Nagyjából sejtettem, mit várhatok, így nagy meglepetések nem értek. A kötet külsőre passzol a szerző eddig megjelent regényeihez, szerintem nagyon eltalálták ezt a stílust. Minőségre is megfelelő, jó a kötése, kényelmesen olvasható. A felépítése nagyon különleges: egészen rövid fejezetek váltják egymást, de mindegyik elején találunk egy térképet az aktuális helyszínről és az ott játszódó események időpontjáról. Nos, ember legyen a talpán, aki követni tudja, mert sokszor az előző részhez, vagy eseményhez mérten helyezi el a történteket az író. Viszont ez ad egyfajta hangulatot a könyvnek és ébren tartja az olvasó figyelmét. Egyszerűen muszáj koncentrálni, különben elveszítjük a fonalat, és nem igazán érteni akkor az összefüggéseket, pedig abból van bőven. Személy szerint én többre tartom a kötet informatív jelentőségét, mint magát a sztorit. Nagyon megmutatkozik Frei Tamás tájékozottsága és szerteágazó műveltsége. Ezúttal a terrorizmus, az illegális műkincs-kereskedelem, és az újgazdagok rongyrázása közti érdekes és elgondolkodtató párhuzamokat vázolja fel, elég nyugtalanító, hogy mindez valós alapokon nyugszik. Ami főleg megragadott benne, az a menekültekkel való bánásmód, remélem, aki olvassa ezt a kötetet, nem fogja az embercsempészeket “romantikus” hősöknek tekinteni. Brutális, hogy gyerekeket és felnőtteket egyaránt a vízbe hajigálnak, hogy ne kapják el őket a hatóságok. De ez csak egy nagyon kis szelete ennek az egésznek. A történet ebbe az ismerethalmazba van belefűzve, mégpedig egy régész, Marco Boretti által, aki sikeresen belekeveredik ebbe a játszmázásba. Többször veszélybe kerül, egyszer kis híján az életével fizet, végül eljut arra a pontra, ahol döntenie kell, miként éli tovább az életét, kinek az oldalán áll. Sűrűn váltogatja a nézőpontokat, ha összeszámolnám, a főszereplő talán a kötet ötven százalékában bukkanna fel közvetlenül. Egyébként különösen tetszett az André-regényekre való utalás, kifejezetten szeretem amikor az írók egyes könyvei között van egy-egy rejtett célzás, mintha bennfentes lennék. Végeredményben jó olvasmányélmény volt, de annak ellenére, hogy szeretem az eltűnt ereklyékhez fűződő kalandregényeket, a Boretti szál nem hozott lázba. Az ismeretanyag miatt inkább érdekes, mint izgalmas olvasmány volt.