Tudatos törekvéseink mellett egy sor olyan belső szabály irányít minket, amelyek létezésével talán nem is vagyunk tisztában, mert ezek mások sugalmazott vagy vélt elvárásai alapján épültek fel bennünk.
Így kell kinéznem, ha azt szeretném, hogy… Illik úgy viselkednem, mintha… Nem láthatják meg rajtam, hogy… Mit szólnának, ha tudnák… Ha érvényesülni akarok, akkor… Jobb a békesség, szóval…
A másoknak való megfelelés vágyában folyamatosan figyelünk és találgatunk, mik lehetnek a többiek elvárásai, és gyakran önmagunknak sem valljuk be, mennyire igyekszünk ezeknek eleget tenni. Az így kialakított viselkedésminták egy idő után annyira beépülnek, hogy már a sajátunknak érezzük őket, csak sokszor nem értjük, miért érezzük magunkat olyan rosszul a bőrünkben.
A munkám során azt tapasztalom, hogy legtöbbször nem azzal foglalkozunk, milyenek vagyunk valójában, vagy szívünk mélyén milyenek szeretnénk lenni, hanem azzal, hogy milyennek kell(ene) lennünk mások szerint. Mivel nem remeteként élünk, természetesen figyelembe kell vennünk a körülöttünk élő embereket, ám ha rossz helyre tesszük a fókuszt, örökös igazodásra, ebből fakadóan pedig állandó csalódottságra és elégedetlenségre kárhoztatjuk magunkat.
Feltetted már magadnak a kérdést: ki lennél Te, ha nem mindig mások elvárásai szerint élnél? Ha nem sóvárognál annyira a külső visszaigazolásra, hanem felfedezhetnéd és így az lehetnél, aki valójában vagy? Ha nem áldoznád fel a megfelelés oltárán az önazonosságodat? Van-e még olyan pillanat, amikor tudod, érzed, ki vagy Te?
Ezzel a könyvvel arra szeretnélek késztetni: gondold végig, hogy a saját életedben mit miért teszel éppen úgy, ahogy. Vedd számba, hogy kiknek az elvárásait tekinted önmagadra nézve szinte kötelezőnek, és miért is akarsz ennyire megfelelni nekik. A Téged mozgató elvárások közül melyekre mondasz tudatosan is szívből igent, melyek esetében tartod még vállalhatónak a kompromisszumot, és mi az, amin inkább változtatnál? Miben szeretnéd akár mások kívánsága ellenében is a saját utadat követni, és hogyan szedheted össze ehhez a szükséges bátorságot, erőt és kitartást?
Klinikai szakpszichológusként kezdtem a pályámat, majd íróként és előadóként is kerestem a lehetőséget, hogy minél több emberhez eljussak. Évekig a Lipótmezőn, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet ambulanciáján dolgoztam, két kislányom megszületését követően pedig magánpraxist indítottam. Számos rádióműsor, magazin és tévécsatorna rendszeres szakértőjeként próbálok bepillantást nyújtani a pszichológiai kérdések egy-egy területébe. Önnálló köteteim (Hűtlenség, Bátran élni, illetve Lezárás, elengedés, újrakezdés ) mellett több könyv társszerzője, és a Nyitott Akadémia előadója vagyok. Célom, hogy minél több embert segítsek abban, hogy a kudarcait inkább tanulásként élje meg, többet lásson és fogadjon el önmagából, és legyen pozitívabb az önbecsülése.
Nagyon olvasmányos pszichológiai ismeretterjesztés elsősorban laikusoknak, vagyis mindenkinek, akit kicsit is foglalkoztat az önismeret. Amilyen vagyok, az tényleg én vagyok? Vagy csak a szűkebb és tágabb környezetem tett valamilyenné? Mi az igazi énem és mik azok a tulajdonságok, viselkedések, amik csak azért alakultak ki, mert ez várják el tőlem? El tudjuk-e engedni a mások - szüleink, partnerünk, a tágabb családunk, barátaink, kollégáink, vagy általában a társadalom - elvárásait? Ismerjük-e egyáltalán ezeket az elvárásokat, vagy csak feltételezzük őket? Ha többen foglalkoznának őszintén ezekkel a kérdésekkel azt hiszem, sokkal jobb világban élhetnék. Ami nem tetszett, hogy a könyvnek nagyjából a fele a párkapcsolati elvárásokról szól (milyen elvárások nehezítik a társkeresést, az együttélést és a szexuális életet). Ehhez képest vannak olyan témák, amik nagyon röviden szerepelnek csak pl. a munkahely, a baráti kapcsolatok és én a magam részéről szívesen olvastam többet az általános társadalmi elvárásokról is.
