Két-három dán

by Maros András

Magyarország jó hely – főleg, ha dán vagy, fiatal és bulizni akarsz.
Magnus, Mikkel és Søren nagyon eltérő jellemű fiatalemberek, akik egyetem alatt közös albérletben laktak, de azóta elsodródtak egymás mellől. Néhány év múltán egyikük kitalálja, össze kellene ülni, iszogatni, beszélgetni, de ha már összeülnek, adják is meg a módját.
Egy budapesti hosszú hétvégével akarják egybekötni a viszontlátást. Amikor megérkeznek, Magnus azt mondja, muszáj picit beleszagolni a magyar vidék életébe. Így kerülnek Zalába, közelebbről Vöcköndre. Egy idős bácsi fizetővendég-szobát hirdet meg, ahol ők lesznek az első vendégek. Illetve csak kettejük…
Maros András szívmelengető humorú regénye megerősíti az olvasó hitét a barátság hatalmában.

336 pages, Hardcover

Published January 1, 2020

Reviews

[Cipőfűző · Rating 2 out of 5]

Túl savanyú limonádé. A három dán közül az egyik álomfejtő tudorka, a másik valamikor írónak készülő egykori vegzált gyerek, a harmadik metroszexuális nőcsábász. Valaha lakótársak voltak az egyetem alatt, ezért öt év után úgy döntöttek, hogy leutaznak Zala megyébe, ott is a legbalfaszabb nevű faluba (Maros Andrásnak volt miből válogatnia, ezt zalaiként mondom), csak úgy heccből. Tündérbogár, az egyik bűnöző (a bűnözők természetszerűleg becenévvel szerepelnek a könyvben), aki egyébként nagyon okos, világlátott ember, meg van győződve róla, hogy ez a három dán biztos kőgazdag, hiszen minden nyugati kőgazdag. Ő és Mille Elemér (egy idegenforgalommal próbálkozó nyugdíjas) úgy hiszi, hogy két nap alatt meg lehet győzni az egyik félnótást, vegye már meg Mille házát, hadd költözzön az öreg haza a szülőfalujába. Közben ezek a dánok szétválnak, hiszen azon kívül, hogy egy albérletbe kerültek (nem világos, hogy miért tértek mindig vissza ide), sok minden nem köti össze őket. Egyébként ezek a tanult dánok Tündérbogáréhoz hasonló botegyszerű következtetéseket vonnak le a magyarokról.
Nem tudom, hogy a szerzőnek voltak-e konkrét elképzelései, mielőtt nekiállt a regénynek. Na jó, biztos, hogy voltak, hiszen Dániában volt ösztöndíjas, és biztos élvezte a falusi turizmust egy nyáron. Mindenesetre esetleges, kapkodó cselekmény jellemzi. A fejezeteket, pontosabban azok címeit jópofa ötlet volt arra kihegyezni, hogy éppen hány dán szerepel bennük. Na de… A most dívó falusorozatok a tévében komplexebbek. A szerző becsületére legyen mondva, némely szereplőjének jellemét próbálja mélyíteni.
A regényt idétlen zárójelezések jellemzik, magyarázás a vidéki életről valszeg lópikulát sem tudó olvasónak, a disznóbőr az bürke…
Tündérbogár, a már említett szereplő idegenvezetést vállal (ja, igen, ezt a sittről szabadult tündért egy hivatali kárfelmérő ajánlja Mille úrnak)), közben olyan dolgokat magyaráz a dánoknak, amiket talán Gönczi Göcsejében olvasott feltételezem. Mármint Maros. „Kanizsa végvár, sötét Zala stb. Egyébként mindezt a makulátlan kinézetű nőfalőnak mondja, aki a regény legbalgább szereplője, nem tudni, hogy honnét érkezett a tudásszomja, egyszerűen beleszeretett Göcsejbe, meg egy gyanúsan könnyen kapható nőcskébe.
”Falubusz. Frappáns elnevezés, nem? Nem, nem frappáns elnevezés. A pályázati pénzből nyert furgonokat mindenhol így hívják, nem csak Vöcköndön.
Vicceskedő könyv, de nem igazán vicces. Nem is tudom… untam. Felidegesített.

[Beáta Pálfi · Rating 3 out of 5]

A nem azt kaptam, amire számítottam tipikus esete. A fülszöveg félrevisz. Helyenként vicces, de többnyire nyomasztó, és nem igazán értem, miről is szólt végül.

[Adri · Rating 2 out of 5]

2.5

Nem voltak túl nagy elvárásaim ezzel a könyvvel kapcsolatban, de ennél azért többre számítottam. A történet gyenge, a szereplők közül egyik sem lopta be magát a szívembe.
Úgy éreztem, egyik szereplőt sem ismertük meg eléggé ahhoz, hogy reálisnak tartsam, a szervező eltűnik a felvázolt események legelején. A másik meglehetősen gyenge láncszem (de mégis hatalmas jelentőségnek örvendő szereplő) Tündérbogár. Mert ugye teljesen elképzelhető, hogy egy börtönből szabadult, megkérdőjelezhetően jószándékú ember olyan műveltséggel rendelkezik, amely bárki tudását meghaladja Zala térségéről, a történelmi szálakat is kifinomultan ismerve. Hiszen ilyen emberrel mindannyian találkoztunk már. Hogyne.
Ahhoz képest, hogy a fülszöveg Vöcköndöt harangozta be, alig történt ott bármi említésre méltó, az egyik fontos szereplő 5 percnél nem is tölt ott több időt.

Tanulságot nem tudtam levonni, annak ellenére, hogy a barátságról és egyebekről próbált komolyabb gondolatokat átadni. Ezek inkább csak komikusnak hatottak. Szórakoztatónak pedig nehezen nevezem, inkább idegesített, mint szórakoztatott.

Kicsit úgy éreztem, az egésznek se füle, se farka, nem tudtam, mire is akar kilyukadni a szerző. Végig vártam, hogy "na, akkor most összeérnek a szálak", de nem.
Próbáltam szeretni, de ez nem igazán sikerült.
Ráadásul sok fennakadásomat le sem írtam, ezzel megkímélve az értékelőm olvasóit.

A 2.5 csillagot egyrészt a borítóért, másrészt azért kapja, mert összességében nem untatott (bár kifejezetten gyorsan sem haladtam vele).

[Balázs Bacskai · Rating 3 out of 5]

Nagyon szeretni akartam a könyvet, alig vártam az általam is ismert magyar falusi környezetet és a nyári hangulatot és nem ogazán ez várt. A történet (eleje) tetszett és érdekelt, szerettem, ahogy le volt írva a környezet, a Zalai táj volt a kedvenc részem. Ettől függetlenül, minél tovább olvastam a könyvet, annál zavarosabb volt. Ha a "két" történet két külön könyvben jelenik meg, és egy kicsit finomítanak rajta, biztos, hogy szerettem volna, de így csak a közömbös történet marad, amit csak óvatosan fogok ajánlani másoknak.