A sziget

by Sigríður Hagalín Björnsdóttir, Bence Patat (Translator)

Emlékszel, hol voltál, amikor megtudtad?
Az elmúlt évek egyik legérdekesebb izlandi regénye izgalmas, valószerű és borzongató történet az elképzelt jövőnkről.
Az általunk ismert világ megszűnik létezni. Izland, az egyik legszervezettebb ország egyik napról a másikra elveszíti a kapcsolatot a külvilággal, és káosz lesz úrrá benne. Senki nem tudja, mi okozza a fennakadást, az állam, a jog és a társadalom építményei pedig repedezni kezdenek.
A sziget a thriller, a politikai fikció és a disztópia remek kombinációja, ugyanakkor pontos kórkép is a modern világról. A szerző művével megdöbbentette Izlandot, és élénk vitát váltott ki az állam és a társadalom alapjainak fenntarthatóságáról.

Sigrídur Hagalín Björnsdóttir újságíró, az Izlandi Televízió munkatársa. E könyvét az Izlandi Női Irodalmi Díjra is jelölték.

Genres: Dystopia, Fiction, Audiobook, Science Fiction, Thriller, Scandinavian Literature, Post Apocalyptic

248 pages, Hardcover

First published January 1, 2016

About the author

Icelandic author Sigríður Hagalín Björnsdóttir (1974) studied history in Reykjavík and Salamanca and journalism at Columbia University in New York and previously worked in Copenhagen before moving back to Reykjavík, where she lives with her husband, children, and stepchildren. Her bestselling debut, Island (2016), was nominated for the Icelandic Women’s Literature Prize in 2017. When she isn’t writing, Sigríður works as a journalist and television news anchor at the Icelandic National Broadcasting Service. Her highly anticipated third novel, The Fires, is a bestseller and viral hit in Iceland.

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Igazából Izlandot a Jóisten is arra teremtette, hogy társadalomátalakítási kísérletek lombikja legyen. Kevés ember egy távoli szigeten, korlátozott mezőgazdasági lehetőségekkel - elég lekapcsolni a külvilágról, és máris indulhat a Nagy Átalakulás. Björnsdóttir könyvében pontosan ez történik: egy szép reggelen Izland arra ébred, hogy néma minden, ami az óceánon túl van (ami, kis országról lévén szó, marha sok dolog), ők pedig egyedül maradtak a gejzírjeikkel, a birkákkal meg a füstölt halakkal.

Számomra ebben a könyvben nem a disztópia-jelleg a hangsúlyos vagy eredeti - ha már, akkor inkább a disztópia kiépülésének dinamikája. Ez a könyv nekem inkább hatalomelméleti horror: rémmese arról, hogy ha az erőforrások drasztikusan beszűkülnek, akkor a politikai elit már meglévő erőszakszerveire támaszkodva, és újabbakat kiépítve milyen eredményesen tudja konzerválni, sőt: maximálni a kontrollt a lakosság felett. A nemzetre hivatkozással, idegenellenes politikai marketinggel, valamit a csőcselék korrumpálásával és felfegyverzésével olyan körülményeket tud létrehozni, ahol a gondolkodó, kritikus egyén tehetetlen, kiszolgáltatott, kihalásra ítélt állatfaj.

Talán túlsággal lelkesedni akartam a könyvért (igen, ez a ti hibátok, Többi Értékelők), ehhez képest a reveláció elmaradt. Semmi baj a regénnyel, csak épp alapvonalait a kortárs politikatudomány annyiszor megcsócsálta már, hogy rám nem hatottak a megvilágosodás erejével. Viszont mint irodalmi szöveg, erős és tiszta, hatásos illusztráció a szélsőjobboldali populizmusok működéséhez. Olyan regény, ami után az ember legszívesebben végigkarcolná egy kormányzati Mercedes fényezését - de nem teszi. Itt szögezném le, hogy nem teszi. Esküszöm, ma egy merci fényezését se karcoltam össze.

[Oriente · Rating 5 out of 5]

Eredetileg nem írtam A szigetről, mert bár nagyon jó regénynek tartom, nem éreztem úgy, hogy bármi új réteget hozzátehetnék egy értékeléssel. Egy másik olvasóra tett hatása miatt írok mégis, mert ő maga soha nem tenné közzé ilyen formában a véleményét.

A könyv felépítése nem unalmas vagy szájbarágós, mégis nagyon egyértelmű szerintem, ahogy az elszigetelődést minden szinten megfogja: egyéni pszichés problémaként, évezredes, kollektív, tudatalatti paranoiaként, és egészen konkrét politikai-gazdasági összeomlásként, illetve egy beszűkült társadalom lassú, de feltartóztathatatlan etikai devalválódásaként. A szerző biztos kézzel rajzolja a karaktereket, ami néha egy-egy mellékszereplő felskiccelésében is megnyilvánul, és a dokumentarista betétek egészen hétköznapivá és realisztikussá teszik az amúgy fantasztikus alapokon nyugvó történetet.

