What do you think?
Rate this book
Milyen nyelv a magyar?
„Miért finnugor nyelv a magyar? Nos, azért, mert a nyelvészek ezt állapították meg. Ez bizony ilyen egyszerű. A gombák nem növények. Miért nem? Mert a biológusok ezt állapították meg. A gombák ugyanis nem tudják a szenet a levegőből fölvenni, mint a növények – tehát nem növények. Egyébként én úgy ránézésre növénynek mondanám őket, hiszen a földből nőnek ki, és nem tudnak elszaladni, de úgy látszik, az én kritériumaim nem mérvadóak.”
Ez a kis könyv a magyar nyelv iránt érdeklődőknek szól. Igyekeztem érdekes dolgokat elmesélni erről a gyönyörű nyelvről (ezt mint magánember mondom; a nyelvészet nem ismeri a „gyönyörű” fogalmát!), de célom nem a kimerítő leírás volt. Se nem tankönyv ez, se nem kézikönyv – viszont remélem, sokak érdeklődését fel tudja kelteni, és előveszik a könyv végén felsorolt további olvasmányok valamelyikét. Néhol azért eléggé szakszerű leszek, mert muszáj megmutatni, hogyan dolgozik a nyelvész és milyen alapon teszi megállapításait – hogy mi az a „gyök”, mi bizonyítja a finnugor eredetet, miért nincs egyszerűsödés, miért olyan nehezen érthető a Halotti Beszéd, miért tér el a helyesírás a kiejtéstől, és így tovább.
Az itt leírtakat (néhány dologtól eltekintve) nem én találtam ki, hanem tudós elődeim és mai kollégáim vették észre, kutatták ki és írták meg.
Nádasdy Ádám
Ez a kis könyv a magyar nyelv iránt érdeklődőknek szól. Igyekeztem érdekes dolgokat elmesélni erről a gyönyörű nyelvről (ezt mint magánember mondom; a nyelvészet nem ismeri a „gyönyörű” fogalmát!), de célom nem a kimerítő leírás volt. Se nem tankönyv ez, se nem kézikönyv – viszont remélem, sokak érdeklődését fel tudja kelteni, és előveszik a könyv végén felsorolt további olvasmányok valamelyikét. Néhol azért eléggé szakszerű leszek, mert muszáj megmutatni, hogyan dolgozik a nyelvész és milyen alapon teszi megállapításait – hogy mi az a „gyök”, mi bizonyítja a finnugor eredetet, miért nincs egyszerűsödés, miért olyan nehezen érthető a Halotti Beszéd, miért tér el a helyesírás a kiejtéstől, és így tovább.
Az itt leírtakat (néhány dologtól eltekintve) nem én találtam ki, hanem tudós elődeim és mai kollégáim vették észre, kutatták ki és írták meg.
Nádasdy Ádám
204 pages, ebook
Published January 1, 2020
21 people are currently reading
175 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 16 of 16 reviews
November 17, 2024
A nyelvvel legtöbben úgy vagyunk, mint én ezzel a laptoppal itt: napi rendszerességgel használom, de nem igazán tudom, technikai értelemben mitől működik, mitől van, hogy egyik oldalon bemegy az elektromosság, a másik oldalon meg kijön az értékelés. Pedig elméletileg még tanultam is nyelvészetet (lévén magyar szakos), de úgy véltem, a nyelvészet csak valami merőben rosszindulatú összeesküvés része, hogy minél kevesebbet foglalkozhassak azzal, ami igazán érdekel: magával az irodalommal. A fenti analógiánál maradva: mintha azt mondták volna, csak akkor használhatom rendeltetésszerűen a laptopot, ha előtte szét tudom szerelni alkatrészeire, és össze tudom úgy rakni, hogy működjön. A fonémák és grafémák gyanúsan matematikai viszonya taszítóan hatott rám, aminek következtében leginkább az óralátogatás nélküli levizsgázás nemes művészetében voltam érdekelt.
Persze efféle baleset csak azért történhetett velem, mert nem Nádasdy ezen könyvén keresztül találkoztam a tudománnyal*. Erre a kötetre már régen szüksége volt a könyvpiacnak, és nagy szerencse, hogy pont Nádasdynak jutott eszébe kiadatni. Olyan szövegnek látszik, ami ott volt a szerző fejében már egy ideje, rendszereződött, csiszolódott, végül nyelvészeti gyorstalpalóvá állt össze, amin keresztül tökéletesen meg lehet ragadni azt az élő, lélegző valamit, amit mindközönségesen magyar nyelvnek nevezünk. A könyv tartalmi oldalát nézve csaknem** hibátlan: barangolunk a szabályok és bűbájos kivételek között, olyan dolgokra ismerünk rá, amelyek ott voltak az orrunk előtt, alkalmaztuk is őket, de valamiért sosem vettük észre őket, és pláne nem csodálkoztunk rá az őket működtető finom mechanizmusokra. Megértjük, hogy az általunk ösztönszerűen használt nyelv micsoda komplex, organikus szervezet, ami folyamatosan átalakul, kopik és gazdagodik. (És nem mellesleg: nekem még ilyen világosan senki nem magyarázta el a finnugor nyelvrokonság tényét.)
