What do you think?
Rate this book
Kapcsolati hiba
Egy lány, aki segít tinderezni nyugdíjközeli anyukájának, és közben romantikus érzései támadnak az egyik udvarló iránt. Egy professzor, aki kötelező lábamputálással harcolna a klímakatasztrófa ellen. Egy díva, aki arcmozgató applikációval ellensúlyozná a túlzásba vitt botox-kezelések hatását. Egy robotpap, aki túl sokat tud. A Margó-díjas szerző második kötetének novellái azt a kérdést járják körül, hogyan szabja át énhatárainkat a technika.
- GenresShort Stories
160 pages, Hardcover
First published January 1, 2020
2 people are currently reading
47 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 8 of 8 reviews
August 21, 2020
Az irodalom kétféleképpen viszonyulhat a valósághoz: kiemelheti belőle az olvasóját, vagy ábrázolhatja azt.* Az itthon felettébb népszerű szociónovella utóbbi utat választja: velősen, szagosan mutat rá bizonyos társadalmi problémákra. No most ugye a „népszerű” az előző mondatban azt is jelenti, hogy retek sok van belőlük, nem könnyű tehát kitűnni. Mécs második kötete mégis üdítő színfoltként hat, pipacsként piroslik ki a mezőnyi pitypang közül. Nem is a témaválasztás miatt – igaz ugyan, hogy nem mélyszegénységben élőkkel foglalkozik, hanem elsősorban a középkorú középosztálybeliekkel, de a szocióban nincsen anyagi cenzus, szóval ez nem kuriózum. Hanem a stílus. Hogy ezek az olvasmányos kis szösszenetek bátran játszanak az abszurditással, sőt, esetenként a poszthumánnal is (lásd többek között Péter atya, a robotpap történetét). Nem mondom, hogy mindig finoman vannak megkonstruálva, de szellemességük többnyire menti az esetleges didaktikusságot is. Ügyesen le vannak kerekítve**, eredetiek, mi kell még. Mécs Anna első kötetével már jelezte, hogy ebben a témában tud újat mondani, a második kötetével pedig csak megerősített minket ebben. Remélem, a harmadik kötettel – az lenne a hab a tortán! – még kellemesebb meglepetést okoz.
* Jó, hát nyilván ennél sokrétűbb válaszai vannak, de ettől most gavallérosan tekintsünk el.
** Talán kicsit túl lekerekítettek is: némelyik enyhén felületesnek hat, talán mert javuk Könyvesblogon látta meg a napvilágot. (Mondjuk hogy szükségszerűen felületes-e egy blogposzt, arról érdemes lenne nyitni egy akadémikus vitát.)
* Jó, hát nyilván ennél sokrétűbb válaszai vannak, de ettől most gavallérosan tekintsünk el.
** Talán kicsit túl lekerekítettek is: némelyik enyhén felületesnek hat, talán mert javuk Könyvesblogon látta meg a napvilágot. (Mondjuk hogy szükségszerűen felületes-e egy blogposzt, arról érdemes lenne nyitni egy akadémikus vitát.)
January 30, 2021
A Gyerekzár is nagyon tetszett, ez a válogatás is rendkívül szimpatikus. Örömmel fedeztem fel ismét a sorok mögött a matematikus tárgyilagosságát és a fiatalok lazaságát egyaránt. Pontos, egyszerű, üde, szellemes, de van mélysége is. Színes kötet, bárki találhat kedvencet benne. Alig várom a következő dózist!
May 15, 2021
Tárcanovellák…. az ilyesmi mellettem el szokott menni. Napi/heti/havi penzum, aminek akkor is meg kell lennie, ha nem sok értelme van. Ezért is vitt rá kicsit nehezen a lélek erre a könyvre. De bezzeg milyen jól tette, hogy rávitt! Mécs Anna könyvében nem nagyon látom nyomát erőlködésnek, ügyesek, ötletesek a történeti, mind a novellából, mind a kütyü témából igazán élvezetes olvasmányokat kanyarított ki. Történetesen elég sok tavalyi rövidpróza könyvet elolvastam, azt hittem, már nem vár rám semmi érdekes – tévedtem, kellemesen. Szórakoztató írások ezek bizony!
July 22, 2020
Nekem ez nagyon tetszett. Annyira, hogy mikor a végére értem, elhatároztam, hogy újrakezdem, mert bár novellák, mégis úgy éreztem, van egy egység közöttük, és szeretném „egyben” érezni az egészet.
Egyáltalán nem éreztem egysíkúnak vagy unalmasnak. Kifejezetten tetszett, hogy egyszerű volt és nem túlbonyolított, sem nyelvileg, sem szerkezetileg, és hogy nagyjából egy, bár rendkívül szétágazó témát jár körül. Így sokkal jobban átjött, miről is szólt.
Talán sosem volt ekkora szakadék az egymást követő generációk között. Persze már az én szüleim is panaszkodtak (ahogy az előttük élő generációk is, mióta világ a világ), hogy „jaj, ezek a fiatalok!”. De ők legalább értették, miről beszéltünk, ha nem is értettek velünk egyet.
