Egy feldúlt, fiatal lány indul haza éjjel egyedül egy szórakozóhelyről a kihalt Balaton-parti fasorban. Mikor meglátja a közeledő fényszórókat, először nagyon megörül. De aztán…
Kardos Júlia, az évek óta magányosan élő negyvenes nyomozó képtelen szabadulni múltjától, hiába menekül előle a Balatonhoz, a feldolgozatlan traumák oda is utána jönnek.
Pedig muszáj lesz összeszednie magát. Mert a fagyos februári tó egy fiatal lány testét dobja ki magából. És ez még csak a kezdet.
A szálak egy jómódú családhoz vezetnek, ahol a jólét és a tökéletes család látszata mögött sötét titkok rejtőznek. Egy apa, egy anya, egy fiú. Egy család. De mi tartja egyben? És mi szakítja szét?
És mi van, ha a család csak egy szó?
Egy többszáz lájkot és szívecskét begyűjtő poszt, egy cirádás ezüstkeretbe szuszakolt, mosolyba merevedett pillanat az elektromos kandalló feletti polcon?
És mi van, ha már nincs is.
És mi van, ha soha nem is volt.
A történet West coast címmel korábban folytatásokban jelent meg online és hamarosan ezrek olvasták a péntek esténként megjelenő részeket. A Légy/ott ennek a nagysikerű sorozatnak a kibővített változata.
A szerzőnek ez az első nyomtatásban megjelenő krimije. 2020 nyarán Paranoia című novellájával – több, mint száz pályamű közül – az első helyezést nyerte el a PRAE Kiadó Krimi ma elnevezésű pályázatán.
A Pécsi Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakon diplomázott, szakdolgozatát a krimi és a szépirodalom kapcsolatáról írta. Később elvégezte a jogi egyetemet is, és jogászként dolgozott. Jelenleg a Balatonnál él a családjával. 2020-ban Paranoia című novellája első helyezést ért el a Prae Kiadó pályázatán. Visszatérő nyomozója Kardos Júlia, aki eddig a Légy/ott és a Hullámsír című krimikben bukkant fel.
Imádom, hogy ennyi jó krimit olvashatok hazai szerzőktől! Első könyvnek meg pláne remek, pár óra alatt kivégeztem, és azonnal nyúltam a folytatáshoz. Kardos doktor (!) ráadásul a Balatonnál nyomoz, ami fél siker – szerintem nem csak nálam. Kifejezetten igényes a stílus, engem a sok szemszög sem zavart. Persze vannak még kiforratlanságok, talán egy picivel rövidebb is a kelleténél, de nagyon ígéretes kezdet.
Miért nem olvastam eddig krimit? Ez a kérdés feszegetett Szlavicsek Judit Légy/ottjának elolvasását követően. Szakmai ártalmaim egyik előnye, hogy előbb-utóbb minden befutó kérdésre válaszolnom kell, még a sajátjaimra is. A válaszom okfejtése azonban homályos emlékfolyamok közé bújt, a „csak mert nem és kész”, automatikus válaszaiba botlottam, majd ahogy a stop táblákkal és a szalagokkal besáncolt könyvespolcok között, egyre mélyebbre haladtam a belső idővonalamon, egészen a gyerekkoromig értem vissza. Kezdett kirajzolódni egy pillanat, amikor történt valami, ami részemmé vált, beosont a világképembe, mígnem felnőtté válva a megvetés legprimitívebb formájává alakult, vállrándítássá. A kutakodásom végül egy iskolai emléken akadt meg. Ennél korábban már semmi sem volt a logokban. Kialakult a tökéletes, egy találatos search result, amit már érdemes kicsomagolni... ...ülök Leányfalun a nyelvtan órán, miközben Hanti tanárnő felolvasat velem valamit. Mormolom a szavakat és ügyelek a vesszőkre, a hangsúlyokra, meg a míves ékezetekre. Hibát nem ejthettem a felolvasásban, mert ha elégtelent kapok, akkor nyelvtanból megbukok, így a felolvasás sikere élet-halál harc volt a számomra. Ekkor azonban a másodperc aprócska szeletében, abban a szusszanásra is kevés pillanatban, amikor már elolvastál egy szót, de még nem formáltad hangokká, észreveszem a veszélyt, egy a sorok közé helytelenül elbújt szó formájában. Vajon elírás, vagy csak kevés vagyok, hogy ismerjem? Ha helytelen, akkor kijavítsam? Mi van, ha csapda? Ha helyes, úgy kell mondani ahogy a többi szót, vagy máshogy ejtsem? Szakítsam meg az olvasást egy kérdéssel? Ilyen gondolatok cikáztak bennem a hosszú percekké nyúlt milliszekundumban. Végül a vulkáni logika szabályait választottam, és a hibásnak tűnő szó tiszta felmondása mellett döntöttem, annak reményében, hogy ezzel még a csapda is sikerrel elkerülhető. Kimondtam. Majd, mintha semmi különös sem történt volna, folytattam a felolvasást. - Állj! - hangzik el, unott vontatottsággal Hanti kérése, majd ráncai mögé rejtett lesajnáló undorral az arcán, azzal a tekintettel amit mindenki megkapott az életében, kijavítja a szavamat. Ekkor a könyvet elé teszem, és önmagamhoz képest is meglepő határozottsággal mutatok rá a szóra. - Ez volt leírva! A tanárnő