Ugyanakkor ennyitől még ez az írás csak tisztességes kézikönyv lenne, semmi több. De Nádasdy hozza bele a maga szemléletét, azt a bizonyosságot, hogy a nyelv - mint minden organikus rendszer -, a lehetőségekről, nem pedig a tiltásokról szól. Következésképpen a nyelvész feladata nem az, hogy előírjon, hanem hogy leírjon. (Magyarul mondva: deskriptív, nem pedig preskriptív tudomány.) Nincs tehát nyelvromlás, nincs olyan, hogy valaki „rosszul beszél” magyarul*** – ezek a sajátosságok legfeljebb társadalomszociológiai vagy pszichológiai üzeneteket hordozhatnak, nyelvészeti szempontból nem megítélhetőek, bár érdeklődéssel vizsgálhatóak. Az, amit „rendes magyar nyelvként” címkézünk, valójában csak egy standard, társadalmi közmegegyezés eredménye, nem a beszédforma logikus voltát vagy pláne belső értékét jelzi. Ha anno az okosok úgy döntenek, hogy suksükölni („tudhassa/láthassa”) jobb, mint nem suksükölni, akkor most az lenne a norma. Mindez a helyesírásra is áll. Hogy az „árbóc”-ot rövid vagy hosszú ’ó’-val kell írni, azt a tekintetes Akadémia a maga tiszteletreméltó indokai alapján eldönti. És ezt respektáljuk is – maga Nádasdy sem érzi úgy, hogy dafke ellenkeznie kéne a konvenciókkal. De látni kell, hogy az Akadémia szabályai nem ugyanazok, mint amelyek a nyelvet működtetik: az Akadémia csak megpróbálja jól-rosszul lekövetni ezeket. A helyesírási szabályzatra hivatkozva gátat vetni a nyelvi kreativitásnak olyan, mintha azzal akarnánk megóvni a padlást, hogy kibontjuk alóla a házat. De ház nélkül padlás sem létezhet – utóbbi praktikus ugyan, ha el akarjuk valahová rakni a limlomot, de élni többnyire előbbiben szokás.
Ui.: azért a 185. oldalon van egy elválasztási hiba. De mivel épp az imént mondtam, hogy a helyesírást ne keverjük össze a polgári törvénykönyvvel, ezért üsse kő.
Ui.(2): bár pontot nem vontam le érte, azért nagyon hiányzik egy zárszó vagy összefoglaló. Így valahogy a semmiben lóg a könyv vége.
* Nem akarok igazságtalan lenni akkori tanáraimmal: tekintve, hogy úgysem jártam be órákra, ha Nádasdy tartotta volna azokat, azt sem veszem észre. Meg hát annak, hogy akkoriban nem figyeltem eléggé, nem várt hozadéka, hogy most az újdonság erejével hatottak rám az olyan szavak, mint az „agglutináló”.
** Azt lehet talán szemére vetni, hogy túl mereven utasítja el a kognitív nyelvészet eredményeit.
*** Nádasdy kiáll a „ledegradál” szó használata mellett is, két síkon is erős érveket hozva fel, miért kár tabusítani a kifejezést. Ez az (általam most részletesebben nem kifejtett) eset amúgy kiválóan illusztrálja mind szakmai tudásának mélységét, mind megengedő hozzáállását.
Persze efféle baleset csak azért történhetett velem, mert nem Nádasdy ezen könyvén keresztül találkoztam a tudománnyal*. Erre a kötetre már régen szüksége volt a könyvpiacnak, és nagy szerencse, hogy pont Nádasdynak jutott eszébe kiadatni. Olyan szövegnek látszik, ami ott volt a szerző fejében már egy ideje, rendszereződött, csiszolódott, végül nyelvészeti gyorstalpalóvá állt össze, amin keresztül tökéletesen meg lehet ragadni azt az élő, lélegző valamit, amit mindközönségesen magyar nyelvnek nevezünk. A könyv tartalmi oldalát nézve csaknem** hibátlan: barangolunk a szabályok és bűbájos kivételek között, olyan dolgokra ismerünk rá, amelyek ott voltak az orrunk előtt, alkalmaztuk is őket, de valamiért sosem vettük észre őket, és pláne nem csodálkoztunk rá az őket működtető finom mechanizmusokra. Megértjük, hogy az általunk ösztönszerűen használt nyelv micsoda komplex, organikus szervezet, ami folyamatosan átalakul, kopik és gazdagodik. (És nem mellesleg: nekem még ilyen világosan senki nem magyarázta el a finnugor nyelvrokonság tényét.)
Ugyanakkor ennyitől még ez az írás csak tisztességes kézikönyv lenne, semmi több. De Nádasdy hozza bele a maga szemléletét, azt a bizonyosságot, hogy a nyelv - mint minden organikus rendszer -, a lehetőségekről, nem pedig a tiltásokról szól. Következésképpen a nyelvész feladata nem az, hogy előírjon, hanem hogy leírjon. (Magyarul mondva: deskriptív, nem pedig preskriptív tudomány.) Nincs tehát nyelvromlás, nincs olyan, hogy valaki „rosszul beszél” magyarul*** – ezek a sajátosságok legfeljebb társadalomszociológiai vagy pszichológiai üzeneteket hordozhatnak, nyelvészeti szempontból nem megítélhetőek, bár érdeklődéssel vizsgálhatóak. Az, amit „rendes magyar nyelvként” címkézünk, valójában csak egy standard, társadalmi közmegegyezés eredménye, nem a beszédforma logikus voltát vagy pláne belső értékét jelzi. Ha anno az okosok úgy döntenek, hogy suksükölni („tudhassa/láthassa”) jobb, mint nem suksükölni, akkor most az lenne a norma. Mindez a helyesírásra is áll. Hogy az „árbóc”-ot rövid vagy hosszú ’ó’-val kell írni, azt a tekintetes Akadémia a maga tiszteletreméltó indokai alapján eldönti. És ezt respektáljuk is – maga Nádasdy sem érzi úgy, hogy dafke ellenkeznie kéne a konvenciókkal. De látni kell, hogy az Akadémia szabályai nem ugyanazok, mint amelyek a nyelvet működtetik: az Akadémia csak megpróbálja jól-rosszul lekövetni ezeket. A helyesírási szabályzatra hivatkozva gátat vetni a nyelvi kreativitásnak olyan, mintha azzal akarnánk megóvni a padlást, hogy kibontjuk alóla a házat. De ház nélkül padlás sem létezhet – utóbbi praktikus ugyan, ha el akarjuk valahová rakni a limlomot, de élni többnyire előbbiben szokás.