Azt hiszem azért nem hatott rám erősebben a könyv, mert a motívumokat és a gondolakísérleteket már sok olvasmányból ismerem, ha nem is pont ezen az egyedi módon összegyúrva. Viszont kölcsönkérte egy családtagom, aki amúgy disztópiákat és science fiction-gyanús könyveket bottal sem piszkálna, és teljesen lenyűgözve hívott fel, hogy le sem tudta tenni a regényt, annyira tetszett neki, illetve néha pont azért kellett letennie, mert mélységesen megdöbbentette, bevonta és megrázta a cselekmény. Úgyhogy rájöttem, hogy ez a könyv azért is fontos, mert alapvetően mainstream szépirodalomként pozicionálva olyan olvasókhoz is eljut, akik előítéletekkel viseltetnek az (amúgy sok esetben kimagaslóan okos és bátor) zsánerszövegek irányában. Vagyis nem elszigetel, hanem éppen ellenkezőleg: elmossa a felesleges művi határokat.

[verbava · Rating 5 out of 5]

клаустрофобний роман про те, як легко здатні люди струшувати із себе наліт цивілізації (і якою страшною стає реальність, коли цього нальоту більше нема).

одного дня ісландію відрізає від довколишнього світу густий туман, крізь який не пробиваються ніякі сигнали, тож не сильно зрозуміло, чи є ще взагалі той довколишній світ. літаки не літають, кораблі не приходять, інтернет не працює, радіо мовчить. без імпорту на країну скоро чекає голод — усе-таки поки що на острові живе значно більше осіб, ніж місцева земля може прогодувати, особливо зважаючи на неуникненний технологічний занепад. значить, треба визначити, хто тут зайвий, і швидко знаходяться люди зі зброєю, готові взяти на себе цю непросту місію.

не можна сказати, що країна впадає в хаос; новий лад встановлюється доволі швидко. але навряд чи комусь із нас — тих, хто, наприклад, читає книжечки, пише про книжечки, читає, що інші люди пишуть про книжечки, — хотілось би в ньому жити (та й не факт, що нам би дозволили).

я читала цей роман, коли тільки починався карантин і ще нічого не було ясно, і він мене наповнював жахом одного розливу. зараз, думаючи про нього, я, звісно ж, думаю ще й про наших хворих підсанкційних сусідів, і це вже зовсім інший коктейль із холоду по шкірі навпіл зі зловтіхою.

[jennyliest · Rating 4 out of 5]

4,5 Sterne 😍🙏🏻

[szadrienn · Rating 5 out of 5]

Izland, a jéggel csipkézett sziget, a civilizáció utolsó, északi bástyája. Virágzik, gyarapszik, de Európától annyira távol, hogy az emberiség pusztulása esetén kijár neki a saját, külön bejáratú világvége.
Stefánsson műveiben megismerhettük azt az Izlandot, amiről lírai hangulatban, költői szépségű természeti képekkel lehet csak írni, itt viszont lerángat minket a földre a könyörtelen valóság, a politika, a közgazdaságtan, a széthulló társadalmakra jellemző elkerülhetetlen folyamatok realitása. Lenyűgöző az a kristálytiszta logika és éleslátás, amivel a szerző megragadja ezeknek a pusztító folyamatoknak a lényegét, és bemutatja, hogy egy katasztrófahelyzet idején hogyan jöhet el a személyes és a kollektív apokalipszis. Gyengéknek, idegeneknek, nőknek, gyerekeknek nincs irgalom, életbe lépnek a farkastörvények, és elszabadul az erőszak, a hatalmon lévő kormányzattal cinkos módon összekacsintva.
Ijesztő vízió, de megcáfolhatatlan, és a szomorú vég felé dübörgést csak néha szakítja meg egy-egy életkép a régi izlandi létformáról, vagy néhány jól sikerült portré a naiv újságíróról, a kisgyermekes anyáról vagy a kíméletlen politikusról. Csillogó intelligenciával megírt könyv, ami a súlyos mondanivaló mellett még magával ragadó olvasmányélményt is nyújt.

[Sebastian · Rating 3 out of 5]

3.2

Interesting novel about Iceland being cut off from the rest of the world and repercussions of this situation for the people living on this island and for its political system. I liked the structure since the reader needs to get used to multiple timelines and figure out slowly the plot of this book. As one can expect these dire circumstances lead people to take the worst decisions possible and slowly result in dehumanisation and chaos. It was gripping enough to continue but not an amazing one so that I would be thinking about it for a longer time.