Kitti szokás szerint egy nagyon jó könyvet adott ki a kezei közül. Könnyen érthető, elgondolkoztató és olvasmányos. Rengeteg gondolatot, amit magamban már megfogalmaztam mind a belső, mind a külső elvárások tekintetében teljesen új meglátásba helyezett azáltal, hogy ezek kialakulását is taglalta a könyv elején - honnan jön és miért? Megannyi mindent hozunk magunkkal, és megannyi feladat van magunkon.
Almási Kitti rendben van. És nálam nagyjából az általa képviselt és kifejtett nézetek is. Ez a könyv is fontos, még azt sem mondanám, hogy nem jelenthet valakinek egy lökést az életben, ha elakadt. Mégis, valami hiányzott. Amit viszont szerettem, hogy a Ki vagy te? is inkább egy hogyan kell/lehet és miért érdemes/fontos bátran élni újabb tanítás volt. És erre nagyon nagy szükség van.
Olvastam már több önfejlesztő, pszihológiai könyvet, de sajnos ennek februárban fogtam neki és ma fejeztem be(5 hónap kellett). Valamiért nem kötött le úgy, ahogy a többi (azokat maximum 2 hét alatt nyírtam ki). Reménykedtem, kapok benne több részletesebb történetet, amiket körülírnak majd. Lehet azért tűnt unalmasnak, mert nagyon sok témában egyetértettem, olvastam már, találkoztam már a helyzettel. A negyedik fejezet: teljesítménykényszer a szexben, szerintem nagyon de nagyon pluszba van. Többre vágytam és vártam ettől a könyvtől. Sajnos ez nekem nem volt nyerő. Őszintén a vége fogott meg a legjobban, mikor "belátást" nyerhettünk egy picit az egyik kliensének az életébe. Szerintem az embereknek erre van szükségük, a történetekhez való azonosuláshoz és a benne keletkezett "problémák" megoldására. Vagy netán csak egy másfajta gondolkodáslöketet kapjanak. Ezenkívül még 5 oldalra tettem jelet, hogy "na ... ez érdekes". Én, aki 200 jelnél meg sem áll.
Ennél érhetőbben, emberibben írni erről a nagyon komplex témáról szerény véleményem szerint nem lehet. Ez a könyv helyenként meglepően nagyon fájt, ugyanakkor nagyon kellett is nekem. Nem hittem volna, hogy ezt mondom, de kicsit tisztult a kép. Köszönöm.
