What do you think?
Rate this book
A boldog hülye és az okos depressziós
„Azt mondják, amikor az ember öregedni kezd, birokra kél benne a bölcsesség és a hiúság. Akiben az utóbbi győz, pozíciókra tör, bizonygatni kezdi, milyen eredményeket ért el az élete során, és többnyire elégedetlen, cinikus öregember lesz. A bölcsnek viszont lassanként összeáll a világ, megtanulja fölülről szemlélni a dolgokat, megértő és derűs lesz, s minden a helyére kerül.”
Az örökfiatal szerző, akit természetesen még nem érintett meg az öregség, elhatározta, végére jár: lehet-e manapság valaki egyszerre intelligens és optimista, vagy aki boldog, az szükségszerűen hülye is? Saját élettapasztalatait és a tudományt – a kultúrtörténetet, a pszichológiát, sőt az atomfizikát – segítségül hívva szellemes és tanulságos elmélkedésre invitál.
Az örökfiatal szerző, akit természetesen még nem érintett meg az öregség, elhatározta, végére jár: lehet-e manapság valaki egyszerre intelligens és optimista, vagy aki boldog, az szükségszerűen hülye is? Saját élettapasztalatait és a tudományt – a kultúrtörténetet, a pszichológiát, sőt az atomfizikát – segítségül hívva szellemes és tanulságos elmélkedésre invitál.
- GenresPsychologyNonfiction
250 pages, Hardcover
Published November 1, 2020
34 people are currently reading
503 people want to read
About the author
András Kepes
15 books40 followersHungarian journalist, documentary filmmaker and author, has been one of the most prominent and popular TV personalities in Hungary for more than 30 years. A number of his books of nonfiction and fiction have been number one national bestsellers. He is University Professor and Dean of the Communication and Art Faculty of the Budapest College of Communication and Business.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 35 reviews
April 1, 2021
Nos, számomra ez a könyv nagy csalódás volt.
Pedig igencsak felkeltette az érdeklődésemet: nagyon sok helyen láttam a social media felületeken, hogy épp valaki olvassa; és látszott, hogy népszerű termék. Édesanyám aztán egy nap a kezembe adta, hogy Ő mennyire élvezte, olvassam el én is. Ránéztem a Goodreads értékeléseire - 4.13, na szuper, ez ígéretesnek tűnik.
Az elején igen élvezetes volt olvasni: a szerző stílusa megnyerő, jók az anekdoták, a könyv nagyon olvasmányos, a téma pedig érdekes: ahány ember, annyi vélemény a boldogságról. Kíváncsi voltam, hogy Kepes András a maga több évtizednyi élettapasztalatával mit fog mondani erről, hogy az évek alatt összegyűjtött bölcsességek alapján szerinte mi a boldogság, milyen szemléletmódot javasol.
Aztán a közepétől kezdve jött a hidegzuhany.
A boldogság témájának boncolgatása helyett ugyanis áttevődött a fókusz a személyes élményekre, illetve arra, hogy mely felmenője ilyen és ilyen fontos/érdekes ember volt az elmúlt időszakban stb. Ez még oké, ezek a saját történetek színesítik a könyvet, van hozzáadott értékük, de azért jó lenne visszatérni a fő szálhoz..
De ez egyre csak rosszabb lett, sőt.. Egy ponton túl már bejött a tudományos okfejtések tömkelege. Ezzel megintcsak nem lenne baj, hiszen ha a szerzőnek van egy állítása/véleménye, azt illik ezekkel a tudományos okfejtésekkel is alátámasztani. Ehelyett az volt az érzésem, hogy a szerző ezzel inkább azt a képet akarja sugallni magáról, hogy Ő mennyire okos és művelt. Elhiszem, de a tudományos monológok mennyisége már túl sok volt. Túl sok. Nem ezért vettem kezembe a könyvet.
A legrosszabb rész számomra a 199-ik oldaltól, azaz a 'Lóg a cipőfűzőnk' fejezetnél jött el. Itt max nyomokban lehetett találni a boldogságot boncolgató állításokat, a helyüket teljesen átvették a világpolitikai, kvantumfizikai, élettudományi stb. okoskodások. Teljesen olyan érzés volt számomra, mintha a szerző célja az lenne, hogy magát egy magyar Harariként láttassa.
Kedves András, én tényleg elhiszem, hogy Ön egy világlátott, okos, művelt ember - de azt már nehezen hiszem el, hogy Ön ennyi területen tekinthető szaktekintélynek. És - mint mondtam - nem ezért vettem kezembe ezt a könyvet. Ha ilyen témákban akarnék olvasni, akkor a szerző által is hivatkozott könyveket bújnám, mint pl Yuval Noah Harari 'Sapiens'-ét, vagy Hans Rosling 'Tények' c. könyvét. A tudományos adalékok indokolatlan mennyiségével csak azt érte el, hogy a könyv sokkal többnek akarja mutatni magát, mint ami valójában.