[Tala🦈 (mrs.skywalker.reads) · Rating 3 out of 5]

świetna, niepokojąca historia (genialny pomysł), ale wykonanie trochę gubi czytelnika.

[Bogi Takács]

This is an Icelandic novel; I read it in Hungarian (translated by Bence Patat), and I was sure there was also an English translation, but there apparently isn't. The Island is a near-future postapocalyptic book where Iceland gets isolated from the rest of the world by unknown means; a slow-motion societal collapse ensues. I love reading near-future political SFF and I thought a lot of aspects here were very relatable - some of the stuff was eerily Hungarian; I understand now why this book has been popular in Hungary! But I also felt that the book was on the "rather underspecified" side of sparse, where instead of being minimalist, it's just short. The ending passed by especially briefly; once we learn about the depths where ethnocentrism takes people, the book's already over. I also thought that some of the sections about youth gangs were rather clichéd, and I felt that anti-Blackness was used for shock value. So, mixed feelings overall; I'm glad I read the book, but I'm not sure if I'd recommend it.

Source of the book: My mom sent it to me from Hungary (thank you Mom!!)

Also a lot of content notices for racism, anti-Blackness, ethnocentrism, rape, child sexual abuse, animal death. Most of it is rather sparsely described except at the end.

[Anna · Rating 2 out of 5]

DNF @ ~60%

Myślałam, że jakoś zmęczę, ale nie, nie dałam rady. O ile mogę to stwierdzić na podstawie tłumaczenia, to powieść jest nieźle napisana. I to w zasadzie tyle plusów. Wiem, że dystopie rządzą się swoimi prawami, ale nie potrafiłam "kupić" samego głównego konceptu, na którym została oparta "Wyspa". Łączność ze światem pada i w ciągu miesiąca Islandia zmienia się w chory faszystowski reżym? Wiem, że ten kraj ma dość niekorzystne położenie geograficzne, ale wydaje mi się, że przed internetem i satelitami świat też jakoś działał...

Gdyby jeszcze "Wyspa" mówiła coś ciekawego o ludziach, to okej, byłoby mi łatwiej dobrnąć do końca, tymczasem dostajemy w zasadzie stereotypy. Nie twierdzę, że nieprawdziwe, tylko czy interesujące? Chyba nieszczególnie.

[Nima · Rating 5 out of 5]

Izland, a szigetország, elvágva a külvilágtól.
Hogy ki hol volt ekkor és épp mit csinált? Lényegtelen, még ha a fülszöveg mást is sugall. Annyiból mégis lényeges, hogy az addig megszokott civilizációban elkövetett utolsó tettek voltak ezek, minden, ami utána történt, már a túlélést szolgálta.

A probléma lehetne valós is, most, akár nem oly sokára. A legtöbb sci-fi a földi problémák megoldásának módszereit a valamikori nagyon távoli jövőbe helyezi, amikor már legalább olyan technikai fejlettségen leszünk, hogy akár más bolygókat is meghódíthatunk. De mit kellene tennünk, ha mindez holnap történik, amikor nem tudunk űrhajóra pattanni, hogy a világűrben telepeket hozzunk létre? Meg aztán, miért is lenne könnyebb az, mint itt a Földön tenni ugyanezt: módszereket kidolgozni az életben maradásra. Egyetlen dolgon múlik csak a siker, az alkalmazkodóképességünkön.

Így hát a hatalom zárt ajtók mögött feltérképezi a történelmet, a hanyatlás jeleit, és utat mutat: vissza a sötét középkorba, ha nem akarunk kihalni. De tegyük mindezt úgy, hogy az alapvető kényelmi rendszereket tartsuk fenn (kórház, rendőrség, üzletek), akkor az emberek még irányíthatóak maradnak, csak közben nagyon ügyeljünk az elnevezésekre. Ja, és fontos: szerezzünk egy saját újságírót.

