What do you think?
Rate this book
不含传说的普鲁士
普鲁士是一个神话。对某些人来说，它代表着秩序、正直与宽容；对其他人来说，它却集军国主义与反动作风于一身。身为普鲁士人的塞巴斯提安．哈夫纳抛开旧有的传说，娓娓道出这个国家的历史。
哈夫纳解释了普鲁士的特殊之处，表明它是一个人工化的产物：普鲁士需要极度强烈的自保意志，才得以将分散各地的国土凝聚成一个相互连贯的整体。在数年的演进过程当中，普鲁士是由民情迥异的德意志与斯拉夫殖民地区共同生长而成，缺乏共通的血源或宗教基础、没有天然的疆界，以致它只能说是一个“理性国家”。廉洁的政府以及对宗教的宽容，使得普鲁士成为十八世纪欧洲现代化的国家。它的危机閞始于法国大革命，它在建立德意志帝国之后陷入缓慢的死亡，国家社会主义则促成普鲁士的毁灭。
哈夫纳探讨这个不寻常的国度时，心中不存偏见、抱持批判态度，但不无钦佩之意，使得这本《不含传说的普鲁士》成为一部关于普鲁士历史的独特著作。
哈夫纳解释了普鲁士的特殊之处，表明它是一个人工化的产物：普鲁士需要极度强烈的自保意志，才得以将分散各地的国土凝聚成一个相互连贯的整体。在数年的演进过程当中，普鲁士是由民情迥异的德意志与斯拉夫殖民地区共同生长而成，缺乏共通的血源或宗教基础、没有天然的疆界，以致它只能说是一个“理性国家”。廉洁的政府以及对宗教的宽容，使得普鲁士成为十八世纪欧洲现代化的国家。它的危机閞始于法国大革命，它在建立德意志帝国之后陷入缓慢的死亡，国家社会主义则促成普鲁士的毁灭。
哈夫纳探讨这个不寻常的国度时，心中不存偏见、抱持批判态度，但不无钦佩之意，使得这本《不含传说的普鲁士》成为一部关于普鲁士历史的独特著作。
304 pages, Hardcover
First published January 1, 1971
About the author
Sebastian Haffner
58 books178 followersSebastian Haffner (the pseudonym for Raimund Pretzel) was a German journalist and author whose focus was the history of the German Reich (1871-1945). His books dealt with the origins and course of the First World War, the failure of the Weimar Republic and the subsequent rise and fall of Nazi Germany under Hitler.
In 1938 he emigrated from Nazi Germany with his Jewish fiancée to London, hardly able to speak English but becoming rapidly proficient in the language. He adopted the pseudonym Sebastian Haffner so that his family back in Germany would not be endangered by his writing.
Haffner wrote for the London Sunday newspaper, The Observer, and then became its editor-in-chief. In 1954, he became its German correspondent in Berlin, a position which he kept until the building of the Berlin Wall.
He wrote for the German newspaper, Die Welt, until 1962, and then until 1975 was a columnist for the Stern magazine. Haffner was a frequent guest on the television show Internationaler Frühschoppen and had his own television program on the German channel, Sender Freies Berlin.
In 1938 he emigrated from Nazi Germany with his Jewish fiancée to London, hardly able to speak English but becoming rapidly proficient in the language. He adopted the pseudonym Sebastian Haffner so that his family back in Germany would not be endangered by his writing.
Haffner wrote for the London Sunday newspaper, The Observer, and then became its editor-in-chief. In 1954, he became its German correspondent in Berlin, a position which he kept until the building of the Berlin Wall.
He wrote for the German newspaper, Die Welt, until 1962, and then until 1975 was a columnist for the Stern magazine. Haffner was a frequent guest on the television show Internationaler Frühschoppen and had his own television program on the German channel, Sender Freies Berlin.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 9 of 9 reviews
May 29, 2026
Ha azt mondom, porosz, az embernek olyasmi jut eszébe, mint a „poroszos oktatás”, vagy a „porosz militarizmus”. A porosz szónak elég rossz konnotációja van, valami idejétmúlt, értelmetlen szigor, sőt: hideg agresszió társul hozzá – de szerencsére jön Haffner, ez a jó porosz, hogy helyre tegye a dolgokat. Célja egy tárgyilagos, de nem hűvös Poroszország-történet megírása, a felemelkedés és a bukás krónikája, mese az államról, ami sose volt olyan jó, mint hitte, de olyan rossz se, mint amilyennek a többiek festették.
