20 önismereti kérdés és válasz - Pszichológiai kézikönyv önmagadhoz

by Herendi Kata, Szabó Eszter Judit

Az élet természetes része, hogy vannak problémáink, elakadásaink, amelyekre folyamatosan keressük a megoldást. Aranyszabály, hogy bármilyen nehézségről legyen szó, az első lépés, ha jobban értjük és ismerjük önmagunkat. Ha tisztában vagyunk az erősségeinkkel, a félelmeinkkel és a vágyainkkal, teljesebb, harmonikusabb, jobb életet élhetünk. A Pszichoforyou online magazin szerzői ebben a könyvben húsz alapvető téma köré csoportosítják a legfontosabb önismereti gondolatokat, hogy azok kapaszkodóként szolgáljanak az önismeret útján. A közérthetően, mély empátiával bemutatott pszichológiai elméletek és a gyakorlati feladatok számos aha élményt és felismerést tartogatnak. Egy jó pszichológushoz hasonlóan, ez a könyv sem kész megoldásokat kínál, hanem teret és lehetőséget teremt, hogy ki-ki a saját ritmusában, a saját tapasztalásai és felismerései mentén kerüljön közelebb a saját válaszaihoz. A kötet végére így átfogó képet kapunk a saját személyiségünkről, betekintést nyerünk a legizgalmasabb pszichológiai trendekbe is, és bátorságra tehetünk szert, hogy továbbhaladjunk az önismeret útján.

BIZALOM Hogyan tanulhatok meg újra bízni másokban?
DÖNTÉS Hogyan hozhatok jó döntést?
ÉRZELMEK Hogyan kezelhetem jobban az érzelmeimet?
FELADÁS Honnan tudjam, mikor érdemes továbblépni?
HALOGATÁS Miért olyan nehéz elkezdeni vagy éppen befejezni valamit?
HATÁROK Hogyan óvhatom a határaimat?
JÁTSZMÁK Hogyan kerülhetem el a játszmákat?
KAPCSOLATOK Miért nehéz másokhoz kapcsolódni?
KUDARC Hogyan kezeljem a kudarcokat?
MEGBOCSÁTÁS Mit jelent valójában a megbocsátás?
ÖNBIZALOM Miért nincs önbizalmam?
ÖNSORSRONTÁS Miért nem jutok egyről a kettőre?
ÖNSZERETET Miért nem tudom szeretni magam?
ŐSZINTESÉG Miért olyan nehéz őszintének lenni?
PERFEKCIONIZMUS Miért hajszolom a tökéletességet?
PIHENÉS Miért nem tudok pihenni?
RÁGÓDÁS Miért nem tudom elengedni a múltat?
SZÉGYEN Miért szégyellem magam (mások helyett)?
SZENVEDÉS Miért nem tudom jól érezni magam?
VÁLTOZÁS Mi segít a változásban?

Genres: Psychology

235 pages, Paperback

First published January 1, 2020

Reviews

[Bori Vásárhelyi · Rating 4 out of 5]

Én sokat olvasok ilyen témában, számomra sok újat nem mondott, de inspiráló volt, tetszett a kulcsszavak köré való szervezés. Sok jó utalás is van benne más szerzők műveire, kicsit hiányoltam a példákat, szerintem lehetett volna benne több.

