What do you think?
Rate this book
Jó reggelt, búbánat! / Szereti Brahmsot?
A Jó reggelt, búbánat! valaha diadalmenetben járta be Európát, de még Amerikát is. Az egyszerű történet irodalmi konvenciókkal még nem fertőzött tizennyolc éves szerzője annak idején új hangon tudott mondani valamit ifjúságról, szerelemről, bánatról, a felnőtté válás szenvedéseiről – az ötvenes évek közepének amúgy is megújhodás-igényes világérzésére új hangon tudott felelni, s a könnyű, már-már frivolan őszinte új hang és az elegáns, szabatos, finom nyelv együttese adta meg a regény furcsa báját.
Bár a Szereti Brahmsot? című regényét csak öt évvel később írta, egy másik életkorfordulóval küszködik benne, és hőse egy negyvenedik évében járó nő. Szerelmi regény ez, ha úgy tetszik, hagyományos értelemben, egy sok fájdalommal járó, mindenesetre a hétköznapokkal is összeszövődő, nagy és teljes szerelem meg egy közbeékelődő légies és gyönyörű epizód, egy ajándékszerelem története.
Bár a Szereti Brahmsot? című regényét csak öt évvel később írta, egy másik életkorfordulóval küszködik benne, és hőse egy negyvenedik évében járó nő. Szerelmi regény ez, ha úgy tetszik, hagyományos értelemben, egy sok fájdalommal járó, mindenesetre a hétköznapokkal is összeszövődő, nagy és teljes szerelem meg egy közbeékelődő légies és gyönyörű epizód, egy ajándékszerelem története.
256 pages, Paperback
First published January 1, 2012
2 people are currently reading
55 people want to read
About the author
Françoise Sagan
251 books1,672 followersBorn Françoise Quoirez, Sagan grew up in a French Catholic, bourgeois family. She was an independent thinker and avid reader as a young girl, and upon failing her examinations for continuing at the Sorbonne, she became a writer.
She went to her family's home in the south of France and wrote her first novel, Bonjour Tristesse, at age 18. She submitted it to Editions Juillard in January 1954 and it was published that March. Later that year, She won the Prix des Critiques for Bonjour Tristesse.
She chose "Sagan" as her pen name because she liked the sound of it and also liked the reference to the Prince and Princesse de Sagan, 19th century Parisians, who are said to be the basis of some of Marcel Proust's characters.
She was known for her love of drinking, gambling, and fast driving. Her habit of driving fast was moderated after a serious car accident in 1957 involving her Aston Martin while she was living in Milly, France.
Sagan was twice married and divorced, and subsequently maintained several long-term lesbian relationships. First married in 1958 to Guy Schoeller, a publisher, they divorced in 1960, and she was then married to Robert James Westhoff, an American ceramicist and sculptor, from 1962 to 63. She had one son, Denis, from her second marriage.
She won the Prix de Monaco in 1984 in recognition of all of her work.
She went to her family's home in the south of France and wrote her first novel, Bonjour Tristesse, at age 18. She submitted it to Editions Juillard in January 1954 and it was published that March. Later that year, She won the Prix des Critiques for Bonjour Tristesse.
She chose "Sagan" as her pen name because she liked the sound of it and also liked the reference to the Prince and Princesse de Sagan, 19th century Parisians, who are said to be the basis of some of Marcel Proust's characters.
She was known for her love of drinking, gambling, and fast driving. Her habit of driving fast was moderated after a serious car accident in 1957 involving her Aston Martin while she was living in Milly, France.
Sagan was twice married and divorced, and subsequently maintained several long-term lesbian relationships. First married in 1958 to Guy Schoeller, a publisher, they divorced in 1960, and she was then married to Robert James Westhoff, an American ceramicist and sculptor, from 1962 to 63. She had one son, Denis, from her second marriage.