Ennél a pontnál kicsit úgy éreztem magam, mint amikor egy olyan emberrel beszélünk, aki csak beszél, beszél, beszél, de az istennek se akar a lényegre térni. A könyv vége felé vártam már azt a katarzist, a lényeget, ami röviden összefoglalja Kepes András explicit véleményét a boldogságról, illetve hogy hogyan lehetünk boldogabbak szerinte, de...ez nem jött el. A könyv végén található utolsó bekezdés azért adott némi vigaszt, de megnyugvást nem. Számomra nem jött el a katarzis.
Összességében tehát nagyon rossz kedvvel álltam fel ettől a könyvtől, kár érte. Lehet, hogy csak teljesen mást vártam tőle, mint aminek készül. Vagy nem én vagyok a célcsoport.
Ha Te, kedves Olvasó épp azon vacillálsz, hogy elolvasd-e ezt a könyvet, akkor a következőt tudom mondani: ha egy olyan könyvet szeretnél, ami a boldogságot, mint témát feszegeti, és olyan pragmatikus javaslatokat, illetve szemléletmódot keresel, amivel boldogabban élheted az életedet, akkor ne ezt a könyvet válaszd. Helyette inkább olvasd el Mark Manson 'A lesz*rom rafinált művészete' c. könyvét, ami nagyon praktikus (ámde egyszerű) tanácsokat ad arról, hogy hogyan teheted boldogabbá az életedet. És baromi élvezetes egy könyv. A cím ne tévesszen meg, nem az a könyv fő üzenete, hogy minden problémádat sz*rd le olümposzi magasságokból. ;)
Viszont ha Te, kedves Olvasó egy olyan könyvet keresel, amiben egy világlátott ember szórakoztató történeteit, tanulságos anekdotáit szeretnéd hallgatni egy csipetnyi aktuálpolitikai és tudományos töltelékkel, akkor hajrá, szerintem élvezni fogod.
Nem szeretném rossz szájízzel zárni ezt az igen hosszúra sikeredett kritikát, ezért a következővel fejezem be: az elegáns, finom, ámde határozott és félreérthetetlen magyar aktuálpolitikai fricskákért bravó, jár a hatalmas piros pont! :)
Pedig igencsak felkeltette az érdeklődésemet: nagyon sok helyen láttam a social media felületeken, hogy épp valaki olvassa; és látszott, hogy népszerű termék. Édesanyám aztán egy nap a kezembe adta, hogy Ő mennyire élvezte, olvassam el én is. Ránéztem a Goodreads értékeléseire - 4.13, na szuper, ez ígéretesnek tűnik.
Az elején igen élvezetes volt olvasni: a szerző stílusa megnyerő, jók az anekdoták, a könyv nagyon olvasmányos, a téma pedig érdekes: ahány ember, annyi vélemény a boldogságról. Kíváncsi voltam, hogy Kepes András a maga több évtizednyi élettapasztalatával mit fog mondani erről, hogy az évek alatt összegyűjtött bölcsességek alapján szerinte mi a boldogság, milyen szemléletmódot javasol.
Aztán a közepétől kezdve jött a hidegzuhany.
A boldogság témájának boncolgatása helyett ugyanis áttevődött a fókusz a személyes élményekre, illetve arra, hogy mely felmenője ilyen és ilyen fontos/érdekes ember volt az elmúlt időszakban stb. Ez még oké, ezek a saját történetek színesítik a könyvet, van hozzáadott értékük, de azért jó lenne visszatérni a fő szálhoz..
De ez egyre csak rosszabb lett, sőt.. Egy ponton túl már bejött a tudományos okfejtések tömkelege. Ezzel megintcsak nem lenne baj, hiszen ha a szerzőnek van egy állítása/véleménye, azt illik ezekkel a tudományos okfejtésekkel is alátámasztani. Ehelyett az volt az érzésem, hogy a szerző ezzel inkább azt a képet akarja sugallni magáról, hogy Ő mennyire okos és művelt. Elhiszem, de a tudományos monológok mennyisége már túl sok volt. Túl sok. Nem ezért vettem kezembe a könyvet.
A legrosszabb rész számomra a 199-ik oldaltól, azaz a 'Lóg a cipőfűzőnk' fejezetnél jött el. Itt max nyomokban lehetett találni a boldogságot boncolgató állításokat, a helyüket teljesen átvették a világpolitikai, kvantumfizikai, élettudományi stb. okoskodások. Teljesen olyan érzés volt számomra, mintha a szerző célja az lenne, hogy magát egy magyar Harariként láttassa.
