Wanderer

by Pál Závada

Wanderer, a mindenkori Vándor a régi Budaörsön, a valaha itt élt németek közt jár e könyv lapjain. Talán hogy súghasson az elbeszélőnek, a hajdani fotográfusoknak pedig megmutathassa, mit is kell itt szemügyre venni és megörökíteni - hogy egyszer majd ő is ennek nyomán, behunyt szemmel sétálhasson e házak, szőlők és borpincék közt, és a talpával legyen képes fölismerni még kedves sírkertjének hepehupáit is.
Závada Pál a budaörsi történelem évtizedeinek és évszázadainak időrétegein utazik keresztül egy-egy alakért, arcért, történetért, hogy aztán mesélhessen - valódit és költöttet is -, arra törekedve, hogy igaz legyen.
A könyvben számos archív budaörsi felvétel között böngészhetünk.

128 pages, Hardcover

First published January 1, 2020

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Azt mondta itt a minap valaki, valami okleveles ürgepásztor, esetleg buboréktervező-mérnök - egy biztos: nem író -, hogy a "magyar irodalom elszakadt a valóságtól". Nos, teljesen adekvát gondolat ez, ha az egyetlen magyar író, akit ismerünk, Verne Gyula. Ám attól tartok, ha valaki produktív szakmai munkát akar végezni kulturális téren, akkor ennél többre van szükség. Úgyhogy hadd mutassam be az illetékes elvtárs / nemzetvezető / vitézlő uram (a kívánt rész aláhúzandó) -nak Závada Pált. Olvassa egészséggel.

Merthogy ez a könyv oly közel áll a valósághoz, hogy ha annál közelebb állna, akkor BKV utastájékoztató lenne, esetleg telefonkönyv. (Tényleg, van egyáltalán még telefonkönyv?) Tulajdonképpen egy komplett szociográfia az egész, egy helytörténeti olvasókönyv Budaörsről, káprázatos képanyaggal fűszerezve. Ha nem lenne benne ez a Wanderer (akit pár faluval arrébb Vándornak hívnának, de kérem szépen, itt svábok laknak), hát az Öregisten se mondaná erre a könyvre, hogy fikciós próza. Ez a Wanderer, az időtlen garabonciás szedi össze a helyiek anekdotáit, tapasztalatait, történeteit, igazi sorskollázst hozva ezzel létre. A vége pedig egy hercig kis emlékmű: Budaörs szöveges szobra, azé a Budaörsé, ami létezett ugyan, de nem lesz többé soha.

A maga szűkre szabott keretein (és terjedelmén) belül igazán pazar kis teremtmény ez a kötet.

[Ppeva · Rating 3 out of 5]

Nagyon sajnáltam, mert nagyon szerettem volna, ha tetszik. De nem tetszett. Vagy csak szimplán kevés ez nekem Závadától. Mert eddig minden könyvét szerettem, ráadásul szeretem a helytörténeti munkákat (legyen az regény vagy tényirodalom vagy szakkönyv), ha meg fotók is vannak, akkor még jobban.
Volt sok jó és érdekes kép, de gyakran semmi közük se volt a szöveghez. Meg volt szöveg, amihez nem társult semmilyen kép. Felvetett sok érdekes, kifejtésre érdemes témát, de aztán lazán elengedte őket. Meg is tudtunk valamit, meg nem is.
Az időutazó Wanderer kilógott a történetből.
Ezzel most nem sikerült megbarátkoznom.

[Agnes Kelemen · Rating 4 out of 5]

Emlékmezésnek nagyon szép és nagyon értékelem, hogy Závada olyan sokat foglalkozik a hazai szlovákok, zsidók és svábok történetével is, de a könyv nagy része közben az volt az érzésem, hogy az egész szöveg az elbeszélő nyelvi vitruozitásának fitogtatása és nem az olvasóért van. A vége viszont nagyon szép, főleg ahogy a fénykép a két domboldalról lenéző fiatal nővel kölcsönhatásba lép a szöveg. Nekem erről az jutott eszembe, hogy Lót felesége visszanéz Szodomára.