Egy kotnyeles újságírónő Egy kemény nyomozó És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos
Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki.
Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt.
Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük.
Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl? Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély? Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél?
Lottie a múltbéli hibái ellenére szimpatikus volt számomra, mert kitartóan harcolt a céljáért. Bár engem érdekelne a kultúra rovat is, gyilkosságokról írni kétségtelenül izgalmasabb lehet. Nagyon megkedveltem Agathát, aki titokban segítette Lottie munkáját, és a nyomozásban is szerepet kapott.
Tristant nem sikerült annyira megkedvelnem, mert sokáig elítélte és becsmérelte Lottie-t, mégsem tudott távol maradni tőle. Azt sem tartottam korrektnek, amit Louise-zal tett, aki megérdemelte volna az őszinteséget. A sconefaló rendőr, Ian viszont az egyik kedvencem volt a mellékszereplők közül.
A skót környezet és a nyomozás minden várakozásomat felülmúlta. Ritkán olvasok olyan krimit, ahol nem sikerül kitalálnom a gyilkos személyét. Most meglepődtem, mert nagyon összetett bűnténysorozattá nőtte ki magát "Miranda eltűnése".
ennek a könyvnek az írásmódja kevésbé tetszett, és a karakterek is kissé klisések voltak számomra, de a történet megfogott, izgalmas volt, végeztem vele pár nap alatt. a második részt is olvastam, ami bár nem fogott meg annyira, mint az első, az is jó volt.