Az egész a pogányokkal kezdődött. Valahol a Keleti-tenger partvidékén élt egy kis nép, amiről nagyjából semmit se tudunk. Aztán megjelent a Német Lovagrend, és úgy döntött, hogy ezt a kis népet az üdvösség útjára vezeti, magyarán: karddal és tűzzel meghódítja őket. Érdekes módon az így létrejött állam felvette a legyőzöttek nevét, és Poroszország néven futott tovább. Aztán a Német Lovagrend lassan veszíteni kezdett jelentőségéből, az államalakulat pedig a Hohenzollernekhez került, akik évszázadokig görcsöltek azon, hogy lehetne ebből a perifériára szorult képződményből életképes formációt eszkábálni, ami meghatározó lehet a német nyelvű államok között.
(Frigyes, a Nagy. Tud nézni az öreg, mi?)
Ez az idő végül a XVIII. században, Nagy Frigyes idején érkezett el. Poroszország, úgy fest, ekkoriban nagyon ráérzett a korszellemre – ő testesítette meg az „ész államát” a maga tökéletesen szervezett, megvesztegethetetlen bürokráciájával, racionális gazdaságszervezésével és jól képzett hadseregével, ami dacolt a legnagyobb birodalmak koalíciójával is. Persze agresszív állam volt, ami nem volt rest simán legyalulni Sziléziát, ha szemet vetett rá, de ugyanakkor a tolerancia mintapéldája is. Frigyest ugyanis nem érdekelte, alattvalója református-e vagy katolikus, zsidó-e vagy muzulmán, csak fizessen adót és legyen lojális. Így aztán Poroszország igazi multikulturális paradicsom lett, biztos rév a menekülteknek, skót presbiterek és francia hugenották, szlávok és németek kusza egyvelege – ráadásul igencsak eredményes egyvelege.
(Königgratz - lőnek a poroszok, mint az istennyila.)
A sors sajátos fintora, hogy ez a felettébb jól működő állam épp legnagyobb diadalával lépett a megsemmisülés útjára. Ennek felelőse pedig Bismarck, aki olyan elánnal zúzta szét Königgratznál legnagyobb riválisát, azt osztrák sereget, majd később a franciákat, hogy az egész német egységesítés az ő nyakába zúdult. Csakhogy ezzel alaposan túl is nyerte magát, mert az újonnan megszületett államot nem Poroszország kontrollálta, hanem az új birodalom lelkes nacionalizmusa számolta fel és szippantotta magába lassanként a porosz állameszményt. Amikor aztán 1932-ben a hosszú agónia végére pont került, és von Papen birodalmi kancellár erőszakkal megszüntette az önálló porosz államot, igazából már egy porosz se maradt, akiben felmerült volna, hogy meg kéne védenie.
Nagy, tragédiát és iróniát egyaránt tartalmazó történet ez. Tök jó, hogy Haffner személyében egy olyan szerző írta meg, akiben abszolút megvan az a klasszikus ízű, magas minőségű irodalmi tudás - a történelmi tudáson felül.
Az egész a pogányokkal kezdődött. Valahol a Keleti-tenger partvidékén élt egy kis nép, amiről nagyjából semmit se tudunk. Aztán megjelent a Német Lovagrend, és úgy döntött, hogy ezt a kis népet az üdvösség útjára vezeti, magyarán: karddal és tűzzel meghódítja őket. Érdekes módon az így létrejött állam felvette a legyőzöttek nevét, és Poroszország néven futott tovább. Aztán a Német Lovagrend lassan veszíteni kezdett jelentőségéből, az államalakulat pedig a Hohenzollernekhez került, akik évszázadokig görcsöltek azon, hogy lehetne ebből a perifériára szorult képződményből életképes formációt eszkábálni, ami meghatározó lehet a német nyelvű államok között.