hitetlenkedve felemeli a szemüvegét. Olyan fekete keretes, éles karimájú volt neki, amit ha felvennél, okosabbnak nem, mogorvábbnak annál inkább tűnnél. Elsóhajtja magát. - Rendben, akkor kettes. Mennydörgés hasogat a fejemben, majd hozzá teszi azt, amit incepcióként úgy tűnik tudatalatt ugyan, de több mint 25 évre belém ragadt. - Nem tudsz olvasni, hogy is tudnál. Neked is csak krimik jutnak majd… Hanti tanárnő az én kincskeserű kisködmönöm volt, aki úgy tette elém az irodalmat, hogy tiszteletem a félelemből, az alázatom pedig rettegésből táplálkozzon. Akárhogy is nézem, a missziója nem volt hiábavaló és fájó, hogy a sok kedves tanár közül, akikről jó emlékeim vannak, szinte csak az ő neve maradt meg. Kerülném a mutogatást, mégis úgy érzem, hogy ez a gúnyosan nekem vetett mondat, fontos szerepet játszott a krimik tudatalatti kerülésében. A picit elnyúlt bevezetőmet is példának szánom bizonyítékfélének, hogy egyetlen szó, egyetlen mondat, milyen hosszú ideig hatással lehet az életünkre. Észrevétlenül is mi mindent adhat, vagy épp vehet el tőlünk. Jó hír azonban, hogy Szlavicsek Judit megtörte az átkot, még annak ellenére is, hogy dupla nehezített pályán volt a kötete, ugyanis a Balatonról is zömében cudar emlékeim vannak. Különösen vicces volt, hogy éppen olyan alakok sötétítették be az ország legszebb tavát a szívemben, mint akikkel a könyvben is sűrűn belebotlani. A balatoni krimi történetét induló hendikepjei ellenére, olyan érzés volt olvasni, mint az üdítő bosszú. Ha közel sem minden szemétláda, de néhány szívemben ragadt „nyolc napon belül gyógyuló lelki sérülés” feloldozást nyert. Többet spoilermentesen nehéz lenne írnom. Minden esetre ha valaki még hasonló cipőben jár a krimikkel kapcsolatban, mint én, azt javasolom veszítse el a szüzességét egy légy/ottal.
Régen olvastam ennyire gyenge krimit, szinte elaludtam rajta. Semmi fordulat, semmi izgalom, unalmas, vontatott, értelmetlen ugrálások a helyszínek, szereplők között, egyszerű párbeszédek, kiszámítható minden mozdulat. A történet összes részét olvastam már valahol, mintha úgy lett volna összeollózva 20 könyvből az egész.
Nagyon szeretem az írónőt, viszont nekem ez a könyv kicsit közepesre sikerült. Mivel a gyilkos kiléte az első perctől kezdve egyértelmű, ezért kicsit nagyobb csavart vártam volna azzal kapcsolatosan, hogy miért tette, vagy esetleg a lányok futtatása vonalban valami izgalom. Ott is folyton utaltak egy személyre, akit végül nem tudunk meg, hogy kicsoda…Összességében nem rossz, élvezetes volt azért olvasni.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Kicsit jobbra számítottam. Sok fejezet untatott. Az alapsztori jó, izgalmasnak igérkezett, de nem annyira szippantott be. Ennek ellenére kíváncsi vagyok a többi részre 😊
Jó a könyv! Nem a klasszikus "Whodunnit", hanem a "Whydunnit" krimi, ahol az elején megtudjuk, hogy ki a gyilkos, csak éppen semmi mást sem. Szépen körvonalazódik a sztori és a végére egy nagyon jó kerek, egész történet lesz belőle. Külön imádtam a társadalom kritikát, ahogyan a felső 1% nyomorult, hitvány, értéktelen, ócska kis "kirakat életét" leírja. Abszolút egyet tudok vele érteni és mindíg szívesen olvasok hasonló megfogalmazásokat erről a beteg társadalomról. Azért tisztelet ám a kivételnek....
Kardos Júlia első története számomra mondjuk pont a második lett, de így is szórakoztató volt. Ugyanazt éreztem mint a 3.-nal, vagyis hogy klasszikus recepttel dolgozik az írónő: egy megalomán férfi mesterkedéseinek esnek többen áldozatul. A könyv új kiadásában szereplő novellákban is ugyanez a történet megy tovább. Jó könyv volt, tetszett, 5 csillagot azonban nem adnék neki, mert nagy csavar nem volt benne.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Véletlenül akadtam erre a sorozatra, valahogy nem találkoztam vele akkor, amikor elkezdtek sorra megjelenni a regények. Aztán szinte egyhuzamban végig is olvastam az összeset, ami elérhető. Nagyon izgalmas, szórakoztató regények. A thriller-szerű leírások helyenként remekek és a főszereplő karakterével is igen könnyű azonosulni. Ajánlom annak, aki szereti a magyar krimi műfaját.
I inhaled the book! Easy writing, but I that's exactly what I needed at that moment. Still, there is space to improve. (Which the writer did in the following books.)
Sokat vártam tőle, de nagy csalódás volt… Unalmas, könnyen kiszámítható cselekmény, klisés szereplők, nulla fordulat, felesleges leírások/jelenetek. Tökre nem érte meg elolvasni :(