Nekem az volt a legérdekesebb, hogyan jutott egy nemzet onnan, ahol politikusok próbálják meg összekovácsolni országukat, és megoldást kínálni a népnek, oda, ahol állatokkal kell együtt aludni, ha nem akar az ember halálra fagyni. Nagyon szép elgondolás, hogy a nép életben maradásáért vezetők a tettek mezejére lépnek, szabályokat hoznak, sémákat állítanak föl, munkamódszereket dolgoznak ki, de hol van a pont, amikor az irányítást elveszítve a nép csak száguld egy olyan úton, ami messzire vezet a vezetők céljaitól? Björnsdóttir csak vakon tapogatózik, vagy végig is vezet engem ezen az úton? Az sem mellékes, ki mit ért "civilizáció" alatt: technikai, vagy szellemi/lelki fejlettség? Mennyire függenek ezek egymástól, vagyis mit kezdünk a világgal, önmagunkkal, a szomszéddal, ha kihúzzák alólunk a technikát? Mit mutat meg nekem ebből az írónő?
Ezek nem előzetes elvárások voltak, ahogy haladtam előre a történetben, úgy fogalmazódtak meg bennem az újabb kérdések, talán pont a válaszok és a valódi megoldások hiánya miatt. Inkább jellemzi a könyvet az elemi ösztön, mint a konstruktív problémamegoldás, de nem is számítottam másra. Ezek vagyunk.
(és sztem ez nem sci-fi)

[booksnagi · Rating 2 out of 5]

Nie tego się spodziewałam. Pomysł na książkę był naprawdę dobry i z początku wydawało mi się, że autorka pociągnie to w zupełnie innym kierunku. Dostałam od niej za to nieciekawych bohaterów , których dalsze losy są po prostu urwane. Byli i ich nie ma. Można się z niej wiele jednak dowiedzieć i choć nie porywa, to daje do myślenia. Zaczynamy zadawać sobie pytanie jakim w ogóle społeczeństwem jesteśmy.

[Alice · Rating 4 out of 5]

A slow burn, but very interesting.

[Dani Dányi · Rating 5 out of 5]

Mi történik, ha egy modern, haladó és demokratikus kis szigetország egyszercsak elszigetelődik? Erre legutóbb talán Ali Smith tollából olvastam hasonlóan átfogó leírást Spring című, (megjelenésekor még) post-Brexit politikai-társadalmi kommentár-regényt.* Sigríður Hagalín Björnsdóttir is hasonlóan áll neki, csak Izlandon nincs éppen mindent felforgatóan elhúzódó politikai válság, így deus ex machina fogja magát, és megszűnik Izland kommunikációja a túlvilággal, mind technologice, mind földrajzice, csókolom, észak-atlanti bermudaháromszögesedés. És az bazira nem vicces dolog, el is meséli hogyan és mennyire. Erre mint nagy szakmai múltú oknyomozó újságíró, elsőregényesként teljesen kvalifikált.
Talán az itt az alapkérdés, hogy mennyire függünk a technológiától és a kütyüktől, vagyis mennyire törékeny a civilizáció, hogyan bomlik fel ha és amint egyszer szűkösek a javak, és egyáltalán: mennyiben elkerülhetetlen a totális hanyatlás? Elín, a feltörekvő karizmatikus, autokrata diktátor nagyon meggyőzően érvel amellett, hogy össze kell fogni a túlélésért, és hogy ő és stábja az izlandi érdekek letéteményese. Aztán valahogy pont az történik, ami ilyenkor szokott.
Az összeomlás lépésenként kiépített tekintélyuralommal, központosítással, állampuccsal, médiamaipulációval, és folyamatos válságpolitizálással gördül előre: a nemzeti populizmus "megnyugtató" megoldásokkal szolgál. Lényegében egy illiberális izlandi Orbanizmus felgyorsítva: államosított, radikalizált, kirekesztő, bűnbakok (turisták, külföldiek, más bőrszínű, vallású, politikai meggyőződéssű, központilag meghatározott "nem rendes izlandiak") ellen hergelő szólamok és brutális gyakorlatok. Itt a magyar olvasó kicsit kultúrsokkot is kaphat, a magam módján, mert ugye ez Izlandon egész máshogy viszonyul a közéleti valósághoz, mint itt Középföldén. Vagyis mindez kicsit lapos, ha már ismerős és megszokott. Épphogy eléri az ingerküszöböt, bár disztópikus és thrilleres, és a cselekmény ügyesen meg van komponálva, semmi cukormáz, ez a pilula életszerűen keserű.
Az is egy olvasat, sajnos, hogy ez bizony a társadalmi és politikai jelenünk szinte sematikus ábrázolása, vagyis a társadalmi disztópia az új realizmus.

*Abban a történetben, milyen ironikus: a brit össztársadalmi őrület elől úgy menekül meg egy főszereplő, hogy mindenféle határzárak ellenére származásából kifolyólag menedékjogot kap: Izlandra...

[shubiektywnie · Rating 4 out of 5]

Interesująca historia o tym, jak rodzi się dyktatura. Opiera się na dobrze znanych już mechanizmach psychiki człowieka, który doszedł do władzy. W tej materii ciężko o coś odkrywczego, bo nawet wyniki eksperymentów społecznych potwierdzają tezę, że władza odurza, ale warto takie teksty czytać, nawet jeśli bywają przewidywalne, bo świat wydaje się coraz bardziej zatracać swój ład.

