Főzőskönyv

by György Dragomán

"Örüljetek!" - időnként így fejezi be főzős-evős történeteit és receptjeit Dragomán György. Évek óta olvassuk ezeket a személyes beszámolókat, és aztán indulunk a konyhába, hogy mi is kipróbáljuk a recepteket, és vidáman megvendégeljük szeretteinket. Dragomán szenvedélyes író és szakács, az otthoni kenyérsütés és a nagy családi főzések propagátora, régi és új ételek őrzője és megalkotója, receptek lelkes egyszerűsítője és kíváncsi bonyolítója. A Főzőskönyvpraktikus és roppant élvezetes társ a konyhában a reggelitől az ebéden át a vacsorákig, és közben mindenféle hasznos és haszontalan dolgot is megtanulhatunk a lezajló folyamatokról. A laktobacilusok és a vadélesztőtörzsek szimbiózisa éppúgy tárgya e könyvnek, mint a karamell változatai, a különleges konyhai eszközök leírása, vagy a szakértői, baráti és családi viták a "legjobb" megoldásokról, és persze az éhes tizenévesek is szóba kerülnek a sült krumpli, a rántott hús és a pizza hatékony elkészítésének módszereinél. Dragomán György mindezeket családi történetekbe ágyazva, vicces és komoly novellákkal, érzékletes regényrészletekkel körítve rakja elénk, hogy boldog órákat szerezzen az ínyenc olvasónak. Az olvasó pedig gyönyörködik, majd főzni meg enni kezd - tehát egészen biztosan örülni fog.

417 pages, Hardcover

First published January 1, 2020

About the author

György Dragomán is a Hungarian author and literary translator. His best-known work, The White King (2005) has been translated to at least 28 langugages.
He was born in Târgu Mureş (Marosvásárhely) Transylvania, Romania. In 1988, his family moved to Hungary. He attended high school in the western Hungarian city of Szombathely, then college in Budapest, getting a degree in English and Philosophy. He has received various literary awards for his writings, such as the Sándor Bródy prize. His first novel, Genesis Undone, was published in 2002. He has become famous because of his second book, The White King, which received very favorable reviews from many influential newspapers, such as The New York Times. It is a collection of loosely connected stories told by an 11-year old boy waiting for his father to be released from politically motivated imprisonment.

Dragomán lives in Budapest with his wife and two children.

Reviews

[Dani Dányi · Rating 4 out of 5]

Egyáltalán mire jó a sok olvasás, amikor nem lehet megenni! Persze sok mindent nem lehet megenni, de ezt a főzőskönyvet nagyjából végig lehetne. És viccen kívül, egyfajta népművelési közszolgálat, amikor egy-egy bevállalósabb író mer akkorát kockáztatni, hogy valami mással osztozzon az irodalmi munkásságban, leereszkedjen úgymond a konyháig (nem beszélve a konyhanyelv... na de értitek).
Persze az olvasó is vastagon benne van az ilyesmiben: a Főzőskönyv ideális olvasója például eleve Dragomángyörgy-rajongó, és lehetőleg főzni is szeret, nem árt ha mindkettő nagyon. Ha ez nincs meg, például ha valaki (képzeljünk el egy ilyen személyt, csak a vita kedvéért) ki nem állhatja a szerzőt, modorosnak, ömlengőnek, önelégültnek tartja, hát, annak ez nem fog ízleni, hiába kiváló a lazacleves vagy bombabiztos a csoki mousse. Vagy ha valaki megmarad abban, hogy ő egy pohár vizet is csak nehezen tud össehozni, és pláne egy mikrón és a kaputelefonon tól nem tart otthon konyhai eszközöket, annak sem lesz könnyű olvasmány, hiszen ezek nagyrészt mind funkcionális, instruktív receptek.
Ami tehát nehéz ebben a könyvben, hogy egy húzásra végigolvasni mégiscsak túl technikai, viszont a szakácskönyvességhez gyakran irodalmibb, mint amennyire pragmatikus. Nyilván Dragomán olvasott és írt és megfőzött már elég receptet életében, hogy tudjon követhetőt írni, de csak a receptekre redukálva ez egy sokkal rövidebb könyv lenne, amit viszont nem akarna senki elolvasni, sokkal inkább fellapozni.
Erre a problémára reflektál az is, ahogy feltűnően külön van szedve, másfajta papírra, az egyes "gasztro-írások", regény- és novellarészletek, tehát az irodalmibb részek, és másképp a "törzsszöveg", vagyis a receptek. Formabontó megoldás ez: az írók általában inkább tematikát látnak a főzőcskében, szerepeltetik, vagy belemerülnek a recept- és gasztrohagyományok szárazabb és szaftosabb részleteibe. Szóval ez így bevállalós.
Nekem bejött (többnyire) mindkét feature: a stílus is, a sztorizás is, még a néhol túláradó modor is - meg a rengeteg, sokféle, érdekes, vegyes recept. A kedvenceim itt mindenképp az "egyszerű" dolgok: a házi kovászos kenyér, a vodkás vanília esszencia (nálam whiskys), a tárkonyos ecet. Ennek az is oka, hogy egzotikumokba kalandozni én is szeretek, de pár alapeszközt újítani mindig jól jön a reprtoárba. (A kenyereket azóta is sütöm, hónapok óta alig látunk pékséget belülről, és ez alighanem így is marad.)
Összességében egy szerethető, és a főzést is nagon szerető, talán megszerettető könyv ez. Örülök, hogy megvan.