(Frigyes, a Nagy. Tud nézni az öreg, mi?)
Ez az idő végül a XVIII. században, Nagy Frigyes idején érkezett el. Poroszország, úgy fest, ekkoriban nagyon ráérzett a korszellemre – ő testesítette meg az „ész államát” a maga tökéletesen szervezett, megvesztegethetetlen bürokráciájával, racionális gazdaságszervezésével és jól képzett hadseregével, ami dacolt a legnagyobb birodalmak koalíciójával is. Persze agresszív állam volt, ami nem volt rest simán legyalulni Sziléziát, ha szemet vetett rá, de ugyanakkor a tolerancia mintapéldája is. Frigyest ugyanis nem érdekelte, alattvalója református-e vagy katolikus, zsidó-e vagy muzulmán, csak fizessen adót és legyen lojális. Így aztán Poroszország igazi multikulturális paradicsom lett, biztos rév a menekülteknek, skót presbiterek és francia hugenották, szlávok és németek kusza egyvelege – ráadásul igencsak eredményes egyvelege.
(Königgratz - lőnek a poroszok, mint az istennyila.)
A sors sajátos fintora, hogy ez a felettébb jól működő állam épp legnagyobb diadalával lépett a megsemmisülés útjára. Ennek felelőse pedig Bismarck, aki olyan elánnal zúzta szét Königgratznál legnagyobb riválisát, azt osztrák sereget, majd később a franciákat, hogy az egész német egységesítés az ő nyakába zúdult. Csakhogy ezzel alaposan túl is nyerte magát, mert az újonnan megszületett államot nem Poroszország kontrollálta, hanem az új birodalom lelkes nacionalizmusa számolta fel és szippantotta magába lassanként a porosz állameszményt. Amikor aztán 1932-ben a hosszú agónia végére pont került, és von Papen birodalmi kancellár erőszakkal megszüntette az önálló porosz államot, igazából már egy porosz se maradt, akiben felmerült volna, hogy meg kéne védenie.
Nagy, tragédiát és iróniát egyaránt tartalmazó történet ez. Tök jó, hogy Haffner személyében egy olyan szerző írta meg, akiben abszolút megvan az a klasszikus ízű, magas minőségű irodalmi tudás - a történelmi tudáson felül.
June 8, 2025
1978 ein Bestseller. Die Legende, die Haffner meint, ist die vom preußischen Militarismus und seinen Traditionen, die im Nationalsozialismus ihre Fortsetzung fanden - und die von Bismarck als Retter Preußens. Die Legenden sind heute wohl weitgehend überholt. Haffners wenig distanzierter essayistischer Stil berührt mich als Leser 2025 daher emotional nicht mehr und das Buch wirkt ein wenig angestaubt. Dennoch, aus der Sicht seiner Zeit ein bedeutendes Buch über ein Thema das wohl lange ideologisch sehr aufgeladen war.
August 13, 2021
This is a really interesting and quite readable + short history of Prussia, focused mainly on the period from 1701 to the creation of the German empire in 1870. It does a great job of giving a sense of what distinguished Prussia from other German states, and argues that after the creation of Germany Prussia's distinctiveness began to erode much more dramatically than that of other historical regions within the country. I particularly appreciated Haffner's argument that Prussia was--until the French Revolution--the quintessential Enlightenment state: highly rationalized, fairly tolerant, also absolutist and defined by a universal duty to the state.
I would definitely recommend this book to anyone interested in learning more about how Prussia fits into German history or geopolitics in the 1700s.
I would definitely recommend this book to anyone interested in learning more about how Prussia fits into German history or geopolitics in the 1700s.