Autorka w swojej książce analizuje, co mogłoby się stać, gdyby Islandia została odcięta od kontaktu ze światem zewnętrznym. Politycy i dziennikarze najpierw starają się opanować wszechobecny chaos, a późnej - kiedy uświadamiają sobie, że kryzys można wykorzystać - zostaje już tylko propaganda, eliminacja opozycji i wszystkiemu przyświecające, tak dobrze nam znane w dzisiejszych czasach hasło: „jeśli nie jesteś z nami, to jesteś przeciwko nam”. „Wyspa” pokazuje, że niezależnie od natury naszych zamiarów i opcji politycznej, kierując się takim hasłem, każdy może zostać faszystą.

Według mnie jednym z najlepiej podsumowujących tę książkę dialogów jest rozmowa dwóch bohaterów na temat faszyzmu, w której jeden zauważa dążenia pani premier do tej doktryny i racjonalnie argumentuje swój pogląd, a drugi wypiera tę świadomość, wmawiając sobie, że to dla dobra ludzi, bo sam jest na jej usługach i nie chce wierzyć, że w jej rękach jest wyłącznie narzędziem.

[gesztenye63 · Rating 5 out of 5]

Már megint Izland? Már megint a jeges gleccserek és forró gejzírek hazája? Újra csak a szélsőséges északi természet? Ugyan hagyjuk, herótom van már ettől a napi rutintól, ebből az ügyeletes divathóbortból…
Hogy ez itt most mekkora tévedés!
Ennek a regénynek ugyanis semmi köze sincs Izlandhoz. Ha csak az nem, hogy szigetségéből, szűkös ökonómiai erőforrásaiból, alacsony lélekszámából és a világgazdaság rezdüléseinek való érzékeny kitettségéből fakadóan kézen fekszik, hogy Izland, ideális modellje a rémálomnak, amely a hirtelen jött elszigeteltség paranoiájából fakad.
Király úr, egy más zsánerben és más geológiai közegbe ágyazva és legfőképp egy adott kisközösséget leképezve kipróbálta már, hogy milyen az élet a búra alatt. Stefánsson úr párja, a kimondhatatlan és leírhatatlan nevű, ámde csodaszép, ízig-vérig zsurnaliszta hölgy azonban, számomra sokkal inkább tetsző módon, a szűkös erőforrásokat takarékosan felhasználva, gazdaságosan és feszes fegyelemmel festi meg a társadalom, mint szocio-nagyközösség elemeire, sőt atomjaira bomlását.
Nem foglalkozik az okokkal, a miérttel, csak és kizárólag a helyzetből adódó, tulajdonképpen tökéletesen előre jósolható stációkat vet papírra, tehát fölösleges a körmünket rágva, izgatottan keresni a gyilkost, vagy szorítani a főhős(ök) végső győzedelméért. Ez a regény nem erről szól. Csupán annyit tálal hátborzongató objektivitással, szinte hátradőlve a karosszékből, hogy
– ki kap majd észbe először, ha valami ilyesmi bárhol a világon előáll,
– mit fog majd tenni a hatalom,
– mit válaszol majd minderre a társadalom legapróbb összetartó láncszeme, a család, később az egyén – elsőként is zsigerből, majd a hatalommal szembeni védekezésből, végül egyszerűen a túlélés ösztöne által hajtva,
– hogyan alakulnak majd át a közösségek kapcsolati hálói, hogyan módosulnak a prioritások,
– mi zajlik le a civilizált, modern ember fejében, ha egyik napról a másikra értelmét veszti a pizzafutár telefonszámát a hűtőn őrizgetni, amikor a hűtőben már rég ott lapul lefagyasztva Bjőrni, az ex-szomszéd ínycsiklandó vesepecsenyéje (túlzok persze, de eljöhet az idő…)

Valahogy így, szinte pontokba szedve, tüskék alá gyűjtve, precízen, újságcikkeket, kormányzati dokumentumokat, vagy épp grafikonokat segítségül hívva, amolyan oknyomozó-hírlapírósan vezeti végig a szerző az olvasót a leépülés folyamatán, és hozzávalónként tárja fel egy lehetséges végítélet fincsi receptjét. Próbálgatnám én zsáner alá sorolni ezt a művet, hiszen kezelhetnénk valami izolációs disztópiaként, vagy akár a sziget egyfajta alternatív történelmi jövőképeként is. De talán éppen azért, mert mintegy in medias res vág a dolgok közepébe, majd később sem ad magyarázatot a dráma kialakulásának hátterére, így talán leginkább egy politikai/ökológiai/szociológiai helyzetgyakorlatként, egy katasztrófaterv alapvetéseként tudom felfogni. Írástechnikailag azonban tökéletes.
A regény alapvetése nem rossz, azonban a kidolgozottsága, a szerkezete, a morális kérdések minden fölös pátoszt nélkülöző, elegáns felvetése és az immoralitás bűzhödt, bélsárban tocsogó bugyrainak közszemlére tétele, no hát az, kérem egyszerűen zseniális.
Úgy tűnik, az év vége már csak a sugárzóan tehetséges ifjú hölgyeké marad nálam. A chili után ismét nagyon bekajáltam valami rendhagyó, friss addiktív anyagot.

