kezdodott, es voltak magaval ragado reszek, de valahogy nem allt ossze az egesz egyetlen konyvelmennye.
March 22, 2020
Bár szeretem a diszfunkcionális családokról szóló történeteket, ez eleinte túl sok(at akart), irreálisan zsúfolt/túltolt: színházszerű volt (és erre nekem nem mentség annak tudatossága, vagy az egész paródiaszerűsége), aztán végül teljesen érdektelenné és halálosan unalmassá vált. Vicces: a rengeteg szereplő borzalmas névadása is komoly teher volt nekem.
January 11, 2024
Absolutely loved it, great family tableau, intrigues, love and hate...in one word: life. I really enjoyed the dynamics between the siblings and their threads to the parents, excellent page turner book.
[HU - Hardcover]
[HU - Hardcover]
Displaying 1 - 17 of 17 reviews