Mindannyian ismerjük azokat a pillanatokat, amelyekben egyedül vagyunk: az elalvás, az ébredés előtti perceket, amikor már tudjuk, hogy valamit épp elfelejtünk, de már nem tudjuk, hogy mit. Krusovszky Dénes új verseskönyve ezeket a pillanatokat szólaltatja meg. Az Áttetsző viszonyok egy modern álmoskönyvhöz hasonló: a szürreális, mégis mindennapi,...
Középiskolásként 1998 és 2000 között háromszor nyert arany oklevelet vers kategóriában a sárvári Diákírók és Diákköltők Országos Találkozójának versenyén. Egyetemi tanulmányait 2000-ben kezdte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakán, majd 2003-tól összehasonlító irodalomtudomány, 2004-től pedig esztétika szakon is a kar hallgatója volt.
2004-ben készülő első kötete anyagával a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által meghirdett Édes anyanyelvünk című pályázaton megosztott harmadik díjat kapott vers kategóriában. Alapító tagja volt 2005 és 2009 között a Telep Csoportnak, továbbá korábban a Puskin Utca és az Ex Symposion irodalmi folyóiratok, illetve a József Attila Kör világirodalmi sorozatának szerkesztője volt. Első verseskötete Az összes nevem címmel jelent meg 2006-ban a Széphalom Könyvműhely gondozásában. 2008-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjat, illetve Junior Prima díjat kapott magyar irodalom kategóriában. Második verseskötete Elromlani milyen címmel a Kalligram Könyvkiadó gondozásában 2009-ben látott napvilágot. 2010-ben Artisjus-díjat kapott.
Harmadik verseskötete A felesleges part címmel a Magvető Könyvkiadó kiadásában jelent meg 2011-ben, ami után 2012-ben munkásságáért József Attila-díjjal tüntették ki, ezzel az egyike volt a legfiatalabb alkotóknak, akiket az utóbbi évtizedekben e rangos állami elismeréssel jutalmaztak. Ugyanebben az évben elnyerte az Örkény István drámaírói ösztöndíjat. 2013-ban Mindenhol ott vagyok címmel gyermekverskötettel jelentkezett, és ugyanebben az évben elnyerte az elsőként átadott Horváth Péter irodalmi ösztöndíjat. 2014-ben A fiúk országa címmel látott napvilágot novelláskötete, illetve Kíméletlen szentimentalizmus címmel a L'Harmattan gondozásában megjelentek esszéi és kritikái.
2014-től alapító főszerkesztője a Versum külföldi költészettel és műfordítással foglalkozó online világirodalmi folyóiratnak. Tagja a József Attila Körnek[8] és a Szépírók Társaságának.
Krusovszky Dénes eddigi, számomra elérhető legkidolgozottabb verseskötete nem okozott sem csalódást, sem megvilágosodást. A poeta doctus pályáját ilyen fiatalon koptató szerző, a saját meglátásaim szerint a mi nemzedékünkre jellemző életközepi válságokkal, és kihívásokkal nem is tudott volna többet adni magából. Arany Jánosnak, Babits Mihálynak lenni, az ő nívójukhoz felnőni idő, és türelem kérdése.
Először is, szeretném megosztani kedves olvasóimmal a kötet általam tapasztalt pozitívumait. Az abszurd iránti rajongása egybecseng az ízlésemmel. Így a Baleset című versében majdhogynem a lírai én esedezik a szemtanúknak, bocsássanak meg az őt ért balesetért. Az előzőhöz hasonló darabok az igazán ihletettek, de még a versforma, és a verszeneiség is arra csábít minket, hogy morfondírozzunk el a világ dolgain, hogy fedezzük fel, ott van a cseppben a tenger. Az igazán súlyos darabjai olyanok, akár a toronyházból lezuhanó nyers betontömb; nyomot hagynak a befogadóban, figyelmeztetnek saját életének tipikus hibáira. Egyik ilyen, finomra csiszolt ékköve a Minótaurosz, amelyben a lírai én egy, a mondabeli alvilághoz hasonló bulihelyen „kitombolja” magát, majd az azt magában foglaló ciklus címét visszaidézve „visszaveszi a nevét”, s távozik. Itt a lírai én már egy érvényes megoldást kínált a mindenkit egyenként erodáló élő, és élettelen kihívásokra.
A kötetet két fő jellemzője gyengítette. Az egyik, az „Elefántcsonttorony” áporodott levegőjét idéző egy-két taposóakna, azaz túlzottan sejtelmes költemény, amelyek egy belső körnek szólnak, s bárcsak kerültek volna képeslapra, emlékkönyvbe, vagy bárhová máshová. Ezek számomra értelmezhetetlenek voltak. A másik, a hosszan haldokló kapcsolatok önmagát megoldó dilemmája, ami nekem személy szerint nagy hasznomra volt mostanság, de a nagyvilágban nagyon marginális téma a kötetben képviselt tetemes súlyához képest. A kapcsolatok haldoklásának témáján belül is alkotott egy-két ékszert, ilyen a Belemarni késő, amelynek hasonlata telitalálat, vagy a megoldás vázlatát nyújtó Faun, a kapcsolat végső lezárásának koreográfiája.
Az Áttetsző viszonyok tíz, sorszámozott versében a Természeten erőszakot vevő ember emblematikus bűneit vetíti ki elénk, hogy aztán az önálló, Nyírfaerdő című költemény a kihasznált Természetet, mint utolsó mentsvárunkat mutassa be. Itt a természet egyetemes értelmet nyer, a saját benső természetünkre is utal.
A Spirál már csak az előzőek kifejtése, a szövegképe is utal a címére: végső soron az öblítést kísérő örvény motívumát idézte fel bennem.
Az Áttetsző viszonyok egyszerre volt számomra egy mentális/érzelmi kihívás, és esztétikai élmény. Nyugodt elvonulást javaslok hozzá, mert gyógyszer jellege van. Keserű, nem akarnád újra bevenni, hacsak nem leszel megint beteg.