[fióka · Rating 4 out of 5]

Valami könnyűre vágytam a sok szépirodalom között, krimihez nem volt kedvem, így jött A sziget a képbe, Patat Bence fordításait általában szeretem*.
A fülszöveg alapján disztópia, bár nem látom, az alaphelyzetet kivéve mi volt ebben disztópikus, hiszen, ha körülnézünk, sok országban manapság is ugyanilyen társadalmi berendezkedéseket találunk, különböző fázisokban. Thrillerként működött, és annak nem volt rossz - annak ellenére, hogy a cselekmény teljes mértékben kitalálható, hiszen semmi új nincs benne. Végy egy társadalmat, egy kataklizmát, de még erre sincsen igazából szükség, és nézd meg, mit kezdenek magukkal. A forgatókönyv minden esetben ugyanaz. Opportunista, hataloméhes, magát a megváltó fényében feltüntető vezető réteg, megvezetett, kihasznált, halomra gyilkolt, megnyomorított lakosság, és a kettő között azok, akik kiszolgálják a rendszert: vagy azért, mert tényleg hisznek abban, ami elhangzik és képtelenek a civilizáció mázát lemosni magukról, ugyanezt feltételezvén mindenki másról is, vagy pedig azért, mert nagyon is tisztán látják, hogy mi következik és a túlélők közé szeretnének tartozni. Két dolog ezeknél a forgatókönyveknél teljesen biztos: 1. amikor egy ország vezetői nemzetben kezdenek gondolkodni lakosság helyett, ott elkezdődött a vég, és 2. akik minden hasonló esetben azonnal és automatikusan bűnhődni fognak, azok a nők, ennek köszönhetően pedig a gyerekek is. Ennél már csak az lehet marginalizáltabb és üldözöttebb aki, amellett hogy nőnemű, még más bőrszínű, más nemzetiségű is, és sok esetben: nem heteroszexuális.
Azért mondom, hogy thrillerként annak ellenére működik, hogy lépésről-lépésre tudható a teljes plot, mert az adagolás jó, a szereplők kicsit kétdimenziósak, de mégis működnek, a feszültség a könyv végéig fenntartható, valójában még azon is túl, mert az ember azon fog rágódni, amíg emlékszik rá, hogy a csöppet rousseau-i befejezés után vajon mi történhetett a szereplőkkel. Szerencsére kvázi lezáratlan a vége, így szabadon írhatjuk a forgatókönyveket.
Én elsősorban a politikai áthallásaiért tudom értékelni, talán érnek majd olvasókat magyar nyelvterületen (is) revelációk az aktuálpolitika állását illetően.

*Valaki nyugtasson meg, hogy az a mondat, amelyikben Izland egy Atlanti-óceánon lebegő ország, csak valami sajnálatos hiba, ami véletlenül benne maradt a szövegben.

[Kasia · Rating 3 out of 5]

3.5 ⭐
Była dobra, nie miała czegoś, co by mnie porwało i nie pozwoliło się oderwać, ale czytanie jej było naprawdę dobrym czasem.

[Michaela · Rating 5 out of 5]

