What do you think?
Rate this book
Vágymágusok #2
A két herceg
Bálok, titkok, szívdöglesztő mágusok…
Rianna izgatottan várja a gyógyítók vizsgáját, és azt, hogy bejusson vele a könyvtárba, ám az események nem várt fordulatot vesznek. Valami zajlik a háttérben, aminek hatására Lidérc különösen kezd viselkedni.
Közben Erdon herceg hazafelé tart a sereggel, és Delonnal, az éles eszű, jóképű gyógyítóval. Rianna egyre nagyobb veszélybe kerül, és minden vágya, hogy visszacserélje magát az öccsével. Ám közben egyre több furcsaságra felfigyel. Mit titkolnak a háborúról a vezetők?
Rianna megpróbálja kideríteni a tűztojások titkát, és azt, milyen múltbeli sötét árny nehezedik a rémálmokkal küszködő, vonzó hercegre.
Miközben tart a katonai kiképzés, őket figyeli az élő vár, egy szélszörny, és ki tudja még, mi minden más.
„Pusztulj, vagy szeress”,
a természet csak ezt a két utat ismeri, és ha nem vigyáznak, nagyon is lelkesen segít mindkettőben.
Éld át izgalmas és mágikusan érzéki kalandjait!
Rianna izgatottan várja a gyógyítók vizsgáját, és azt, hogy bejusson vele a könyvtárba, ám az események nem várt fordulatot vesznek. Valami zajlik a háttérben, aminek hatására Lidérc különösen kezd viselkedni.
Közben Erdon herceg hazafelé tart a sereggel, és Delonnal, az éles eszű, jóképű gyógyítóval. Rianna egyre nagyobb veszélybe kerül, és minden vágya, hogy visszacserélje magát az öccsével. Ám közben egyre több furcsaságra felfigyel. Mit titkolnak a háborúról a vezetők?
Rianna megpróbálja kideríteni a tűztojások titkát, és azt, milyen múltbeli sötét árny nehezedik a rémálmokkal küszködő, vonzó hercegre.
Miközben tart a katonai kiképzés, őket figyeli az élő vár, egy szélszörny, és ki tudja még, mi minden más.
„Pusztulj, vagy szeress”,
a természet csak ezt a két utat ismeri, és ha nem vigyáznak, nagyon is lelkesen segít mindkettőben.
Éld át izgalmas és mágikusan érzéki kalandjait!
400 pages, Paperback
Published December 18, 2020
3 people are currently reading
110 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 9 of 9 reviews
December 30, 2020
Spoiler mentesen csak annyit tudok mondani: Lidérc és Ria viszonya, kapcsolata néhol nekem erőltetetten lett aláásva. Nem szeretem, amikor egy nagyjából 2-3 mondatos beszélgetéssel feloldható konfliktus 100-200 oldalon keresztül húzódik azért, mert az egyik csak sértődésre, haragra képes képes, beszédre nem. Ezen időszak alatt kutyába se veszi a másikat, majd amikor végre két kevesebbet szól hozzá, az illető szinte elalél. Nem tudom... Értem, mi minden feszül köztük, de amilyen mélyen megbántott volt Ria a kötet több mint felében, nekem felemás ízt hagyott a számban minden kisebb-nagyobb kibékülés.
Ami viszont nagyon tetszett, az Ria magányának a megjelenítése a történet első negyedében. Sajnáltam és megértettem őt. Továbbra is szimpatikus benne, hogy nőként, nőiességében erős, ésszel, találékonysággal győz túlnyomórészt, nem erővel, és rettenetesen szívós! Közben más helyzetekben pedig szórakoztatóan esetlen.
Ebben a részben végre a valódi Roant is sikerült megkedvelnem, ami nem kis szó azok után, hogy a korábbi kötetben pocsolyába tudtam volna fojtani őt.
