What do you think?
Rate this book
Közhelyek
A huszonhat éves Shannen három éve dolgozik egy női magazinnál. Látszólag teljes az élete, mindene megvan, de ki nem állhatja a munkáját, a munkatársait meg pláne. Kétségbeesetten keresi a „csomagot”, rajta az Életed értelme címkével. Régóta próbál bekerülni egy másik újsághoz, de mindenhol visszautasítják. Azonban egy szokványosan unalmas napon behívják egy állásinterjúra. Az élete teljesen felfordul, és már semmiben sem biztos, amiben addig szilárdan hitt.
A Közhelyek elgondolkodtató történet jelentéktelen, mégis fontos pillanatokról, a hibáinkról, valós és képzelt fájdalmainkról, szeretetről és tragédiáról.
A Közhelyek elgondolkodtató történet jelentéktelen, mégis fontos pillanatokról, a hibáinkról, valós és képzelt fájdalmainkról, szeretetről és tragédiáról.
- GenresHungarian Literature
Paperback
First published January 1, 2008
41 people are currently reading
613 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 40 reviews
July 10, 2023
Az évem, ha nem az egész életem egyik legnagyobb csalódása ez a könyv :(
Annyira sokan dicsérték már nekem, hogy mennyire komoly, hogy mennyire mély, hogy mennyire össze fogja törni a szívem, a nagy plot twist, amire egyáltalán nem számított senki…
A könyv első 200 (!) oldala szenvedés volt, Shannen szenvedése és a mindenen való nyavalygása, meg ez az erőltetten sokszor emlegetett „közhelyek” dolog engem eléggé lehozott az életről, és ezek a rövid mondatok, meg az hogy minden második gondolat után leírta, hogy „Közhely? Lehet. Nem tudom. Nem is érdekel. Egyszerűen ez van.” vagy legalább is valami ilyesmit, rendesen irritált :(((
A plot twistet végig sejtettem, szerintem nem volt túlzottan váratlan, és bármennyire is irritált az első két harmada, a végén azért én is elkomorodva olvastam az utolsó pár fejezetet.
Talán ha nem lettek volna ekkora elvárásaim, akkor nem csalódtam volna ekkorát, sőt, akkor talán (megkockáztatom) talán tetszett is volna, de így sajna nekem ez egy nem. Viszont a hangulata miatt, valamint a témája miatt megér 2 csillagot!
Annyira sokan dicsérték már nekem, hogy mennyire komoly, hogy mennyire mély, hogy mennyire össze fogja törni a szívem, a nagy plot twist, amire egyáltalán nem számított senki…
A könyv első 200 (!) oldala szenvedés volt, Shannen szenvedése és a mindenen való nyavalygása, meg ez az erőltetten sokszor emlegetett „közhelyek” dolog engem eléggé lehozott az életről, és ezek a rövid mondatok, meg az hogy minden második gondolat után leírta, hogy „Közhely? Lehet. Nem tudom. Nem is érdekel. Egyszerűen ez van.” vagy legalább is valami ilyesmit, rendesen irritált :(((
A plot twistet végig sejtettem, szerintem nem volt túlzottan váratlan, és bármennyire is irritált az első két harmada, a végén azért én is elkomorodva olvastam az utolsó pár fejezetet.
Talán ha nem lettek volna ekkora elvárásaim, akkor nem csalódtam volna ekkorát, sőt, akkor talán (megkockáztatom) talán tetszett is volna, de így sajna nekem ez egy nem. Viszont a hangulata miatt, valamint a témája miatt megér 2 csillagot!
August 19, 2024
A történetet egy angol nyelvterületen élő fiatal meséli el, aki dohányzik, iszik, és látványosan gyűlöl a világon mindent és mindenkit. "Minden csak látszat, az emberek a külsőre adnak, az élet csak illúzió, stb." Magányos, rossz környezetben van, utálja a helyet, ahol a napjait töltenie kell, és az ottani embereket. Csakhogy egy napon váratlanul véget ér az életének ez a szakasza, és egy új helyzetben kell boldogulnia. Nem képes őszintének lenni a szüleivel (akik egyébként többnyire ellenzik a cselekedeteit), pedig elméletileg őket pont nem gyűlöli. Van az életében néhány ember, köztük egy lány, akit nagyon szeret, és egy fiú, akihez ragaszkodik, azonban csak rövid ideig lehetnek együtt, mert egyszer, amikor éppen nem lehet mellette, a fiú vérrákban meghal... ez a Zabhegyező!