Ui.: azért a 185. oldalon van egy elválasztási hiba. De mivel épp az imént mondtam, hogy a helyesírást ne keverjük össze a polgári törvénykönyvvel, ezért üsse kő.
Ui.(2): bár pontot nem vontam le érte, azért nagyon hiányzik egy zárszó vagy összefoglaló. Így valahogy a semmiben lóg a könyv vége.
* Nem akarok igazságtalan lenni akkori tanáraimmal: tekintve, hogy úgysem jártam be órákra, ha Nádasdy tartotta volna azokat, azt sem veszem észre. Meg hát annak, hogy akkoriban nem figyeltem eléggé, nem várt hozadéka, hogy most az újdonság erejével hatottak rám az olyan szavak, mint az „agglutináló”.
** Azt lehet talán szemére vetni, hogy túl mereven utasítja el a kognitív nyelvészet eredményeit.
*** Nádasdy kiáll a „ledegradál” szó használata mellett is, két síkon is erős érveket hozva fel, miért kár tabusítani a kifejezést. Ez az (általam most részletesebben nem kifejtett) eset amúgy kiválóan illusztrálja mind szakmai tudásának mélységét, mind megengedő hozzáállását.
June 19, 2020
Jól előadott nyelvészeti gyorstalpaló, bár aztán az Aprómunkánál "vágjunk bele!"-felkiáltással tényleg elég keményen belemegy, különösen a Czuczor-Fogarasi páros tiszteletteljes (és azt hiszem, szükséges) szétszedésénél. Helyreteszi a laikus szófejtegetést és a finnugor nyelvrokonság tudományos bizonyítottságát is. Ragaszkodva a tudományossághoz, a felszínről aztán egyre mélyebbre vezetve az olvasót. Nem tudom, ez elrettentő-e valakinek, aki csak szolidan akart ismerkedni, de Nádasdyval biztosan szívesen megy. Tartom, amit korábban többször is megállapítottam már: fantasztikus előadó, és ennek a humor mellett az lehet a másik titka, hogy át tudja adni a szakmája iránti lelkesedését. A nyelvészet érdekes és izgalmas lesz még az alapvetően humán beállítottságú hallgatóknak/olvasóknak is.
A denevér vs madár analógiánál mondjuk szörnyen csalódott voltam, azt hittem, azt kifejezetten az én "különös kegyetlenséggel szétszedett" szemináriumi dolgozatomra találta ki, erre tessék, itt van. Bár lehet, hogy akkor találta ki, csak megtetszett neki, ugye? A [pro]-nál aztán végképp aktiválódott a PTSD-m, és egy darabig egészen tisztán láttam a mimikáját és a gesztusait, és a hangján hallottam a szöveget. Kis pihentetés után aztán elmúlt, és megint élvezhettem az előadást.
Nem mindenben értettünk egyet, de már megszoktam. Azt gondolom, nem feltétlenül neki van igaza, amikor elutasítja, hogy a nyelv befolyásolná a gondolkodásunkat. Persze, hogy lehet rajta változtatni például egy másik nyelv megismerésével, de ez nem jelenti azt, hogy előtte sem voltak az általunk használt szavak hatással a fogalmainkra. Nem zárják megváltoztathatatlan keretek közé, de egész biztos, hogy nem ugyanúgy gondolunk pl. a nyolcvanas számra, mint a franciák, akik azt mondják, négy húsz. Nekünk a nyolcszor tíz lesz gondolkodás nélküli bontás, nekik a négyszer húsz. Attól még nyilván megtanuljuk mi is, megtanulják ők is a többit. Mindenesetre nem lesz egyedül, elfér a véleménykülönbségeink polcán, Shakespeare kiejtése és a tulajdonnevek előtti határozott névelő mellett.
(Azért abban segítsetek: tényleg úgy ejtjük a körút szót, hogy [kőrut]? Nekem a színpadot is nehezen veszi be az agyam, mert leírva látja, de tudom, hogy mp-t ejtünk. A többi példáját el tudtam fogadni, de ezt nem. Mehet a nem értünk egyet listámra?)
(Ja igen, találtam benne egy-két elütött ékezetet, becsúszott vesszőt, pár kimaradt határozott névelőt - hah, biztos egyenlítettek a túlhasználatért -, de nem zavaró mennyiségben.)