Eddig mindig csak bele-bele olvastam egy-egy Almási Kitti könyvbe, illetve megfordultam már előadásán is, de elejétől a végéig még nem olvastam végig egy könyvét sem. Hiba! Nem gondoltam volna még az elején, hogy ennyit fog adni, sőt, meg is ijesztett a 300 oldal. Ó te jó ég, mondtam, most 300 oldalon keresztül olvashatok önsegítő könyvet, önsegítő tippekkel, hát sose fogok végezni. TÉVEDÉS! Ez a könyv valami szuperül megírt csoda. A 300 oldal fel sem tűnik, mert Kitti úgy visz és vezet át a fejezeteken, mintha csak oldalakról beszélnénk. Eszméletlen fontos témákat érintünk, nem győztem lefotózgatni az oldalakat, hogy aztán fel tudjam vinni ide a fontosabb idézeteket. Ez a könyv azért nagyon fontos így 2021 környékén, mert a legfontosabb központi témája, a megfelelés. Megfelelés a családban, megfelelés a kapcsolatodban, megfelelés a szexben, megfelelés a szüleidnek, megfelelés a gyerekeidnek, megfelelés a munkahelyednek, megfelelés a szomszédnak, megfelelés a melletted haladó autónak, megfelelés a kutyádnak és még sorolhatnám. Kicsit felnyithatja azok szemét, akik felébrednek reggel, és robotüzemmódba kapcsolva ellátják a feladataikat, mindent is, kivéve azt, amit önmagáért tenne meg az ember. Emberek, haló, ébresztő! Nem arról szólnak a napok, hogy kiszolgáljunk mindenkit, bebújjunk a számítógép mögé, szétkommenteljük hülyeségekkel a Facebookot, majd ezt ismételgessük… Valamit érdemes lenne magunkért is tenni, hogy testileg-lelkileg rendben legyünk, és ezt a verziót kaphassák meg a szeretteink is. De ami a legfontosabb lenne, hogy MI magunk legyünk kibékülve önmagunkkal. Hogy amikor tükörbe nézel, (ha egyáltalán mersz szembenézni önmagaddal, és nem lesütött szemmel mosod a fogad), akkor olyat láss, amivel, akivel elégedett vagy.
Alapvetően soha nem szerettem az ismerd meg önmagad-típusú könyveket, több okból sem. Én is sokáig erősítettem azoknak a táborát, akik meggyőződtek arról, hogy azért nem jók semmiben, mert a világ egyszerűen összeesküdött minden cselekedet ellen, hiába próbálok mindent a lehető legjobb szándékom, tudásom szerint csinálni. Többnyire én is a megnyugtató hazugság oldalán álltam sorba. De egy percig sem bánom, hogy az e havi NIOK közös könyv okán elolvastam. Kijózanító szembesítés volt önmagammal, hogy én is tehetek arról, ha a dolgaim nem úgy alakulnak, ahogy vártam,de mégsem egyedül én vagyok hibás, mert igenis a mai torz társadalom is tehet arról, ha egy munkához, egy adott személlyel való párkapcsolathoz nem érezzük elég jónak magunkat. De nem szabad elfelejteni, hogy nem mi nem vagyunk elég jók, hanem csak előfordul,hogy nem jó helyen keressük,amit annyira szeretnénk. Hosszú és nehéz munka, de ha ezt felismerjük, és megtanuljuk annyira szeretni és tisztelni magunkat, hogy nem akarjuk többet beérni az (ideig-óráig) elfogadhatóval a jó helyett, már nagyon sokat tettünk önmagunkért. Ez lett a legfontosabb leckém.
Ha a pszichológia maga mint tudomány nem igazán érdekel, viszont szeretnéd megérteni (legalábbis elkezdeni kapizsgálni), miért vagy olyan amilyen (vagy mások miért olyanok amilyenek), akkor Almási Kitti könyveit kizárólag ajánlani tudom. Aktuális témákról egyszerűen, célratörően, közérthetően mesél. Hitelesen de nem túlzottan tudományosan, közvetlen stílusban, ugyanakkor könyörtelenül ír napjainkban igazán jellemző pszichológiai kihívásokról, azok “veszélyeiről”, és lehetséges megoldásokról. Minimális elméleti alapozás után számtalan valós eset bemutatása következik, melyekből garantáltan magunkra ismerünk párszor, hiszen a félelmeinktől való szorongás, a megfelelési kényszer, az önbizalomhiány olyan széles körben előforduló jelenségek, hogy már-már népbetegségnek tekinthetők.
Meseszerű lenne, ha a világon minden ember részt akarna és tudna venni terápián. Addig is itt vannak ezek a könyvek, amik tényleg MINDENKINEK szólnak, és mindenkinek adnak valamit, akár járunk terápiára, akár nem.
