Milyen nő az, aki képes lemondani a saját gyerekéről? Milyen, amikor az örökbe adott felnőttként találkozik az anyjával, akit évtizedek óta nem látott? Milyen egy nevelőszülőnek örökre elválnia egy kisgyerektől, akit születésétől fogva nevelt? Lehet-e úgy szeretni egy örökbefogadott gyereket, mint a saját vérünket?
Mártonffy Zsuzsa könyvében olyan élettörténeteket ismerhetünk meg, amelyek segítenek, hogy az előítéleteinken, a félelmeinken vagy akár a romantikus elképzeléseinken túllépve jobban értsük az örökbefogadás világát. Ezek a személyes vallomások egytől egyig megrendítőek, hiszen a megszólalók - örökbefogadottak, örökbefogadó szülők, örökbeadók, nevelőszülők és szakemberek - a legbelsőbb vívódásaikat osztják meg velünk. Mártonffy Zsuzsa tapintatosan, mégis lényeglátóan mutatja meg, hogy ezek a sorsok küzdelemről és élni akarásról, szeretetről és szeretetlenségről, kilátástalanságról és megnyugvásról, egyszóval az élet legnagyobb kérdéseiről szólnak.
A könyvben található Örökbefogadás A-tól Z-ig című fejezet közérthetően, tabuk nélkül foglalja össze a gyakorlati információkat, és azt, hogy hogyan is zajlik az örökbefogadás Magyarországon.
Mostanában nem szoktam értékeléseket írni, és pláne nem magyarul. Úgy éreztem, hogy ennek a könyvnek tartozom ennyivel, mivel nagyon sokat kaptam tőle. Én mindenkinek ajánlom, nemcsak azoknak akiket közvetlenül érint a témakör. A kötet nagyon sok információt tartalmaz az itthoni, örökbefogadási rendszerről és gyakorlatról, a körülményekről, a tévhitekről és tényekről. A könyv első felét beszámolók teszik ki, pár érintett fél (örökbefogadó, nevelőszülő, örökbeadó, felnőtt örökbeadott, szakemberek) szólal meg, aki vállalta a saját történetét. Én kb minden egyes történeten elsírtam magam, mondjuk ez nem mérvadó :); a második fele pedig a szakmai, gyakorlati részét öleli fel. Itt van leírva a teljes folyamat és annak főbb mérföldkövei, a törvényi háttér, főbb fogalmak tisztázása, a hazai és nemzetközi gyakolat és a főbb aktorok az egész folyamatban. Nehéz témakört fejteget a könyv, viszont számomra sokkal többet adott, mivel olyan területeket is érint (ha csak érintőlegesen ) mint példálul az identitás, a származás, előítéletek és rasszizmus, párkapcsolat, gyász és elvesztés, tabuk és közhiedelmek. És annyi pont van, ami egyértelműen kapcsolódik az örökbefogadáshoz, mégis nem egyértelmű mindenki számára. Mit is jelent a mélyszegénység valójában, ki törődik az örökbeadó anya (család) helyzetével, mentális egészségével, mekkora teher lehet ez az "ott maradt" családnak, mit jelent a gyereknevelés és a család, és mit jelent az elfogadás meg elengedés. Mindenkit arra buzdítok, hogy vegye kézbe ezt a könyvet, olvassa el és legyen nyitott. Remélem, hogy ez a könyv nemcsak az örökbefogadást rendszerszintű megértését fogja szolgálni, hanem azt is hogy hogyan vélekedünk egymásról, valamint elfogadásra, empátiára és a szélesebb körű támogatásra buzdít mindenkit.
Bevallom, úgy olvastam ezt a kötetet, hogy jelenleg egyáltalán nem foglalkoztat a téma érdemben, mégis nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy ez igazából mit is jelent. A legtöbbünk szerintem ha meghallja az örökbefogadás szót, akkor sajnálat ébred bennünk, és ha kíváncsiak is vagyunk, egyszerűen nem merünk kérdezni, mert hát mégis csak egy annyira érzékeny téma, hogy azt feltételezzük, erről nem illik beszélni. Nyilván kívülállóként mérlegelni kell, de ebből a könyvből számomra az derült ki, hogy azoknak a családoknak, akiknek ez szerves része a mindennapjaiknak, talán mégsem annyira kényes. Minden esetre a kötetet olvasva nagyon sok dolog kiderül, a meg nem fogalmazott kérdésekre is választ ad.
A szerző nagyon alaposan mutatja be a témát, kezdve azzal, hogy egy-egy fogalom mit jelent (például hogy mit csinál egy nevelőszülő – ezzel kapcsolatosan volt már információm, hiszen a két húgomat nevelőszülők nevelték), hogy mi az örökbefogadás menete, jogi háttere, mennyi időt kell várni a különböző korú és etnikai hátterű gyerekekre, hogyan lehet jelentkezni, határozatot szerezni, stb., sőt, a könyv végén egy komplett kisokos is van erről, főleg azoknak, akik már gondolkodnak örökbefogadáson.
Stories about adoptive parents and adoptees. Very moving in general, but also tells some very particular and interesting personal stories, drawing on social realities and how one can navigate the Hungarian adoption system. Also includes interviews with experts working at the authorities and practical information about the adoption system. I think it was a very emotional read.
Vannak olyan történetek, amik beszippantanak, és nem tudom letenni a könyvet. Ez idáig csak fiktív történetek olvasásakor fordult elő velem.
Mostanában egyre több olyan könyv jelenik meg a piacon, ami megmutatja az anyaság árnyoldalát, és egyre kevésbé tekintjük tabutémának az örökbefogadást és a meddőséget. Ennek oka főleg az információ utáni vágyunk. A technikai fejlődésnek köszönhetően már nem csak szüleink elbeszélésein és oktatóink tanításán keresztül ismerjük meg a világot. Ezáltal már nem kizárólag nagyszüleink idilli meséivel találkozunk, mikor a gyermekvállalást fontolgatjuk.
Mártonffy Zsuzsa könyvében igaz történetek segítségével próbálja megmutatni a laikus olvasónak az örökbefogadás menetét és körülményeit. Betekintést kapunk ebbe a sokak számára ismeretlen világba, és kiderül, hogy nem minden úgy van, mint ahogyan azt a hollywoodi filmekben láttuk. A könyvet nem csak azoknak ajánlom, akik meg szeretnék ismerni ezt a világot, vagy akik emberi sorsokról akarnak olvasni, hanem azoknak a (leendő)szülőknek is, akik meg akarják érteni azt, hogy mások gyermeke hogyan nő fel.
Jól összeszedett könyv, ami több szempontból bemutatja az örökbefogadást (örökbefogadó szülő, vér szerinti szülő, nevelőszülő, és valamennyire a gyerek, bár főleg felnőtt örökbefogadottak).
A legtöbb könyvbeli sztori szerencsére pozitív (bár lehet csak azért, mert a rossz szülők nem adnak interjút), de Marcié még mindig nagyon feldühít és elkeserít.