She won the Prix de Monaco in 1984 in recognition of all of her work.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 11 of 11 reviews
October 17, 2019
Kellemesen csalódtam, mert előzetes elvárásaim ölég csekélyek voltak. Két okból. 1.) Ha 18 éves übertehetséges írótitánról hallok, akkor nálam rögtön elkezd dolgozni a gyanakvás – ez biztos a szokásos aggkori irigységből fakad. 2.) Az alaptörténet, valljuk meg, elég irritáló. A Jó reggelt, búbánat! világa olyan univerzum, amiben a szereplőknek sem anyagi, sem egészségügyi téren nincs semmiféle problémája, hát abból, ami rendelkezésükre áll (öregedés és testi vágy) konstruálnak maguknak, de akkorát, hogy ihaj. Képzelem, ’87-ben a Kádár-rendszerben szocializálódó olvasóközönség mekkora szemeket meresztett az ilyesfajta vergődések láttán… Másrészről viszont Sagan ezt a közeget olyan eleganciával és visszafogottsággal adja elő, amit csak bámulni tudok, pláne, hogy az ő korában a legtöbben olyan versek farigcsálásával töltöttük az időnket, amiken legfeljebb a saját édesanyánk hatódott meg.
A Jó reggelt, búbánat! tulajdonképpen két teljesen különböző szögből olvasható. Az egyik nézőpontból ez a klasszikus gonosz mostohás magyar népmesék gallikán változata: él a paradicsomi szabadság állapotában apa és lánya (de olyan nyitott szülő-gyermek kontaktusban, hogy attól egy visszafogottan konzervatív tisztségviselő a szociális minisztériumból rögvest köhögőgörcsöt kapna), ám egyszer csak megjelenik a femme fatale, egy idősödő, rohadtul decens és céltudatos asszony személyében, aki felborogatja a kukákat. De az intelligens és életteli leány nem hagyja magát, mert ha harc, hát legyen harc. A másik olvasat szerint pedig ez a könyv egy olyan kamaszról szól, aki annyira nem tudja, mit csináljon feneketlen jódolgában, hogy a nálánál idősebbek ítélőbírájául nevezi ki magát, és sátáni ravaszsággal szétcincálja apja aktuális kapcsolatát. Szerintem az a legelragadóbb ebben a könyvben, hogy egyik opciót sem lehet kizárni. Sagan van annyira ügyes, hogy a két ellentétes nézőpontot egyszerre futtassa, ami arra kényszeríti az olvasót, hogy folyamatosan összevesse egyiket a másikkal. (Már ha nem eleve elkötelezett valamelyik mellett.) Mindenképpen bravúros húzás.
A kötet második kisregénye (Szereti Brahmsot?) ugyanazt a témát variálja, mint az első. A szabadság kockázatainak regénye: mi történik, ha addig ragaszkodunk a függetlenségünkhöz, hogy a végén az elmagányosodottság kellős közepént találjuk magunkat? A szereplők sem az első, sem a második „megíródásban” nem lelik meg a választ erre a kérdésre, ami úgy fest, a sagan-i életmű központi konfliktusa – mindenesetre itt is jól olvashatóan és tetszetősen kínlódnak nekünk. Bár a Szereti Brahmsot? nem tűnik olyan erősnek, mint az első kisregény, de azért rutinos, szép szöveg életteli szereplőkkel. Kicsit mintha iparosmunka lenne, de annak kiváló.
