Meghaladható-e vajon a sérült kötődésmintázat, amely összetéveszti a szeretetet a bántalmazással, és oly sok fájdalmat okoz, hogy belekékülünk, és ha meghaladható, akkor hogyan? A lélektan egyik örökérvényű kérdésére kutatja a kötet a választ.
A szerző a tőle megszokott egyedi módon ötvözi a műfajokat, megalkotva így a feldolgozásregény terápiás irodalmát, amelyet elolvasva egy teljes gyógyulási folyamatot kísérhetünk végig egy abuzív viszonyból: kívülről, a szöveg mentén, és belülről, a saját életünkre reflektálva. Komplex és mélyreható megközelítés ugyanannak a párkapcsolatnak a nő, a férfi, és a terapeuta szemszögéből való egyidejű láttatása és ütköztetése. A regény magával ragadó ereje élővé teszi a történetet, a történetet kísérő értelmező keretrendszer pedig támpontokat ad a feldolgozásban, amely nehéz, ám katartikus út végén megszülethet a szabad ember új, valós és élhető szeretetképe és identitása.
Nem fogok csillagot adni, mert lehetetlen feladat. Egyrészt 5*, hogy beszélünk róla, a gazdag és érzéketlen pasit nem fogod megváltoztatni, mert van valami mentális problémája. Másrészt 1*, mert a szerző (a főszereplő) pszichológus és mégis ezzel próbálkozik. És 5*, hogy valós a probléma és valós a történet, de 1*, mert aggódom a személyi jogok miatt, és gondolom D. nem fogja feljelenteni a szerzőt, de ez nem erről szól, hanem a másik kiadásáról. Aztán 5* a szerzőnek az érzelmei őszinteségéért, de 1* az irreális elvárásaiért. Tudta jól, észrevette, hogy gond van a pasival, miért hitte, hogy őt majd szeretni fogja, ha nincs ez benne a DNS-ében? Mintha egy vak ovissal ordítanék, amiért nem írta fel a bevásárlólistára a vajat. A könyv első része maga a történet, két nézőpontból, ahol a nőit érdekesnek találtam, ebből jobb lett volna több, időrendi sorrendben, részletekkel, amiből az olvasó is később felismer egy narcisztikus személyiséget; a férfi nézőpontját én nem hittem el (a fentiek miatt), a második rész szerintem kifejezetten hasznos, leírja a viselkedés hátterét, abszolút hihetően (és ellentmondva az első rész férfi nézőpontjának), a harmadik rész azonban nagyrészt ismétlésekből és a sérelmek elemzéséből, felhánytorgatásából áll, aki siet, ezt nyugodtan kihagyhatja. Még egy pici munka ráfért volna a szövegre, a sok plusz vessző, a szemünk előtt véletlenül elflangáló időhatározók, néhány egybeírás-különírás, egy Scolar-könyvben ez nekem meglepő, mint ahogy az is, hogy a férfi nézőpont nem férfias (csávó, abszolvál, van egy düh bennem stb.). Szomorúnak tartom, hogy a szerző hiába pszichológus, a saját világát ennyire nem ismeri, hogy belement egy ilyen kapcsolatba, ugyanakkor az is ott motoszkál bennem, amit ő maga írt, hogy nem kell a gyászban ennyire megmártózni. Sokszor szar az élet, de ez van, egyszerűbb hamar kikeveredni belőle, nagyon kicsi krumplik vagyunk és a többi.
Mondhatnám hogy ezt a könyvet pontosan az én életemről írta a szerző, de nyilván nem. Én hálás vagyok érte, a mélybe taszít, pofon vág, szinte hihetetlen hogy ilyen létezik, de mivel velem is ez történt/történik, megnyugvást jelent hogy tudom nem (csak) bennem van a hiba és a világon másokkal is megtörténik ugyanez. Aki nem élt át hasonlót, szerintem nem tudja igazán értékelni, nekik nem ajánlom. Aki viszont igen, annak életmentő kötet. Köszönet érte!
Fontos téma, nagyon jó, hogy van ez a könyv. Tele okos és igaz gondolattal. De ugyanakkor mégsem tudott igazán megfogni. Nem hatolt a lelkem mélyére a téma érzékenysége ellenére azt hiszem ez a félig szép- félig szakirodalom, félig mintha a saját kusza naplómat olvasnám stílus miatt van. Tele ismétléssel, mintha gondatlan lenne a szerkesztés. Sokszor kizökkentett: én most tulajdonképpen mit olvasok? Félve írom le, de sokszor a sorok között öncélúságot véltem kiolvasni. Irodalmi értelemben sokkal jobb könyveket olvastam a témában. De hátha valakinek meg pont erre a könyvre van szüksége. Összeségében azt mondom, hogy éljenek a nők, akik reprezentálnak minket a magyar irodalomban!
Erre nagyon szükségem volt a saját traumáim feldolgozásához, vagy legalábbi hogy tovább haladhassak és dolgozhassak a gyógyuláson, valamit ráébresztett, hogy mennyire szükségem van egy szakemberre akivel beszélgethetek erről.. Nagyon szívesen odaadnám ezt a könyvet az édesanyámnak. És az ex vőlegényemnek. És az apámnak.. Nekik legalább annyira szükségük lenne rá, mint nekem volt. Bár kétlem, hogy változtatna bármin.
Talán szigorú a két csillag, de borzasztóan önismétlő, így sajnos volt, hogy csak átfutottam részeket, mert úgy éreztem folyamat csak ugyanazt es ugyanazt olvasom. Az eleje érdekes volt, illetve a történet, hogy mi is törtent a két főszereplő között, de összeségében viszonylag kevés cselekményt tartalmazott. A könyv másik fele nem adott semmi újat.
Sok volt ez nekem. Talán újraolvasom egyszer. Volt jónéhány igen, ezt tudom pillanat, de sokszor éreztem túl soknak is. Biztos utazni kellene vele, ahhoz viszont korábban kellett volna kezembe vegyem. Most erre nincs erőm, és a nyugalmam is fontosabb.
Szakmailag jó volt, sokmindent pontosan leírt a bàntalmazással kapcsolatban, de regényként elég élvezhetetlen volt. Nem ír jól az írónő, pedig nagyon szerettem volna szeretni.