What do you think?
Rate this book
A varjúkirály - Nyugati történetek
Jászberényi Sándor második, A lélek legszebb éjszakája című könyvével nem csak a Libri irodalmi díjat nyerte el, de egyben kiérdemelte, hogy az olvasóközönség a magyar Hemingwayként tartsa számon. A varjúkirály és tizennégy más történet erejéig hazatért a Közel-Kelet harctereiről, hogy halálról és születésről, barátságról és elengedésről, a házasság magányáról, a magát megbosszuló gyermekkorról meséljen nekünk a minimálpróza kemény, kopogó nyelvével és férfiak nagyon is beszédes csendjével. De az igazi frontvonalak, ahogy a korábbi, keleti történetekben, úgy most sem a sivatagban, kopár fennsíkokon, szétbombázott városokban húzódnak és nem két hadsereg áll egymással szemben. A harc most is a szereplők lelkéért folyik, értük harcol a jó és a rossz, vagy ha úgy tetszik, Isten és Sátán vagy éppen Varjúkirály.
Kötter Tamás
Jászberényi Sándor 1980-ban született Sopronban. Az ELTE-n hallgatott magyart, művelődésszervezést, arabot, filozófiát és esztétikát, magyar-művelődésszervező szakon szerzett diplomát. 2006-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal Egyiptomban él. Többek között tudósított a darfúri konfliktusról, a jemeni szeparatista mozgalmakról, a 2009-es Öntött ólom hadműveletről a Gázai Övezetben, a nigériai lepra- és tuberkulózis járványról, a 2011-es egyiptomi forradalomról és a líbiai polgárháborúról. A Kalligramnál két könyve jelent meg: Az ördög egy fekete kutya és más történetek (2013). A lélek legszebb éjszakája (2017)
Már az első Jászberényi novelláskötet, Az ördög egy fekete kutya komoly nemzetközi karriert futott be. Megjelent az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Indiában, Franciaországban, Szerbiában. A szerzőt Kirkus- és Pen díjra jelölték érte. Jászberényi második, A lélek legszebb éjszakája című novelláskötetével elnyerte a Libri szakmai díjat, a könyv szintén megjelent az Egyesült Államokban és Indiában, jelenleg készül a francia, urdu és német fordítása. A szerzőről kritikusai úgy fogalmaznak, hogy a legkevésbé sem folytatja a magyar vagy a közép-európai prózahagyományt, radikálisan kilóg a magyar szépírók sorából. Tibor Fischer erről a Guardianban azt írta: "Jászberényi a magyar irodalom kontextusában egy veszélyes eretnek, egy ólmosbotot lóbáló vadállat."
Kötter Tamás
Jászberényi Sándor 1980-ban született Sopronban. Az ELTE-n hallgatott magyart, művelődésszervezést, arabot, filozófiát és esztétikát, magyar-művelődésszervező szakon szerzett diplomát. 2006-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal Egyiptomban él. Többek között tudósított a darfúri konfliktusról, a jemeni szeparatista mozgalmakról, a 2009-es Öntött ólom hadműveletről a Gázai Övezetben, a nigériai lepra- és tuberkulózis járványról, a 2011-es egyiptomi forradalomról és a líbiai polgárháborúról. A Kalligramnál két könyve jelent meg: Az ördög egy fekete kutya és más történetek (2013). A lélek legszebb éjszakája (2017)
Már az első Jászberényi novelláskötet, Az ördög egy fekete kutya komoly nemzetközi karriert futott be. Megjelent az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Indiában, Franciaországban, Szerbiában. A szerzőt Kirkus- és Pen díjra jelölték érte. Jászberényi második, A lélek legszebb éjszakája című novelláskötetével elnyerte a Libri szakmai díjat, a könyv szintén megjelent az Egyesült Államokban és Indiában, jelenleg készül a francia, urdu és német fordítása. A szerzőről kritikusai úgy fogalmaznak, hogy a legkevésbé sem folytatja a magyar vagy a közép-európai prózahagyományt, radikálisan kilóg a magyar szépírók sorából. Tibor Fischer erről a Guardianban azt írta: "Jászberényi a magyar irodalom kontextusában egy veszélyes eretnek, egy ólmosbotot lóbáló vadállat."
