Vecsei H. Miklós, Horváth Panna és a #poketközösség második versválogatása a legszebb magyar versekből, Presser Gábor ajánlásával. A Szerb Antaltól kölcsönzött előhang: Kedves olvasó, légy régimódi, szerezd be a kapcsos albumot, és írd bele a legszebb verseket, amelyekkel utadon találkozol; hidd el, nem kárbaveszett idő, amit ezzel töltesz. Írd tele a kapcsos albumot, és tedd el vagy vidd magaddal. Ki tudja, mit tudsz megmenteni ezekben a szörnyű időkben, és ki tudja, mit tudsz megmenteni ifúságodból, amely nem kevésbé rohamos tempóban szokott elnyargalni, mint a rohanó idők. De ha kedves verseid veled lesznek, nem maradsz üres kézzel üres ég alatt. Ha a versek megmaradnak, talán a lényeg marad meg. Legalább is így hisszük néhányan és így tanította a csodálatos Hölderlin: „Költők által épül csak maradandó.”
Tényleg kedves versek, olvasgatnivalóak:) De nem éreztem a tudatos keretet, hogy mi a szervezőelve a kötetnek, bár lehet ez nem is volt célja a szerkesztőknek.
Engem is meglepő szerelmi afférom a költészettel tovább folytatódik. Ennél a kötetnél addig fajultam, hogy ceruzával a kézben olvastam kb 15%-tól, hogy megjelöljem a fontos/ nekem tetsző részeket és a válogatáson belül kialakítottam egy saját válogatást.
Két dolgot tanultam meg ebből a kötetből: - elkezdtem megérteni, hogy melyik költők/ milyen típusú versek jönnek be legjobban (és van egy listám, hogy kiket kellene többet olvasnom) - rájöttem, hogy a 20. -21. századi új formák tetszenek, és jól használva sokféle mondanivalót tudnak közvetíteni
Poket, sokat koszonhetek Nektek, felfedeztem a verseket! Most már tudom és érzem, verset olvasni lehet ugyanolyan jó, mint egy novella vagy egy regény. Ebben a kötetben gyönyörű versek vannak. Élvezet, elmélyülés.