Nem vagyok fiatal, nem ebbe a virtuális világba születtem bele. De nehezen tudnám elképzelni az életemet a technikai mai áldásai nélkül. Az elmúlt hónapok egyébként is azt mutatták meg, mekkora szerencsénk volt a meglévő informatikai, technológiai háttérrel. Hallgatom azokat, akik nosztalgiáznak, mennyivel jobb volt régen a „kütyümentes világ”, de azt hiszem, ők se gondolják ezt egészen komolyan. Minden, ami új, előrevisz. Persze mindennel vissza is lehet élni, rá lehet kattanni, függővé lehet tőle válni.
Szóval egyáltalán nem vagyok ellenséges ezen a téren, inkább amondó vagyok, hogy el kell gondolkozni a helyes használaton. Hogy ne legyünk áldozatai se a technikának, se a közösségi oldalaknak, se a telefonunknak, se a virtuális síkon élt életnek. Ne váljunk függővé, és ne tegye pokollá az életünket az „Y-generációs luxusszorongás”. Ezekről a kihívásokról írt Mécs Anna. Arra, hogyan nyúl bele az emberi kapcsolatokba a technika, hogyan élik meg ezt a különböző generációk, szülők és gyerekek, munkavállalók és munkaadók, vagy éppen baráti és párkapcsolatban állók. Nagyon jó volt, hogy nem akart a megmondóember szerepében tetszelegni, inkább csak leírta a történeteket. Mintha pár lépés távolságból figyelte volna az eseményeket. És nagyon tetszett a finom humor is, bár tudom, hogy a szereplők bizonyos dolgokat tragikusnak éreztek, én mégis jól szórakoztam rajta. Görbe tükör – még akár segíthet is.
Egyáltalán nem éreztem egysíkúnak vagy unalmasnak. Kifejezetten tetszett, hogy egyszerű volt és nem túlbonyolított, sem nyelvileg, sem szerkezetileg, és hogy nagyjából egy, bár rendkívül szétágazó témát jár körül. Így sokkal jobban átjött, miről is szólt.
Talán sosem volt ekkora szakadék az egymást követő generációk között. Persze már az én szüleim is panaszkodtak (ahogy az előttük élő generációk is, mióta világ a világ), hogy „jaj, ezek a fiatalok!”. De ők legalább értették, miről beszéltünk, ha nem is értettek velünk egyet.
Nem vagyok fiatal, nem ebbe a virtuális világba születtem bele. De nehezen tudnám elképzelni az életemet a technikai mai áldásai nélkül. Az elmúlt hónapok egyébként is azt mutatták meg, mekkora szerencsénk volt a meglévő informatikai, technológiai háttérrel. Hallgatom azokat, akik nosztalgiáznak, mennyivel jobb volt régen a „kütyümentes világ”, de azt hiszem, ők se gondolják ezt egészen komolyan. Minden, ami új, előrevisz. Persze mindennel vissza is lehet élni, rá lehet kattanni, függővé lehet tőle válni.
Szóval egyáltalán nem vagyok ellenséges ezen a téren, inkább amondó vagyok, hogy el kell gondolkozni a helyes használaton. Hogy ne legyünk áldozatai se a technikának, se a közösségi oldalaknak, se a telefonunknak, se a virtuális síkon élt életnek. Ne váljunk függővé, és ne tegye pokollá az életünket az „Y-generációs luxusszorongás”. Ezekről a kihívásokról írt Mécs Anna. Arra, hogyan nyúl bele az emberi kapcsolatokba a technika, hogyan élik meg ezt a különböző generációk, szülők és gyerekek, munkavállalók és munkaadók, vagy éppen baráti és párkapcsolatban állók. Nagyon jó volt, hogy nem akart a megmondóember szerepében tetszelegni, inkább csak leírta a történeteket. Mintha pár lépés távolságból figyelte volna az eseményeket. És nagyon tetszett a finom humor is, bár tudom, hogy a szereplők bizonyos dolgokat tragikusnak éreztek, én mégis jól szórakoztam rajta. Görbe tükör – még akár segíthet is.
December 16, 2020
Talán a Skynettel kezdődött, legalábbis a popkultúrában ez a tematika, amit aztán a _Black mirror_ tv sorozat járatott csúcsra, a végletekig kihegyezve egy-egy, már ma is jelenlévő technológiai újdonság lehetséges negatív hatásait. Persze a sci-fi mindig is érzékeny volt erre a témára, már száz évvel ezelőtt is szóltak írások a szédületes technikai fejlődés hátulütőiről.
Mécs novellái korántsem olyan apokaliptikusak, mint pl. a Black mirror, inkább hétköznapiak, sokkal közelebbiek, ezért talán jobban is átélhetőek. Ráadásul ezekben az írásokban mindig ott bujkál a humor, ami jó szorongásoldó, ezért aztán meg is könnyíti az olvasó számára, hogy elhiggye, ez csakis a szomszéddal történhet meg. Csak nehogy a szomszéd is ugyanezt a könyvet olvassa.