- GenresShort StoriesFiction
320 pages, Hardcover
First published January 1, 2020
5 people are currently reading
68 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 16 of 16 reviews
September 22, 2020
Az előző Jászberényi-kötetnél aggodalmamat fejeztem ki, hogy amennyiben a szerző nem tud megújulni, beleszürkülhet saját választott témavilágába. Érdeklődve vettem hát kezembe az újabb novellagyűjteményt, lássuk, igazam lett-e, vagy majd csak később lesz igazam. Höh.
Nos, olyan ez a kötet ebből a szempontból, mint a mesebeli királylány, aki hozott is ajándékot, meg nem is. Mert a változás látványos és drámai, legalábbis első ránézésre. Jászberényi otthagyta a harmadik világot, a novellák zömében a magyar ugarra látogat, ami azért olyan sok dologban nem különbözik ám a harmadik világtól - kevesebb az ágyúdörgés és az akna, de több a faludiszkó, és majd olyan pusztító a mélyszegénység. No most ez így elmondva nagyjából megegyezik a szoció definíciójával, amiből látunk eleget - miben különbözik hát ez a kötet tőlük?
Nos, Maros Dániel figurájában. A cserzett lelkű újságíró már ismerős lehet azoknak, akik figyelemmel kísérték a szerző munkásságát, és most is ő az, aki összeköti a "régi" Jászberényit az "újjal". Ő az, akinek ezúttal gyermekkorába is betekintést nyerünk, és egyben az ő sajátosan elhasznált moralitásán keresztül látunk rá Nyugatra és "majdnem-nyugatra". Nehéz megmondani, Maros elegendő indok-e arra, hogy a kötetet inkább Jászberényinek, mint klasszikus szociónak tekintsem - de talán értelmetlen is a kérdés. A lényeg, hogy Sándor még mindig jól ír.
De.
De! Mi van akkor, ha Jászberényi hanyagolja Marost, aki kimondva-kimondatlanul saját avatárja? Ha feladja, hogy vállaltan a saját szemszögéből közvetítsen, inkább új szemszögeket kísérel konstruálni? Azt már az előző kötetnél is aggódva szemléltem, hogy amikor a szerző eltér ettől a figurától, az minőségi zuhanást eredményez. Nos, az van, hogy a novellák között egy akad, amiben Maros nem bukkan fel - és megint ez messze a leggyengébb szöveg a kötetben. Kiszámítható, döcögős, erőtlen. Eszembe juttatja, hogy Jászberényi miért NEM a magyar Hemingway, még akkor sem, ha valóban: a párbeszédek és a mondatok ritmusa, valamint a szereplők habitusa valóban meg is idézi Ernest szellemét. Azért nem, mert a Hemingway-elbeszélés titka, hogy a történet kilenctizede a szövegen kívül marad, megíratlanul, mégis az olvasó által kitapintható módon. De Jászberényi egyelőre még túl sok mindent akar túl egyértelműen beleszuszakolni az írásaiba, nem igazán képes játszani a sejtetés eszközével. Ami a jobb novelláknál nem zavaró, mert ezt elfedi az erő és a hang (magyar viszonyok közt) szokatlan eredetisége - de a harmatosabb írásoknál hirtelen feltűnővé válik.
Megj.: Muszáj említést tennem a kötet utolsó írásáról, A varjúkirályról is. Egyrészt mert ez Jászberényi leghosszabb szövege, a maga bő száz oldalával nyitásként is értelmezhető a novellák világából a kisregények felé. Másrészt ez is egy marosdánieltelen szöveg - bár igaz, főszereplője némiképp emlékeztet Marosra a maga dúlt lelkű, alaposan leamortizált erkölcsiségével. Nem volt evidens, hogy ez a kisregény tetszeni fog: veszélyesnek éreztem, hogy Jászberényi nagyon is direkten nyúl hozzá egy igen aktuális témához, a menekültkérdéshez. Ugyanakkor ez a bátorság inkább erénye lett a szövegnek, talán mert Jászberényi keménysége jól áll a sztorinak, és azt is el tudja hitetni velünk, hogy ismeri szereplőinek fő motivációját: a kiszolgáltatottságot.