A denevér vs madár analógiánál mondjuk szörnyen csalódott voltam, azt hittem, azt kifejezetten az én "különös kegyetlenséggel szétszedett" szemináriumi dolgozatomra találta ki, erre tessék, itt van. Bár lehet, hogy akkor találta ki, csak megtetszett neki, ugye? A [pro]-nál aztán végképp aktiválódott a PTSD-m, és egy darabig egészen tisztán láttam a mimikáját és a gesztusait, és a hangján hallottam a szöveget. Kis pihentetés után aztán elmúlt, és megint élvezhettem az előadást.
Nem mindenben értettünk egyet, de már megszoktam. Azt gondolom, nem feltétlenül neki van igaza, amikor elutasítja, hogy a nyelv befolyásolná a gondolkodásunkat. Persze, hogy lehet rajta változtatni például egy másik nyelv megismerésével, de ez nem jelenti azt, hogy előtte sem voltak az általunk használt szavak hatással a fogalmainkra. Nem zárják megváltoztathatatlan keretek közé, de egész biztos, hogy nem ugyanúgy gondolunk pl. a nyolcvanas számra, mint a franciák, akik azt mondják, négy húsz. Nekünk a nyolcszor tíz lesz gondolkodás nélküli bontás, nekik a négyszer húsz. Attól még nyilván megtanuljuk mi is, megtanulják ők is a többit. Mindenesetre nem lesz egyedül, elfér a véleménykülönbségeink polcán, Shakespeare kiejtése és a tulajdonnevek előtti határozott névelő mellett.
(Azért abban segítsetek: tényleg úgy ejtjük a körút szót, hogy [kőrut]? Nekem a színpadot is nehezen veszi be az agyam, mert leírva látja, de tudom, hogy mp-t ejtünk. A többi példáját el tudtam fogadni, de ezt nem. Mehet a nem értünk egyet listámra?)
(Ja igen, találtam benne egy-két elütött ékezetet, becsúszott vesszőt, pár kimaradt határozott névelőt - hah, biztos egyenlítettek a túlhasználatért -, de nem zavaró mennyiségben.)
May 18, 2021
Mint laikusoknak szóló ismeretterjesztő mű, a kiadvány betölti a szerepét. Rövid, kényelmesen kezelhető (szó szerint zsebben elfér), meg sem próbálja kimeríteni tárgyát, de az egyszerűsítést sem viszi túlzásba. Alkalmazza a nyelvészeti terminológiát, gondosan megmagyarázva minden szakszót, akár többször is, mindig a maga helyén, de nem magyaráz túl semmit. Számít arra, hogy a korábban megismert információkra az olvasó emlékezhet, ugyanakkor nem várja el tőle, hogy egy olvasás után fejből tudja a teljes szöveget, hanem szükség esetén lehetővé teszi az ismétlést. Hétköznapi párhuzamokkal vagy természettudományos metaforákkal él, így válik érthetővé bárki számára, aki általános műveltséggel rendelkezik, a helyenkénti nehézségeken pedig szelíd humorral segít át.
Itt olvasható tovább a kritikám a BárkaOnline-on:
http://www.barkaonline.hu/kritika/768...-
Itt olvasható tovább a kritikám a BárkaOnline-on:
http://www.barkaonline.hu/kritika/768...-
December 22, 2020
Mindig újra rájövök, hogy Nádasdy nyelvészeti írásaiban azt szeretem a legjobban, hogy könnyen értelmezhető hasonlatokat alkalmaz és tömören, világosan ír a tudomány nyelvén.
A sok korábbról ismert gondolat mellett ez volt nekem új, szellemes:
"... a nyelvésznek viszont kötelessége szembeállítani a nyelvészet eredményeit a magyar történeti tudattal, nemzeti hagyománnyal - ahogy Sándor Klára nyelvész szépen fogalmaz: a rénszarvast a csodaszarvassal." ❤
A sok korábbról ismert gondolat mellett ez volt nekem új, szellemes:
"... a nyelvésznek viszont kötelessége szembeállítani a nyelvészet eredményeit a magyar történeti tudattal, nemzeti hagyománnyal - ahogy Sándor Klára nyelvész szépen fogalmaz: a rénszarvast a csodaszarvassal." ❤
October 18, 2020
Nádasdy korunk irodalmi rocksztárjává nőtte ki magát. Az utóbbi öt évben egy sikeres esszékötettel indított, majd jött két verseskötet, amelyikből a második elnyerte az Aegont, és legújabban a Merítés-díjat is, frissiben megjelent egy novelláskötete, valamint nyíltan vállalt, és okosan kezelt melegségével is sok szimpatizánst szerzett. Ezek után nem csoda, hogy bedobta a gyeplőt a lovak közé, és arcátlan módon megjelentetett egy nyelvtankönyvet. Hát ki olvas már nyelvtankönyvet – azokon kívül, akiket kényszerítenek erre? Na mondjuk én, meg még jó páran a Molyon, úgy tűnik.
Nehezen emlékszem már vissza, hogy én mennyire szerettem/utáltam a nyelvtant, igaz, olyan régen volt már, hogy akkor még bura volt a búra, és mammut a mamut. Arra már jobban emlékszem, hogy amikor fiam tanult nyelvtant a 2000 körüli években, akkor éppen akadémiai anyaggal tömték az általános iskolások fejét, örök életre megutáltatva velük még a nyelv fogalmát is. Nádasdy ezen a kártételen próbál valamit enyhíteni ezzel a zsebkönyvvel. Zsebkönyv, mert ekkora terjedelemben nem lehet minden témát érinteni, és az érintetteket sem lehet minden ízében kifejteni. De arra éppen elég, hogy feltárja a nyelvvel kapcsolatos legfontosabb tudást, az eredettől kezdve a szerkezet fontosságáig. És, mint minden jó tanár, ezt szórakoztató módon tudja előadni, azt is elérve, hogy egy-egy fejezet végén bosszankodjon az ember, hogy ebből nincs több.