A háborúról is jó volt többet megtudni. Nagyon tetszett annak az ábrázolása, hogy pusztán politikai, hatalmi okokból miképp igyekszik vak tudatlanságban tartani a vezetés mind a civileket, mind a saját közrendű(bb) katonáit, és inkább titkol, elhallgat, homokba dugja a fejét, miközben konokul ragaszkodik a megszokotthoz, a kialakított hagyományhoz, semmint hogy újítson, kutasson, fejlődjön - mert azzal talán elnyomottabb csoportok kezébe is eszközt, erőt ad. (Ezen a ponton mondjuk kisebb pofonként ért, amikor Ria konkrétan felsőbbrendűnek tartja magát / a családját, meg úgy a nemességet, mondván-gondolván, hogy a kevésbé tehetős, szegény rétegek azért sem jutnának magasabbra, mert ostobábbak, mint ők és nincs meg az a fajta gondolkodásbeli nyitottság, ami náluk. Ami az edukációs szakadékot tekintve jogos, ugyanakkor ilyen mértékben, ennyire általánosítva tulajdonképpen lenézni, kevésnek, együgyűnek, ambíció nélkülinek, fejlődésképtelennek tartani mindenkit, aki szerényebb körülmények között tengeti mindennapjait... kicsit erős volt. Főleg tőle, főleg úgy, hogy nőként tőle se várnak mást, belőle se néznek ki többet, minthogy illedelmesen mosolyogjon, eltűrjön minden tolakodást és szüljön.)
Az egyetlen komolyabb problémám - Lidérc félregénnyi viselkedésén és Ria taglalt felsőbbrendűségi megvillanásán kívül - egyes történések zanzásításával vagy épp elnyújtásával volt. Ez persze egyéni ízlés kérdése is, de én például a hőlégballon működésének kitalálása helyett sokkal szívesebben olvastam volna a 3 napig tartó ünnepség mibenlétéről, annak jelentőségéről, az azon való részvételről, VAGY egy fejezetnyi nézőpont váltással a királyi tanácskozásról, mágiahasználati kérdésekben. A hőlégballon működési elvét nagy vonalakban mind tudjuk. Az említett két példával nem hinném, hogy így állunk nagy többségben. Zaher szerelmi kalandja is olyasmi volt, ami több kis beszélgetésben, elejtett félmondatokban személyesebb lett volna, átérezhettem volna a kálváriáját, sajnálhattam volna, ehelyett a mindennapokat szereplőnként megjelenítő pár oldalban kapott nagyobb etapot. Értettem, hogy miért, nem kulcsfontosságú, nem annyira központi szereplő... de érzékenységével, szelídségével és kifinomultságával mégiscsak ő az, aki a kezdetektől közel áll Riához. Hiányzott, hogy ez a barátság nincs jobban mélyítve, egyáltalán nem éreztem fontosnak Zahert a regény során.
Összességében remekül szórakoztam, két este alatt felfaltam ezt is, ami pedig nekem probléma volt, lehet, hogy másnak fel se tűnik. Egyéni preferenciák. Minden esetre kíváncsian várom a következő részt, mert fogalmam sincs, hogyan fogja kivágni magát Ria abból a kutyaszorítóból, amibe az utolsó pár oldalon csöppent - és ami már érett egy ideje!
Ami viszont nagyon tetszett, az Ria magányának a megjelenítése a történet első negyedében. Sajnáltam és megértettem őt. Továbbra is szimpatikus benne, hogy nőként, nőiességében erős, ésszel, találékonysággal győz túlnyomórészt, nem erővel, és rettenetesen szívós! Közben más helyzetekben pedig szórakoztatóan esetlen.
Ebben a részben végre a valódi Roant is sikerült megkedvelnem, ami nem kis szó azok után, hogy a korábbi kötetben pocsolyába tudtam volna fojtani őt.