Nos, olyan ez a kötet ebből a szempontból, mint a mesebeli királylány, aki hozott is ajándékot, meg nem is. Mert a változás látványos és drámai, legalábbis első ránézésre. Jászberényi otthagyta a harmadik világot, a novellák zömében a magyar ugarra látogat, ami azért olyan sok dologban nem különbözik ám a harmadik világtól - kevesebb az ágyúdörgés és az akna, de több a faludiszkó, és majd olyan pusztító a mélyszegénység. No most ez így elmondva nagyjából megegyezik a szoció definíciójával, amiből látunk eleget - miben különbözik hát ez a kötet tőlük?
Nos, Maros Dániel figurájában. A cserzett lelkű újságíró már ismerős lehet azoknak, akik figyelemmel kísérték a szerző munkásságát, és most is ő az, aki összeköti a "régi" Jászberényit az "újjal". Ő az, akinek ezúttal gyermekkorába is betekintést nyerünk, és egyben az ő sajátosan elhasznált moralitásán keresztül látunk rá Nyugatra és "majdnem-nyugatra". Nehéz megmondani, Maros elegendő indok-e arra, hogy a kötetet inkább Jászberényinek, mint klasszikus szociónak tekintsem - de talán értelmetlen is a kérdés. A lényeg, hogy Sándor még mindig jól ír.
De.
De! Mi van akkor, ha Jászberényi hanyagolja Marost, aki kimondva-kimondatlanul saját avatárja? Ha feladja, hogy vállaltan a saját szemszögéből közvetítsen, inkább új szemszögeket kísérel konstruálni? Azt már az előző kötetnél is aggódva szemléltem, hogy amikor a szerző eltér ettől a figurától, az minőségi zuhanást eredményez. Nos, az van, hogy a novellák között egy akad, amiben Maros nem bukkan fel - és megint ez messze a leggyengébb szöveg a kötetben. Kiszámítható, döcögős, erőtlen. Eszembe juttatja, hogy Jászberényi miért NEM a magyar Hemingway, még akkor sem, ha valóban: a párbeszédek és a mondatok ritmusa, valamint a szereplők habitusa valóban meg is idézi Ernest szellemét. Azért nem, mert a Hemingway-elbeszélés titka, hogy a történet kilenctizede a szövegen kívül marad, megíratlanul, mégis az olvasó által kitapintható módon. De Jászberényi egyelőre még túl sok mindent akar túl egyértelműen beleszuszakolni az írásaiba, nem igazán képes játszani a sejtetés eszközével. Ami a jobb novelláknál nem zavaró, mert ezt elfedi az erő és a hang (magyar viszonyok közt) szokatlan eredetisége - de a harmatosabb írásoknál hirtelen feltűnővé válik.
Megj.: Muszáj említést tennem a kötet utolsó írásáról, A varjúkirályról is. Egyrészt mert ez Jászberényi leghosszabb szövege, a maga bő száz oldalával nyitásként is értelmezhető a novellák világából a kisregények felé. Másrészt ez is egy marosdánieltelen szöveg - bár igaz, főszereplője némiképp emlékeztet Marosra a maga dúlt lelkű, alaposan leamortizált erkölcsiségével. Nem volt evidens, hogy ez a kisregény tetszeni fog: veszélyesnek éreztem, hogy Jászberényi nagyon is direkten nyúl hozzá egy igen aktuális témához, a menekültkérdéshez. Ugyanakkor ez a bátorság inkább erénye lett a szövegnek, talán mert Jászberényi keménysége jól áll a sztorinak, és azt is el tudja hitetni velünk, hogy ismeri szereplőinek fő motivációját: a kiszolgáltatottságot.