Kedves András, én tényleg elhiszem, hogy Ön egy világlátott, okos, művelt ember - de azt már nehezen hiszem el, hogy Ön ennyi területen tekinthető szaktekintélynek. És - mint mondtam - nem ezért vettem kezembe ezt a könyvet. Ha ilyen témákban akarnék olvasni, akkor a szerző által is hivatkozott könyveket bújnám, mint pl Yuval Noah Harari 'Sapiens'-ét, vagy Hans Rosling 'Tények' c. könyvét. A tudományos adalékok indokolatlan mennyiségével csak azt érte el, hogy a könyv sokkal többnek akarja mutatni magát, mint ami valójában.
Ennél a pontnál kicsit úgy éreztem magam, mint amikor egy olyan emberrel beszélünk, aki csak beszél, beszél, beszél, de az istennek se akar a lényegre térni. A könyv vége felé vártam már azt a katarzist, a lényeget, ami röviden összefoglalja Kepes András explicit véleményét a boldogságról, illetve hogy hogyan lehetünk boldogabbak szerinte, de...ez nem jött el. A könyv végén található utolsó bekezdés azért adott némi vigaszt, de megnyugvást nem. Számomra nem jött el a katarzis.
Összességében tehát nagyon rossz kedvvel álltam fel ettől a könyvtől, kár érte. Lehet, hogy csak teljesen mást vártam tőle, mint aminek készül. Vagy nem én vagyok a célcsoport.
Ha Te, kedves Olvasó épp azon vacillálsz, hogy elolvasd-e ezt a könyvet, akkor a következőt tudom mondani: ha egy olyan könyvet szeretnél, ami a boldogságot, mint témát feszegeti, és olyan pragmatikus javaslatokat, illetve szemléletmódot keresel, amivel boldogabban élheted az életedet, akkor ne ezt a könyvet válaszd. Helyette inkább olvasd el Mark Manson 'A lesz*rom rafinált művészete' c. könyvét, ami nagyon praktikus (ámde egyszerű) tanácsokat ad arról, hogy hogyan teheted boldogabbá az életedet. És baromi élvezetes egy könyv. A cím ne tévesszen meg, nem az a könyv fő üzenete, hogy minden problémádat sz*rd le olümposzi magasságokból. ;)
Viszont ha Te, kedves Olvasó egy olyan könyvet keresel, amiben egy világlátott ember szórakoztató történeteit, tanulságos anekdotáit szeretnéd hallgatni egy csipetnyi aktuálpolitikai és tudományos töltelékkel, akkor hajrá, szerintem élvezni fogod.
Nem szeretném rossz szájízzel zárni ezt az igen hosszúra sikeredett kritikát, ezért a következővel fejezem be: az elegáns, finom, ámde határozott és félreérthetetlen magyar aktuálpolitikai fricskákért bravó, jár a hatalmas piros pont! :)
August 10, 2021
Felszínes és hatásvadász maradt a könyv a végéig. A legrosszabb típusú amerikai stílust majmolja, nevezetesen idézetekkel, adomákkal és hivatkozásokkal megtűzdelt receptkönyvre hajaz.
És bár a recept amúgy jó és a hozzávalók is rendben vannak, ez az üres cukormáz nem hozza meg az étvágyamat más Kepes könyvek fogyasztására.
És bár a recept amúgy jó és a hozzávalók is rendben vannak, ez az üres cukormáz nem hozza meg az étvágyamat más Kepes könyvek fogyasztására.
January 30, 2021
A semmi újat (számomra) úgy írta meg, hogy egy szuszra elolvastam. Szuper volt! Talán, nem fogják nyilvánosan ledarálni, de egyértelművé vált, hogy miért is tüntették el. Olvassátok. E-ben még beszerezhető.
November 18, 2020
Az első könyv, amit Kepes Andrástól olvastam. Őszintén? Aig tudtam letenni! Nagyon átfogó, közérthető és értékekkel teli könyv! Egyszerre meglepő és meghökentően őszinte továbbá lendületesen magávalragadó! Nagyon sok olyan kérdést boncolgat, melyeket manapság én is felteszek saját magamnak. Öröm volt olvasni, látszik, hogy hatalmas tudás van a sorok mögött!
"Több haszonnal kecsegtetne és közelebb járnánk a valósághoz, ha az emberekhez nem érzelmi alapon közelítenénk, hanem igyekeznénk megérteni a viselkedésük mozgatórugóit. Utálni őket azután is ráérünk."
"Hogy ki, milyen utat választ magának, az gyakran rejtély. Egyáltalán mi választunk magunknak sorsot, vagy a sors választ minket magának? Vajon nem pontosan úgy vagyunk-e mi is az életben. mint az elektronok: csak akkor létezünk, ha létrejön egy valódi találkozás valakivel, barátokkal, szerelmekkel, tanító mesterekkel; ha beleütközünk valamibe, tapasztalatokba, eszmékbe, amik aztán meghatározók lesznek, és így változunk egyik "kölcsönhatásból" a másikba?"