A háborúról is jó volt többet megtudni. Nagyon tetszett annak az ábrázolása, hogy pusztán politikai, hatalmi okokból miképp igyekszik vak tudatlanságban tartani a vezetés mind a civileket, mind a saját közrendű(bb) katonáit, és inkább titkol, elhallgat, homokba dugja a fejét, miközben konokul ragaszkodik a megszokotthoz, a kialakított hagyományhoz, semmint hogy újítson, kutasson, fejlődjön - mert azzal talán elnyomottabb csoportok kezébe is eszközt, erőt ad. (Ezen a ponton mondjuk kisebb pofonként ért, amikor Ria konkrétan felsőbbrendűnek tartja magát / a családját, meg úgy a nemességet, mondván-gondolván, hogy a kevésbé tehetős, szegény rétegek azért sem jutnának magasabbra, mert ostobábbak, mint ők és nincs meg az a fajta gondolkodásbeli nyitottság, ami náluk. Ami az edukációs szakadékot tekintve jogos, ugyanakkor ilyen mértékben, ennyire általánosítva tulajdonképpen lenézni, kevésnek, együgyűnek, ambíció nélkülinek, fejlődésképtelennek tartani mindenkit, aki szerényebb körülmények között tengeti mindennapjait... kicsit erős volt. Főleg tőle, főleg úgy, hogy nőként tőle se várnak mást, belőle se néznek ki többet, minthogy illedelmesen mosolyogjon, eltűrjön minden tolakodást és szüljön.)
Az egyetlen komolyabb problémám - Lidérc félregénnyi viselkedésén és Ria taglalt felsőbbrendűségi megvillanásán kívül - egyes történések zanzásításával vagy épp elnyújtásával volt. Ez persze egyéni ízlés kérdése is, de én például a hőlégballon működésének kitalálása helyett sokkal szívesebben olvastam volna a 3 napig tartó ünnepség mibenlétéről, annak jelentőségéről, az azon való részvételről, VAGY egy fejezetnyi nézőpont váltással a királyi tanácskozásról, mágiahasználati kérdésekben. A hőlégballon működési elvét nagy vonalakban mind tudjuk. Az említett két példával nem hinném, hogy így állunk nagy többségben. Zaher szerelmi kalandja is olyasmi volt, ami több kis beszélgetésben, elejtett félmondatokban személyesebb lett volna, átérezhettem volna a kálváriáját, sajnálhattam volna, ehelyett a mindennapokat szereplőnként megjelenítő pár oldalban kapott nagyobb etapot. Értettem, hogy miért, nem kulcsfontosságú, nem annyira központi szereplő... de érzékenységével, szelídségével és kifinomultságával mégiscsak ő az, aki a kezdetektől közel áll Riához. Hiányzott, hogy ez a barátság nincs jobban mélyítve, egyáltalán nem éreztem fontosnak Zahert a regény során.
Összességében remekül szórakoztam, két este alatt felfaltam ezt is, ami pedig nekem probléma volt, lehet, hogy másnak fel se tűnik. Egyéni preferenciák. Minden esetre kíváncsian várom a következő részt, mert fogalmam sincs, hogyan fogja kivágni magát Ria abból a kutyaszorítóból, amibe az utolsó pár oldalon csöppent - és ami már érett egy ideje!
February 25, 2021
Igaz itt volt pár hullámvölgy, ahol egészen picit leengedett a történet, de nem voltak ezek annyira hangsúlyosak, hogy ne tudjak most is 5 csillagot adni.