De mégsem ez a legfontosabb erénye ennek a könyvnek. Inkább az, hogy tudományos gondolkodásra nevel. A nyelv is egy tudomány, méghozzá az a fajta, ahol szabályok alapján lehet bizonyítani tényeket, így könnyű a kóklerek orrára koppintani, amikor előállnak a sumér rokonsággal, meg hasonló badarságokkal.
De rávilágít arra is, hogy a nyelvek rokonságában nem a szókészlet hasonlósága a perdöntő, hanem a nyelv szerkezeti felépítése. Sőt, ad absurdum, olyan kijelentéseket is megenged magának, hogy a magyar nyelv semmivel sem különlegesebb, mint más nyelvek, nem szebb, és nem is a világ legnehezebb nyelve, szóval akik erre építették eddig fészbúkon edzett nemzeti büszkeségüket, azok, sajnos, más irányba kell kutakodjanak (jajj, csak ne a gasztronómia!). És még csak nem is vagyunk kis nyelv, úgy a 40. hely környékén mozgunk a világ beszélt nyelvei között, attól függően, hogy éppen hogy áll a kormány népesedéspolitikája.
Szóval, ha tudni akarsz valami érdemlegeset a nyelvről, amit mindennap használsz, ez a te könyved.
Nehezen emlékszem már vissza, hogy én mennyire szerettem/utáltam a nyelvtant, igaz, olyan régen volt már, hogy akkor még bura volt a búra, és mammut a mamut. Arra már jobban emlékszem, hogy amikor fiam tanult nyelvtant a 2000 körüli években, akkor éppen akadémiai anyaggal tömték az általános iskolások fejét, örök életre megutáltatva velük még a nyelv fogalmát is. Nádasdy ezen a kártételen próbál valamit enyhíteni ezzel a zsebkönyvvel. Zsebkönyv, mert ekkora terjedelemben nem lehet minden témát érinteni, és az érintetteket sem lehet minden ízében kifejteni. De arra éppen elég, hogy feltárja a nyelvvel kapcsolatos legfontosabb tudást, az eredettől kezdve a szerkezet fontosságáig. És, mint minden jó tanár, ezt szórakoztató módon tudja előadni, azt is elérve, hogy egy-egy fejezet végén bosszankodjon az ember, hogy ebből nincs több.
De mégsem ez a legfontosabb erénye ennek a könyvnek. Inkább az, hogy tudományos gondolkodásra nevel. A nyelv is egy tudomány, méghozzá az a fajta, ahol szabályok alapján lehet bizonyítani tényeket, így könnyű a kóklerek orrára koppintani, amikor előállnak a sumér rokonsággal, meg hasonló badarságokkal.
De rávilágít arra is, hogy a nyelvek rokonságában nem a szókészlet hasonlósága a perdöntő, hanem a nyelv szerkezeti felépítése. Sőt, ad absurdum, olyan kijelentéseket is megenged magának, hogy a magyar nyelv semmivel sem különlegesebb, mint más nyelvek, nem szebb, és nem is a világ legnehezebb nyelve, szóval akik erre építették eddig fészbúkon edzett nemzeti büszkeségüket, azok, sajnos, más irányba kell kutakodjanak (jajj, csak ne a gasztronómia!). És még csak nem is vagyunk kis nyelv, úgy a 40. hely környékén mozgunk a világ beszélt nyelvei között, attól függően, hogy éppen hogy áll a kormány népesedéspolitikája.
Szóval, ha tudni akarsz valami érdemlegeset a nyelvről, amit mindennap használsz, ez a te könyved.
January 19, 2023
Nagyon szórakoztató mű volt a magyar nyelvről. Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a nyelvünk eredete iránt vagy csak úgy olvasna egy kis nyelvészetet szabadidejében. Kicsi zsebkönyv, olvastatja magát. Sok olyan dolgot felelevenített bennem, amit a tanulmányaimból már elfelejtettem, mert ugyan használom a nyelvet, de a mögöttes rendszeren és szabályokon nem gondolkodok vagy gondolkodom? Hogy is konjugáljuk az ikes igéket? Melyik is a műveltebb? Egyáltalán helyes az, hogy ha így használom: konjugáljuk? Ilyenféle okfejtések is szerepet kaptak a könyvben.
November 2, 2024
Nádasdy Ádám csodásan ír, de ebben a könyvben semmi újdonságot nem kap az, aki pl. rendszeresen hallgatta a Szószátyárt. Hogy 2 csillagot adtam, az elsősorban a szerkesztő bűne. Egyáltalán nem derül ki, hogy ez a könyv mit akar elérni, ki a célcsoportja, nincs előszava, in medias res kezdődik és úgy ér véget, mintha a szerző egyszercsak megunta volna írni.
April 24, 2021
Remek szöveg, nagyon könnyen érthető, és szórakoztató példákat hoz.
August 31, 2020
A Nádasdytól megszokott kiváló stílus.
