A halálösztön és az életösztönök / Egy illúzió jövője

by Sigmund Freud

Sorozatunk újabb Freud-kötetében a szerző két rövid, ám annak idején nagy visszhangot kiváltó írása olvasható. Az első a sokak által Freud legfontosabb művének tartott, 1920-ban publikált - eredetileg Túl az örömelven, magyarul A halálösztön és az életösztönök címmel megjelent - esszé, amelyben a szerző a saját korábbi tézisein túlmutató új elmélet alapjait fekteti le. Freud ebben az írásában jut el ahhoz a gondolathoz, hogy az emberi léttel együtt járó fájdalmas feszültségek csökkentésére törekvő lélekben erős halálvágy lakozik, melynek kordában tartása az életösztönök feladata.
A kötet másik tanulmányában, az 1927-es, Egy illúzió jövője című esszében Freud arról értekezik, hogy az emberiség "felnőtté válásának" két legfőbb előfeltétele a kritikus tudomány eredményeinek általános ismerete és felhasználása, illetve a vallási illúziók háttérbe szorítása.

Genres: Psychology

165 pages, Paperback

Published January 1, 2020

About the author

Dr. Sigismund Freud (later changed to Sigmund) was a neurologist and the founder of psychoanalysis, who created an entirely new approach to the understanding of the human personality. He is regarded as one of the most influential—and controversial—minds of the 20th century.

In 1873, Freud began to study medicine at the University of Vienna. After graduating, he worked at the Vienna General Hospital. He collaborated with Josef Breuer in treating hysteria by the recall of painful experiences under hypnosis. In 1885, Freud went to Paris as a student of the neurologist Jean Charcot. On his return to Vienna the following year, Freud set up in private practice, specialising in nervous and brain disorders. The same year he married Martha Bernays, with whom he had six children.

Freud developed the theory that humans have an unconscious in which sexual and aggressive impulses are in perpetual conflict for supremacy with the defences against them. In 1897, he began an intensive analysis of himself. In 1900, his major work 'The Interpretation of Dreams' was published in which Freud analysed dreams in terms of unconscious desires and experiences.

In 1902, Freud was appointed Professor of Neuropathology at the University of Vienna, a post he held until 1938. Although the medical establishment disagreed with many of his theories, a group of pupils and followers began to gather around Freud. In 1910, the International Psychoanalytic Association was founded with Carl Jung, a close associate of Freud's, as the president. Jung later broke with Freud and developed his own theories.

After World War One, Freud spent less time in clinical observation and concentrated on the application of his theories to history, art, literature and anthropology. In 1923, he published 'The Ego and the Id', which suggested a new structural model of the mind, divided into the 'id, the 'ego' and the 'superego'.

In 1933, the Nazis publicly burnt a number of Freud's books. In 1938, shortly after the Nazis annexed Austria, Freud left Vienna for London with his wife and daughter Anna.

Freud had been diagnosed with cancer of the jaw in 1923, and underwent more than 30 operations. He died of cancer on 23 September 1939.

Reviews

[Akos Reisz · Rating 4 out of 5]

Elöljáróban annyit, szubjektív értékelést írok, nem szándékom a könyv Pléh Csaba szintű beillesztése a pszichológia történetébe.
Az első írás a pszichoanalitikus ösztöntan taxonómiájának revideálása. Ez annyiban érthető, hogy lévén (tudományos) paradigmáról van szó, a fejlődésével ez elkerülhetetlenné válik. A különös az, hogy Freud nagyobb érdeklődést és preferenciát mutat (legalábbis az én olvasatomban) a halálösztön természetét illetőleg. Hosszan érvel, biológiai spekulációkat is bevonva (bár ez helyzetében nem meglepő), amellett: az élő organizmus minden fejlődési szintjén tulajdonképp az alapállapot felé, azaz az élettelen anyaggá válás felé törekszik. Emellett az életösztönök leírása és értelmezése pedig kényszeredettnek hat, olyan mintha nem is “szívesen” foglalkozna velük, csupán kötelességből. Ez pedig (de isten őrizz, hogy én analizáljam őt) úgy hat, mintha az objektivitást elvetve teljesen szubjektív értelmezést ad már “csak” a lélek működéséről, talán némi keserűséggel áthatva . Persze a korábbi írásaiban is bőven vannak meredek érvelések, ott mégis több logikai összefüggés fedezhető fel az argumentumok között. Ez a szubjektivitás csak még erősebben hat a második írásban. Érthetőek a fenntartásai a kultúra és vallás összefonódásáról, de az idő egyelőre (bár lehet csak nem látom jól) rácáfolt a gondolataira, főleg amikor a vallásos tanokat szinte szabad interpretációkban használhatjuk (az “üdvösségünket nem féltve”).
Ebben a tekintetben jobban preferálom (nem azért mert vallásos lennék) a jungi megközelítést, ami azt mondja: nem a külső realitás eszközeivel kell ezt a jelenséget (mármint a vallást, hitet stb.) megközelítenünk, mert a realitásuk a pszichében van, és erre számos jó érvet hoz fel.
Mindenesetre érdekes olvasmány, továbbra is tartom, hogy Freud kifejezetten kreatív pszichológus volt, akinek a tételei ha nem is igazságtartalmuk, de ösztönző voltuk miatt nem csak a tudományos pszichológiára hatott kedvezően, hanem írásának egyéni átgondolása is hatással lehet életünkre.
A halálösztön kielégítése helyett pedig szubjektíve inkább Valéry sorait idézném: “Le vent se lève!…il faut tenter de vivre!”