Annyi, de annyi kérdés felmerült bennem olvasás közben, és megint csak igen kevésre kaptam választ. A fő kérdés, hogy Rianna meddig képes ezt a színjátékot fenntartani, és úgy látszott, hogy erre egész hamar választ kapok. Aztán gyorsan megcáfolt az Írónő és újra csak a kérdések maradtak számomra. :D Főhősnőnk újabb és újabb oldalát mutatta meg, néha a vártól elszakadva, más környezetben is láthattuk viselkedését és főleg az eszét csillogtatta meg. Annyira tetszettek azok a részek, ahol rácsodálkozik egy-egy új információra és beindulnak az agytekervényei. Mágia terén is sokat fejlődött és megint számos izgalmas leírást kaptunk, ahol ellenfelek csapnak össze egymással. Mégis, aminek legjobban örültem, hogy a romantikus vonal kicsit előtérbe került, és rengetegszer szurkoltam már inkább annak, hogy bukjon le Rianna, fedje fel valódi énjét, ahelyett, hogy megóvjam őt attól, hogy a csalás miatt bűntetést kapjon. Az új szereplők mindig feldobják kicsit a történetet, mert velük új lehetőségek nyílnak meg, új barátok, új ellenségek, új viták, új helyzetet alakulnak ki. Tehát csupa újdonságot hordoznak, ha nem írtam volna elégszer az 'új' szót. :D
Egyetlen bánatom maradt most is, mikor lesz már folytatás? :(
Annyi, de annyi kérdés felmerült bennem olvasás közben, és megint csak igen kevésre kaptam választ. A fő kérdés, hogy Rianna meddig képes ezt a színjátékot fenntartani, és úgy látszott, hogy erre egész hamar választ kapok. Aztán gyorsan megcáfolt az Írónő és újra csak a kérdések maradtak számomra. :D Főhősnőnk újabb és újabb oldalát mutatta meg, néha a vártól elszakadva, más környezetben is láthattuk viselkedését és főleg az eszét csillogtatta meg. Annyira tetszettek azok a részek, ahol rácsodálkozik egy-egy új információra és beindulnak az agytekervényei. Mágia terén is sokat fejlődött és megint számos izgalmas leírást kaptunk, ahol ellenfelek csapnak össze egymással. Mégis, aminek legjobban örültem, hogy a romantikus vonal kicsit előtérbe került, és rengetegszer szurkoltam már inkább annak, hogy bukjon le Rianna, fedje fel valódi énjét, ahelyett, hogy megóvjam őt attól, hogy a csalás miatt bűntetést kapjon. Az új szereplők mindig feldobják kicsit a történetet, mert velük új lehetőségek nyílnak meg, új barátok, új ellenségek, új viták, új helyzetet alakulnak ki. Tehát csupa újdonságot hordoznak, ha nem írtam volna elégszer az 'új' szót. :D
Egyetlen bánatom maradt most is, mikor lesz már folytatás? :(
January 7, 2021
Annyi mindent történt az elmúlt hónapokban, annyira a feje tetejére állt minden, hogy nekem ez a történet egyfajta menedékként szolgált: mágikus, modern, arcpirítóan romantikus egyszerre, jó volt elveszni a benne.
Azt hittem, az első rész „imádat-indexét” nem lehet feljebb tolni, de On Sainak sikerült, minden elismerésem. Keresnem kell egy új szót erre a rajongásra, mert most hirtelen nem jut eszembe semmi sem. A kötet végére bekerült jelenet levett a lábamról: ennyi vágyat, és érzelmet ábrázolni úgy, hogy nem éreztem azt, hogy ez már erkölcsöket döntögető erotika… egyszerűen zseniális, de azért nem ajánlom szende szűz lelkű olvasóknak
A függővég az meg csak amolyan onsaijosan kínzó lett, kb. ha holnap olvashatnám a 3. részt, már akkor is úgy érzem, túl sokáig vártam.
Ki merem jelenteni: nem is választhattam volna szuperebb könyvet az év első olvasmányának.
Blogbejegyzés interjúval: https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2...
Azt hittem, az első rész „imádat-indexét” nem lehet feljebb tolni, de On Sainak sikerült, minden elismerésem. Keresnem kell egy új szót erre a rajongásra, mert most hirtelen nem jut eszembe semmi sem. A kötet végére bekerült jelenet levett a lábamról: ennyi vágyat, és érzelmet ábrázolni úgy, hogy nem éreztem azt, hogy ez már erkölcsöket döntögető erotika… egyszerűen zseniális, de azért nem ajánlom szende szűz lelkű olvasóknak
A függővég az meg csak amolyan onsaijosan kínzó lett, kb. ha holnap olvashatnám a 3. részt, már akkor is úgy érzem, túl sokáig vártam.
