What do you think?
Rate this book
Szilvia szüzessége
A Szilvia szüzessége a fiatalon elhunyt szerző 1991 és 1994 között írt novelláiból válogat. A huszonnyolc novellát tartalmazó kötetben olyan hétköznapi történések fordulnak abszurdba és morbidba, mint egy lakásvásárlás, egy hívatlan vendégség vagy egy viszonzatlan szerelem, és szerepel benne A pulóver című botrányos, kultikus elbeszélés is. Hazai ezekkel a radikális írásaival robbant be a magyar irodalomba, ám formabontó történeteit közel harminc évvel keletkezésük után, a posztmodernből a poszthumánba átlépve is érdemes és érdekes újraolvasni. Vigyázat, felkavaró szövegek!
256 pages, Hardcover
First published January 1, 2020
1 person is currently reading
6 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 3 of 3 reviews
January 24, 2021
Vásárlásösztönző mondatok, melyek felkeltik az érdeklődést Hazai Attila ezen kötete iránt
(nyersvázlat)
1.) (Haladó szett) Hazai Attila utánozhatatlan hang a rendszerváltást követő kortárs magyar irodalomban, szövegei a provokáció és a pongyolaság eszközeivel operálva igyekeznek lekövezni egy új utat a honi prózában, ezzel fejtörésre késztetve a kritikai értelmezőket is (ajánlott irodalom: https://magyarnarancs.hu/konyv/vita_a...)
2.) (Kezdő szett) Én nagyon bírtam.
3.) (Oximoron szett) Ha egy Hazai szöveg egyáltalán nem izgalmas, az gyakran pont attól izgalmas.
4.) (Piaci célcsoport maximalizáló szett) Ebben a kötetben megdugnak egy disznót.
5.) (Rétegvásárlókat megszólító szett) Ebben a kötetben valakinek a könyökére ragad egy matrica nyolcas.
6.) (Tényszerű szett) A kötet egyik novellájának címe az, hogy "A férfi, aki elintézte, hogy be lehessen hajtani a körútról a Király utcába".
7.) (Társadalmi szolidaritásra apelláló szett) Légyszi vedd meg. Olyan nehéz most a kiadóknak.
(nyersvázlat)
1.) (Haladó szett) Hazai Attila utánozhatatlan hang a rendszerváltást követő kortárs magyar irodalomban, szövegei a provokáció és a pongyolaság eszközeivel operálva igyekeznek lekövezni egy új utat a honi prózában, ezzel fejtörésre késztetve a kritikai értelmezőket is (ajánlott irodalom: https://magyarnarancs.hu/konyv/vita_a...)
2.) (Kezdő szett) Én nagyon bírtam.
3.) (Oximoron szett) Ha egy Hazai szöveg egyáltalán nem izgalmas, az gyakran pont attól izgalmas.
4.) (Piaci célcsoport maximalizáló szett) Ebben a kötetben megdugnak egy disznót.
5.) (Rétegvásárlókat megszólító szett) Ebben a kötetben valakinek a könyökére ragad egy matrica nyolcas.
6.) (Tényszerű szett) A kötet egyik novellájának címe az, hogy "A férfi, aki elintézte, hogy be lehessen hajtani a körútról a Király utcába".
7.) (Társadalmi szolidaritásra apelláló szett) Légyszi vedd meg. Olyan nehéz most a kiadóknak.
July 17, 2021
Jelenkor 30/30, novelláskötetek, 29.
Ahogy a közmondás tartja: ha egyszer írtál egy Hazai könyvről, akkor a következőnél már nagy bajban vagy, ecsém. És én már kettőről is írtam.
Elolvasva azt a kettőt igazából minden benne van, amit erről a könyvről is írhatnék.
Amiben ez a kötet más, az az egységessége, nem hiába került fel a Jelenkor legjobb harmincas listájára (https://moly.hu/listak/jelenkor-30-30...). A maximalista a teljes életmű kötetből kimaradt darabjait szedte össze, szükségképpen nem volt egységes, mint kötet. A Feri: Cukor kékség pedig regény, ami általában nehezen fogyasztható forma az ehhez hasonló weirdo* irodalomban. Igaz, a Szilvia szüzessége is pár év termését összegezte egy könyvben, de itt jól látszik egy felépített irodalmi irány, egységes gondolatvilág és forma. Ami persze következik Hazai pszichotikus egyéniségéből, sok novellából kiolvasható egy öngyilkosjelölt segélykiáltása. És ez a pszichózis tulajdonképpen kiolvasható minden írásból. Hazai azért lógott ki az irodalmi keretekből, mert nem volt hajlandó irányzatokhoz csatlakozni, hanem írta, ami belőle fakadt, és ez néha olyan személyre szabottra sikerült, hogy más személyek nehezen fogadhatták be. Ez különösen a nagyon rövid írásokban látszik (2-3 oldal), amik inkább csak egy hangulat leírásai, az értelmezés elbukik rajtuk. Jobban is kedveltem a könyv hosszabb novelláit, na nem azért, mert azok sokkal érthetőbbek, de több időm maradt, hogy valami személyemre szabott értelmezést találjak bennük.