A Jó reggelt, búbánat! tulajdonképpen két teljesen különböző szögből olvasható. Az egyik nézőpontból ez a klasszikus gonosz mostohás magyar népmesék gallikán változata: él a paradicsomi szabadság állapotában apa és lánya (de olyan nyitott szülő-gyermek kontaktusban, hogy attól egy visszafogottan konzervatív tisztségviselő a szociális minisztériumból rögvest köhögőgörcsöt kapna), ám egyszer csak megjelenik a femme fatale, egy idősödő, rohadtul decens és céltudatos asszony személyében, aki felborogatja a kukákat. De az intelligens és életteli leány nem hagyja magát, mert ha harc, hát legyen harc. A másik olvasat szerint pedig ez a könyv egy olyan kamaszról szól, aki annyira nem tudja, mit csináljon feneketlen jódolgában, hogy a nálánál idősebbek ítélőbírájául nevezi ki magát, és sátáni ravaszsággal szétcincálja apja aktuális kapcsolatát. Szerintem az a legelragadóbb ebben a könyvben, hogy egyik opciót sem lehet kizárni. Sagan van annyira ügyes, hogy a két ellentétes nézőpontot egyszerre futtassa, ami arra kényszeríti az olvasót, hogy folyamatosan összevesse egyiket a másikkal. (Már ha nem eleve elkötelezett valamelyik mellett.) Mindenképpen bravúros húzás.
A kötet második kisregénye (Szereti Brahmsot?) ugyanazt a témát variálja, mint az első. A szabadság kockázatainak regénye: mi történik, ha addig ragaszkodunk a függetlenségünkhöz, hogy a végén az elmagányosodottság kellős közepént találjuk magunkat? A szereplők sem az első, sem a második „megíródásban” nem lelik meg a választ erre a kérdésre, ami úgy fest, a sagan-i életmű központi konfliktusa – mindenesetre itt is jól olvashatóan és tetszetősen kínlódnak nekünk. Bár a Szereti Brahmsot? nem tűnik olyan erősnek, mint az első kisregény, de azért rutinos, szép szöveg életteli szereplőkkel. Kicsit mintha iparosmunka lenne, de annak kiváló.
May 1, 2024
"Kurbus kummaline tunne" oli sümpaatsem "Kuristik rukkist", millega on Sagan'i romaani palju võrreldud, kuid samas ikka omajagu klišeesid täis.
"Kas te armastate Brahmsi..." algus oli paljulubav, kuid kokkuvõttes oli kahe inimese keskeakriisi lühiülevaade.
"Kas te armastate Brahmsi..." algus oli paljulubav, kuid kokkuvõttes oli kahe inimese keskeakriisi lühiülevaade.
June 26, 2025
Bonjour Tristesse, based on the novel by Francoise Sagan, directed by Otto Preminger
Seven out of 10
On some levels, this film is more than worthwhile, for it deals with crucial issues, tries to portray an alienation that could be suggested from the title itself – Welcome Sadness or Hello Sadness – and the direction is excellent, the cast superb, the setting could not be any better – The French Riviera.
Yet, with all these advantages and aces available, there is something missing – or it just that the motion picture has managed to perfection the goal of instilling a sense of ennui, tedium vitae in the spectator.
Cecile is the teenager at the center of the story, narrator and main character in one, portrayed by Jean Seberg with élan, but this is where a sense of imperfection, gaucherie or mistaken perspective is again felt.
David Niven is majestic, aristocratic, and resplendent in the role of Cecile’s father, Raymond, a man who likes young girls – and women in general, without a Time’s Up movement to discipline this often excessive philandering.
Deborah Kerr gives a solid performance as Anne Larson, a sophisticated, intellectual, well-educated, erudite woman who talks about Spinoza and encourages Cecile to better herself and read.
However, Anne is no longer twenty and this is the age where Raymond prefers his partners to be – in one devastating scene, Anne is forced to hear the benefits of a tender age, while the man talks to another – unaware of the any other presence, except that of his interlocutor.
Elsa is exuberant, active, foolish, full of energy, sun burnt, unsophisticated, not concerned with books – well, not that much – and preferred by Raymond, who invites her to spend time on the French Riviera.
Meanwhile, Cecile meets a young man – he is twenty-five and underlines it, when he insists he looks much younger, but his age is sufficient for him to determine if he wants a serious relationship.
Philippe is a visitor in the same part of the Riviera, where he sails with a boat and is on holiday with his mother, when he becomes close to the teenager who has little to no love experience – allegedly.