Szokásos gyűjtemény magamnak: (pedagógiai pályám során sok gyakorlatot szeretnék majd alkalmazni ezekből)
"A kutatónő ekkor úgy próbálta elmagyarázni a bizalom működését, hogy arra az üveggolyós korsóra emlékeztette a kislányt, ami a tanárnőjük asztalán állt: az osztály minden jó döntésért kapott egy üveggolyót, és ha a korsó megtelt, valamilyen közös jutalmat. Brené Brown szerint a bizalmat is valahogy így, üveggolyóról üveggolyóra építjük fel."
" Írj levelet a benned élő árnyékgyermeknek úgy, mintha egy szeretetteljes szülő lennél, aki aggódik a gyerekéért, és meg szeretné őt vigasztalni. Ez a feladat tulajdonképpen egyszemélyes szerepjáték. Bár elsőre furcsán hangzik, mégis segíthet, ha ebben a formában megfogalmazod a gondolataidat. Hasznos lehet, ha közben kiteszed magad elé az egyik gyermekkori fényképedet."
" Ha bizonytalan vagy abban, milyen célok fontosak számodra, írj listát ezzel a címmel: Nem halhatok meg addig, amíg ez a 100 cél nem teljesül. Ne aggódj, ha száznál kevesebb cél jut eszedbe! A listának nem az a célja, hogy pontosan száz eleme legyen. Abban segít, hogy más perspektívából nézhess rá, mi az, ami igazán számít. Méghozzá olyan perspektívából, ahonnan ritkán tesszük: az életünk végességének szemszögéből."
" A halogatás ugyanis az életünk azon területeit érinti igazán érzékenyen, ahol nincsenek kőbe vésett határidők. Ritkán köti szigorú határidő azokat a dolgokat, amelyek a testünk, a lelkünk és a kapcsolataink jólléte szempontjából fontosak: a családi, baráti együttléteket, a testmozgást, az egészségünkről való gondoskodást. Önmagunk meg- és kitalálása olyasmi, ami nincs dátumokhoz kötve, és akkor kezdődik el igazán, amikor végre belevágunk. Úgy is nevezhetjük ezeket a dolgokat: a nagy kövek. A nagy kövek (vagyis a hosszú távú céljaink) jelentőségét persze nem kérdőjelezzük meg, mégis hajlamosak vagyunk halogatni a velük való foglalkozást. Ariely (más kutatókhoz hasonlóan) arra hívja fel a figyelmet, mennyire fontos tisztában lenni azokkal a döntési csapdákkal, amelyekbe akaratlanul is beleesünk, és amelyek végül azt eredményezik, hogy addig-addig foglalkozunk „tűzoltással", azonnali figyelmet követelő feladatokkal, hogy a nagy köveinkre egyáltalán nem jut időnk. Így fordulhat elő, hogy időről időre azon kapjuk magunkat, hogy miközben az olvasatlan e-mailjeink számát sikerül nullára redukálnunk, azokért a dolgokért, amelyek igazán fontosak, aznap még nem tettünk semmit."
" Írd össze az évek során átélt kudarcaidat! Jöhetnek a sikertelen vizsgák, az el nem nyert pályázatok, a meg nem kapott munkák, bármi, amit kudarcként értékelsz. A lista segítségével láthatod, melyek azok a kudarcok, amelyekkel még dolgozni szeretnél."
" E kétféle szemléletmód nemcsak a teljesítményünkre van hatással, de arra is, ahogyan a sikert, illetve a kudarcokat kezeljük. A rögzült szemléletmódban a siker egyszerűen a tehetség bizonyítéka, így ha elbukunk, az csak azt jelentheti, nem vagyunk elég jók. Sőt, valójában nincs is értelme túlságosan igyekezni, ha nem vagyunk eleve nagyon okosak vagy tehetségesek. A fejlődési szemléletmódban azonban a siker és a kudarc is új perspektívába kerülhet. Kudarcnak itt egyedül az számít, ha nem vagyunk képesek fejlődni."
"A rendszeres testmozgás nemcsak az egészségre hat pozitívan, hanem az önbizalomra is. Fontos lépéseket tehetünk a magabiztosságunk megerősítése és felépítése érdekében, ha sportolni kezdünk. A sport ugyanis...
**megtanít, hogy reális, mégis kihívást jelentő célokat állíts fel
**segít, hogy tisztábban lásd a határaidat.
**segít a célokat feladatokká formálni.
**segít, hogy kitartóbb lehess.
**megerősít abban, hogy ha teszel érte, akkor mindig többre és többre vagy képes."
" Azt, hogy vannak feldolgozatlan lelki sebeink, semmi sem mutatja pontosabban, mint az erős érzelmi reakcióink. Amikor ezek a sokszor nehéz érzések keresztülmennek rajtunk, nem könnyű józannak maradni, de nagyon is érdemes! Ezek a heves és sokszor aránytalan érzelmi reakciók közelebb vihetnek minket ahhoz, amivel dolgunk van, ami akadályozza, hogy teljes szívvel és félelmek nélkül legyünk jelen egy párkapcsolatban. Ezért ha legközelebb belefutunk egy ilyen, a félelmeinket, a haragunkat, a szégyenünket aktiváló konfliktushelyzetbe, álljunk meg egy pillanatra, és tegyük fel magunknak a kérdést: mennyire szól ez a múltamról, és mennyire szól rólam? "
