Nyolcszáz utca gyalog

by Gyöngyi Bakos

Bakos Gyöngyi első kötete szó szerint is erős irodalmi indulás, folyamatos mozgásban van a szöveggel együtt az olvasó is. Városrészletek Budapesttől Prágán és Párizson át Stockholmig, és epizódok a fiatal felnőttkor jelenétől a gyerekkor mélyéig – ami összeköti ezeket a tereket és emlékeket, az a kisregény főszereplőjének, a fiatal filmkritikusnőnek a tudata és nézőpontja. A vele kapcsolatba kerülő férfiak és a gyerekkorban elvesztett apa eleven hiánya tagolja és vágja újra a történeteket, néha melankolikusra, és mindig ironikusra. Így lesz a Nyolcszáz utca gyalog megkerülhetetlen pont a fiatal magyar próza térképén.
Bakos Gyöngyi 1985-ben született Budapesten. Ez az első kötete.

112 pages, Paperback

Published September 15, 2020

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Kétségtelenül jól megírt könyv, csak épp távol maradt tőlem. Világos, hogy a szereplő életét végigkísérő motívumok - a három férfival lezavart aktusok, a kényszeres kalóriaszámlálás és az utazások - organikusan rajzolnak ki egy női sorsot, mégpedig olyan női sorsot, ami az újdonság erejével hathat a honi irodalomban. Bakos "hőse" ugyanis a felső-középosztálybeli "elveszett nemzedék" tagja, aki (részvétlenül szólva) jó dolgában azt se tudja, mije fájjon - az ilyenekre szokták mondani a facebookon a "fenyegető aurájú" kisnyugdíjasok, hogy menjen el kapálni. Durva egyszerűsítéssel: az nőben, amit Kötter szokott írni férfiban. A szerző kellő empátiával közelíti meg a témát, amelynek fontosságában nem kételkedem, csak épp ebből az empátiából belém nem szivárgott át sok. Talán telítődtem magyar kortárssal, mire Bakosig eljutottam, nem tudom. Mindenesetre most átnyergelek időlegesen valami lazábbra.

(Érdekes, hogy a Magvető három általam a napokban olvasott könyve - Szaniszló Judit Lelije, Kiss Noémi Balatonja és ez - nem csak a kötés és a témaválasztás tekintetében mutat erős hasonlóságot, hanem szövegképileg is: a párbeszédek teljes hiánya* és a bekezdések azonos tördelése első pillanatra is feltűnő. Remélem, ez nem valamiféle szabványosítási eljárás előszele, mert az elszomorítana. A jól megírt párbeszéd amúgy is olyasmi, amire az irodalomnak szüksége van, és amiből bánatosan keveset találni a magyar kortársban.)

* Kivéve egyetlen üdítően önironikus párbeszédes szakaszt Szaniszló könyvében.

[Csabi · Rating 3 out of 5]

Az elején csak kapkodtam a fejem, hogy ez mi, honnan jön és miért, és el kellett telni egy időnek, míg nyilvánvaló lett, hogy nincs is itt akkora összevisszaság, csak a főhősnő élete van négy-öt szakaszra felszabdalva, és némileg rapszodikusan egymás után tálalva. Persze attól még nem találom érdekesebbnek a dolgot, ha a linearitás össze van mixelve, és nekem kell fejben tartanom, hogy kivel mi volt korábban. Bé történet szálát pl. egyáltalán nem tudtam követni, jelentéktelennek éreztem, a Dénes sztori mellett valahogy eljelentéktelenedett, meg hát mi az, hogy jár a pasival, de nem tudja a nevét, mondjuk legyen Bé.
A történetben két csomópontot véltem felfedezni, az egyik a főhősnő étkezési zavarai (állandó fogyókúra kontra így is szép vagy drágám), na meg a pasik. Valahogy azt hámoztam ki ebből a sztoriból, hogy ahogy ő nem tud megbékélni a saját testével – és nem csak a testképzavarról van szó, hanem ahogy a férfiak bánnak vele, mint egy fizetős nővel, és ő ezt teljesen természetesen viseli -, úgy a férfiakkal sem tud mit kezdeni, a kötődés vékony fonala hamar elszakad, és úgy tűnik, az újra csomózásra sincs igény. Na jó, tudjuk be a fanyalgásomat annak, hogy nem én vagyok ennek a könyvnek a célközönsége, hanem inkább a kallódó, harmincas nők.
De ami igazán zavart végig, az a megfeleléskényszer, ahogy az író próbál kinőni abból az irodalmi kánonból, amit fontosnak tart, amihez idomulni szeretne, és ez óhatatlanul oda vezet, hogy a saját hangja veszik el. Kevesebb tisztelet az elődöknek, több Bakos Gyöngyi, aztán majd meglátjuk a második könyvnél.

[abcug · Rating 3 out of 5]

Bakos Gyöngyi nagyon jól ír. Csak úgy peregnek az események, minden gyors. Sok erénye van a prózájának. Ugyanakkor a közepétől nekem kicsit szétesett a könyv, és onnantól kezdve nem nagyon értettem, hogy mi van. Az elbeszélő sítlusát ettől még élveztem elejétől a végéig.

[Dani Dányi · Rating 4 out of 5]

Jó könyv ez, vagy inkább jó ambivalens, a főhős nem annyira szimpatikus, eltávolítóan mondja el a történeteit, vagyis a történetét amit lehetne hogy kártyalapokra írt végig és ezt a megkevert paklit olvassuk, de nem ez tuti komponálva van, ilyen bölcsészabrak amin aztán el lehet rágódni, örülni hogy a főhős nem mi vaguynk (pipa), csodálkozni talán hogy valaki ilyen autonómszerűség, hogy nem megy bele a konvenciók beakadásaiba és ez jó, de más beakadásai vannak (pl éhezteti magát) és ez nem olyan jó, a stíliusa olyan keresetlen és néha naplószerűen off-the-wall de ez vissza tud ütni és olyankor (ritkán) modoros, szóval ebből ilyen formában lett valami befejezni kötelező de szintén kötelezően antiklimatikus írás, ami ügyesen van, de néhol túlügyeskedve, mindenesetre jó hogy ebből nem háromszor ekkora könyvet csinált Bakos Gyöngyi, a nevét megjegyezzük, lesz következő könyve bizos, azt is elolvassuk.

[Izabella · Rating 3 out of 5]

We have a speaker, her memories about relationship with men makes the story.
The speaker for me is a strange person, throughout the reading I was thinking it would come out at the end that she ha a weird personality disorder. I still think she has though it was never stated.
I wanted to see more what's behind the scenes, so I guess I just need to calm myself down and think. I should not rush, I should digest.