April 15, 2021
A lélek legszebb éjszakája jó volt, ez kifejezetten rossz. Hemzseg a giccsbe forduló romantikától, a bombasztikus témáktól, az elcsépelt, közhelyes hasonlatoktól, leírásoktól („Hajnali három volt, teljes sötétség. Még készülődött a Sátán, hogy rátegye a napra kéznyomát.” vagy „Nézte ezt a szomorú, nagy szemű fiút, ahogyan kifolyik a lelke a bárpultra a brooklyni holdfényben.” stb.) A Hosszú hétvége egyértelműen a leggyengébb írás a kötetben, be sem lett volna szabad kerülnie. A menekülttéma sikeresen átmentődött ezekbe az írásokba is, ami nem baj, csak kezd némileg monotonná válni. Összességében a Maros-írások jobbak mint a Marostalanok, a Kétcsík egészen jó lett.
A varjúkirályt kár volt egybegyúrni a novellákkal, bár így talán nyilvánvalóbbá vált, hogy ez a legjobb írás mind közül. Noha a balladai megközelítés távol áll tőlem, egészen jó keresztmetszetét adja az untig ismételt és ismert (de úgy látszik, mégsem eléggé rémisztő) magyar közállapotoknak, mindezt megspékelve a menekültválsággal. Annak ellenére, hogy ez a legsikerültebb darab, túlhangsúlyozottnak tartom a számkivetettséget, az árvaságot, a hiányokat (szeretet, anya, normális társadalom stb.), a balladisztikus forma nem segített ezeken. Érdekes módon a cigány hiedelemvilág beemelése és központivá tétele nem a drámaiságot fokozta vagy a tragikumot túlozta el, épp ellenkezőleg, ez az a motívum, ami valamelyest enyhíti a légkört, van benne valami kapaszkodó, valami biztos, amiben hinni lehet.
Összességében én is úgy gondolom ennek a kötetnek az alapján, hogy ha Jászberényiből "kivonjuk az arab világban szerzett tapasztalatait és a férfiasság alkoholgőzben fénylő glóriáját, akkor elég kevés marad" - hogy egy kiváló kollégámat idézzem (https://www.goodreads.com/review/show...).
A varjúkirályt kár volt egybegyúrni a novellákkal, bár így talán nyilvánvalóbbá vált, hogy ez a legjobb írás mind közül. Noha a balladai megközelítés távol áll tőlem, egészen jó keresztmetszetét adja az untig ismételt és ismert (de úgy látszik, mégsem eléggé rémisztő) magyar közállapotoknak, mindezt megspékelve a menekültválsággal. Annak ellenére, hogy ez a legsikerültebb darab, túlhangsúlyozottnak tartom a számkivetettséget, az árvaságot, a hiányokat (szeretet, anya, normális társadalom stb.), a balladisztikus forma nem segített ezeken. Érdekes módon a cigány hiedelemvilág beemelése és központivá tétele nem a drámaiságot fokozta vagy a tragikumot túlozta el, épp ellenkezőleg, ez az a motívum, ami valamelyest enyhíti a légkört, van benne valami kapaszkodó, valami biztos, amiben hinni lehet.
Összességében én is úgy gondolom ennek a kötetnek az alapján, hogy ha Jászberényiből "kivonjuk az arab világban szerzett tapasztalatait és a férfiasság alkoholgőzben fénylő glóriáját, akkor elég kevés marad" - hogy egy kiváló kollégámat idézzem (https://www.goodreads.com/review/show...).
March 16, 2021
Van kraft abban, ahogyan ír, bőven van. De az érzékenyítő történetek nekem kicsit kiszámíthatóak voltak.
March 6, 2021
Úgy tűnik, ha Jászberényiből kivonjuk az arab világban szerzett tapasztalatait és a férfiasság alkoholgőzben fénylő glóriáját, akkor elég kevés marad. Korábbi kötete alapján egy korrekt novellistának tekintettem a szerzőt, aki az irodalmi áramlatoktól távol jól belakja a maga világát, egyfajta egzotikumot nyújtva a mainstream depi irodalomba belefásult olvasónak.