Ki merem jelenteni: nem is választhattam volna szuperebb könyvet az év első olvasmányának.
Blogbejegyzés interjúval: https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2...
February 11, 2023
A vége nagyon megdöbbentő volt. Majdnem 400 oldal tömény fájdalmat éltem a a két főszereplővel. Együtt izgultam velük, hogy most mi lesz. Mikor a végén jártam a sztorinak már nem tudtam mi baj lehet. Azt gondoltam, hogy kapok egy happy endinget…. Na de ez!!!!!! Ez egyszerre egy szívszorító és fájdalmas DE fordulatos befejezés. Szerencsére a harmadik rész is megvan úgyhogy kezdem most rögtön. Csak ajánlani tudom. Zseniális alkotás. Minden percét imádtam. (Amikor nem mérges voltam Lidérce hogx már megint mit tett…)
This entire review has been hidden because of spoilers.
August 16, 2022
Papagájnak érzem magam, ugyanis erre a kötetre is csak azt tudom mondani, hogy IMÁDTAM!
Annyira magávalragadó, annyi érzelem van benne. Hol kitör belőlem a nevetés, hol összeszorul a szívem, hol ujjongok, hol pedig könnyezek. Aztán lányos zavaromban a rák vörös fejemet az én kis szelem segít lecsillapítani hűvös fuvallataival.
Annyira magávalragadó, annyi érzelem van benne. Hol kitör belőlem a nevetés, hol összeszorul a szívem, hol ujjongok, hol pedig könnyezek. Aztán lányos zavaromban a rák vörös fejemet az én kis szelem segít lecsillapítani hűvös fuvallataival.
March 18, 2024
❤️❤️❤️
January 8, 2024
Őszintén nem értem, miért nem népszerűbb ez a sorozat💘Teljesen magába szippant, nem tudok rosszat mondani róla.
September 29, 2024
Oh, még mindig nagyon tetszik ez a történet. Teljesen magával ragadott akárcsak az első rész. Egyedül a végével nem vagyok kibékülve. Hát hogyan érhetett így véget?! Azonnali folytatásért kiállt a történet. [spoiler] Szegény Delon, sose hittem volna, hogy ő mozgatta a szálakat, kicsit csalódtam is benne, remélem azért még visszaszerzi a szeretetemet mert eddig annyira kedveltem, de hozzá ez az áskálódás nem méltó. Még ha meg is értem, ő a másik hercegre esküdött meg és őt védve cselekedett. Folyamatosan azt vártam, mikor fog lebukni RIanna, de mégsem így képzeltem el.[/spoiler] Viszont örültem, hogy Roanról kiderült mégis csak van vér a pucájában [spoiler], hogy mégiscsak cseréltek. Igaz később ismét visszatért a kis szipoly a várba.[/spoiler]. Tetszett ahogy Rianna továbbra is helytállt mint saját maga és mint Roan. Nagyon jók voltak a léghajós, háborús részek, végre ebbe is betekinthettünk. Jó volt olvasni, hogyan lesznek ismét barátok Lidérccel, még ha volt is egy kisebb bökkenő kettejük között. [spoiler] A gyógyítás mikétjével nem voltam kibékülve, eléggé meglepett a dolog. Sokkal magasztosabbnak véltem, de így már kevésbé utáltam Frellelolt, hogy bepróbálkozott a vizsgán.[/spoiler]
Továbbra is nagyon tetszik a történet [off], habár még mindig olyan érzésem van mintha a Levegő népét olvasnám. Hogy mást ne is említsek Cardan = Kartal herceg [/off].
Továbbra is nagyon tetszik a történet [off], habár még mindig olyan érzésem van mintha a Levegő népét olvasnám. Hogy mást ne is említsek Cardan = Kartal herceg [/off].
Displaying 1 - 9 of 9 reviews