" Miért? A válasz ez esetben is a félelemhez és - ha tetszik, ha nem – a halálos ágyunkhoz vezet. Az úgynevezett egzisztencialista irányzat képviselői szerint ugyanis a halandóságunk elfogadásával kezdődik az őszinte és teljes élet: ha szembe merünk nézni és békét tudunk kötni az elmúlás gondolatával, akkor képesek leszünk felmérni a Földön töltött napok, órák, percek és pillanatok jelentőségét is. Ez pedig oda vezethet, hogy lefejtjük magunkról azokat az időrabló manírokat, amelyek a másoknak és önmagunknak való megfelelés kényszeréről szólnak."
"A teljesítményünket jelentős részben az énképünk és az határozza meg, hogyan viszonyulunk a hibáinkhoz. A szakértő úgy véli, elsősorban nem mások ítélete vagy az attól való félelem hathat rombolóan teljesítményünkre. Ennél lényegesebb, hogy mi magunk mit gondolunk magunkról, és milyen az énképünk. Ha mindig a maximumot várjuk magunktól, viszont képtelenek vagyunk arra, hogy elismerjük és a helyén kezeljük a saját teljesítményünket, azzal éppen hogy lerontjuk, nem pedig maximalizáljuk az eredményeinket."
" Hogyan törhetek ki a perfekcionizmusból?
Gondold át az első lépést, és tedd meg! Ülj le az asztalhoz, nyisd meg a dokumentumot, hívd fel, akit kell - mindegy, hogyan, a lényeg, hogy indítsd el a folyamatot. Ezzel rengeteg agyalással és halogatással töltött időt és energiát spórolhatsz meg.
Irreális határidők helyett inkább olyan részcélokat tűzöl ki magad elé, amelyek alkalmat adhatnak egy kis ünneplésre. Ha elérkeztél az adott állomáshoz, jutalmazd meg magad!
Tedd fel magadnak a kérdést: Miért is csinálom ezt? Azért, hogy másoknak megfeleljek, vagy van olyan belső motivációm, ami mellett el tudok köteleződni?"
" Tekintsünk a hibázás lehetőségére úgy, mint valamire, ami segít, hogy jobbak legyünk."
" Állj ellen a negatív gondolatok örvényének:
**Ha egyedül vagy a szobában, állj fel, kezdj el körbe-körbe sétálni, és közben mondogasd ezt: Nem tudom körbesétálni a szobát. Ismételd meg öt-hat alkalommal, majd ülj vissza. Steven C. Hayes szerint ez az egyszerű gyakorlat már önmagában is elég ahhoz, hogy ráébredjünk, a gondolataink nem mindenhatók, és hogy sokszor tévesen hisszük, hogy képtelenek vagyunk megállítani azt, hogy a negatív emlékek elárasszanak bennünket.
**Ha egy különösen makacs visszatérő gondolattal küzdesz, a szakértő szerint jó megoldás, ha egyszerűen fogod magad, és elénekled (hangosan, vagy akár csak magadban). Válassz neki egy dallamot, amin megszólalhat, és rajta! A gondolat ettől nem szűnik meg, nem tűnik el, de világosabban, kicsit a külső szemlélő szemszögéből láthatod majd.
**Írd rá a visszatérő gondolatot egy darab papírra, még akkor is, ha szomorú vagy kellemetlen - hiszen bármilyen is legyen, a múltad, önmagad része, és már csak ezért önmagában is értékes. Kérdezd meg magadtól, hajlandó lennél-e egy ideig magaddal hordani a zsebedben, a tárcádban vagy a táskádban. Ha a válaszod igen, tegyél így! Valahányszor a kezed ügyébe kerül, üdvözöld úgy, mint a személyes történeted egy darabkáját, és keresd meg magadban a hála érzését azért, hogy így vagy úgy, de segített a fejlődésben. Ez a gyakorlat abban segít, hogy fokról fokra elengedjük, letegyük azokat a negatív gondolatokat, amelyek sokszor átveszik az irányítást az elménk fölött."
" A fájdalom elkerülhetetlen, a szenvedés választható."
" Ennek a technikának a lényege, hogy ahelyett, hogy minden eröddel azon lennél, hogy elfedd a problémát, „beleállsz" a helyzetbe, és rögtön az elején felhívod rá a figyelmet. A nyilvános előadás példájánál maradva a következőt kell tenned: amint fellépsz a színpadra, közöld a hallgatóságod tagjaival, hogy éppen halálosan félsz, és egy ponton valószínüleg úrrá lesz rajtad a szorongás. El tudod képzelni, hogy a valóságban is megteszed? Esetleg nem is a prezentációd előtt, de egy randevún vagy egy állásinterjún? Ha nem, ne aggódj: ennek a példának most inkább az a célja, hogy elgondolkodtasson, és segítsen más megvilágításba helyezni a problémádat. Watzlawick tapasztalatai szerint ugyanis a klienseinek sokszor már ennek a paradox instrukciónak a puszta gondolata (az, hogy nyilvánosan felvállalják azt, amit a legjobban szerettek volna eltitkolni) is segített felülkerekedni a rettegett helyzeteken. Érdekes, nem igaz?"

