Ez a gyerekkori és fiatalkori napló, amelyet Janikovszky Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között vezetett, az idei év egyik irodalmi szenzációja. A korabeli naplóbejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben lett felnőtt, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben életre szóló barátságokat kötött, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek a családját is érintették.
Janikovszky fiatalkori naplójába is már nagyon jó humorral, öniróniával ír, csak sajnos nem a 1938-44-es eseményekről, hanem hogy éppen melyik fiú tetszik neki, ami szinte naponta változott, így az egész napló 60%-át különböző férfinevek listája teszi ki. Egy darab bejegyzés szól a bombázásokról, egy pedig nagyszülei deportálásáról, ezen kìvül szinte semmilyen nyomot nem hagy az aktuális történelmi kor.
Minden tiszteletem Janikovszky Éváé, de nem bírtam ezt a naplót végigolvasni. Az egész napló a fiúk és a különböző zsúrok körül forog. Bár az írónőt nagyon szeretem, erre nem vagyok kíváncsi. Sajnálom, nagy reményekkel vettem meg a könyvet, de sajnos csalódtam benne.