Cecil Le Blanc Párizsban végzi művészeti tanulmányait. A fiatal nőt tehetséges festőnek tartják, mestere éppúgy büszke rá, mint a nevelőnője, akit anyjaként szeret. Minden adott ahhoz, hogy sikeres művészi pályát fusson be, és a magánéletében is boldog legyen. Már eddig is részese lehetett a francia főváros szellemi pezsgésének, elismerte és befogadta a művészvilág. Ám Cecil mégis úgy érzi, valami hiányzik az életéből, ami nélkül nem tud kiteljesedni sem a festészetben, sem a szerelemben. „Légy türelmes. Meg fogod találni azt a helyet, azt a pillanatot, ahová be tudsz lépni magad is, és nem azt fested meg, ami előtted van, hanem amiben te is benne vagy. Ekkor leszel készen.” Cecilt a mestere ezekkel a szavakkal bocsátja útjára. És bár az egész világ nyitva áll előtte, az útja mégis Budapestre vezeti őt. Talán ez lenne a hely, amelyről a mestere beszélt? És az a bizonyos pillanat, az vajon mikor érkezik el? Amikor Cecil az ’56-os forradalom utáni években megérkezik a magyar fővárosba, az élete különös fordulatot vesz. Lassan valósággá válik mindaz, amiről addig azt gondolta, hogy csak a fantáziájában és az álmaiban létezett. Felsejlik, majd kibomlik előtte egy különös történet, amely mintha réges-régen esett volna meg vele, és amelynek a szereplőit mintha csak az ő képzelete teremtette volna meg. Mégis ők voltak azok, akik átsegítették a legnehezebb pillanatokon, akik érte jöttek, ha rátört a magány, akik között békére lelt, ha harcok dúltak körülötte. Akik megmentették a lelkét attól, amit kisgyermekként nem élt volna túl. Apránként rátalál mindarra, amire egész életében várt. Megismerkedik Endrével, a magyar építésszel, akihez sokkal több szál fűzi, mint hitte volna. Megérti, miért vonzotta annyira Magyarország. Az ország, ahol utoljára kisgyermek korában járt, és amelyre szinte már nem is emlékezett. És ahol végre felragyog az a fény, amelyben megláthatja önmagát. A saját történetét.
BAUER BARBARA sejtelmes hangulatú, váratlan fordulatokat kínáló új regénye különleges, izgalmas utazás a múltba és az emberi lélek mélyére.
Író vagyok, de minden az olvasással kezdődött. Mert a könyv menedék, miközben kinyitja előttem a világot. Nem ismer távolságot, sem időt, ahol a fikció is valóság és a valóságot is átjárja a képzelet. Minden egyes könyvvel egy másik világba léphetek. Aztán egy napon rájöttem, én is akarok teremteni másik világot. Másik életet. Másik valóságot. Azóta író vagyok.
Noha nálam még mindig a Még látlak odafenn a kedvenc, amit egyetlen nap alatt kiolvastam, A fényfestő is szerethető, élvezetes olvasmányélmény, amit szívesen ajánlok bárkinek. http://czenema.blogspot.com/2020/06/b...
Jó a történet,de már a második fejezetnél tudtam,hogy mi lesz a vége,miről szól majd a könyv. Számomra kicsit vontatott. Érdekes,de én végig úgy képzeltem magam elé a főszereplőket,mintha az 1920-as évekből léptek volna elő,pedig a '60-as évek elején játszódik. Néhol számomra zavaróan túl romantikus. Tetszett,hogy szó volt benne az Erzsébet-híd építéséről,Gagarin látogatásáról,arról,hogy mi volt a Sportszelet piacradobásának apropója,vagy hogy mit és hogyan ünneplünk/ünnepeltünk augusztus 20.-an,de ezek a részek kicsit kilógtak,mintha a szereplő felénk fordulna, feltartaná az ujját,és úgy magyarázna az olvasónak. 🤓 Összeségében jó volt olvasni,gyorsan végeztem vele,és visszagondolni is kellemes rá. Ajánlom mindenkinek.
A májusi #niok kihívás miatt vettem meg ezt a könyvet, korábban nem ismertem az írónő regényeit. A fülszöveg egy sejtelmes hangulatú, váratlan fordulatokkal teli regényként jellemzi A fényfestőt. Sajnos a történetben bekövetkező fordulat – a főszereplő hölgy múltjával kapcsolatos titok – viszonylag hamar sejthetővé válik az olvasó számára. A könyv felétől már csak azt vártam, mikor derül ki számára is a dolog. Viszont mikor ez megtörtént, nem éreztem megkönnyebbülést. Emiatt vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. A fogalmazásmód és a történet is tetszik – élveztem az olvasását –, mégis azt érzem, hogy túl hosszadalmas míg kibontakozik a lényeg. Egy romantikus nyári olvasmányként azonban teljesen megállja a helyét.
I really really much enjoyed this book, got emitonal, highly simpatized with the characters and very much loved the setting of Budapest and the hungarian countyside in the '60s. The storyline is very much predictable, I knew exactly what will happen in the 2nd chapter, but it did not bother me that much. I am getting more and more attached to Bauer Barbara's writing style and themes, I am sure I will read more by her.
Ez egy megható történet, aminek a végkifejlete már elég korán sejthető. A regény 1961-ben játszódik Budapesten. A szereplők életén keresztül megismerhetjük a második világháború és az azutáni időszak magyarországi történelmi eseményeit. A szereplők szinte mindannyian valamilyen tragikus emléket, terhet cipelnek magukkal. Vajon meg tudnak küzdeni démonaikkal és a múlttal?
Jó a történet, noha rögtön a könyv elején kitalálható, mi lesz a vége. Szépen megírt regény, alaposan kidolgozott és érzékletes képekkel - nagyon jó képzeletben a régi Budapesten kalandozni. Néhol viszont túlírt, feleslegesen részletes, ettől vontatott. Helyenként okoskodó, bár élményszerűen eleveníti fel a történelmi vonatkozásokat. Összességében kiszámítható, kellemes olvasmány.
Idegesített ez a könyv. Nem tetszett a logikája, és az sem, ahogy a végéig nem tudta, amit mindenki, de neki is kellett volna. Nem igazán kaptam kedvet az írónő többi könyvéhez. Néhol azt éreztem ellent mond magának. Néha érdekes volt a homály, amit teremtett, de azt is elrontotta néha.