When Anne arrives at the villa, a ménage a trois seems to be possible, although the difference in age between her and Elsa would suggest that Raymond would have one, rather than the other.
We could also consider The Honeymoon and The Coolidge Effects – in psychology, the former would indicate that after a period of about two years, many relationships would become strained.
Novelty would beat value, the male partner being inclined to seek new experiences, even when he is married to – or in a long term relationship – with a fabulous, Wonder Woman – evidently, this is a tendency and many very long marriages prove that this is something which has disastrous consequences in the other, multitude of divorces that are the result of infidelities.
It could be noted that the affair does not lead to a broken marriage, it is the symptom, not the cause of a defective bond and the Coolidge Effect could explain the impulse – that must definitely be controlled – of the male to have many sexual partners – or at least more than one.
Raymond becomes so attached to Anne that he thinks he will marry her, proposes, he is accepted and a date for marital vows is established and Elsa is estranged, finds refuge with Philippe and his mother.
At one time, Elsa and Philippe are engaged in what looks like physical intimacy, with inevitable coitus, just as Cecile and her father are passing by, near the coast where they take walks.
However, this is not a stable situation, these people have not decided what they want, they still have to figure out who they are – the Temple at Delphi used to have the mantra, the inscription:
Know Thyself
The characters of the film are far from achieving that goal – indeed, a major, philosophical accomplishment that would take a lifetime of retrospection, mediation and not the continuous pleasure seeking on the French Riviera…perhaps.
Le Monde includes the original material, the book written by Francoise Sagan on its list of best novels:
https://en.wikipedia.org/wiki/Le_Mond...
In addition, the review of that work is available here: http://realini.blogspot.com/2018/07/b...
Seven out of 10
On some levels, this film is more than worthwhile, for it deals with crucial issues, tries to portray an alienation that could be suggested from the title itself – Welcome Sadness or Hello Sadness – and the direction is excellent, the cast superb, the setting could not be any better – The French Riviera.
Yet, with all these advantages and aces available, there is something missing – or it just that the motion picture has managed to perfection the goal of instilling a sense of ennui, tedium vitae in the spectator.
Cecile is the teenager at the center of the story, narrator and main character in one, portrayed by Jean Seberg with élan, but this is where a sense of imperfection, gaucherie or mistaken perspective is again felt.
David Niven is majestic, aristocratic, and resplendent in the role of Cecile’s father, Raymond, a man who likes young girls – and women in general, without a Time’s Up movement to discipline this often excessive philandering.
Deborah Kerr gives a solid performance as Anne Larson, a sophisticated, intellectual, well-educated, erudite woman who talks about Spinoza and encourages Cecile to better herself and read.
However, Anne is no longer twenty and this is the age where Raymond prefers his partners to be – in one devastating scene, Anne is forced to hear the benefits of a tender age, while the man talks to another – unaware of the any other presence, except that of his interlocutor.
Elsa is exuberant, active, foolish, full of energy, sun burnt, unsophisticated, not concerned with books – well, not that much – and preferred by Raymond, who invites her to spend time on the French Riviera.
Meanwhile, Cecile meets a young man – he is twenty-five and underlines it, when he insists he looks much younger, but his age is sufficient for him to determine if he wants a serious relationship.
Philippe is a visitor in the same part of the Riviera, where he sails with a boat and is on holiday with his mother, when he becomes close to the teenager who has little to no love experience – allegedly.
When Anne arrives at the villa, a ménage a trois seems to be possible, although the difference in age between her and Elsa would suggest that Raymond would have one, rather than the other.
We could also consider The Honeymoon and The Coolidge Effects – in psychology, the former would indicate that after a period of about two years, many relationships would become strained.
Novelty would beat value, the male partner being inclined to seek new experiences, even when he is married to – or in a long term relationship – with a fabulous, Wonder Woman – evidently, this is a tendency and many very long marriages prove that this is something which has disastrous consequences in the other, multitude of divorces that are the result of infidelities.
