A modern magyar irodalomtörténet és kulturális emlékezet és olvasói szeretet egyik legnagyobb dilemmája, hogy kiadható és olvasható-e a Szabad-ötletek jegyzéke. Hol húzódik a határ az intim, személyes és a nyilvános, közös között? Egy zseniális költő fullasztó képekben, delejező metaforákban tomboló szövege lehet-e csupán orvosi dokumentum, patologikus kórisme, vagy szükségszerűen műalkotás, szürreális stílusjegyekkel, fontos életrajzi információkkal, amelyet jogunk van olvasni. Kik vagyunk mi olvasók? Lélek-kukkolók vagy megértő távoli barátok? Ha kezünkbe kulcsot is kapunk, benyithatunk-e ama „héttoronyba”? Akárhogyan is: ez az egyik legfelkavaróbb szöveg, amit valaha papírra vetettek. Ezt az érzést Felvidéki András feszült és pontos illusztrációi fel is erősítik.
The son of Áron József - a soap factory worker of Székely and Romanian origin from Banat - and a Hungarian peasant girl with Cuman ancestry - Borbála Pőcze - was born in Ferencváros, a poor district of Budapest. He had two elder sisters: Eta and Jolán. When Attila József was three he was sent to live with foster parents after his father abandoned the family and his mother became ill. Because the name Attila was not well known at the time, his foster parents called him Pista.
His mother died in 1919, aged only 43. After this, he was looked after by Ödön Makai, his brother-in-law. Later he applied to the Franz Joseph University – his dream was to become a secondary school teacher – but he was soon turned out when a man named Antal Horger determined he was unfit for teaching because of a provocative poem he had written (With All My Heart).
After this he tried to support himself with the little money he earned by publishing his poems. He started showing signs of schizophrenia, and was treated by psychiatrists (now he probably would be diagnosed with borderline personality disorder). He never married and only had a small number of affairs, but frequently fell in love with the women who were treating him.
He died on 3 December 1937 at Balatonszárszó. Crawling through the railway tracks, he was crushed by a starting train. The most widely accepted view is that he committed suicide, but some experts say that his death was by accident.
Nem is tudom, hol kezdjem, annyira összetett. Ezt nem szabadott volna kiadni, sőt olyan ember kezébe sem kerülhetett volna, aki nem az Edit volt. Ez egy ember belső küzdelme, elfojtott agresszió, a múlt általi sérelmekből és a jelen helyzet reménytelenségéből kialakulva. Ami nekem "tetszett", hogy a szövegben fellelhetőek voltak azok a versek amiket éppen akkor írhatott. Nem tudom, de a kései időszakából néhány vers alapjaira rábukkantam (vagy csak az a gondolat nagyon foglalkoztatta) Nem szabadott volna elolvasni. De nem szeretem kevésbé, sőt! Csillagot adhatok?
A rövid olvasmány nehezen letehető. Engem lehengerlő módon szippantott be az a nyíltság, amivel József Attila belső vívódásaiba enged betekintést az olvasónak. Bár a jegyzék alapvetően terápiás jelleggel jöhetett létre, több helyen is tetten érhető az, hogy a szerző tudja: a szabad asszociációs írását nem csak Gyömrői Edit fogja olvasni.
Javaslom mindenkinek, aki szeretné megismerni József Attila életét alapvetően befolyásoló frusztrációinak, el nem fogadásának mélységét.
"az éjjel elképzeltem, hogy 1-én, amikorra határidőt szabott Gyömrői, számba veszem a gázcsövet, nagyot szippantok, huzok belőle aztán vége lesz és olyan jó volt ez után nagy-nagy lélekzeteket venni: élek"
Ez a legkevésbé sem eltántorítás. Megértés, átérzés, átszellemülés. Jóllehet felkavaró, rejtélyes érzéseket kelt olvasni a sok kételyt, haragot, kínt és obszcén gondolatot, amit talán sosem lett volna szabad, hogy kiadjanak... Elvégre ő is csak egy ember volt.