A Modern Talking esszékhez és a Hajnali hárompercesek a nyelvről c. könyvéhez képest itt egy sokkal rendezettebb képet kapunk a magyar nyelvtanról, illetve a nyelvészi filozófiáról. Nem csak tanulmányi céllal olvasható, hiszen Nádasdy teleszőtte a szövegét érdekes szösszenetekkel, sztorikkal és elmélkedésekkel.
Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is érdeklődik a nyelvészet iránt. Ebből a könyvből a címe ellenére nem csak a magyar nyelvről tanulhatunk.
A Modern Talking esszékhez és a Hajnali hárompercesek a nyelvről c. könyvéhez képest itt egy sokkal rendezettebb képet kapunk a magyar nyelvtanról, illetve a nyelvészi filozófiáról. Nem csak tanulmányi céllal olvasható, hiszen Nádasdy teleszőtte a szövegét érdekes szösszenetekkel, sztorikkal és elmélkedésekkel.
Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is érdeklődik a nyelvészet iránt. Ebből a könyvből a címe ellenére nem csak a magyar nyelvről tanulhatunk.
August 11, 2020
ha nem olvastam volna el az összes modern talkingot és nem hallgattam volna meg az összes szószátyárt, akkor nagyon élveztem volna!
March 15, 2021
Nádasdy kifejezetten érdekfeszítően és szórakoztató módon ír. Gondolkodása és világszemlélete, valamint egyéni látásmódja nagyon rokonszenves nekem. Ez a mű egyszerre tudományos és egyszerre nagyon szórakoztató is egyben. Sok általános tévképzetet eloszlat és közben szórakoztató módon tanít is. Sok mindent megtudtam a magyar nyelvről és közben rengeteg érdekes és humoros dologról is ír. Nyilván ennek a könyvnek alapján fel sem merül, hogy ő is meleg lehet, számomra fogalmai, példái (pl egyes szavak: AIDS stb.), toleráns világnézete jól illeszkedik ebbe a személyiségéről alkotott képbe. Ő azon kívételes emberek közé tartozik, akit nem csak élőben jó hallgatni, hanem kítűnő író is, akár szépirodalomról, akár tudományos(abb) műről van szó. Mert alázata és szerénysége megható, intelligenciája kiemelkedő, és különleges humora miatt minden szaván csüng az olvasó is. (Próbáltam: bizonyos részekkel barátaimat is szórakoztattam...) Nádasdy nagyon szórakoztató módon vezet be minket a magyar nyelv eredetébe. Érint sok mindent és megmagyaráz sok mindent. Annyira olvasmányos és szórakoztató szerintem, hogy nem egybefüggően is jó olvasni, elég alkalmanként egy-egy kis részt. Megéri...
August 10, 2021
Nádasdy Ádám nevével először nyelvészeti tanulmányaim során találkoztam. Már akkor
megszerettem azt a könnyed hangnemet, ahogy közérthetően mesél a magyar nyelvről. Még
az is lehet, hogy miatta kezdtem el érdeklődni a nyelvészet iránt. Azóta egyre több olvasó
ismeri nevét versei, novellái és újrafordításai révén.
A gimnáziumi magyarórák bemagolandó táblázatai még kísértetként lebegtek mögöttem, de
szerencsére az irodalom szeretete eljuttatott a PTE magyarszakjára. Itt jöttem rá, hogy
mennyire érdekelnek a nyelvek és a nyelvészeti jelenségek. Sajnos nyelvészként nem sikerült
elhelyezkednem, a nyelvészet iránti rajongásom és érdeklődésem viszont a mai napig
megmaradt.
Nosztalgiával töltött el Nádasdy összefoglaló kiskönyve a magyar nyelvről. Milyen jó lett
volna, ha ez a könyv már akkor létezett volna, amikor elkezdtem az egyetemet!
Ajánlom minden diáknak, aki hadilábon áll a nyelvtannal, és minden leendő kisnyelvésznek!
Köszönettel tartozom a Corvina Kiadónak, hogy biztosítottak számomra egy példányt a
könyvből.
megszerettem azt a könnyed hangnemet, ahogy közérthetően mesél a magyar nyelvről. Még
az is lehet, hogy miatta kezdtem el érdeklődni a nyelvészet iránt. Azóta egyre több olvasó
ismeri nevét versei, novellái és újrafordításai révén.
A gimnáziumi magyarórák bemagolandó táblázatai még kísértetként lebegtek mögöttem, de
szerencsére az irodalom szeretete eljuttatott a PTE magyarszakjára. Itt jöttem rá, hogy
mennyire érdekelnek a nyelvek és a nyelvészeti jelenségek. Sajnos nyelvészként nem sikerült
elhelyezkednem, a nyelvészet iránti rajongásom és érdeklődésem viszont a mai napig
megmaradt.
Nosztalgiával töltött el Nádasdy összefoglaló kiskönyve a magyar nyelvről. Milyen jó lett
volna, ha ez a könyv már akkor létezett volna, amikor elkezdtem az egyetemet!
Ajánlom minden diáknak, aki hadilábon áll a nyelvtannal, és minden leendő kisnyelvésznek!
Köszönettel tartozom a Corvina Kiadónak, hogy biztosítottak számomra egy példányt a
könyvből.
