Horthy Miklós - A kormányzó felelőssége 1920 -1944

by Krisztián Ungváry

Éppen száz esztendeje annak, hogy 1920 márciusában Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választották. Személye és közel negyedszázados regnálása körül azonban mind a mai napig komoly emlékezetpolitikai és közéleti viták dúlnak. Hívei szerint ő konszolidálta az országot, mindent megtett azért, hogy Magyarország a lehető legkisebb veszteséggel kerüljön ki a háborúból, ráadásul a magyar zsidóság egy részének megmenekülése is neki köszönhető. Ellenfelei mindezt másképpen gondolják. A kormányzó döntéseinek objektív, történeti elemzése ugyanakkor segíthet abban, hogy elfogultságoktól és ideológiai elkötelezettségektől mentesen közelítsünk ehhez a kérdéshez. Ungváry Krisztián új kötetében arra keresi a választ, hogy milyen felelőssége volt Horthy Miklósnak Magyarország sorsának alakulásában, különösen második világháborús szerepvállalásában és a magyar zsidóság 1944-es tragédiájában. A szerző az összes eddigi kutatási eredményt felhasználva tematikus kérdések köré csoportosítja Horthy politikusi működését, megkísérli pontosan rekonstruálni mozgástereit, és a korban érvényes jogi és politikai elvárásokat és lehetőségeket figyelembe véve egyenként teszi mérlegre a kormányzó legfontosabb döntéseit és választásait, amelyek alapvetően befolyásolták Magyarország lakóinak életét 1920 és 1944 között. UNGVÁRY KRISZTIÁN (1969) történész fő érdeklődési területe elsősorban a 20. század politika- és hadtörténete, illetve az emberek viszonya saját történelmükhöz. Számos nagy visszhangot kiváltott történeti munka szerzője. A Horthy-rendszer mérlege című akadémiai disszertációjával elnyerte az MTA doktora címet.

Genres: History, Nonfiction

250 pages, Hardcover

Published January 1, 2020

Reviews

[Kuszma]

Egyre gyanúsabb, hogy azért Horthy lett a kormányzó annak idején, mert csak az ő méretében volt raktáron fehér ló. Jó, jó csak viccelek, még mielőtt nekem ront valaki. Igazából értem, miért pont Horthy. Világháborús hős, fess tengerész, kellemes társalgó, olyan arisztokrata, akit a teljes jobboldali paletta el tud fogadni a legitimistáktól a szélsőjobbig. Kár, hogy a csinos külcsín nem párosul annyi belbeccsel, amennyit egy ilyen vérzivataros időszak az államférfiaktól megkívánna. A kormányzó úr ugyanis még nagy jóindulattal sem nevezhető konzervatív agytrösztnek, döntéseiben impulzív, előítéleteiben viszont makacs, a legjobb teljesítményt akkor nyújtja, amikor hagyja Bethlent nyugodtan dolgozni. Nem gonosz*, inkább csak tehetetlen, ami alatt nem azt értem, hogy semmiféle mozgástérrel nem rendelkezik, hanem hogy ezen a szűk mozgástéren belül is rendszerint elszalasztja a megfelelő döntési pillanatokat. Persze néha vannak jó húzásai (Ungváry ezeket sem hallgatja el), de azok egy részét is erélytelenül, teszetoszán hajtja végre. Erre példa az, amit legnagyobb hőstettének szokás emlegetni: hogy megakadályozta a budapesti zsidóság elszállítását. De ezt is úgy tette, hogy a fővárosba rendelt csapattestek csak azokat a helyeket szállták meg, ahol a deportálás el se kezdődött - ahol elkezdődött, ott meg sem kísérelték az összeterelt zsidóság kiszabadítását. Holott nem a németekkel kellett volna konfrontálódniuk, hanem a csendőrséggel. Az efféle esetekről Ungváry számos példával szolgál, meg se kísérlem mind felsorolni.

Különben meg senki ne azért vegye meg a kötetet, mert egy monográfiára vágyik. Ungváry - ez szent meggyőződésem - azzal a korlátozott céllal futott neki a könyvnek, hogy a Horthyval kapcsolatos (gyakran kormányzati támogatással terjesztett) mítoszokkal leszámoljon**. Ennek a feladatnak a tőle megszokott vehemenciával és szakértelemmel*** tesz eleget, a végeredmény pedig kiváltképp jól fogyasztható. Ennélfogva azoknak ajánlanám legmelegebben a könyvet, akiket idegesít, hogy a szomszédjuk/apósuk/mittoménkijük minden kerti partin elmondja, hogy kéne már egy akkora Horthy-szobor a főtérre, mint a bazilika - ők ugyanis e könyvre támaszkodva részletesen ízekre szedhetik az összes érvet, amit a kormányzó nagyságával kapcsolatban fel szokás hozni. Persze ez az említett szomszéd/após/mittoménki ettől még a következő kerti partin is - gondolom - ugyanúgy elkezdi mondani a magáét, de hátha nem. Egy próbát megér. A fizikai konfrontációt mindenképpen igyekezzünk elkerülni.

Ui.: Ablonczy könyvével együtt Ungváry kötete is a sikerlistákon feszít, ami azért jól jelzi, mennyire ki vannak éhezve az emberek az olvasmányosan tálalt, de alapos történelmi szakirodalomra. Ez szerintem egy nagyon örvendetes hír.

* Itt érdemes közbevetni, hogy Ungváry nem csak a jobboldali hagyomány Horthy-képét semmisítené meg, hanem a marxista történetírókét is, akik előszeretettel interpretálják Horthyt úgy, mint egyfajta kisebb, savanyúbb Hitler-klónt.
** Hogy ezek a mítoszok (vagy nevezzük őket inkább elhamarkodott egyszerűsítéseknek) mennyire elterjedtek, arra jó példa még a Rubicon folyóirat kiugrási kísérlettel kapcsolatos online szócikke is, ami egyfelől tárgyi tévedéseket is tartalmaz (Ungváry adatait alapul véve), ráadásul Horthyt a valóságosnál határozottabb embernek mutatja be, aki külső körülmények miatt vallott kudarcot. Megemlíti például, hogy Horthy közvetlen környezetében csak úgy hemzsegtek a németpártiak, de hogy ezeket a németpártiakat Horthy nevezte ki, illetve ő avatta be őket az összeesküvésbe (ami minimum felelőtlen magatartás volt részéről, ha épp nem butaság), arról nem esik szó.
*** Egy bátortalan kritikus megjegyzésem van csak: Ungváry néha mintha elengedné magát, és belemerülne a "mi lett volna?" világába. Nyilván érdekes, hogy ha Horthy ellenállásra szólítja fel a testőrséget, mennyi ideig tudott volna kitartani a budai Várban (valószínűleg hetekig), és ez milyen hatással lett volna az ország nemzetközi megítélésére, csak épp az események ismeretében ennek nem sok jelentősége van.

[Attila Kajzler]

Eloszlatja a tévhiteket a "Kormányzó" pozitív, az országot konszolidáló személye kapcsán. Hiánypótló munka!

[Katarína Ristveyová]

Végre egy józan és kiegyensújozott nézet a Horthy szemelyére és politikai képességeire.. Nem egy naív kormányzó volt, egy német bábu, stb.