"a verseim nem én vagyok: az vagyok én, ami itt irok"
"ha azt akarom, hogy szeressenek, mindezt el kell titkolnom de akkor már nem szeretnek, mert tudom, hogy azt szeretik, akinek mutatom magamat és nem engemet"
"13 éves korom óta csak álörömeim voltak, csak azért örültem, hogy ne hőköljenek vissza tőlem az emberek"
"Az a szerencsétlen, aki ezeket irta, mérhetetlenül áhitozik szeretetre, hogy a szeretet vissza tartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni."
"borzasztó, hogy az ember egyedül van borzasztó, hogy van tudata csak ezért van egyedül vagy csak azt hiszi, hogy egyedül van"
One of the biggest dilemmas of modern Hungarian literary history, cultural memory and readership is whether the List of Free Ideas can be published and read. Where is the line drawn between the intimate, personal and the public, common? Can a brilliant poet's text, raging in suffocating images and delightful metaphors, be merely a medical document, a pathological diagnosis, or necessarily a work of art, with surreal stylistic features and important biographical information, which we have the right to read? Who are we readers? Soul-voyeurs or understanding distant friends? If we were given a key, could we open that "seven towers"? Either way: this is one of the most disturbing texts ever put to paper. This feeling is reinforced by András Felvidéki's tense and precise illustrations.
Úgy érzem ezt az írást kicsit sem illene csillagokkal értékelnem, több okból sem... Úgyhogy csak csendben megjelölöm olvasottként, tudomásul vettem és megyek tovább :')
Őszintén? Ennek a “szövegnek” soha nem kellett volna nyilvánosságra jönnie, a Magyar rendszer már akkor is borzalmasan bánt Attilával (mentális betegségei, és persze a versei miatt IS) de úgy gondolom csak professzionális pszichiáterek/irodalmároknak kéne nézegetni. Gyömrői Editnek kellett volna CSAK is elolvasnia, nem fél Magyarországnak. Eleve most is sajnos páran úgy emlékeznek meg Attiláról mint egy “elmebetegre” (ne értsen senki se félre, vannak tapasztalataim fantasztikus tanárokkal akik így vélekedtek a költőről) viszont a “mű” segíthet benyerést tekinteni a poéta életébe, és például az először érthetetlennek tűnő szavak később több kutatással értelmet nyernek. Borzalmas, ami történt Attilával igen, de ezzel rátettek erre, és hozzá teszem, többen is viccként tekintenek a művész védekező mechanizmusára, de nem is ítélkezem, amikor először elolvastam, én is nagyon furcsálltam, több évvel később újra elolvastam nagyobb fejjel, kialakult egy kép a fejembe Attiláról (érzelmes, anyakomplexusos, impulzív, a gyerekes kicsi fiú aki szorgalmasan keresi a “mamát”) Amit több olvasgatás után igaznak is bizonyult, szóval kijelenthetjük, ha elég “érettek vagyunk” akkor valamilyen formában hasznos a Szabad-ötletek jegyzéke a költő megismeréséhez. De szerintem azért egy öt csillagot megérdemel, nekem felettébb “rezonáló” volt Attila gondolatai.
Kendőzetlen betekintés József Attila terápiájának belső folyamatába. Véleményes, hogy orvosi dokumentum-e vagy szabadvers, de olvasása felszabadító lehet az önismereti úton.
Először egy felolvasás-előadás keretében ismerkedtem meg a szöveggel, de szükségem volt az elolvasására is, hogy a saját hangsúlyaimat megtaláljam benne.
"mert annyinak tartja magát és nem csalónak, pedig éppen ezért csaló s az, hogy erre te rájössz, te, aki rajongtál érte és nem tudtad elképzelni az életedet nélküle, mert lassan az a buta meggyőződés alakult ki benned: hogy no most, ő az, akit szeretek - az hogy rájössz arra, hogy még ő is megcsal, a legtermészetesebbnek tartva, hogy ezt tegye, s hogy te egy barom vagy."