És nemcsak a történet, hanem az írói stílus is hasonló - nem jó értelemben. A folyamatos ismételgetések, ellentmondások rémesen idegesítőek. A mondatok átlagos hossza talán öt szó, és ezzel alapvetően nem lenne baj, csakhogy néha a mondat közepén kettévágja azt, teljesen értelmetlen módon.
Ez a könyv egy pillanatig sem vicces, bár ez a témáját tekintve érthető. Azonban amikor a szereplők nevetnek, akkor sincs okuk ilyesmire, csak úgy megtörténik.
Apropó szereplők. Ilyen kliséket is régen láttam már! Kezdjük ott, hogy ez egy metálos lap, igaz? Nos, ennek örömére Shannen összes kollégája rocker-sztereotípia. De még annak is téves! Az igazi rocker-sztereotípiák megennék reggelire a kifestett szemű (de egyéb "hajlamokkal" nem rendelkező) Jackyt. Egyébként a legtöbben nem túl érdekesek, nem tudunk meg róluk semmit, viszont van valaki, akit még meg kell említeni: Brown. Shannen többször is leírja, hogy milyen fura, hogy a srác mennyire utál mindent. Mondja ezt az a lány, aki egy teljes könyvet írt arról, hogy mennyire utál mindent! Ez majdnem annyira jó volt, mint az Ég Veledben az a rész, amikor egy egysíkú karakter mondja a másiknak, hogy a filmekben milyen egysíkúak a karakterek...
És ha már itt vagyunk, beszéljünk egy kicsit a spoileres dolgokról. Ez a csavar annyira volt meglepő, mint egy szúnyogcsípés a Balaton partján este 11-kor nyáron. Egyébként a könyv utolsó ötven oldala tényleg már-már szívszorító... lett volna, ha nem ismétli el szó szerint ugyanazokat a dolgokat újra és újra. Az egész regény rémesen vontatott volt, és ez csak és kizárólag ennek volt köszönhető.
Nem mondom, hogy ez egy olvashatatlan rettenet, mert nem az. Van benne egy rakat érdekes és hasznos gondolat. És ezzel együtt rengeteg, olykor apró, de rettenetesen irritáló hülyeség.
Példaként, még a könyv elején Vincent arra kéri Shannent, hogy tegezze. Nos, mint írtam, ez ugye angol nyelvterületen játszódik. Laura, megsúgom: az angol nyelvben NINCS MAGÁZÁS! Tudom, lényegtelen dolog, de engem teljesen kidobott az élményből. Oh, és hányszor történt meg ez a 286 oldal alatt...
És hogy van-e tanulság? Van, méghozzá kettő is: az élet szar, a pszichológus pedig felesleges. Gratulálok. Hasznos mondanivaló a fiatal lányoknak, akik rajongásig szeretik Laura könyveit...
Eredetileg három csillagot akartam adni, de annyira felidegesített most ez, hogy levonok még egyet.
Sajnálom, hogy így gondolom, mert bíztam benne, hogy jó lesz. De nem. Csak szimplán... közhelyes.
És nemcsak a történet, hanem az írói stílus is hasonló - nem jó értelemben. A folyamatos ismételgetések, ellentmondások rémesen idegesítőek. A mondatok átlagos hossza talán öt szó, és ezzel alapvetően nem lenne baj, csakhogy néha a mondat közepén kettévágja azt, teljesen értelmetlen módon.
Ez a könyv egy pillanatig sem vicces, bár ez a témáját tekintve érthető. Azonban amikor a szereplők nevetnek, akkor sincs okuk ilyesmire, csak úgy megtörténik.