Knihy o Islande majú zvláštnu poetiku, nevyhľadávam ich cielene, ale keď sa ku mne dostanú, užívam si to prostredie, jazyk, metafory.... Som naozaj rada, že som objavila túto knihu, je to autorkin debut a musím povedať, že veľmi vydarený. Príbeh o osamelosti a o prežití mi veľmi pripomínal knihu Stena, aj keď tu je v izolácii celý ostrov. (Update po dočítaní: Ostrov sa mi páči oveľa viac, paralela je len v jednej časti a keďže je prístup protagonistov k situácii diametrálne odlišný, tak to ani porovnávať nebudem. Jednoducho som len pri prvých stránkach mala podobný pocit.)
Príbeh sa rozvíja celkom svižne, striedajú sa tu pohľady viacerých postáv (hlavne osud Margaret mnou zamával, aj keď som to očakávala, keďže takýchto kníh mám už pár načítaných) s dokumentárnymi časťami (novinové články) a tak je to mimoriadne čitateľné. Román o ostrove, kde by som veru sama nechcela ostať. A s rodinou už vôbec nie... Cez pohľady hlavných hrdinov a správy v tlači sledujeme postupný úpadok a zrútenie civilizácie, odkedy v januári vypadlo spojenie so svetom. So zahraničím sa skontaktovať nedá, lode a lietadlá sa prestali ozývať a nevrátili sa. Postup, ktorý zvolí zvyšok vlády, slúži na zabránenie šírenia paniky. No za tri mesiace od výpadku prestávajú mať peniaze zmysel, funguje výmenný obchod, no zároveň dochádzajú lieky, potraviny, krajina začína nabiehať na prídelový systém. A bude treba zabrániť vzburám i hladomoru, podporiť potravinovú sebestačnosť. Pohľad novinára, ktorý dostal úlohu byť poruke politickej elite a jeho expriateľky - umelkyne národného orchestra a matky dvoch detí, s ktorou sa hneď v úvode rozišiel, sa strieda s prítomnosťou... Aj tak sa len postupne vyjasňuje, čo sa stalo hlavnému hrdinovi, keďže teraz žije samotárskym životom, a aj prečo sa stráni ľudí. Je pastierom oviec, žije na zanedbanom statku s príznačným názvom Hladov, je kronikárom súčasnosti, je človekom, čo cíti neustály chlad a márne sa pokúšajúcim si vybaviť chuť pomarančov, či jablkového koláča...
Keď sa nad tým spätne zamýšľam, Ostrov hovorí o izolácii, ktorá sa vyznačuje nielen geografickou, ale aj politicko-ekonomickou, či psychologickou. Pocity odcudzenia v rodine, v práci, vyčlenenie cudzincov (aj tých dlhoročných, čo majú občianstvo) súvisí zároveň aj s nárastom nacionalizmu (kladie sa dôraz na tisícročnú históriu, na sebestačnosť), je to príbeh so sociálno-politickými prvkam, o sile médií a o potlačenej ľudskosti. Knihu teda odporúčam aj čitateľom, ktorí by po dystópii nikdy nesiahli.

[Anna · Rating 4 out of 5]

Nieco sceptycznie podeszłam do tej książki, ale chciałam wrócić do czytania literatury islandzkiej, której kiedyś, z racji mojej pracy, czytałam bardzo wiele, więc zdecydowałam się na zakup. Jak wiadomo na niewielkiej Islandii pisarzy jest bez liku, stąd mój sceptyzm, zwłaszcza, że ta powieść jest debiutem Sigríður. Przez sporą część książki nie mogłam się więc wyzbyć wrażenia, że to niezbyt udana powieść, ot kolejne czytadło, ale stopniowo pochłaniała mnie wizja autorki i nagle okazało się, że nie mogłam przestać słuchać. Myślę, że Wyspa będzie ciekawsza dla osób, które znają Islandię i specyfikę tej wyspy.

Sigríður przedstawia scenariusz współczesnej katastrofy. Otóż pewnego dnia zostaje zerwana łączność ze światem: nie działa Internet, samoloty i statki znikają z radarów, wszystkie alternatywne i awaryjne ścieżki łączności są martwe. Nikt nie wie dlaczego. Premier i prezydent Islandii są w Europie, więc szybko utworzony zostaje sztab kryzysowy i ustanowiony nowy premier i prezydent. Nikt nie wie, jaka jest przyczyna tego stanu rzeczy, pojawiają się najdziwniejsze teorie o katastrofie, którą przetrwała tylko Islandia. Wyspa staje przed szeregiem problemów - przede wszystkim kwestią wyżywienia a także kilkudziesięciu tysięcy turystów i cudzoziemców, którzy przebywają w kraju. Mimo usilnych prób zachowania porządku, zaczyna szerzyć się anarchia.

Te wydarzenia dotykają Hjaltiego i jego byłą partnerkę. Hjalti jest dziennikarzem, który ma bliskie kontakty z nową premier, Maria i jej dwójka dzieci są cudzoziemcami. Mają wprawdzie islandzkie paszporty, ale kobieta pochodzi z Hiszpanii, a jej młodszy syn jest ciemnoskóry. Maria była skrzypaczką, ale z chwilą, gdy najważniejsze jest zdobywanie jedzenia, nikogo nie interesuje muzyka poważna. Hjalti miota się między tym, co widzi na ulicach, a tym, co głosi rząd. Gdy staje się pomocnikiem nowej premier i tworzy dla niej propagandowe teksty, ta przepaść staje się coraz wyraźniejsza. Dzieci i młodzież tworzą gangi i komuny, w których żyją wspólnie i razem zdobywają jedzenie z ostatnich jeszcze nie do końca splądrowanych sklepów. Na ulicach rządzą nowe siły, których rzekomych zadaniem jest utrzymanie porządku, a tak naprawdę są brutalną bojówką, szykanującą cudzoziemców i turystów. Gdy zaczyna brakować leków, ludzie zaczynają umierać na dotychczas niegroźne choroby.