Hazai talajra tévedve azonban úgy tűnik, hogy egzotikumát elveszti, de helyette nem tud azonos színvonalon becsatlakozni a depi irodalomba. Elbeszélésmódja avíttá válik, nyelve erőltetetten szépirodalmiaskodó („Aztán a szeméből kihullott a kinti napfény (…)”, vagy „Nézte ezt a szomorú, nagy szemű fiút, ahogyan kifolyik a lelke a bárpultra a brooklyni holdfényben.”), különösen a sokszor alkalmazott, a szereplők lelkivilágát jellemző tájleírásokban („A fák lombjai között beesett az erdőbe a holdfény, és ezüstre színezte az aljnövényzetet és a sarat.” vagy „Hajnali három volt, teljes sötétség. Még készülődött a Sátán, hogy rátegye a napra kéznyomát.”)
Maga a szöveg gondozatlansága sem segített megszeretni a kötetet, mintha szerkesztő, korrektor nem is látta volna a kéziratot. Itt ez az elírás pl.: "Sasorra alatt hidegen ültek okos, kék szemei.", ezt ki kellett volna szúrni egy átolvasáskor, de sok helyen nyilvánvaló, hogy nem tudja a szó jelentését, amit használ (pl. nippnek írja a faragott csont szobrot, stb.), vagy nála „Meleg sárga lámpák égtek a csilláron”, pedig maga a csillár a lámpa, az égők égnek meleg sárga fénnyel.
Ez már a harmadik olyan kötet volt a tavalyi termésből, ami az író harmadik szépirodalmi műve, és csalódás volt mindegyik. Mintha a kiadók azt mondanák, megjelent két könyved, innen író vagy, azt csinálsz, amit akarsz.
Hazai talajra tévedve azonban úgy tűnik, hogy egzotikumát elveszti, de helyette nem tud azonos színvonalon becsatlakozni a depi irodalomba. Elbeszélésmódja avíttá válik, nyelve erőltetetten szépirodalmiaskodó („Aztán a szeméből kihullott a kinti napfény (…)”, vagy „Nézte ezt a szomorú, nagy szemű fiút, ahogyan kifolyik a lelke a bárpultra a brooklyni holdfényben.”), különösen a sokszor alkalmazott, a szereplők lelkivilágát jellemző tájleírásokban („A fák lombjai között beesett az erdőbe a holdfény, és ezüstre színezte az aljnövényzetet és a sarat.” vagy „Hajnali három volt, teljes sötétség. Még készülődött a Sátán, hogy rátegye a napra kéznyomát.”)
Maga a szöveg gondozatlansága sem segített megszeretni a kötetet, mintha szerkesztő, korrektor nem is látta volna a kéziratot. Itt ez az elírás pl.: "Sasorra alatt hidegen ültek okos, kék szemei.", ezt ki kellett volna szúrni egy átolvasáskor, de sok helyen nyilvánvaló, hogy nem tudja a szó jelentését, amit használ (pl. nippnek írja a faragott csont szobrot, stb.), vagy nála „Meleg sárga lámpák égtek a csilláron”, pedig maga a csillár a lámpa, az égők égnek meleg sárga fénnyel.
Ez már a harmadik olyan kötet volt a tavalyi termésből, ami az író harmadik szépirodalmi műve, és csalódás volt mindegyik. Mintha a kiadók azt mondanák, megjelent két könyved, innen író vagy, azt csinálsz, amit akarsz.
February 3, 2021
Van egy borzasztóan rossz novella a kötetben, a Hosszú hétvége, emiatt a viszonylag alacsony csillagozás. Persze volt még más is. Ha Jászberényi Jászberényi (vagy Maros) marad a novelláiban is, az oké, az fekszik neki. Viszont az írásmódjához nem passzoló, a történet szempontjából teljesen funkciótlan leírásokat szerintem hanyagolnia kéne, a jelzős szerkezetek sokszor nagyon affektálósak. Egyszer-kétszer túlságosan direkt a történet, ez a Hosszú hétvégében csúcsosodik ki. A varjúkirályban viszont szerintem valamelyest szintet lép, ebben a válogatásban ez az egyetlen a karcos realista szövegek között, ami absztrakcióra épül, és tulajdonképpen jól sikerült.