August 19, 2024
"Pruisen hoefde er niet te zijn. De wereld kon het missen. Het wilde er zijn. Niemand had dit kleine land in de groep van Europese grote mogendheden genood. Het drong zich op, en drong zich in. Maar hoe het dat een halve eeuw lang klaarspeelde, vol vernuft, sluwheid, onbeschaamdheid, arglist en heldenmoed, dat is een bezienswaardig schouwspel. "
Wat wist ik van Pruisen voor dit boek? Ijzervreters, militarisme, agressie, oorlog, jonckers, ijzeren discipline, Bismarck en de Duitse eenmaking . Maar na het lezen van dit boek lijkt de waarheid veel genuanceerder. Pruisen was veel meer dan dat. Pruisen ontstond uit een mengeling van volkeren en was multicultureel, was tolerant op godsdienstig vlak, schafte als één der eerste landen foltering af. In de achttiende en begin negentiende eeuw was het verrassend liberaal en vooruitstrevend. Ironisch dat Bismarck, dé Pruis bij uitstek, het doodvonnis van Pruisen schreef met de eenmaking van Duitsland. Pruisen werd zo slechts een deel van Duitsland. Of zoals Willem I, de Pruisische koning, de dag voor zijn kroning tot keizer van Duitsland zei : "Morgen is de ongelukkigste dag van mijn leven. Dan dragen we ket koningschap van Pruisen ten grave."
Wat wist ik van Pruisen voor dit boek? Ijzervreters, militarisme, agressie, oorlog, jonckers, ijzeren discipline, Bismarck en de Duitse eenmaking . Maar na het lezen van dit boek lijkt de waarheid veel genuanceerder. Pruisen was veel meer dan dat. Pruisen ontstond uit een mengeling van volkeren en was multicultureel, was tolerant op godsdienstig vlak, schafte als één der eerste landen foltering af. In de achttiende en begin negentiende eeuw was het verrassend liberaal en vooruitstrevend. Ironisch dat Bismarck, dé Pruis bij uitstek, het doodvonnis van Pruisen schreef met de eenmaking van Duitsland. Pruisen werd zo slechts een deel van Duitsland. Of zoals Willem I, de Pruisische koning, de dag voor zijn kroning tot keizer van Duitsland zei : "Morgen is de ongelukkigste dag van mijn leven. Dan dragen we ket koningschap van Pruisen ten grave."
June 10, 2013
Haffner was a newspaper man. I suspect a very good one. Evidently his commentary on German TV in the 60's and 70's is still fondly remembered as straight talking comment. There was too much dissembling by the centre right during the cold war in Europe and Haffner must have been like a breath of fresh air.
This book is straight talking and while not journalistic is certainly to the point. He covers 600 years of history in 192 pages. It is history by a non historian and I think the slow build up of evidence with proper footnotes might have served his cause better. The structure is also a bit wobbly here and there.
I was tempted to call his approach impressionistic or a word picture but I think that it is more like the difference between writing about history and writing about politics. He zeros in on the points he wants to make about Prussia and he makes them very well. He is critical of the teleological view of Prussian history. Prussia was not the father of Hitlers Germany. Prussia was the accidental father of modern Germany like Savoy was the accidental father of modern Italy.
While Prussia at various times was aggressive and opportunistic towards its neighbours it was also at various times a keeper of the peace. Haffner makes the point that Prussia was not terribly different to other European states during the 17th and 18th century in its mixture of diplomacy and war as an instrument of state policy.
Prussia had a strange birth as the unloved successor state to the Teutonic warrior kingdom. It's early history was a bloody mix of crusade and colonization. The pagan Prussians as an indigenous race could have been wiped out, no one is sure, but they were so drastically reduced that it matters little. They for all intents and purposes disappeared as a society and culture. There was so much unrelentless bloodshed in trying to convert the pagans that the land was depopulated and so colonizers were called for and they came from all over Europe. This process continued after the Hohenzollern took over. Germans, French, Dutch, Catholic, Protestant all came to take up the empty lands. German may have been the lingua franca of this state but it was no means a German State. Most of it was not even in the Holy Roman Empire. It was a mess of a entity spread out from what is now the east and north of Poland to the Rhine to the south of Germany in a hotch potch.
Prusssia went through various incarnations. Once as the most Enlightened state in Europe but it was as a rational state that asked its citizens to pay taxes and fight in its army but after that that state left its citizens alone.
