Ki ne álmodott volna arról, hogy nekiindul és bejárja a világot? Hogy eljut mindenhova, minden egyes országba? Földvári András is erről álmodott. De ő meg is csinálta. És ebben a könyvben megírta saját történetét. Hiszen a szerzővel tényleg minden megtörtént már. Vizet fakasztott egy mexikói dzsungelben, iskolát épített Kongóban. Páholyból nézte a wagah-i határzáró üvöltőversenyt, és strandolt Grönlandon. Belenézett az Ördög torkába Türkmenisztánban, őrizetesként megnevettette a dél-szudáni főrendőrt, nemkívánatos személy lett Vanuatun. Átszelte az Egyesült Államokat a 66-os úton és a helyszínen élte át a 2004-es thaiföldi cunamit. Egyszer tíz reptéren járt egyetlen nap alatt – és kétszer lépett át a 2020-as évbe. 795 reptéren utazott át, 2650 járaton ült, a megtett távolságok alapján eddig 113-szor kerülte meg a Földet, és több mint 11-szer juthatott volna el a Holdra. Van, akinek az utazás csak egy hobbi, van, akinek életforma, de Földvárinak létfeltétel. A legnehezebb helyzetekben, a világ legképtelenebb helyszínein is feltalálja magát, és ami még fontosabb: sosem hagyja el humorérzéke. Nyolcvan történet, melyekben a szerző, akárcsak Verne Gyula hőse, a lehetetlent is megpróbálja, hogy teljesítse fogadását…
Azt hiszem ez nem az a könyv, ami nekem van kitalálva. Földvári Andrásnak hálásak lehetünk, hogy megírta ezeket a kis történeteket, engem valahogy most mégsem talált el ez az írás most. A vége fele már inkább vártam, hogy túl legyek rajta. Nem tudom még pontosan megmondani, mit hiányolok belőle, mert a történetek rövidek, velősek, néhol humorosak. Talán nem biztos, hogy az én 29 éves fejemnek van írva. Édesanyámnak vettem a könyvet, én csak előtte kiolvastam kíváncsiságból. Lehet, inkább az ő korosztályának íródott. A Kovács úr-os történet volt az egyedüli, amin hangosan felnevettem, az nagyon tetszett. Talán, lehet, hogy szívesebben olvastam volna kevesebb történetet, viszont azokat jobban kibontva. Talán úgy emlékezetesebb lett volna, számomra. De ízlések és pofonok. Ettől függetlenül abban egyetértünk, hogy sokan kipróbáltuk volna ezt az életet, amit András élt.
Nagy reményekkel álltam neki ennek a könyvnek, abban bíztam, hogy a vírushelyzet alatt majd ebből pótlom képzeletben a kimaradt kirándulásokat. Egyáltalán nem sikerült, mert bár az író érezhetően egy sokat tapasztalt utazó, ezt semmilyen szinten nem tudja átadni. A huszonnyolcadik malév alkalmazottról is megtudunk dolgokat, de egy igazán plasztikus, igényes leírást egy-két kivételtől eltekintve egyáltalán nem kapunk. Igaz, az átlag 2-3 oldalas beszámolókban erre nincs is igazán lehetőség. Miért nem csak 15-20 ország kalandjait meséli el, de azokról többet, sokkal strukturáltabban? Olyan a könyv is, mint a cél az utazások mögött: “mindegy hogyan, de minél több reptért érintve.”
Nagyon tetszett a könyv, úgy érzem, hogy sokkal több lettem az elolvasása után. Rengeteg olyan országról és ENSZ által el nem ismert országról olvashattam, amikről korábban még csak nem is hallottam. Ezekre külön rá is kerestem 1-1 történet elolvasása után. Tetszett az író humora és a lelkesedése is. Néhány történet viszont túl rövid volt és hiányérzetem maradt utánuk, de ezen úgy tudom a második kötetben már javítottak. Sok kritika éri a szerzőt, amiért több országban csak kevés időt töltött. A véges szabadságok miatt én is jó pár országban csak 1-2-3 napot voltam. Rengeteg élményt, tapasztalatot lehet szerezni rövid idő alatt is, ha aktívan felfedez az ember és csak aludni megy a hotelbe. Szerintem nem várható el, hogy valaki heteket utazzon minden egyes országban, ahhoz, hogy véleményt mondhasson róluk. Pont ez a hozzállás tetszett, hogy akár egy hétvégére is elment Panamába, ha lehetősége volt rá. Főállás mellett nem lehet máshogy csinálni, ha az ember többre vágyik évi 1-2 nyaralásnál.
Aranyos könyv izgalmas és kevésbé izgalmas történetekkel. Azt elérte nálam, hogy a következő utazásainkat - ha most máshogy nem is - de fejben elkezdtem tervezni.
A könyvben 80 történeten keresztül ismerhetjük meg András elképesztően kalandos életét és szenvedélyét az utazás, a felfedezés és a repterek iránt. Vannak 2-3 oldalas, de hosszabb sztorik is a könyvben egészen az 1970-es évektől napjainkig – így maga a könyv egyben időutazás is! A történeteken keresztül jobban megismerhetjük az adott ország kultúráját, szokásait és lakóit. András pedig példakép lehet bármelyik utazó számára: találékonysága és problémamegoldó képessége a legnehezebb helyzetekben is kisegítette őt.
Utazóknak, nyitott embereknek, kultúrára éhes olvasóknak jó szívvel ajánlom ezt a könyvet, mert rengeteget lehet belőle tanulni. Na meg persze képzeletben beutazni a világot és kitűzni a következő úticélunkat. Vagy mondjuk a következő ötöt…