„Apám nagy uralkodó volt: felült a szent királyok trónusára, és repedező örökségükből erős birodalmat épített. S rám miféle sors vár? Én láthatom mindezt elevenen szétrohadni…”
1348 nyarán Anjou Lajos hazatér a Nápoly elleni bosszúhadjáratából. A várost elfoglalta, politikailag és erkölcsileg azonban kudarcot vallott. Diadalmenetét mégsem az ellenségei, hanem egy titokzatos idegen kórság miatt kényszerül megszakítani. Az ifjú uralkodó meglehetős sietséggel igyekszik vissza a Magyar Királyságba, ahová magával hurcol valami olyasmit is, amit korábban még soha senki nem látott, nem tapasztalt: egy betegséget, amely nemcsak megöli, de fel is támasztja az embert halottaiból. Mindez először valódi csodának tűnik, ám a hálaimák helyét hamar átveszi a rémült könyörgés az isteni megbocsátásért. A feltámadottak ugyanis korántsem régi önmagukként térnek vissza: az életre kelt holtak megállíthatatlanok, és az éhségük csillapíthatatlan…
Bíró Szabolcs, a Non nobis Domine és az Anjouk-sorozat írója teljesen új oldalát mutatja be a Lázár evangéliuma lapjain. A liliomos lobogó ezúttal olyan háborúba megy, mint még soha azelőtt: az ellenség nem keletről vagy nyugatról, hanem a síron túlról érkezik, és jóval többet akar a puszta hatalomnál. A legfőbb kérdés, hogy fennmaradhat-e egyáltalán az emberi élet, vagy minden odavész a kárhozat oltárán.
Imádtam az első betűtől az utolsóig. Hogy miért? Minden oldal tartogatott valami meglepetést, sose tudtam, mi vár rám a következő fejezetben. Izgalmas volt, érdekes, és egyáltalán nem megszokott. Szabolcs képes volt egy igazán egyedi és ötletes zombis történetet írni.
Aranyos fan fiction, egy ötlet köré erőltetett szövegbuborék. Nincs jol megirva, a karakterek igazabol csak kulonbozo nevek - semmiben nem ternek el egymastol. Senkivel nem azonosulsz, es senkinek nincs szemelyisege - azon kivul a par mellekneven kivul amit rajuk aggat a szerzo.
Elso kotetnek egybol egy nem teljes sztorit irni szerintem nagyon rossz otlet. Hiaba tervezi az ember tobb reszesre a kotetsorozatat, minden egyes konyvnek onmagaban is meg kell tudnia allni. Ez nem all meg egyaltalan, elmismasol 90%-on keresztul, majd az utolso 10%-ban rateszi a szereploket egy utra amirol semmi nem derul ki, csak majd gondolom a kovetkezo kotetben (ha lesz).
Hoseink amugy egyik helyzetbol a masikba esnek, nincs ok-okozat a sorrendjuk kozott, es valojaban mindenhol ugyan az tortenik.
Maguk a zombik kozepkori vilagban amugy poen, csak az execution nem sikerult.
Nagyszerű élmény volt olvasni, motivált arra, hogy jobban elmélyüljek ebben a korszakban utána nézzek a XIV. századi Arany Hordának illetve az Anjou udvarnak, András herceg merényletének. Sokat hozzátett, hogy a Lázár naplóban az író megosztotta mű keletkezésének hátterét is. Számomra rengeteg kérdést hagyott, amit azóta sem tudtam megválaszolni. Az utolsó 30 oldalt szerintem még most sem fogtam fel hogy mit?miért?hogyan?