[Mercedes · Rating 5 out of 5]

Zseniális a főzőskönyv és értékét külön emeli, hogy működnek a receptjei. Férjem nagyanyja annak idején ki volt borulva, hogy nem főzök - most attól lenne kiborulva szegény, ha még élne, hogy már konfitálok is. Mert itt még az is megtanulható, mi több, könnyen kivitelezhető. Jó olvasmány annak, aki líraian, elgondolkodva főz, jó annak, aki szereti a kevés felhajtással, maguktól elkészülő ételeket, jó annak, aki csak olvasni akar az ételekről, és az is szeretni fogja, aki a párjának veszi meg és élvezi az eredményt. Az elmúlt évek legjobb szakácskönyve, így kihagyhatatlan.

[János Kiss · Rating 5 out of 5]

A barátnőmmel közösen, egymásnak felolvasva haladtunk ezzel a könyvvel és teljesen elvarázsolt. Még csak a ~100. oldalon jártunk, de már készítettünk vanília kivonatot (azóta megérett és használjuk), sós citromot, "mámölédet" Giuseppétől rendelt bergamottból, majd február elején vérnarancsból, rendeltünk hámozót (ez mondjuk nem igazán jött be) és reszelőt (az nagyon). A 2020-as év különleges hozadéka, hogy sokan büszkélkedhetnek saját kovásszal és kezdtek bele az otthoni sütésbe. Ha nekünk nem lenne, akkor most a könyv hatására biztosan az első kovászunkat is elkészítettük volna. Így viszont egyből be is tudtuk vetni a dagasztás nélküli kenyérhez, amiből végül nem a könyvben található, hanem az eredetiként megjelölt receptet használtam, de kellett a könyv, hogy megismerjem és felkeltse az érdeklődésem. Később aztán jött a kacsarilette, kacsasütés és ki emlékszik még mi. Mondanom sem kell milyen eredménnyel zárultak ezek a recept próbák ha ilyen lelkesen folytattuk.

Ez nem egy szakácskönyv, hanem egy gasztronómiai-kulináris utazás a lélek bugyraiba. Ezzel a tudattal kezünkbe véve a könyvet, aki fogékony rá és érdekli, a legcsodásabb élményben lehet része. Dragomán György gyönyörűen tudja leírni az ízeket, illatokat, élményeket és folyamatosan arra ösztönöz, hogy minél többet magunkba szívjunk. Emellett ne tömény, száraz leírásokra számítsunk, hanem személyes történetek, élmények is bele vannak szőve a leírásokba. Van ahol a recept valójában 3 sorban elférne, mégis élvezettel olvasom több oldalon át, hogyan és miért alakult így, mi kötődik hozzá és miért lesz csodás élmény elkészíteni. Imádtam ezeket az elmeséléseket. Több helyen novellák és könyvrészletek is be vannak szúrva, mintegy megfűszerezve a könyvet. Ezek is érdekesek, jól kiegészítik az egészet és örömmel olvastam.

Eddig is szerettem főzni és általánosságban a gasztronómiát, ezért is érdekelt a könyv (illetve Gyuri hasonló írásai a Facebookon), de úgy érzem, hogy ezzel a könyvvel most egy teljesen új szintre emelkedett ez a szeretem.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki valóban el akar merülni az élményekben, nem is kell elkészítenie az itt található recepteket, elég végigolvasni és más szemmel fog nézni még egy vajas kenyérre is. Ez nem az a könyv, aminek az ember nekiesik és minél gyorsabban elolvassa, hanem inkább visszafogja magát, hogy minél tovább tartson, de így is túl gyorsan fogynak az oldalak. Nálam egyértelműen az év dobása, nagyon köszönöm ezt az élményt!

[Andras Konfar · Rating 5 out of 5]

Hasznos és szórakoztató szakácskönyv