"Léteznék-e, pontosabban én volnék-e azok nélkül a találkozások és kapcsolatok nélkül, aki most vagyok?"
"Több haszonnal kecsegtetne és közelebb járnánk a valósághoz, ha az emberekhez nem érzelmi alapon közelítenénk, hanem igyekeznénk megérteni a viselkedésük mozgatórugóit. Utálni őket azután is ráérünk."
"Hogy ki, milyen utat választ magának, az gyakran rejtély. Egyáltalán mi választunk magunknak sorsot, vagy a sors választ minket magának? Vajon nem pontosan úgy vagyunk-e mi is az életben. mint az elektronok: csak akkor létezünk, ha létrejön egy valódi találkozás valakivel, barátokkal, szerelmekkel, tanító mesterekkel; ha beleütközünk valamibe, tapasztalatokba, eszmékbe, amik aztán meghatározók lesznek, és így változunk egyik "kölcsönhatásból" a másikba?"
"Léteznék-e, pontosabban én volnék-e azok nélkül a találkozások és kapcsolatok nélkül, aki most vagyok?"
April 4, 2021
Igen gyorsan elolvastam ezt a könyvet, ami alapvetően pluszpont (bár eleve nem egy nagyterjedelmű mű). De azóta sem tudom, hogy pontosan mit is olvastam. Kicsit olyan érzésem volt, mint Maugham The Summing Upjánál, hogy ír, ami éppen eszébe jut, kicsit számotvet, filozofálgat, reflektál az életre. Amit, most már biztosan állíthatom, szeretek olvasgatni (ha az elmélkedővel eléri az együttrezonálásom a megfelelő küszöböt). Ellenben úgy éreztem, hogy a címhez gyakorlatilag semmi köze nem volt. Persze onnan indultunk el, és Kepes saját bevallása szerint a kötet egy gondolatkísérlet – de inkább valami strukturált asszociációhalmaznak éreztem.
Szeretem az intelligens, rendszerben gondolkodó embereket. Kepes András pedig egy ilyen ember. Én már az a generáció vagyok, aki nem hallgatta/nézte a műsorait, és ebben a tekintetben Vámos Miklóshoz hasonlítanám, hogy egyfajta etalonként találkoztam csak a nevével. Semmilyen tapasztalatom nem volt Kepessel, Vámostól már legalább egy-két könyvet sikerült elolvasnom.
Ebben a kötetben meg aztán minden volt. Némi anekdotázás a saját életéről, a gyermekeiről, híres emberekről (- néha felmerült bennem, hogy nincs-e némelyik kozmetikázva kicsit, ha nem is szándékosan.) És mindezek egyfajta filozófia-pszichológiai szervezőelvet követnek. A pszichológiai vonulat nem különösebben nyűgözött le. Mivel ez az alapdiplomám, nem sok újat mutatott, sőt volt egy-két megfogalmazás, amibe igazából bele lehetne kötni (ld. az agykéreg mint az agyunk tudatos része). Ettől függetlenül nem minden része volt sokat puffogtatott trivialitás, ez pirospont. (Meg nem volt benne egyik nagy szociálpszichológiai kísérlet sem, mint pl. Zimbardo börtönkísérlete, szóval még egy pirospont.) Következő pirospont, hogy a bemutatott kutatások mindig valami laikusok által is könnyen értelmezhető gondolatmenetbe illeszkedtek, akár egészen más keretek között, mint az eredeti kutatás.
Elszórva reflektál a jelen eseményeire, politikaiakra-történelmiekre stb. Ez nyilván a szubjektívebb része, de végig úgy éreztem, hogy nem az a lényeg, hogy milyen típusú kérdésről elmélkedik éppen, hanem hogy alapvető emberi dolgokról elmélkedik végső soron. Még ha nem is értettem mindennel egyet, az eszmefuttatások egyben voltak és érthetők is.
A humorát nagyon megszerettem Kepesnek, a jó kis (ön)irónia az egyik legjobb barátja az embernek. Viszont az irodalmi ízlésünk nem igazán egyezik, és a spiritualitás iránt való érdeklődés (nálam ezen a szinten hiánya) sem. Például a végén a bizonytalanságról való rész nekem nagyon furcsa. Egyfelől érdekes gondolat, hogy a kvantumfizika világa a keleti filozófiához-valláshoz sokkal közelebb áll, mint a nyugatihoz. Másik részről viszont nekem kicsit meredek volt a dalai lámával való párhuzam.
Összességében szívesen olvastam a kötetet. A spanyolviaszt nem találta fel, és nekem sem mutatta meg, de így 3-4 órát szívesen eltöltök egy másik embernek a fejében, főleg ha ilyen remek rendszerszemléletűen fogalmaz. A hype körülötte kicsit nagy, de hát ugye ott van egyrészt a cím, másrészt a kiadóváltás azon felül, hogy egyébként is többedik bestsellere ez már Kepesnek. Annak mindenesetre örülök, hogy végül elolvastam, és nem ez lesz az utolsó Kepes-könyvem, bár prioritást azért nem élvez.