'The eighteenth-century Prussian state was denominationally indifferent, nationally indifferent and socially indifferent.' ..."An extreme illustration is the true story of the cavalryman who had committed sodomy with his horse. Sodomy in eighteenth-century Europe was regarded as more or less the most hideous crime there was — punished everywhere by death in the most painful manner. Frederick the Great’s judgement was: ‘Have the swine transferred to the infantry.’ "
The next incarnation was as one of the reactionary states that included Russia, and Austria-Hungary. This was an alliance to squash any Liberal tendencies in each others countries or indeed other countries.
In the end though the nation state that Prussia ended up Creating namely the German Empire ended up subsuming Prussia and indeed destroying its constitutionally special place in the Reich by Hitlers regime.
This book is straight talking and while not journalistic is certainly to the point. He covers 600 years of history in 192 pages. It is history by a non historian and I think the slow build up of evidence with proper footnotes might have served his cause better. The structure is also a bit wobbly here and there.
I was tempted to call his approach impressionistic or a word picture but I think that it is more like the difference between writing about history and writing about politics. He zeros in on the points he wants to make about Prussia and he makes them very well. He is critical of the teleological view of Prussian history. Prussia was not the father of Hitlers Germany. Prussia was the accidental father of modern Germany like Savoy was the accidental father of modern Italy.
While Prussia at various times was aggressive and opportunistic towards its neighbours it was also at various times a keeper of the peace. Haffner makes the point that Prussia was not terribly different to other European states during the 17th and 18th century in its mixture of diplomacy and war as an instrument of state policy.
Prussia had a strange birth as the unloved successor state to the Teutonic warrior kingdom. It's early history was a bloody mix of crusade and colonization. The pagan Prussians as an indigenous race could have been wiped out, no one is sure, but they were so drastically reduced that it matters little. They for all intents and purposes disappeared as a society and culture. There was so much unrelentless bloodshed in trying to convert the pagans that the land was depopulated and so colonizers were called for and they came from all over Europe. This process continued after the Hohenzollern took over. Germans, French, Dutch, Catholic, Protestant all came to take up the empty lands. German may have been the lingua franca of this state but it was no means a German State. Most of it was not even in the Holy Roman Empire. It was a mess of a entity spread out from what is now the east and north of Poland to the Rhine to the south of Germany in a hotch potch.
Prusssia went through various incarnations. Once as the most Enlightened state in Europe but it was as a rational state that asked its citizens to pay taxes and fight in its army but after that that state left its citizens alone.
'The eighteenth-century Prussian state was denominationally indifferent, nationally indifferent and socially indifferent.' ..."An extreme illustration is the true story of the cavalryman who had committed sodomy with his horse. Sodomy in eighteenth-century Europe was regarded as more or less the most hideous crime there was — punished everywhere by death in the most painful manner. Frederick the Great’s judgement was: ‘Have the swine transferred to the infantry.’ "
The next incarnation was as one of the reactionary states that included Russia, and Austria-Hungary. This was an alliance to squash any Liberal tendencies in each others countries or indeed other countries.
In the end though the nation state that Prussia ended up Creating namely the German Empire ended up subsuming Prussia and indeed destroying its constitutionally special place in the Reich by Hitlers regime.
July 13, 2025
Książka bardzo ważna w Polsce, bo pokazuje, jak niekompletnie jest pokazywana u nas historia Prus. Prusy tak jak Rzeczpospolita nie posiadały naturalnych granic, zaczynały bardzo pozno budować swoją pozycję, ale potrafiły rozegrać Rzeczpospolitą jak sztubaka. Myślę, że do dzisiaj historycy nie do końca rozumieją, jak to sie stało, że Prusy z prowincjonalnego terytorium urosły do potęgi Europejskiej. Polecam bardzo serdecznie.
https://youtu.be/HuyJGi_oHJ0
https://youtu.be/HuyJGi_oHJ0
Read
March 24, 2021讀到後面忘了前面，中世紀歐洲史真的好無聊，但還是會繼續看完三部曲的！（我到底要在這網站上留下多少垃圾感想）
March 31, 2025
用简单明了的语句讲述了普鲁士光辉的历史，同时不乏优美的翻译与遣词造句。让人们对于普鲁士的历史脉络有了更直观的认识。
September 11, 2013
Told the History of Prussia in a grand wya
Displaying 1 - 9 of 9 reviews