Több évtizedre visszatekintő válogatásról van szó. Ehhez képest nagyon egységes a novellák stílusa, nyelvezete. Mintha Nádasdy teljes fegyverzetben pattant volna ki, mint Pallasz Athéné Zeusz fejéből. Vagy utólag átdolgozta ezeket az írásokat, persze ez utóbbival sem lenne semmi gond. Azzal van egy kis gondom, hogy a kiadó úgy gondolta, nem kell jeleznie a novellák eredeti megjelenési idejét, legalább a tartalomjegyzékben. Örültem volna, ha olvasás közben egy kis embernek, valahol az agyam egy távoli zugában nem azzal kellett volna párhuzamosan foglalkoznia, hogy kitalálja, kb. mikor is vagyunk időben. Már csak a téma miatt sem mindegy, hiszen annak megítélése jelentősen változott az elmúlt fél évszázadban.
Homoszexuális férfiak szerelmeiről szólnak ezek a novellák, és be kell valljam, az elején mindig összerándult valami bennem, amikor két szőrös férfitest egymásnak feszüléséről olvastam, de úgy a közepe tájától ez megszűnt, elfogadtam, hogy itt a szerelemről van szó.
Ami leginkább meglepett, az ezeknek az írásoknak a hétköznapisága. Filmben, irodalomban ahhoz szoktam, hogy ha a szerelemnek nem katoliko-konzervatív fajtájával találkozom, akkor ott a tragédia előbb-utóbb fenéken billenti a szereplőket. Nem mondom, hogy itt ne lettek volna konfliktusok, de csak annyi, amennyi hetero párkapcsolatoknál is szokványos. Senkit nem vernek meg, nem aláznak porba, nem küldenek átnevelő táborba, talán még a _Nagyhideghegy_ben a legélesebb a konfliktus, amikor egy szűk társaságban derül ki, hogy a két főszereplő nem úgy barát, és van, aki kevés megértéssel reagál erre.
Okos megoldás ez Nádasdytól, a véres végkifejletek ugyan drámaiságukban figyelemfelkeltőbbek, de egyben azt is sugallják, hogy itt valami nemnormális helyzetet reagáltak le a szereplők ilyen drasztikusan. Viszont, ha nincs drasztikusság, akkor … nincs itt semmi látnivaló, kérem, haladjanak tovább.
Emellett az író stílusa is nagyon könnyed, olvastatja magát, de ez a könnyedség valami nagy pontosságból ered, ami lefaragja a felesleges félmondatokat, és az író tudja, hogy mit akar írni, nem csak írni akar. Na és sok író a fél karját adná azért, ha ilyen élő párbeszédeket tudna írni.
Ami kevésbé tetszett, hogy némelyik novella nincs befejezve, csak félbe van hagyva. Oké, hogy hagyjunk teret az olvasói képzeletnek is, de szerintem az író dolgozzon meg a jó lezárásért is.