[Vhrai · Rating 5 out of 5]

A borító figyelemfelkeltő a sok különböző alakkal és a harsány színeivel, egyúttal azonban mindez előrevetíti azt, hogy az emberek mennyire különbözőek. Nyilván, az egész mű ezt a vonalat lovagolja meg azáltal, hogy 20 különböző, a mindennapi életben rendszeresen előkerülő témát boncolgat, mint például a döntés, a halogatás, a szégyen, a rágódás és így tovább. De nem áll meg ennyinél, ugyanis az egyes témakörök rövidebb, emészthető szemelvényekre oszlanak, amelyek már egy-egy konkrétabb kérdésre próbálnak iránymutatást adni. Szándékosan nem írtam választ, ugyanis van, hogy az iránymutatás még több kérdés formájában érkezik. A nyelvezete egyszerű, nem bonyolódik a szükségesnél jobban szakmai kifejezések használatába. De ez nem csak a megfogalmazásra vonatkozik, hanem a témák megközelítésére is. Amellett, hogy tisztázza a sztereotípiákat, igyekszik pragmatikus oldalról megfogni a dolgokat. Az olvasó részvételére számítva, akár írásban megválaszolható, elgondolkodtató kérdésekkel vezet rá a helyes útra. Nekem talán az tetszett benne a legjobban, hogy az egyes részek külön is kezelhetők, szóval nem muszáj egy lendülettel végigolvasni az egész kötetet. Elég mindig éppen azt a részt fellapozni, amit problematikusnak érzünk az életünkben. De azt az olvasót se tántorítsa a dolog, aki egyben akarja befalni az egészet. Személy szerint az első felébe nem sikerült annyira belemerülnöm, viszont a kötet vége felé rátaláltam egy olyan kérdéskörre, amiről nem is gondoltam volna, hogy nekem ezzel bármiféle problémám lehet, de a tizenx pont kettő kivételével a dolgok közepébe trafált. Igazán nem is tudok mást írni, minthogy ajánlom a kötetet a pszichológia, önismeret kérdéskörével ismerkedőknek. Nem csak egy alkalomra szóló olvasmány, biztosan le fogom még emelni a polcról a különböző élethelyzetek kapcsán!

https://libellumkonyvek.blogspot.com/...