May 9, 2021
Ez a könyv egy nagy meglepetés volt számomra, ugyanis valamiféle tudományos írásra számítottam, ám inkább egy filozófiai, sokkal inkább beszélgetőkönyvet kaptam. Pozitív csalódás volt, alig bírtam letenni.
A cím, A boldog hülye és az okos depressziós egy remek gondolatmenetet indított el arról, hogy mi is az élet, hogyan tudjuk a maximumot kihozni belőle, és a mindennapjainkat hogyan tudjuk mi magunk jobbá tenni. Vagy hogy hogyan lehetséges kis gondolkodásbéli különbségekkel jobb életminőséget biztosítani saját magunknak.
Kepes nem akarja megmondani, hogy hogy csináld, szimplán csak mesél és elmélkedik, mindezt pedig olyan stílusban, hogy egy ponton azt kérdeztem magamtól, hogy miért nem olvastam még tőle? Nos, eme kötet után azt hiszem, hogy ezt orvosolni fogom.
Rövidke könyv, szóval mindenkinek ajánlom, aki akár általánosságban, akár most a korona alatt szeretne változtatni, vagy fejlődni.
A cím, A boldog hülye és az okos depressziós egy remek gondolatmenetet indított el arról, hogy mi is az élet, hogyan tudjuk a maximumot kihozni belőle, és a mindennapjainkat hogyan tudjuk mi magunk jobbá tenni. Vagy hogy hogyan lehetséges kis gondolkodásbéli különbségekkel jobb életminőséget biztosítani saját magunknak.
Kepes nem akarja megmondani, hogy hogy csináld, szimplán csak mesél és elmélkedik, mindezt pedig olyan stílusban, hogy egy ponton azt kérdeztem magamtól, hogy miért nem olvastam még tőle? Nos, eme kötet után azt hiszem, hogy ezt orvosolni fogom.
Rövidke könyv, szóval mindenkinek ajánlom, aki akár általánosságban, akár most a korona alatt szeretne változtatni, vagy fejlődni.
February 17, 2021
Egyszerű és nagyszerű.
Kepes András stílusa emberközeli, mégsem puritán vagy közhelyes. Önirónia és humor keveredik a soraiban, az írás iránti végtelen alázattal.
Sokszor nyitva hagy egy-egy gondolatot...ha valaki érti, érti. Ha nem, így járt. Így van ez a társadalom- és politikai kultúrát illető kritikáival is. Mesterien elhelyezve, aki érti, érti...
A néha soknak (esetleg indokolatlanul dicsekvőnek vagy olykor álszerénynek) tűnő személyes történet között mindig van egy-egy jól elhelyezett, velős mondat tanulságként, “útravalóként” az olvasónak, ami a könyv lényegét adja.
Amikor már azt kérdeznénk, “hogy jön ide ez az újabb anekdota?”, akkor jön a lényeg is. Számomra ettől lett könnyed, mégis hiteles.
Ez a könyv egy életérzés, amiben Kepes András hű önmagához: nem vette túl komolyan saját magát. Ellenben az írást nagyon is.
“A boldogság: szeretet.”
Kepes András stílusa emberközeli, mégsem puritán vagy közhelyes. Önirónia és humor keveredik a soraiban, az írás iránti végtelen alázattal.
Sokszor nyitva hagy egy-egy gondolatot...ha valaki érti, érti. Ha nem, így járt. Így van ez a társadalom- és politikai kultúrát illető kritikáival is. Mesterien elhelyezve, aki érti, érti...
A néha soknak (esetleg indokolatlanul dicsekvőnek vagy olykor álszerénynek) tűnő személyes történet között mindig van egy-egy jól elhelyezett, velős mondat tanulságként, “útravalóként” az olvasónak, ami a könyv lényegét adja.
Amikor már azt kérdeznénk, “hogy jön ide ez az újabb anekdota?”, akkor jön a lényeg is. Számomra ettől lett könnyed, mégis hiteles.
Ez a könyv egy életérzés, amiben Kepes András hű önmagához: nem vette túl komolyan saját magát. Ellenben az írást nagyon is.
“A boldogság: szeretet.”
August 12, 2021
Kepes élete hetven éve alatt szellemi lepkehálójába repült egy tucatnyi okosság. Kínai bölcsek, görög klasszikusok, dalai lámák, Nobel-díjas fizikusok, huszadik századi kisérleti pszichológusok, Osho, Szent Ágoston és néhány KSH közlöny. Olvasott Hararit és Goslingot. Aztán kifordította ezt a lepkehálót és szertelen nagyvonalúsággal rendet próbált teremteni a kihullott információk között. Összességében sikerült is. Szórakoztató, egy szuszra élvezhető, afféle interdiszciplináris okoskodás néhol életrajzi elemekkel. Néha érdemes ilyeneket olvasni. Akár strand után, egy fröccsel, ajánlom.
