Őszintén szólva kicsit mást vártam…
Talán valami letisztultabbat, könnyebben befogadhatót. A Philippus könyve azonban egy szürreális, filozofikus belső utazásra kalauzolt el, ahol nem a cselekmény, hanem az érzések, gondolatok, lelki küzdelmek kerülnek előtérbe.
Volt, hogy elvesztem benne, és olyan is, hogy megérintett. Nem volt könnyű olvasmány, de nem is annak készült. Inkább egyfajta naplószerű önvallomás, sok kérdéssel, de kevés válasszal…
Olyanoknak ajánlom, akik szeretnek elmerülni az elvontabb, spirituális hangulatú történetekben, és nem riadnak vissza attól, ha egy könyv nem hagyja őket békén a befejezés után sem. 📖👀