September 14, 2021
Egy kicsit feltem a konyv olvasasatol, mivel a magyar nyelv csak a masodik nyelvem, es nem olvasok tul konnyen magyar szoveget. De semmilyen problemat nem okozott, amibol kovetkeztetni lehet, hogy Nadasdynak sikerult szakmai targyrol mindenki szamara ertheto modon irni. Ez onmagaban eredmeny.
Meg jobb eredmeny, hogy a konyv jo olvashatosaga nem azt jelenti, hogy a felszinen marad, hanem belemegy a temaban epp olyan melyen, hogy szuntelenul erdekes, anelkul, hogy az ember azt hiszsi, ez mar sok, vagy szakmai tankonyvet olvasna. Rengteteg erdekeset lehet tanulni a konyvbol a magyar nyelv sajatossagairol, torteneterol, es a nyelvtudomanyrol altalaban. Mindenkinek ajanlom.
Meg jobb eredmeny, hogy a konyv jo olvashatosaga nem azt jelenti, hogy a felszinen marad, hanem belemegy a temaban epp olyan melyen, hogy szuntelenul erdekes, anelkul, hogy az ember azt hiszsi, ez mar sok, vagy szakmai tankonyvet olvasna. Rengteteg erdekeset lehet tanulni a konyvbol a magyar nyelv sajatossagairol, torteneterol, es a nyelvtudomanyrol altalaban. Mindenkinek ajanlom.
October 18, 2020
Ironikusnak találom, hogy egy könyv mely folyamatosan azt nyomatekosítja, hogy nem célja a nyelvek megítélése (ergo a nyelvészet és e könyv szerint nincs jobb vagy rosszabb nyelv/nyelvjárás), ettől függetlenül a pesti dialaktust folyton "művelt köznyelvnek" nevezi, a vidéki (és határon túli) nyelvjárást pedig "műveletlennek" és "parasztinak".
March 7, 2021
Végre kiegészült, és ezáltal kontextust kapott az iskolában elsajátított, nyelvről szóló tudásom. Szeretem Nádasdy stílusát, a könyvbe foglaltak pedig érdekesek voltak. Azonban néhány részt kissé unalmasnak találtam, és nem azért, mert ne lennék nyitott az új ismeretek elsajátítására. Az író személyes viszonyulásáról szívesen olvastam volna, kiegészítve a nagy egésszel.
January 29, 2021
Ez a könyv meglepően jól esett. Hogy miért meglepően? Iskolás éveimből kiindulva sosem gondoltam volna, hogy egy magyar nyelvről szóló könyv kerül a kezembe, azt meg végképp nem, hogy még élvezni is fogom. Most kiderült, hogy nem a nyelvtannal, hanem annak oktatásával voltak gondjaim. Pedig én még vevő is voltam a témára, mit érezhettek a többiek. Szeretem az anyanyelvem, de valahogy sosem éreztem a szükségességét, hogy utána olvassak.
Ez a könyv egyszerre tudományos, és szórakoztató. Megkapjuk a választ, hogy a magyar nyelv miért finnugor és legfőképpen azt, hogy ez miért nem a hit, vagy adott korok eszméinek a kérdése. A nyelvtan tudomány. Hogy ebbe bepillantást nyerhessünk, más nyelveken is megmutatja, hogy egy közös ősből kiindulva hogyan módosultak a szavak, de a rendszer egészére vetített változásokat visszafejtve, bármikor visszajuhatunk az eredetihez.
A magyar nyelvvel természetesen hosszabban is foglalkozik Nádasdy Ádám, nem csak annak eredetét és nagyobb változásait, hanem jelenét, szabályait is bemutatja. Ezek is nagyon élvezetesek. Sok kérdést megválaszolt és helyre tett bennem.. olyanokat, amikről nem is tudtam, hogy kérdéses. Emellett még arra is választ kapunk, hogy más nyelvekkel összehasonlítva mennyire szép vagy éppen mennyire nehéz a magyar nyelv. De ilyen volt az is, hogy a beszélt és az írott nyelv mennyire eltér egymástól, valójában két külön, kvázi független rendszer. Ez is olyan, ami így elolvasva teljesen logikus, csak hát az ember nem töpreng ilyeneken a hétköznapokban. Ezért kellenek az ilyen szemlélet tágító könyvek.
A könyvből olyan érdekességeket is megtudtam, hogy a beszédem alapján egy álművelt, magát az "írástudásával" okosnak mutatni akaró, de valójában tuskó vagyok. 😀 Egész pontosan "… Ez váltja ki a "betűejtés" nevű magatartást olyanoknál, akiknek nem volt módjuk magasabb iskolát végezni, s úgy érzik: ragaszkodniuk kell az írott alakhoz, ezzel jelezve, hogy ők igenis tudják a szavak helyes alakját." Néhány példa, hogy mely szavakat mondom rosszul a könyv szerint:
- tudjuk [tuggyuk], kútban [kúdban] - ezek az említett "betűejtések". Persze van még példa, amit a könyv alapján én is helyesen ejtek, de a tudjuk esetén, bár elhadarva tényleg dupla gy-nek hangzik és én sem egy erős dj-nek ejtem, valahol a kettő között. A [kúdban] kifejezés viszont nekem teljesen új.. hogy kerül oda a d a t helyére? Sosem hallottam még így.
- betű [betü], ballon [balon], ebből [ebböl], körút [kőrut], tűzoltó [tüzoltó] - ezek olyan szavak, melyeket nem kötelező a zárójelen belüli hangzással mondani, de a művelt közbeszéd így ejti. Én mindet ahogy le van írva. A "körút [kőrut]" kiejtést pedig egyáltalán nem tudom hova tenni, még soha nem hallottam így, próbaként kimondani is fura és kiráz a hideg.
