Család anyák és prostituáltak, diplomaták és stricik, cselédek és szerencsevadászok. Ki gondolná, hogy ők kötik össze Budapestet, Brüsszelt és Gömört? A rendes lányok csendben sírnak című bestseller után Durica Katarína ismét egy kívülről láthatatlan világba vezeti be az olvasóit. A hatalom, a kiszolgáltatott nők, a kompromisszumok és a lázadások világába. A szerző új regénye izgalmas krimi, felkavaróan őszinte vallomások sora, három nő harcának és útkeresésének felemelő története.
Eleven történet mindhárom nőé, szereplői mégis egy hangon szólnak. Én itt ebben a könyvben olvastam először az eurokrata szót. Érdekes, a vidéki szlovákiai magyar is ugyanezt használja, mielőtt eljut oda, ahonann hallhatná. Szuereplőakotási hbának tánik, hogy nem képes háromféle stílusban és hangon megszólani Klára, Timi és Andrea. A lassú építkezéshez képest kapkodós, sietős lezárást kaptam: Klára hirtelen lerázza élőhalott házassága hályogját, beveti a kapcsolatrendszerét és befolyását, leporolja a szakmáját. Jött az ÜGY amiért érdemes megmozdulni.Amin át megmutathatja, nem vaskos eurókon hízó politikai eltartott. És jön a felmentő sereg a jogi végzettségű férj személyében, aki rálel a gerincére és az ambícióra, amiért egyáltalán a pályára lépett, ment házasságot, arat szakmai babért és a rossz elnyeri méltó büntetését. Taps, csokor, könny a szem sarkában, a hírekben a stricik, vidéki felgyógyuláson a lányok. Kár. Ahhoz képest, mennyire realista a nyitás, olyannyira lehangoló a befejezés. Túlment a sztori az előírt karakterszámon, vagy a szerző ráunt és be akarta végre fejezni?
Fontos téma, kevés szó esik róla, mert csak egy szűk, marginális réteget érint. Tök jó, hogy a szerző felkarolta ezt a témát, az emberkereskedelemmel összekapcsolt prostitúció áldozatainak valamilyen módon való megsegítését. Legalább lássuk meg a jelenséget, érezzünk együtt.
De sajnos a témától a regény még nem lesz jó. A koncepció, a három nő Brüsszelben összefutó szála pedig jó ötlet. De a karakterek nem annyira sikerültek. Klára, a diplomatafeleség, aki élethelyzete miatt a legközelebb áll a szerzőhöz még okés, de a másik két karakter elég esetlen, nem hiteles, sőt, a történtek konkrét áldozata, a 18 éves Timi végképp nem áll össze, nem látjuk őt, csak a vele történt borzalmakon szörnyülködhetünk.
Engem a szöveg egyszerűsége és élettelensége, a tőmondatok is megleptek. Többet vártam egy ilyen népszerű szerzőtől, aki eredetileg újságíró. Követek egy-két újságírónőt a közösségi médiában, de az ő fb posztjaikban több élet van, mint ebben a szövegben.
És ahhoz képest, hogy a történet felvezetése, a szereplők bemutatása viszonylag lassú, a fő történések, a bűnözők leleplezése, a lányok kimentése pikk-pikk, minden részletezés nélkül el lett intézve. Érezhető volt, hogy ezügyben nemigen tudott mihez nyúlni a szerző a valóságból, gondolom ilyen események közelébe még ő sem került brüsszeli élete során.
Szóval fontos téma, de a kivitelezése és a hitelessége azért nem az igazi. A stílusa miatt dokumentumregénynek elment volna, de mivel fikció, így erről nem lehetett szó, viszont irodalomnak gyengécske. Az Ahmed szál romantikus oldala pedig számomra nagyon erőltetettnek hatott a történetben, gondolom a célközönség miatt kellett...
Nem szoktam ilyen témában könyveket olvasni, inkább vagyok az ifjúsági és fantasy könyvek híve, de ez a könyv nem engedte, hogy letegyem… habár Timi sorsa jobban érdekelt, és szívesebben tudtam volna róla többet olvasni, a könyv csak úgy áll össze, ha mind a három szemszöget olvassuk. Nem gondoltam volna, hogy olvastatni fogja magát