Az író néha azért beleesik a csapdába, hogy felvázolja a helyzetet, de a lezárásra már nincs jó ötlete, különösen a könyv második felében vannak ilyen befejezetlen, lecsapott végű novellák.
Ami a bujkáló humort illeti, az néha nem is annyira bujkáló, néha kimondottan kitörő röhögéssé fajul, mint pl. abban az írásban, amiben a felvételiző alkalmazott egy MI programot használ, ami helyette beszél, fogalmazza meg a válaszokat. Viszont csak a próbaverzióra futja neki, így egy bizonyos szómennyiség után betol egy reklámot is. Na pl. ez a novella is ki van hegyezve a poénra, de nincs befejezve. Mert itt csak kiröhögtük a balfácánt, aki elmegy egy felvételire egy próbaverzióval, de nem merül fel a kérdés, hogy miért is baj egy ilyen program használata? Végül is nem mindegy, honnan jön az okosság? Lényeg, hogy hasznot hajtson a cégnek. Sőt, jobb is, ha ezt egy kiszámítható gép teszi, nem egy nehezen kezelhető humánum. Na de ne akarjak én itt novellát írni Mécs helyett.
Ettől függetlenül ajánlom, ha valami igazán mait akarsz olvasni, kevésbé sötét árnyalatban.
Mécs novellái korántsem olyan apokaliptikusak, mint pl. a Black mirror, inkább hétköznapiak, sokkal közelebbiek, ezért talán jobban is átélhetőek. Ráadásul ezekben az írásokban mindig ott bujkál a humor, ami jó szorongásoldó, ezért aztán meg is könnyíti az olvasó számára, hogy elhiggye, ez csakis a szomszéddal történhet meg. Csak nehogy a szomszéd is ugyanezt a könyvet olvassa.
Az író néha azért beleesik a csapdába, hogy felvázolja a helyzetet, de a lezárásra már nincs jó ötlete, különösen a könyv második felében vannak ilyen befejezetlen, lecsapott végű novellák.
Ami a bujkáló humort illeti, az néha nem is annyira bujkáló, néha kimondottan kitörő röhögéssé fajul, mint pl. abban az írásban, amiben a felvételiző alkalmazott egy MI programot használ, ami helyette beszél, fogalmazza meg a válaszokat. Viszont csak a próbaverzióra futja neki, így egy bizonyos szómennyiség után betol egy reklámot is. Na pl. ez a novella is ki van hegyezve a poénra, de nincs befejezve. Mert itt csak kiröhögtük a balfácánt, aki elmegy egy felvételire egy próbaverzióval, de nem merül fel a kérdés, hogy miért is baj egy ilyen program használata? Végül is nem mindegy, honnan jön az okosság? Lényeg, hogy hasznot hajtson a cégnek. Sőt, jobb is, ha ezt egy kiszámítható gép teszi, nem egy nehezen kezelhető humánum. Na de ne akarjak én itt novellát írni Mécs helyett.
Ettől függetlenül ajánlom, ha valami igazán mait akarsz olvasni, kevésbé sötét árnyalatban.
August 6, 2022
Elég vegyes, vannak, amik nagyon megfogtak, és ajánlanám, de kábé a fele ilyen "a dIgItÁlIs mÉdIa rOsSz!" egydimenziós síkban mozog
August 27, 2024
A legőszintébben 3.5 csillag.
Két dolognak kell összeállnia ahhoz, hogy ez a rövidke kis novelláskötet üssön valakinek:
1.) Képes legyen megtalálni novellánként azt a bekezdést/ mondatot, ahol a csattanó van, és leszűrje belőle Mécs mondandóját
2.) Viszonylag kevés tech-szorongásos írást olvasott még. Vagy nagyon szereti a Black Mirror-érzést.
Mivel én annyira nem, nekem viszonylag meh volt az élmény, főleg mert érzésem szerint az "Itt minden szar?" "Itt? Minden!" mellett nem adott mást, azt pedig már olvastam máshol, jobban.
Két dolognak kell összeállnia ahhoz, hogy ez a rövidke kis novelláskötet üssön valakinek:
1.) Képes legyen megtalálni novellánként azt a bekezdést/ mondatot, ahol a csattanó van, és leszűrje belőle Mécs mondandóját
2.) Viszonylag kevés tech-szorongásos írást olvasott még. Vagy nagyon szereti a Black Mirror-érzést.
Mivel én annyira nem, nekem viszonylag meh volt az élmény, főleg mert érzésem szerint az "Itt minden szar?" "Itt? Minden!" mellett nem adott mást, azt pedig már olvastam máshol, jobban.
November 9, 2020
lehetne nagyon jó, van is nagyon jó novella benne, de összességében „csak” jó.
Displaying 1 - 8 of 8 reviews