Apropó szereplők. Ilyen kliséket is régen láttam már! Kezdjük ott, hogy ez egy metálos lap, igaz? Nos, ennek örömére Shannen összes kollégája rocker-sztereotípia. De még annak is téves! Az igazi rocker-sztereotípiák megennék reggelire a kifestett szemű (de egyéb "hajlamokkal" nem rendelkező) Jackyt. Egyébként a legtöbben nem túl érdekesek, nem tudunk meg róluk semmit, viszont van valaki, akit még meg kell említeni: Brown. Shannen többször is leírja, hogy milyen fura, hogy a srác mennyire utál mindent. Mondja ezt az a lány, aki egy teljes könyvet írt arról, hogy mennyire utál mindent! Ez majdnem annyira jó volt, mint az Ég Veledben az a rész, amikor egy egysíkú karakter mondja a másiknak, hogy a filmekben milyen egysíkúak a karakterek...
És ha már itt vagyunk, beszéljünk egy kicsit a spoileres dolgokról. Ez a csavar annyira volt meglepő, mint egy szúnyogcsípés a Balaton partján este 11-kor nyáron. Egyébként a könyv utolsó ötven oldala tényleg már-már szívszorító... lett volna, ha nem ismétli el szó szerint ugyanazokat a dolgokat újra és újra. Az egész regény rémesen vontatott volt, és ez csak és kizárólag ennek volt köszönhető.
Nem mondom, hogy ez egy olvashatatlan rettenet, mert nem az. Van benne egy rakat érdekes és hasznos gondolat. És ezzel együtt rengeteg, olykor apró, de rettenetesen irritáló hülyeség.
Példaként, még a könyv elején Vincent arra kéri Shannent, hogy tegezze. Nos, mint írtam, ez ugye angol nyelvterületen játszódik. Laura, megsúgom: az angol nyelvben NINCS MAGÁZÁS! Tudom, lényegtelen dolog, de engem teljesen kidobott az élményből. Oh, és hányszor történt meg ez a 286 oldal alatt...
És hogy van-e tanulság? Van, méghozzá kettő is: az élet szar, a pszichológus pedig felesleges. Gratulálok. Hasznos mondanivaló a fiatal lányoknak, akik rajongásig szeretik Laura könyveit...
Eredetileg három csillagot akartam adni, de annyira felidegesített most ez, hogy levonok még egyet.
Sajnálom, hogy így gondolom, mert bíztam benne, hogy jó lesz. De nem. Csak szimplán... közhelyes.
This entire review has been hidden because of spoilers.
February 26, 2024
Ha Laura kapna egy jó szerkesztőt, akire hallgat is, rengeteg könyve irodalmi kincs lehetne. De minimum felvirágoztatná a magyar filmipart, ha pedig forgatókönyv.
Kár, hogy nem ebben a realitásban élünk és emiatt kínszenvedés volt minden bekezdésben 12 változtatát meghallgatni ugyanannak a gondolatnak.
Csillagainkban a hiba hazai előfutára, kár is érte meg nem is, hogy nem ért el többet ennél.
Kár, hogy nem ebben a realitásban élünk és emiatt kínszenvedés volt minden bekezdésben 12 változtatát meghallgatni ugyanannak a gondolatnak.
Csillagainkban a hiba hazai előfutára, kár is érte meg nem is, hogy nem ért el többet ennél.
November 20, 2020
Élmény volt elolvasni ezt a könyvet. Nagyon különbözik Laura többi könyvétől, sokkal komolyabb. Csak ajánlani tudom. :)
August 26, 2022
Bele lehet halni a sírásba? Ha igen, akkor kijelenthetem, hogy engem ez a könyv öl meg.
Read
November 7, 202424%-ig bírtam így sajnos DNF lett belőle. Sajnálom mert imádom Laurát de ezt a könyvet egyszerűen nem bírom olvasni.
Lehet jobb lesz de ezt nem most fogom megtudni.😓
Lehet jobb lesz de ezt nem most fogom megtudni.😓
February 18, 2022
Leiner Laura könyveit mindig is imádtam 10 éves korom óta, és azóta olvasom is öket. Minden könyv töle, az én szememben letehetetlen volt és egy külön “menedékhelynek” nevezném öket.