- "hangtani tény, hogy többtagú szavakban a szóvégi i, u, ü röviden ejtődik. A kiejtés tehát [lagzi, szomoru, keseru]." - Ez a "tény" ellenére nekem véleményes, ha gyorsan elhadarok egy mondatot, akkor persze rövid, nem tudom máshogy képezni, de különben hosszan ejtem őket, mondatban is.
A párommal nagyon jól szórakoztunk azzal, hogy ezeket hangosan próbáltuk kiejteni, mondatokba foglalni.
Helyenként felületesnek éreztem a bizonyításokat, ami lehet csak a könnyed stílus betartását szolgálta, de a felvetett problémákra adott "ezek tudományos tények" válaszokkal nem voltam megelégedve, szívesen olvastam volna még konkrétumokról ilyen esetekben, de másoknak ez talán már túlzás lett volna. (Ilyen pl. a felsorolásban említett hangtani tény is.)
Nagyon ajánlom, aki kicsit is szeretne többet megtudni anyanyelvünkről, olvasmányos stílusa miatt senkiben nem fog felsejleni a kínzóan lassú nyelvtan órák rémképe.
Ez a könyv egyszerre tudományos, és szórakoztató. Megkapjuk a választ, hogy a magyar nyelv miért finnugor és legfőképpen azt, hogy ez miért nem a hit, vagy adott korok eszméinek a kérdése. A nyelvtan tudomány. Hogy ebbe bepillantást nyerhessünk, más nyelveken is megmutatja, hogy egy közös ősből kiindulva hogyan módosultak a szavak, de a rendszer egészére vetített változásokat visszafejtve, bármikor visszajuhatunk az eredetihez.
A magyar nyelvvel természetesen hosszabban is foglalkozik Nádasdy Ádám, nem csak annak eredetét és nagyobb változásait, hanem jelenét, szabályait is bemutatja. Ezek is nagyon élvezetesek. Sok kérdést megválaszolt és helyre tett bennem.. olyanokat, amikről nem is tudtam, hogy kérdéses. Emellett még arra is választ kapunk, hogy más nyelvekkel összehasonlítva mennyire szép vagy éppen mennyire nehéz a magyar nyelv. De ilyen volt az is, hogy a beszélt és az írott nyelv mennyire eltér egymástól, valójában két külön, kvázi független rendszer. Ez is olyan, ami így elolvasva teljesen logikus, csak hát az ember nem töpreng ilyeneken a hétköznapokban. Ezért kellenek az ilyen szemlélet tágító könyvek.
A könyvből olyan érdekességeket is megtudtam, hogy a beszédem alapján egy álművelt, magát az "írástudásával" okosnak mutatni akaró, de valójában tuskó vagyok. 😀 Egész pontosan "… Ez váltja ki a "betűejtés" nevű magatartást olyanoknál, akiknek nem volt módjuk magasabb iskolát végezni, s úgy érzik: ragaszkodniuk kell az írott alakhoz, ezzel jelezve, hogy ők igenis tudják a szavak helyes alakját." Néhány példa, hogy mely szavakat mondom rosszul a könyv szerint:
- tudjuk [tuggyuk], kútban [kúdban] - ezek az említett "betűejtések". Persze van még példa, amit a könyv alapján én is helyesen ejtek, de a tudjuk esetén, bár elhadarva tényleg dupla gy-nek hangzik és én sem egy erős dj-nek ejtem, valahol a kettő között. A [kúdban] kifejezés viszont nekem teljesen új.. hogy kerül oda a d a t helyére? Sosem hallottam még így.
- betű [betü], ballon [balon], ebből [ebböl], körút [kőrut], tűzoltó [tüzoltó] - ezek olyan szavak, melyeket nem kötelező a zárójelen belüli hangzással mondani, de a művelt közbeszéd így ejti. Én mindet ahogy le van írva. A "körút [kőrut]" kiejtést pedig egyáltalán nem tudom hova tenni, még soha nem hallottam így, próbaként kimondani is fura és kiráz a hideg.
- "hangtani tény, hogy többtagú szavakban a szóvégi i, u, ü röviden ejtődik. A kiejtés tehát [lagzi, szomoru, keseru]." - Ez a "tény" ellenére nekem véleményes, ha gyorsan elhadarok egy mondatot, akkor persze rövid, nem tudom máshogy képezni, de különben hosszan ejtem őket, mondatban is.
A párommal nagyon jól szórakoztunk azzal, hogy ezeket hangosan próbáltuk kiejteni, mondatokba foglalni.
Helyenként felületesnek éreztem a bizonyításokat, ami lehet csak a könnyed stílus betartását szolgálta, de a felvetett problémákra adott "ezek tudományos tények" válaszokkal nem voltam megelégedve, szívesen olvastam volna még konkrétumokról ilyen esetekben, de másoknak ez talán már túlzás lett volna. (Ilyen pl. a felsorolásban említett hangtani tény is.)
Nagyon ajánlom, aki kicsit is szeretne többet megtudni anyanyelvünkről, olvasmányos stílusa miatt senkiben nem fog felsejleni a kínzóan lassú nyelvtan órák rémképe.
Displaying 1 - 16 of 16 reviews