Csupa hajdani eszelős

by Csunderlik Péter

Csunderlik Péter a magyarországi baloldali radikális mozgalmak és a Tanácsköztársaság történetének és emlékezetének kutatója, sokat dolgozó, író és vitatkozó történész, aki nemcsak tudományos folyóiratokban, de újságokban és hetilapokban is rendszeresen publikál. Az 1918-1919-es forradalmak centenáriumán „tudományos publicisztikák” sorában hadakozott a közkeletű történelmi tévedésekkel, vagy egyenesen hazugságokkal, és bírálta a Nemzeti Együttműködés Rendszerének emlékezetpolitikáját.

A kötet válogatást ad a fiatal történész elmúlt években született szórakoztató, sokszor provokatív, de mindig elgondolkodtató írásaiból: „rövidlátó Supermanként” elevenedik meg Tisza István, megismerhetjük Károlyi Mihályt, aki köztársasági elnökként a saját birtokán kezdte a földosztást, vagy éppen Jászi Oszkárt, akinek tévedéseiben is igaza volt. Megtudhatjuk, hogy mit konspirált valójában a démonizált Galilei Kör, hogy miért tört ki az őszirózsás forradalom, és hogy milyen volt a proletárdiktatúra 133 napos „vörös farsangja”, a vörösterror, majd az azt követő fehérterror, Horthy Miklósról pedig kiderül, hogy miért méltatlan a kultuszára.

Úgy lehet olvasni ezt a gyűjteményes kötetet, mint egy regényt.

287 pages

Published January 1, 2020

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Ez olyan – gereblyézés. Fogja a szerkesztő a szerzőtől itt-ott megjelent írásokat, és szépen összehúzza őket egy kupacba, ebből lesz a kötet. No most ezek az írások jellemzően publicisztikák, vagyis folyóirati közlésre születtek, következésképpen mélységük gyakran nem közelíti meg egy virtigli tudományos szövegét – ezzel szemben alkalmasak arra, hogy a történészi szakképesítéssel nem rendelkező átlag magyar is megvilágosodjon általuk. Ez pedig manapság, amikor az emlékezetpolitikai küzdelmek nem pusztán egyetemi berkekben, hanem hovatovább a sarki italboltban zajlanak, igenis fontos dolog. Ugyanis ha a politikai prominensek, például Kövér László seprőbajsza alól olyan veszedelmes süptürüptü marhaságok kígyóznak elő, mint hogy Prónay nem tömeggyilkos volt, hanem felelősségteljes hazafi, akkor bizony nem árt a történésznek is leszivárogni a köznéphez, hogy ácsi, ez azért nem így vót. Tény azonban, hogy az efféle válogatás szinte törvényszerűen bonyolódik önismétlésbe, és arra sem alkalmas, hogy átfogó képet sugározzon – ezért is nem vagyok én oda a gereblyézésért. Meg mert gereblyéztem eleget hamvas hobbiparaszt koromban.

Csunderliket ezzel együtt melegen ajánlom. Elsősorban azért, mert élmény, ahogy ír. A magyar történészszakma jelentős részének munkái tartalmasak ugyan, mint a disznósajt, de szárazak is, akár a zsemlemorzsa. Mintha csak egymásnak írogatnának. Született ugyanakkor egy generáció, aki képes a történelmet úgy interpretálni, hogy abban legyen lelkesedés és lendület, izgalmas új szempontok, eredeti megközelítések. Ilyen Ablonczy, Hatos, Ungváry, és biza ilyen Csunderlik is. Jó, hát Péter leginkább akkor engedheti el magát, ha mondjuk Pintér lovasszínházáról kell sziporkáznia. Sajna a történelmi esszé (még ha publi is) olyan műfaj, ahol a szakmai tárgyilagosság (és maga a szakmai nyelv) megköti némiképp a szárnyát, úgyhogy nem repdeshetnek önfeledten a metaforák. Hogy a fene egye meg a szakmai tárgyilagosságot! Ezzel együtt érezni ezeken az írásokon is a közvetlenséget, az élő nyelvet – azt, hogy nekünk vannak írva. És aki írta őket, tudja, hogy kell nekünk írni.