What do you think?
Rate this book


400 pages, Hardcover
Published November 20, 2020
Majdnem pontosan 1 évvel ezelőtt olvastam A könyvárus lányt, és őszintén szólva nem sok mindenre emlékeztem a sztorijából, még jó, hogy előrelátóan a fontosabb eseményeket gyorsan lejegyeztem olvasás közben, mivel akkor már lehetett tudni, hogy duológia lesz.
Nagyon szélsőséges érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban. Kezdjük a jóval, mert úgy illik.
A történelmi részét általánosságban véve szerettem. Kivétel: bármi, ami az első 100 oldalban történt (csendben megjegyzem, hogy ez a kötet negyede). Az az első 100 oldal szerintem közel olvashatatlan volt, és csak azért nem hagytam abba, mert édesapám (aki előttem olvasta el, miután végre megvettem a nővéremnek) azt mondta, hogy jobb lesz. Nehezen viselem, amikor valami nyolcvanszor van leírva, többek között elmondja a szereplő, majd a narrálásban is elhangzik…még párszor. Még egy debütáló kötetnél csak-csak, de egy 10+ könyves szerzőnél, akit ráadásul a Libri jelentet meg – ez szerintem mindenkinek kínos. Viszont a maradék 300 oldal történelmi eseményeit és helyzeteit tényleg nagyon szerettem. Továbbra is eléggé felszínkaparászós (ez még mindig egy történelmi romantikus fikció), de valahol el kell kezdeni. Ráadásul az, hogy éveket ölel fel a cselekmény, lehetőséget ad kicsit folyamatában látni a történelmet. Az USA-ba disszidált Julcsi hazalátogatása Budapestre szintén nagyon hangulatos volt. Főleg, hogy már vagy 2 hónapja nem voltam Budapesten, és be kell látnom, hogy hiányzik a hely (nem akarok úgy csinálni, mintha a Covid-miatti nem Budapesten-létem összehasonlítható lenne az ’56-os disszidált családok helyzetével, mert nyilván nem, de attól még szinte nosztalgiával tudtam olvasni a sorokat, hiába szóltak egy 60 évvel ezelőtti Budapestről.)
Ami viszont nem tetszett: azok a karaktereink és minden, ami a magánéletükkel kapcsolatos, azaz nem történelmi vonatkozásban értelmezhető. Julcsi a világ egyik legantipatikusabb karaktere. Leginkább csak teljesen hidegen hagyott, hogy mi van vele, néha meg kifejezetten idegesített. És ez úgy nagyjából mindenkiről elmondható volt. Nem érdekelt senkinek a magánélete, mert iszonyatosan felszínes az egész, ahogy maguk a karakterek is. Rengetegszer éreztem azt, hogy ez is csak azért történt, mert kellett már valaminek lennie, de nem volt felvezetve, meg igazából logikus sem volt. Ha egy kicsit érzékenyebben lennének megírva ezek a karakterek, és nem lenne ennyire brazil szappanopera a történet, esküszöm, maximum 1 csillagot vonnék le értük. De így az írásmóddal karba öltve iszonyatosan elrontják az olvasmányélményt.
Összességében fogalmam sincs, mit gondoljak erről a könyvről, de nem jó érzéssel rakom le, az biztos.