Read
July 21, 2021Bevallom, ennek a könyvnek nem tudom megjegyezni a címét, rendszeresen Az okos hülye, a boldog depressziós - ként jutott eszembe, és egyszer még hangosan is így mondtam ki a címet.
Nehéz ez az értékelés, nem is adok rá csillagot, mert attól, hogy nekem egy kellemes délutáni szundi jutott eszembe a könyvről, mivel a felvetett kérdés, és a ráadott válasz magyarázata az egyetemi óráimat és a megtanulandó tananyagot idézte, Kepes történetei pedig a korkülönbség miatt (?) nem érintettek meg, másnak még lehet új a könyv mondanivalója, és azt is abszolút értem, hogy valaki élvezi; Kepes ugyanis gördülékenyen, olvasmányosan ír, a humora pedig jó.
Szerintem egy nálam jelentősen idősebb, nem-pszichológusnak be fog jönni a könyv, de közte és köztem nem volt meg igazán a vibe, de mivel ez az első könyv, amit a barátomtól kaptam kölcsön, hogy utána beszélgessünk róla, mindig fel fog dobni, ha meglátom a borítóját :))
Nehéz ez az értékelés, nem is adok rá csillagot, mert attól, hogy nekem egy kellemes délutáni szundi jutott eszembe a könyvről, mivel a felvetett kérdés, és a ráadott válasz magyarázata az egyetemi óráimat és a megtanulandó tananyagot idézte, Kepes történetei pedig a korkülönbség miatt (?) nem érintettek meg, másnak még lehet új a könyv mondanivalója, és azt is abszolút értem, hogy valaki élvezi; Kepes ugyanis gördülékenyen, olvasmányosan ír, a humora pedig jó.
Szerintem egy nálam jelentősen idősebb, nem-pszichológusnak be fog jönni a könyv, de közte és köztem nem volt meg igazán a vibe, de mivel ez az első könyv, amit a barátomtól kaptam kölcsön, hogy utána beszélgessünk róla, mindig fel fog dobni, ha meglátom a borítóját :))
July 7, 2023
Ez a könyv egy teadélutáni csevegést idéz, ami Kepessel élhet át az olvasó hétköznapi témák boncolgatásával. Egy eszmefuttatás a boldogsággal kapcsolatban, amihez hasonló sokunkban lefutott már, bennem is, és örömmel olvastam végig egy másik személy gondolatait ugyanerről.
Nekem üdítő élmény volt, hogy nem "megváltó" szándékkal íródott a könyv, csalódtam volna ha életviteli tanácsadóvá öregedett volna Kepes. :)
Nekem üdítő élmény volt, hogy nem "megváltó" szándékkal íródott a könyv, csalódtam volna ha életviteli tanácsadóvá öregedett volna Kepes. :)
July 13, 2021
Nekem nagyon tetszett, könnyed, de mégis gondolatokat ébresztő olvasmány. Fussátok át az irodalomjegyzetet is, nagyon érdemes!
August 27, 2025
Nagyon érdekes témákat dob be az író, de sajnos megmarad a felszínen, nem igazán mélyül bele egy-egy témakörbe. Kár érte, mert vannak benne jó gondolatok. Viszont amennyire tele van jó gondolatokkal, úgy sajnos sok a hatásvadász, már-màr kínos mondat is. Kedvelem az írót, lehetett volna jó ez a könyv, de pl a Világkép szerintem jobb volt. Ezzel kapcsolatban azt éreztem hogy egy gyorsan összecsapott, darabra meglett könyv lett.
March 7, 2021
Alapvetően már a könyv és a kiadók körüli vita miatt is érdemes megvásárolni ezt a könyvet. Az Open Books könyvkiadó megalakulásakor Kepes András úgy döntött, hogy ő nem a Libri kiadóhoz szeretne hűséges maradni, hanem ahhoz a barátjához, aki őt annak idején eljuttatta a kiadóhoz. Ezzel csak annyi probléma volt, hogy ez a barát az új Open Books kiadó alapítója. A Libri kiadó felháborodásának hangot adva eltüntette boltjaiból Kepes művét, és még online sem tudták megrendelni az olvasók. Szerencsére a konfliktus pár nap alatt megoldódott, de hatására óriási kereslet lett a könyvre.
Jómagam még decemberben vásároltam egy példányt a figyelemfelkeltő címnek köszönhetően. Sokszor érzem úgy, hogy könnyebb lenne az életem, ha kevesebbet rágódnék dolgokon, egyszerűbben fognám fel a mindennapi kihívásokat. Én azonban hajlamos vagyok mindent kicsit túlbonyolítani, és inkább meglátom a dolgok rossz oldalát, a hiányokat. Így, mikor ezt a címet olvastam, úgy éreztem, ez az én könyvem. Végre valaki bebizonyítja, hogy a depressziós hajlamom miatt biztosan okos vagyok. A könyv persze ennél sokkal többről szól.
