Huszárok és boszorkányok csapnak össze az árnyak között, miközben a világot felperzseli a Nagy Háború... Csillagszeműnek nem csak a tulsó világ borzalmaival, de saját démonjaival is meg kell küzdenie!
Tuli Krisztián rajzai mindent visznek, a képregény egyben van, élvezetes, olvasható, nem csalódás. És akkor mos rátérek a félelmeimre: mivel ez egy közösségi finanszírozási project, a füzet megjelenését nagy várakozás előzte meg, de a nagy várakozást is megelőzte valami: az alkotók nagy álma. Kicsit félek, hogy ez az álom túl ambíciózus a magyar piacra. Az utolsó előtti huszár első füzete úgy van felépítve, hogy egyértelmű legyen, itt egy jó hosszú sagára számíthatunk: az aktuális konfliktus a kis gömböccel (ami állati ötlet!) nem tölti ki az egész füzetet, mert egy hosszú ívű cselekmény megalapozása is történik. A megalapozásból kiderül, hogy a koncepció teljesen átgondolt, a Csillagszemű, a ló, és az újonc jellemként is működnek, a fekete mentés elit alakulat huszárbrigád a token csajjal pedig egy jó ötlet. Amíg a közösségi finanszírozási folyamat zajlott, aggódtam a projectért: féltettem, hogy megfelel-e majd az elvárásoknak. Ez az aggodalom egyáltalán nem múlt el, hiszen a magyar piac realitása az, hogy a nagy sagák és ambíciózus ötletek nem fejeződnek be. Míg az irodalomban fantasy trilógiát álmodnak az ifjú szerzők, addig a képregényes közegben az Image kiadó sorozataihoz hasonló füzeteket. Csakhogy a túl ambíciózus történetíveknek rendre nem tudjuk meg a végét, és olvasóként nehéz megértenem, hogy miért ragaszkodunk mindig ehhez az álomhoz. Mindennek ellenére természetesen azt remélem és azt kívánom, hogy az alkotók meg tudják valósítani azt a sorozatot, amit megálmodtak.
Egy pár hétig kerülgettem a kérdést, hogy megvegyem-e a rendezői változatot, majd úgy voltam vele, miért ne támogassak meg egy ambiciózus itthoni művészeti/ fantasy-horrorprojektet. Aztán tegnap meghozta a futárt a Huszárt.
:D :D :D
Nekem pedig volt egy nagyon jó estém, amit kisebb részében olvasással - 45 oldal körül van maga a képregény + ~10 oldal a rendezői változatban a 0. rész - nagyobb részében pedig az illusztrációk böngészésével, a bevezető epizód végiggondolásával, saját predikciók gyártásával és a képregény világépítésének részleteinek közelebbi vizsgálatával töltöttem.
Mitől működik ez a képregény ennyire? Az illusztrációk tökéletesek a történet hangulatához, a színezés vérprofi, és csak hozzáad az atmoszférához, a huszárok világa jól kitalált, és az első sztori szörnye - a kisgömböc, ami már Veres Attilánál is működött, mint magyar kultúra inspirálta horrorelem - természetesen állnak össze egy egységbe - látszik, hogy ez egy szerelem-projekt, és szívvel készült. A későbbi történetfolyam sok-sok kis építőköve már felvillant, én pedig rendes olvasóként, most itt ülök, és várom a folytatást. Meg csatlakoztam a Patreonjukhoz, mert tényleg szeretném látni, hogyan folytatódik tovább.
Nem mondom, hogy ez az egyik legjobb dolog, ami a magyar képregénypiacon történt, mivel nem vagyok benne túl mélyen, de azt meg merem kockáztatni, hogy az egyik legjobb.
Akit kicsit is érdekel egy magyaros elemeket operáló, érdekesnek ígérkező fantasyhorror-képregény steampunk huszárokkal, nos, az olvassa Az utolsó előtti huszárt :)
Míg a kétfelé szakadt emberi világban az első világháború (azaz a Nagy Háború) dühöng, a Monarchia egy különleges alakulata, a "Fekete Mentések" tagjai természetfeletti lényekkel csatáznak. A képregény a "tizenkettes" különítmény harcát követi a magyar vidéken megbújó horrorral szemben.
Én a "rendezői változatot" olvastam, ami az 1. rész ("Hamm bekaplak!") mellett a 0. részt ("Füstbe ment terv") és egy még meg nem rajzolt történetet ("A Veres Rozi balladája") is tartalmazza, továbbá egy borítógalériát, rengeteg vázlatot és forgatókönyv-oldalt is rejt. Gazdag, szép kiállítású kötet.
Maga a képregény több szempontból is érdekes. Egyrészt ott a magyar szál, főszerepben a huszárokkal és a népmesék, népballadák gonosz lényeivel - mindig jó a saját történelmünket és ikonikus szereplőket viszontlátni. Másrészt rengeteg ötletet zsúfoltak a szerzők a történetekbe, pl. viccesek a fegyverek: az ezüst pisztolygolyók helyett itt olyan lőszert használnak, ami Árpádházi Szent Imre földi maradványait rejti.
A sztorik izgalmasak, bár kissé egyenetlen erősségűek, a karakterek érdekesek - bár ez a kiadvány inkább a világépítésről szól, van potenciál a képregényben, remélem, lesz folytatás!
Ami a negatívumokat illeti, egy olvasószerkesztő jól jött volna, elég takarékosan bánt az író a vesszőkkel, és egyes szavak helyesírását nem igazán találta el.
Tényleg nagyon komolyan szeretek öt csillagot adni, de már a képregényrészben is zavartak a helyesírási hibák, Veres Rozi balladájának (igen, nincs „a” és a „b” meg kicsi) pedig a 2. oldalán könnyes lett a szemem a stilisztikai és helyesírási hibáktól, és nem voltam képes elolvasni. Elképesztően csalódott vagyok. Ami a sztorit illeti, szerintem jót tett volna neki, ha részletesebb, és nem kell ennyi mindent kitöltenie magának az olvasónak. Az alapötlet nagyon tetszik, különösen a magyar helyszín-háttér, a kor, a fantasy meg a népmese meg a steampunk vonal összefonódása.
I always write my reviews in english, but... Nagyon király, valszleg a legjobb magyar képregény amit olvastam eddig. Nem mondom, van benne pár utalás amit remélem a következő részek majd kifejtenek. Nagyon stílusos a rajz, bár nekem furcsa hogy mennyi referenciakép készült még egyszerű panelekhez is. De na, ne szaporítsuk a szót ott ahol nem kell, 10/10, nagyon hangulatos, nagyon királyak a népmesés elemek a még eddig nem látott scifi-szerű settingben.
A megjelenéskor szemeztem vele, de csak most évekkel később jutottam oda, hogy meg is vásároljam. Nyilván a műfaj és a sztori vonzza a Hellboy és BPRD asszociációkat, de nem uralja le túlságosan. Sajnos itt is az a helyzet, mint sok más szerzői képregénynél, hogy anyagilag nem éri meg, így jó eséllyel sosem lesz következő kötet, így hiába a feldobott ötletek, hiába a sejtetett átívelő sztori, ezekből nem sok fog kiderülni valaha. Kár érte, de önálló kötetként is korrekt.