Végig olyan érzésem volt, mintha én ezt már olvastam volna, de nem voltam benne biztos. Ez lehet amiatt is, mert sok előadást és beszélgetést hallottam már Almási Kittivel, de lehet amiatt is, mert szembejöttek velem egy-egy részei a könyvnek, de az is lehet, hogy számomra nem sok olyan dolgot írt le, ami újdonság erejével hatott volna. A könyv társkeresése része eleve nekem irreleváns, a kapcsolattal foglalkozó része is olyan volt amit már régen letisztáztam magamban. Én el tudom képzelni, hogy van akinek ez a könyv nagy segítség, meg információkat is tartalmaz, talán nekem a 14-15 éves énem örült volna ennek a könyvnek, a mostani fejem inkább már olyan, hm, hm, oké, oké, nem mondod? de ironikus állapotban. Olyan részeket tudtam megjelölni magamnak, ami már kicsit karcolja a tudományos részt, hogy azoknak jobban utánanézzek, vagy a filmes, könyves utalásokat, később megnézzem, vagy elolvassam. A fiataloknak, vagy elakadt személyeknek ajánlom, de akik már kerekebb, és finomításra vágynak, azoknak ez a mű nem sok újdonságot tartogat.
"A legnehezebb ilyenkor azt a félelmet legküzdeni, hogy elveszítjük a körülöttünk élők szeretetét - de ilyenkor gondoljunk arra, hogy akinek csak akkor vagyunk elfogadhatók, ha minden pillanatában belesimulunk az akaratába és kiszolgáljuk, az valójában nem szeret, csak használ minket. Bár ez rettenetesen fájdalmas felismerés, ebben az esetben a szeretetet azért nem tudjuk elveszíteni, mert meg sem kaptuk soha. A valódi szeretet - ha van - elfogadja a mi szempontjainkat, és fontosnak tartja a mi igényeinket is. Végül pedig vajon mi a cél? Hogy többen szeressenek azért, amilyenek nem vagyunk, vagy valamivel kevesebben, de azért, amilyenek vagyunk?"
Almási Kitti ebben a könyvében is olyan témákban kezdeményez beszélgetéseket, amikröl túlságosan kevés szó esik a (magyar) társadalomban. Segít, hogy feltegyük magunknak a megfelö kérdéseket az önismeret útján. Eközben rávilágít, hogy ezeket csak mi magunk tudjuk megválaszolni, ha tudatosan foglalkozunk velük. Végtelenül fontosnak tartom az “Érzelmileg Éretlen Társadalom” fejezetet. Szívesen olvastam volna többet ebben a témában, a három azt megelözö fejezettel szemben, amiket fontosnak, de a könyvben túlságosan súlyzottnak tartok.
A könyv szerzője zseniálisan fogalmazza meg azokat a kérdéseket, gondolatokat, ami egy embert foglalkoztathatja a mindennapjainkban. Különösen tetszett, ahogy őszintén ír "kudarcairól" esetleges "félelmeiről". Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, akinek még vannak kérdései magával és a társadalmunkkal kapcsolatban.
volt benne nehany igazan elgondolkodtato, lelket megmozgato fejezet.. ossszesegeben 4* , mert sok mindent inkabb "helyettem kimondott", amit valahogyan mar tudtam, de nem tudtam megfogalmazni -- ezert halas vagyok. a szexualitasrol , pornofogyazstasrol szolo resz nekem aranytalanul hosszu volt. nem tudtam azonosulni vele, kulonosen, mert inkabb a ferfiakrol szolt.
Ez volt Almási Kittitől az első könyv, amit olvastam és nagyon tetszett. Ezt ajándékba kaptam, de azóta vettem egy másikat is és arra is nagyon kíváncsi vagyok. Sokszor magamra ismertem, miközben olvastam. Tetszettek a példaként felhozott esetek, a saját élményei stb.
Egy olyan könyv, aminek a hatására mélyebben megismerhettem magamat, kicsit jobban meg tudtam érteni, hogyan befolyásolják a múltban történtek azt, hogyan érzek és döntök a jelenben.
Nagyon érdekes könyv. Mindenki számára érthető módon megírt mű. Egyik kedvencem a 'Bátran élni' könyv mellett. Aki készen áll önmaga és az emberek mozgatórugóinak megismerésére, annak nagyon ajánlom!