Ciąg dalszy: https://przeczytalamksiazke.blogspot....

[Agata (mrozik.czyta) · Rating 4 out of 5]

Pomysł na fabułę fantastyczny - Islandia odcięta od reszty świata, bez jakiejkolwiek łączności, wciąga i nie puszcza do końca. Sporo polityki, wykorzystania okazji, by przejąć władzę i propagandy ukrywającej informacje.

[MaRysia (ostatnia_strona) · Rating 1 out of 5]

Czegoś mi tutaj zabrało. Gdy audiobook się skończył, miałam wrażenie że zacięła mi się aplikacja i coś jeszcze powinno dalej być.

[Ida (norwegian_booknerd)]

Måtte gi meg halvveis. Skikkelig kjedelig. God ide, men dårlig utført dessverre.

[Tomasz · Rating 2 out of 5]

Niby bestseller, a nie wnosi absolutnie nic nowego do powieści tego typu.

[Kamil · Rating 3 out of 5]

3,5/5

[Michał Michalski · Rating 3 out of 5]

Do 50 strony tak se. A potem im dalej tym lepiej. Nie bez wad, ale satysfakcjonująca lektura. Aż przykro, że się skończyła.

[Hákon Gunnarsson · Rating 4 out of 5]

Það er mjög áhugaverð pæling að baki þessarar bókar. Hvað gerist ef landið myndi lokast einn daginn? Sígríður tekur þessa pælingu og byggir upp ansi áhugaverða og spennandi skáldsögu. Sagan hefur að langmestu leyti mjög trúverðuga framvindu, enda finnur maður að heimildavinnan að baki henni er góð. Það sem er ekki minna mál, er að persónurnar eru áhugaverðar.

Hún er hins vegar ekki gallalaus. Til dæmis er framvindan svolítið sundurlaus á köflum. Þetta kemur ekki að sök, sagan náði mér alveg, en það hefði samt mátt þétta þráðin aðeins. Svo er hægt að benda á einstaka atriði sem ekki virka. Til dæmis finnst mér atriðið þar sem menn koma til Leifs til að rukka hann um grasið úr garðinum sem ætti að fara til bænda vera sniðugt, en virkar samt ekki alveg. Ég held að það væri líklegra að öllum væri gert að breyta görðum sínum í matjurtargarða, heldur en að menn væru sendir út til að safna heyi. Sagan virkar samt vel sem heild.

En þetta er virkilega góð frumraun sem ég hafði gaman að lesa. Þetta er áhugaverð dystopia staðsett í íslensku samhengi, með mjög áhugaverðar tengingar inn í samtímaatburði. Ég get ekki annað en mælt með henni.

[Kovaxka · Rating 5 out of 5]

Vajon mért halogattam ennek a regénynek az elolvasását a sok remek értékelés ellenére? Talán féltem szembesülni azzal, hogy a disztópia nagyon is valószerű és akár meg is történhet. Az alapötlet nem újdonság, de a kidolgozás egészen kiváló. Talán zavaró, hogy a tudományos (igényű) részletekről nem tudunk meg semmit, de így azon számára is letehetetlen, akik nem időznek túl sokat ebben a zsánerben (pl. én). Pontos, logikus, borzalmas. Remélem, olvashatok még a szerzőtől és ismételten hála a fordítónak.

[Kristín Hulda · Rating 4 out of 5]

Fáránlega gott premise!!!! Mjög grípandi og bilaðslega spennandi að fylgjast með svona hægri dystópískri framvindu og hnignun samfélags. Byrjun bókarinnar, þegar það hefur bara átt sér stað óútskýranlegur og ógnvekjandi atburður, hefur svo mikla sérstöðu í því að það deyr til að mynda enginn strax og eiginlega ekki hægt að kalla söguna dystópíska þá, svo fylgist maður með siðmenningunni hverfa. Mæli með!!!!

[Kollster · Rating 4 out of 5]

Þessi bók fer klárlega í uppáhalds bunkann minn. Virkilega vel skrifuð og hugmyndin er flott, ég er búin að vera að hugsa um þessa bók síðustu daga og hvað ég myndi gera ef þetta væri raunveruleikinn í dag. Vel gert!

[Pamela · Rating 3 out of 5]

niby fajne, ale jakies takie chaotyczne. szybko o niej zapomne