It could be noted that the affair does not lead to a broken marriage, it is the symptom, not the cause of a defective bond and the Coolidge Effect could explain the impulse – that must definitely be controlled – of the male to have many sexual partners – or at least more than one.
Raymond becomes so attached to Anne that he thinks he will marry her, proposes, he is accepted and a date for marital vows is established and Elsa is estranged, finds refuge with Philippe and his mother.
At one time, Elsa and Philippe are engaged in what looks like physical intimacy, with inevitable coitus, just as Cecile and her father are passing by, near the coast where they take walks.
However, this is not a stable situation, these people have not decided what they want, they still have to figure out who they are – the Temple at Delphi used to have the mantra, the inscription:
Know Thyself
The characters of the film are far from achieving that goal – indeed, a major, philosophical accomplishment that would take a lifetime of retrospection, mediation and not the continuous pleasure seeking on the French Riviera…perhaps.
Le Monde includes the original material, the book written by Francoise Sagan on its list of best novels:
https://en.wikipedia.org/wiki/Le_Mond...
In addition, the review of that work is available here: http://realini.blogspot.com/2018/07/b...
September 18, 2022
Va place Brahms - o lectura destul de plăcută ca să înțelegi spiritul vremii și relațiile amoroase ale femeilor burgheze si "independente" din anii 50.
Bonjour, Tristesse - extrem de pretențios si plicticos, am sfârșit prin a citi rezumatul cărții pe Wikipedia. Evident, asa trebuia sa fie scrisul unei fete rebele dintr-o familie burgheza franceza care voia sa șocheze. Doar ca nu am in 2022 timp și chef pentru atâta desuetudine.
Pe de altă parte, nu poți sa nu pui romanul în contextul efervescent al rebelilor anilor 50 din Franța. Brigitte Bardot, Vadim, Truffaut. Doar ca tot mi se pare un roman groaznic de pretentios și plictisitor. Fie-mi iertata lipsa de interes pentru spleenul fetelor adolescente cu parinti bogați si superficiali, fie ca e vorba de anii 50, fie acum.
Bonjour, Tristesse - extrem de pretențios si plicticos, am sfârșit prin a citi rezumatul cărții pe Wikipedia. Evident, asa trebuia sa fie scrisul unei fete rebele dintr-o familie burgheza franceza care voia sa șocheze. Doar ca nu am in 2022 timp și chef pentru atâta desuetudine.
Pe de altă parte, nu poți sa nu pui romanul în contextul efervescent al rebelilor anilor 50 din Franța. Brigitte Bardot, Vadim, Truffaut. Doar ca tot mi se pare un roman groaznic de pretentios și plictisitor. Fie-mi iertata lipsa de interes pentru spleenul fetelor adolescente cu parinti bogați si superficiali, fie ca e vorba de anii 50, fie acum.
September 4, 2024
kirjutatud 17ne aastaselt - juskui pole võimalik. Ladus, üllatav, värvikalt kirjeldav - kokkuvõttes nauditav lugemine
Read
August 23, 2025mint az uvegburanal is, ha ezt 15 évesen olvastam volna ez lett volna a személyiségem egy darabig
November 15, 2025
Esimene jutustus väga hea, teine nõrgem.
December 5, 2025
Нещаслива історія кохання 39 річної Поль і 25 річного Сімончика.
Якого вона прийняла до себе, дозволила себе кохати..
Сповнена афоризмів, так що майже кожну фразу можна розбирати на цитати
Якого вона прийняла до себе, дозволила себе кохати..
Сповнена афоризмів, так що майже кожну фразу можна розбирати на цитати
August 16, 2016
"Kurbus kummaline tunne" on natuke erinev minu tavapärasest lektüürist, aga nauditav oli ta sellegipoolest. Olgu hoiatavalt ette ära öeldud, et põhiteemaks on siiski vana hea armastus, aga selle sisse on pikitud ka huvitavamaid kõrvalteemasid nagu melanhoolia, nostalgia ning nooruse ilu ja valu.