January 4, 2025
Je li pošteno ocijeniti knjigu koju nisam do kraja pročitao? Možda na isti način kojim je dat naslov?
Zapravo pročitao sam kratki roman "Kralj gavrana" koji je jako dobar, koji otvara za mene još nepročitanu temu odbijanja izbjegličkog vala s granica Mađarske, a u kojoj se vidi zbijanje nacionalističkih redova prije nego to postane i državna politika. Izvrsno su iskazane emocije te dobro prikazane unutarnje emotivne borbe dvoje glavnih junaka, baš kao i dobro odrađen twist u priči. Kralj gavrana sigurno zaslužuje barem 4 zvjezdice.
Ostale kratke priče su prilično plošne, nedorečene, napisane više kao skice za moguće romane te smanjuju ukupni dojam cijelom izdanju. Pročitao sam 3-4 i baš ništa me nije povuklo da pokušam pročitati i ostale. Pa ako bih pričama dao tek 2 zvjezdice, a Kralju gavrana - 4, to bi bilo obrazloženje ukupnog dojma za 3 zvjezdice.
Zapravo pročitao sam kratki roman "Kralj gavrana" koji je jako dobar, koji otvara za mene još nepročitanu temu odbijanja izbjegličkog vala s granica Mađarske, a u kojoj se vidi zbijanje nacionalističkih redova prije nego to postane i državna politika. Izvrsno su iskazane emocije te dobro prikazane unutarnje emotivne borbe dvoje glavnih junaka, baš kao i dobro odrađen twist u priči. Kralj gavrana sigurno zaslužuje barem 4 zvjezdice.
Ostale kratke priče su prilično plošne, nedorečene, napisane više kao skice za moguće romane te smanjuju ukupni dojam cijelom izdanju. Pročitao sam 3-4 i baš ništa me nije povuklo da pokušam pročitati i ostale. Pa ako bih pričama dao tek 2 zvjezdice, a Kralju gavrana - 4, to bi bilo obrazloženje ukupnog dojma za 3 zvjezdice.
September 14, 2023
Féltem ettől a novelláskötettől.
Tudtam, hogy iszonyatot és nyomorúságot fogok látni, kiválóan megírva.
A megírás minőségében nem is csalódtam. Ellenben kiderült, hogy – talán annak a rengeteg mocsoknak „köszönhetően”, amit az utóbbi években megtapasztaltam – magasabban van az ingerküszöböm, mint gondoltam. Nem ijesztőnek találtam a leírtakat (legfeljebb elvont értelemben), hanem szomorúnak és felháborítónak. Azaz nem vonódtam be oly mértékig, ahogy gondoltam, hanem képes voltam kívülállóként nézni az eseményeket. Nem mintha úgy kevésbé volnának szörnyűek.
Értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/202...
Tudtam, hogy iszonyatot és nyomorúságot fogok látni, kiválóan megírva.
A megírás minőségében nem is csalódtam. Ellenben kiderült, hogy – talán annak a rengeteg mocsoknak „köszönhetően”, amit az utóbbi években megtapasztaltam – magasabban van az ingerküszöböm, mint gondoltam. Nem ijesztőnek találtam a leírtakat (legfeljebb elvont értelemben), hanem szomorúnak és felháborítónak. Azaz nem vonódtam be oly mértékig, ahogy gondoltam, hanem képes voltam kívülállóként nézni az eseményeket. Nem mintha úgy kevésbé volnának szörnyűek.
Értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/202...
August 29, 2025
Kratki roman "Kralj gavrana" pravo je malo remek-djelo: teški "crnjak" natopljen depresijom, drogom, alkoholom i zlokobnim slutnjama. Migrantska kriza u Mađarskoj povod je kiruršku analizu indoktriniranih duhova, prizemnih egzistencija, njihovih mračnih strasti i bolesnih nagnuća. Kaos i panonski očaj. Za ovu sumornu prozu, pisanu tvrdo kuhanim novinarskim stilom ocjena : 5.