Azt kell mondjam, Hazai az egyik leginspirálóbb írónk az elmúlt évtizedekből, valami olyasmit mutat, ami több, mint a létező világ leírása, őt nem érdekli, hogy mi folyik körülötte, csak az érdekli, hogy mi folyik benne, és mivel mindannyiunknak vannak ki nem mondott, sőt, szégyellt gondolataink, ezek óhatatlanul előjönnek olvasás közben. Amikor szégyent érzünk némelyik történet olvastán, tulajdonképpen saját magunkat szégyelljük. De inkább ez, minthogy az író helyett kelljen szégyenkeznünk.
*Nincs ilyen irodalmi kategória, én találtam ki, mert mégsem akartam azt írni, hogy bizarro, bár akár az is lehetne, de abban van egy erőteljes trash beütés, ami Hazai esetében mégsem alapvető eszköz, inkább csak kontrapunkt**, amibe beleszalad a gyanútlan olvasó.
**Hogy én mennyi idegen szót használok ebben az értékelésben.
Ahogy a közmondás tartja: ha egyszer írtál egy Hazai könyvről, akkor a következőnél már nagy bajban vagy, ecsém. És én már kettőről is írtam.
Elolvasva azt a kettőt igazából minden benne van, amit erről a könyvről is írhatnék.
Amiben ez a kötet más, az az egységessége, nem hiába került fel a Jelenkor legjobb harmincas listájára (https://moly.hu/listak/jelenkor-30-30...). A maximalista a teljes életmű kötetből kimaradt darabjait szedte össze, szükségképpen nem volt egységes, mint kötet. A Feri: Cukor kékség pedig regény, ami általában nehezen fogyasztható forma az ehhez hasonló weirdo* irodalomban. Igaz, a Szilvia szüzessége is pár év termését összegezte egy könyvben, de itt jól látszik egy felépített irodalmi irány, egységes gondolatvilág és forma. Ami persze következik Hazai pszichotikus egyéniségéből, sok novellából kiolvasható egy öngyilkosjelölt segélykiáltása. És ez a pszichózis tulajdonképpen kiolvasható minden írásból. Hazai azért lógott ki az irodalmi keretekből, mert nem volt hajlandó irányzatokhoz csatlakozni, hanem írta, ami belőle fakadt, és ez néha olyan személyre szabottra sikerült, hogy más személyek nehezen fogadhatták be. Ez különösen a nagyon rövid írásokban látszik (2-3 oldal), amik inkább csak egy hangulat leírásai, az értelmezés elbukik rajtuk. Jobban is kedveltem a könyv hosszabb novelláit, na nem azért, mert azok sokkal érthetőbbek, de több időm maradt, hogy valami személyemre szabott értelmezést találjak bennük.
Azt kell mondjam, Hazai az egyik leginspirálóbb írónk az elmúlt évtizedekből, valami olyasmit mutat, ami több, mint a létező világ leírása, őt nem érdekli, hogy mi folyik körülötte, csak az érdekli, hogy mi folyik benne, és mivel mindannyiunknak vannak ki nem mondott, sőt, szégyellt gondolataink, ezek óhatatlanul előjönnek olvasás közben. Amikor szégyent érzünk némelyik történet olvastán, tulajdonképpen saját magunkat szégyelljük. De inkább ez, minthogy az író helyett kelljen szégyenkeznünk.
*Nincs ilyen irodalmi kategória, én találtam ki, mert mégsem akartam azt írni, hogy bizarro, bár akár az is lehetne, de abban van egy erőteljes trash beütés, ami Hazai esetében mégsem alapvető eszköz, inkább csak kontrapunkt**, amibe beleszalad a gyanútlan olvasó.
**Hogy én mennyi idegen szót használok ebben az értékelésben.
September 10, 2021
Nem mondhatnám, hogy kedvelem Hazai Attila stílusát, sőt, az egész korszaktól, amiben élt és amiről írt, feláll a hátamon a szőr. Talán pont ezért akartam elolvasni és megismerni egy kicsit, de nekem nagyon nem ül a dolog. A Pulóvert, mint kötelezőt, kipipáltam, de nem tudtam végigolvasni az egész kötetet, egyelőre letéve. Mindenesetre kötelező kordokumentum.
Displaying 1 - 3 of 3 reviews