Autori east ei saa aga ei üle ega ümber. (vist oli 18-19) Teos on silmnähtavalt toores, ehk ka varaküps, kuid see-eest meeldivalt aus. Mõjub autentsena. Erilist viimistlust ei torka samuti silma, pigem jääb mulje, et raamat on kirjutanud n.ö ühe soojaga, ilma laagerdumata. Mis tavaliselt mõjub pigem häirivalt, kuid antud teosele mõjub hästi.
Küll aga tuleb ettevaatlik olla aja ja koha valikuga. Minul vist õnnestus kogemata täppi panna - keskkooli järgsel suvel rannas/vihmase ilmaga verandal. Mujal ei julgeks soovitada.
Autori east ei saa aga ei üle ega ümber. (vist oli 18-19) Teos on silmnähtavalt toores, ehk ka varaküps, kuid see-eest meeldivalt aus. Mõjub autentsena. Erilist viimistlust ei torka samuti silma, pigem jääb mulje, et raamat on kirjutanud n.ö ühe soojaga, ilma laagerdumata. Mis tavaliselt mõjub pigem häirivalt, kuid antud teosele mõjub hästi.
Küll aga tuleb ettevaatlik olla aja ja koha valikuga. Minul vist õnnestus kogemata täppi panna - keskkooli järgsel suvel rannas/vihmase ilmaga verandal. Mujal ei julgeks soovitada.
October 6, 2021
Jó reggelt búbánat
Sagan könnyed hangvétellel nyúl egy egyébként komoly témához. Egy fiatal lány apjával való viszonyát boncolgatja a kamaszkor közepén, az első szerelem és az első csalódások időszakában, valamint rávilágít, hogyan alakul az apa új barátnőjének szerepe ebben a lélekformáló időszakban. Nem állítom, hogy fordulatokkal teli és izgalmas, de strandra vagy repülőre ideális olvasmány. Egyszer.
Szereti Brahmsot?
Nyitott kapcsolat, szeretők, barátság és szerelem a nagyváros forgatagában - voltaképp egy hetvenes évekbeli Szex és New York. A tanulság, hogy a vad szex és szenvedélyes szerelem mégis elhalványul a mindennapok szeretete és gondoskodása mellett. Elszórakoztatott, de mély nyomot nem hagyott bennem.
Sagan könnyed hangvétellel nyúl egy egyébként komoly témához. Egy fiatal lány apjával való viszonyát boncolgatja a kamaszkor közepén, az első szerelem és az első csalódások időszakában, valamint rávilágít, hogyan alakul az apa új barátnőjének szerepe ebben a lélekformáló időszakban. Nem állítom, hogy fordulatokkal teli és izgalmas, de strandra vagy repülőre ideális olvasmány. Egyszer.
Szereti Brahmsot?
Nyitott kapcsolat, szeretők, barátság és szerelem a nagyváros forgatagában - voltaképp egy hetvenes évekbeli Szex és New York. A tanulság, hogy a vad szex és szenvedélyes szerelem mégis elhalványul a mindennapok szeretete és gondoskodása mellett. Elszórakoztatott, de mély nyomot nem hagyott bennem.
January 3, 2024
Selle raamatu võlu on mulle vaat et sõnastamatu, aga ikka leian end vähemalt korra aastas seda üle lugemas ja nautimas. See on 1950ndate hitt, toona verinoore prantslanna justkui puusalt tulistatud tekst. Suveromaan, millest kumab süütut ja pahelist maailma avastamist, võrgutamist, manipuleerimist, armastust, ja imelist loojutustamise oskust… Neid sõnu kasutades tunnen, et nagunii ma selle raamatu võlu kinni ei püüa. Aga loen ikka ja jälle üle.
Displaying 1 - 11 of 11 reviews