Olvasás közben olyan sok érdekes információt kaptam, mintha egy ismeretterjesztő könyvet olvasnék, mely az élet minden aspektusába be próbál tekinteni. Elbeszélés közben Kepes néha átvált az életéről való mesélésbe, így ismét úgy éreztem magamat, mint annak idején az egyetemi előadásokon, amikor tanáraim a tananyag átadása mellett próbáltak az életre is felkészíteni saját tapasztalataik megosztásával. Mindenképpen csak ajánlani tudom az ismeretekre éhes molytársaimnak!
Jómagam még decemberben vásároltam egy példányt a figyelemfelkeltő címnek köszönhetően. Sokszor érzem úgy, hogy könnyebb lenne az életem, ha kevesebbet rágódnék dolgokon, egyszerűbben fognám fel a mindennapi kihívásokat. Én azonban hajlamos vagyok mindent kicsit túlbonyolítani, és inkább meglátom a dolgok rossz oldalát, a hiányokat. Így, mikor ezt a címet olvastam, úgy éreztem, ez az én könyvem. Végre valaki bebizonyítja, hogy a depressziós hajlamom miatt biztosan okos vagyok. A könyv persze ennél sokkal többről szól.
Olvasás közben olyan sok érdekes információt kaptam, mintha egy ismeretterjesztő könyvet olvasnék, mely az élet minden aspektusába be próbál tekinteni. Elbeszélés közben Kepes néha átvált az életéről való mesélésbe, így ismét úgy éreztem magamat, mint annak idején az egyetemi előadásokon, amikor tanáraim a tananyag átadása mellett próbáltak az életre is felkészíteni saját tapasztalataik megosztásával. Mindenképpen csak ajánlani tudom az ismeretekre éhes molytársaimnak!
February 4, 2021
"Egy krízis önmagában senkit nem tesz bölcsebbé, csak azt, aki megérti az okokat, felismeri a változás szükségességét, a megoldások útját, és végül hajlandó elindulni ezen az úton. A változás persze mindig kockázattal jár, de egyre-másra kiderül, hogy a változás hiánya is...Muszáj kockáztatnunk, ha új dolgokat akarunk felfedezni, és akkor is, ha kiderül, rossz úton járunk...Változás után sóvárgunk, miközben nem merünk kimozdulni a komfortzónánkból."
April 3, 2021
Unfortunately this was a little bit meh for me. It had interesting thought processes, but for me totally missed the mark of what I was waiting from it based on the title.. it did not talk too much about why clever people are depressed.. or it did, I was just missing something. I don't know. It did have good things in it actually.
December 10, 2020
It was a pleasure to read this book. I like the thoughts, all the well explained but let you think and see new aspects attitude. And! makes me to want to be that well-read as Mr Kepes is.
Good examples, great views, human mistakes and and well-done works.
Good examples, great views, human mistakes and and well-done works.
March 7, 2023
Valahol a fele táján esett le, hogy ez egy Kepesről is szóló könyv. Az meg már hamarább, hogy hajlamos általánosításba csúszni (hormonokkal küzdő kamaszok emlegetésekor mindig forgatom a szemem), és olyankor már nem olyan érdemes. A papagájok sosem azok. Az érdekes, egyedi, nem közvéleménnyel összecsengő nézőpontok azok.
Nem tudtam, hányszor nősült, mennyi gyereke van és azok mit csinálnak. És ez nem is lényeges, pár élettapasztalattal ruházták fel.
Azért voltak hasznos útravalói is. Például tényirodalomról, dokumentumfilmről. mind hiteget. A szerző nézőpontját közvetíti, nem a valóságot. vagy hogy Updike szerint jó emberből nem lesz jó író. Vagy hogy senki ne vegye magát komolyan, mert az unalmas. A kereskedelmi siker nem egyenlő a művészi sikerrel (when a writer become a product). És a marketing nem más mint mítosz, mesélhető történet az áru mellé.
Nem tudtam, hányszor nősült, mennyi gyereke van és azok mit csinálnak. És ez nem is lényeges, pár élettapasztalattal ruházták fel.
Azért voltak hasznos útravalói is. Például tényirodalomról, dokumentumfilmről. mind hiteget. A szerző nézőpontját közvetíti, nem a valóságot. vagy hogy Updike szerint jó emberből nem lesz jó író. Vagy hogy senki ne vegye magát komolyan, mert az unalmas. A kereskedelmi siker nem egyenlő a művészi sikerrel (when a writer become a product). És a marketing nem más mint mítosz, mesélhető történet az áru mellé.