Ostali dio knjige zapremaju novele. Među njima je nekoliko dobrih, ostale osrednje.
Ostali dio knjige zapremaju novele. Među njima je nekoliko dobrih, ostale osrednje.
January 25, 2021
Jászberényi Sándor is tanít. Tanít bátornak lenni. Elég őszintének a szembenézéshez. És közben egy számomra kegyetlenül tetszetős stílusban.
December 25, 2022
Bár a novellák minősége nem egyenletes mutasson nekem valaki egy második kötetes írót akinek az. Mert a kairó budapest inkább riportkönyv mint szépirodalom. Egy előttem szóló kommentelő azt írta ha kivesszük Jászberényiből a haditudósítást és a piálós drogozós sztorikat nem marad semmi. Szerintem ez nagyon nincs így. Lehet köldöknézegetősen irodalmárkodni de eröteljes realizmusa van. Ha megéri és nem kapják el tudósítás közben valamelyik Isten háta mögötti koszfészekben, jelentős író lesz belőle. Mert a munkái mögött ott van valami mélyebb, keresés amit a gyenge novellákban is látok. A keresés hogy mi az ember. Kicsit figyelmetlen a szerkesztő. Ettöl függetlenül a kötet megéri az árát. Már csak azért is mert Jászberényiben van potenciál. Ez a fajta tömörebb Hemingwayszerű irodalom hiánycikk. Még akkor is ha itt ott egyelőre hatásvadász. Majd lejön róla a sallang.
Read
January 30, 2021Igen, jól megfogalmaztad mi is volt a bajom. Ami a "lélek legszebb éjszakájában" átütő erővel hatott az ezekben a "hazai" szövegekben nemigen jelent meg. Pedig lassan olvastam... egy nap csak egyet, hagytam nekik időt. Talán a transzvesztitás barátság volt számomra a legszívhez szólóbb és legjobban megformált "képileg" Pergett a mozi...
A Varjúkirály megrázó, gyomorforgató és sajnos nagyon hiteles végkimenetelű. Mégis a főhős néha nekem nem volt pontosan kidolgozott karakter, "túlokos" volt a helyzetéhez. Mindemellett azt gondolom, hogy jó hogy megszületett ez az írás, legfőképpen a kor irodalmi dokumentálása miatt.
Várom a következő kötetet.
A Varjúkirály megrázó, gyomorforgató és sajnos nagyon hiteles végkimenetelű. Mégis a főhős néha nekem nem volt pontosan kidolgozott karakter, "túlokos" volt a helyzetéhez. Mindemellett azt gondolom, hogy jó hogy megszületett ez az írás, legfőképpen a kor irodalmi dokumentálása miatt.
Várom a következő kötetet.
July 19, 2021
A stílusa kicsit modoros, de a történetei, főleg a frontvonalakból, egyediek. A Facebookon a legtöbb sztorit már olvastam, de a könyvespolcon is szerettem volna látni egyben. Egy kicsit mintha húzták volna, ami nem tett jót neki.
October 17, 2021
(4,5 csillag)
Jó kis kötet ez, néha ironikusan realista, torokszorítóan magyar és persze hagyjuk a figyelmeztetést: döntően elhihető/hitelesen életszagú történetekkel van tele.
Tényleg érdemes odafigyelni erre az újságíróra, fel is veszem a többi kötetét is várólistára ;)
Jó kis kötet ez, néha ironikusan realista, torokszorítóan magyar és persze hagyjuk a figyelmeztetést: döntően elhihető/hitelesen életszagú történetekkel van tele.
Tényleg érdemes odafigyelni erre az újságíróra, fel is veszem a többi kötetét is várólistára ;)
August 21, 2023
Absolutely brilliant collection. I want more!
December 22, 2023
A kötetből a nagy kedvenc a kisregény A varjúkirály. Aktuális, jászberényis, nyers, nagyon bejött. Nekem 5+. A novellák között is vannak gyöngyszemek. Ajánlott kortárs, egyedi hanggal.
October 24, 2023
Mit olvastam el?
Displaying 1 - 16 of 16 reviews