January 28, 2025
Sok igazán érdekes elbeszélés és példa található benne, viszont a könyv végére úgy éreztem, hogy a befejezetlen mű írása közben érkezett meg a Covid járvány és ütött be az AI rettegés. Az ezek kapcsán elhangzó kijelentések nem értek be, nem idősödtek jól - aged like milk.
Emellett, mint tanult ember, aki több célzott tárgyat is felvett a műszaki egyetemen, több ezen a részen elkerülő témában is rosszul éreztem magam a túlzó egyszerűsítések miatt. Egy bizonyos szint után közelebb áll okoskodáshoz és a valótlanokhoz.
Kvantumról igazán kár volt így beszélni, de ismét említhetném az AI / MI témakört is.
És ezek miatt elgondolkodok, hogy vajon a szociológiát taglaló részek is csak semmitmondó okoskodások voltak, csak azokat nem tudom magamban validálni?
Kiábrándító.
Ennek ellenére 3.5- 4 / 5, mert az "első" 90% kifejezetten érdekes volt számomra.
Emellett, mint tanult ember, aki több célzott tárgyat is felvett a műszaki egyetemen, több ezen a részen elkerülő témában is rosszul éreztem magam a túlzó egyszerűsítések miatt. Egy bizonyos szint után közelebb áll okoskodáshoz és a valótlanokhoz.
Kvantumról igazán kár volt így beszélni, de ismét említhetném az AI / MI témakört is.
És ezek miatt elgondolkodok, hogy vajon a szociológiát taglaló részek is csak semmitmondó okoskodások voltak, csak azokat nem tudom magamban validálni?
Kiábrándító.
Ennek ellenére 3.5- 4 / 5, mert az "első" 90% kifejezetten érdekes volt számomra.
This entire review has been hidden because of spoilers.
February 16, 2023
Azzal kezdeném hogy ezt a könyvet nem tudtam letenni. Első betűtől az utolsóig daráltam, de a lelkesedésemet egy idő után a pánik váltotta fel. A könyv utolsó harmada ugyanis annyira elütött a többitől, hogy ez teljesen kizökkentett. Kicsit olyan volt mint nevelőapámat hallgatni aki ugyan csodás ember, szeretne mindenkit meggyőzni arról, hogy ő mindenhez IS ért. A könyv utolsó szakasza mégsem rontotta el a teljes élményt, így is 4*.
January 21, 2021
András nem akart olyat megírni, amit nem tud. Nem váltja meg a világot ebben a könyvében sem. Mégis ittam a szavait, elgondolkodtatott, inspirált. Egy sokat látott, olvasott, polihisztorszerű ember meglátásai, tanulságai, szabályszerűségei az életből, az életről. Tanácsokkal, amiket a gyermekeimnek is szívesen átadnék majd egyszer. Egy szuper könyv tőle, újra, csak ajánlani tudom.
February 13, 2021
Nagyon tetszett. Kepes Andrást mindig is nagyra tartottam, elképesztően okos, zseniális ember. Napjank problémái köszönnek vissza a könyvön keresztül, megspékelve az író saját történeteivel, ez pedig nagyon közel hozza a témákat az olvasóhoz. Imádtam. Biztos, hogy elolvasom a többi a megjelent könyvét is.
March 18, 2021
Kepes semmi különöset nem csinál a könyvben, nincs óriási íve a mondandójának. Olykor ismétli is magát a Világképhez képest, de mindezek ellenére is egy érdekes kötetet rakott össze, amit szívesen olvastam, helyenként el is gondolkodtatott, illetve további könyvek olvasására inspirált a hivatkozásaival.
December 27, 2020
Kepes András brilliáns, mint mindig ♥️
January 25, 2021
Fantasztikus könyv, nagyon elgondolkodtató!
February 5, 2021
Kapisgálom, miért tiltották ezt le. ;)
Olvassátok!
Olvassátok!
March 27, 2021
Első könyvem Kepestől. Több könyv is van tőle a családi könyvtárban, de eddig nem kaptam kedvet hozzá. Ez a könyv érdekes, de eléggé csapongó. Kikapcsolódásnak elment.
May 28, 2021
A cím többet ígért. Nem takarja teljes mértékben a témát, amit elvártam volna tőle, habár az elvárások mindig szubjektívek. Érdekes gondolatokat gyűjteménye, de nem teljesen koherens.
October 8, 2021
Könnyen emészthető olvasmány, ezért kikapcsolódáshoz tökéletes. Nem is rohantam az elolvasásával. Tetszett a sztorizás, visszaemlékezés; egyfajta számvetés ez a könyv.
May 20, 2022
Olvasmányosan ír fontos dolgokról, de nem sok újat mond.
June 3, 2022
Nagyon jól megírt könyv a semmiről :)
Displaying 1 - 30 of 35 reviews