Viszont ezzel a könyvvel nem éreztem, hogy így lenne. Pozitívan és semlegesen kezdtem bele, mert nem csak rosszat és jót hallottam róla, de azt is, hogy felsöbb korosztálynak ajánlatos könyv. A könyv körülbellül feléig-háromnegyedéig, amíg nem történt az a bizonyos “bumm” a történetben, addig nem éreztem letehetetlennek. Addig a részig legtöbbször a föszereplö gondolatai vannak leírva (igen, mivel az ö szeméböl látjuk a sztorit), amivel nem is lenne gond, hacsak nem ismételné meg a gondolatait újra és újra, holott néha semmi kontextusa nem volt a történésekhez és kezdett kissé irritálóvá válni.
Amikor viszont megtörtént az a bizonyos “bumm”, akkor letehetetlenné vállt a könyv. Hirtelen érdekelt Shannen, Vlad és mindenki aki körülöttük volt és tudni akartam, hogy mi lesz velük, hogyan végzödik az egész. Szerintem Laura írása, ami ebben az esetben az SZJG-töl eltéröen, kicsit komolyabb és talán nagyobb szavakat használó volt, nagyon jól kifejezte azt, hogy Shannen író létére tényleg jól ki tudja fejezni magát és észrevehetö volt, hogy ért a szakmájához. Na meg persze azt, hogy a közhelyes dolgok bizony közhelyesek és közhelyek is maradnak, bármit teszünk ez ellen.
Kissé ùgy éreztem, hogy azért nem tudok azonosulni a föszereplövel mert nagyon eltérö gondolkodásunk van, ami persze nem probléma mert érdekes volt látni, hogy az ö életelvei hogyan változnak meg az események után.
Egyébként pedig, ilyen szempontokból nekem nagyon tetszett a könyv, viszont inkább idösebb korosztálynak ajánlanám, azoknak, akik nyitottak egy újfajta gondolkodásmódra.
Viszont ezzel a könyvvel nem éreztem, hogy így lenne. Pozitívan és semlegesen kezdtem bele, mert nem csak rosszat és jót hallottam róla, de azt is, hogy felsöbb korosztálynak ajánlatos könyv. A könyv körülbellül feléig-háromnegyedéig, amíg nem történt az a bizonyos “bumm” a történetben, addig nem éreztem letehetetlennek. Addig a részig legtöbbször a föszereplö gondolatai vannak leírva (igen, mivel az ö szeméböl látjuk a sztorit), amivel nem is lenne gond, hacsak nem ismételné meg a gondolatait újra és újra, holott néha semmi kontextusa nem volt a történésekhez és kezdett kissé irritálóvá válni.
Amikor viszont megtörtént az a bizonyos “bumm”, akkor letehetetlenné vállt a könyv. Hirtelen érdekelt Shannen, Vlad és mindenki aki körülöttük volt és tudni akartam, hogy mi lesz velük, hogyan végzödik az egész. Szerintem Laura írása, ami ebben az esetben az SZJG-töl eltéröen, kicsit komolyabb és talán nagyobb szavakat használó volt, nagyon jól kifejezte azt, hogy Shannen író létére tényleg jól ki tudja fejezni magát és észrevehetö volt, hogy ért a szakmájához. Na meg persze azt, hogy a közhelyes dolgok bizony közhelyesek és közhelyek is maradnak, bármit teszünk ez ellen.
Kissé ùgy éreztem, hogy azért nem tudok azonosulni a föszereplövel mert nagyon eltérö gondolkodásunk van, ami persze nem probléma mert érdekes volt látni, hogy az ö életelvei hogyan változnak meg az események után.
Egyébként pedig, ilyen szempontokból nekem nagyon tetszett a könyv, viszont inkább idösebb korosztálynak ajánlanám, azoknak, akik nyitottak egy újfajta gondolkodásmódra.
December 22, 2019
Nem tudom, hogy mi állna az értékelésben, ha a SzJGÉsATöbbiek előtt olvastam volna el… azt sem tudom, hogy milyen gondolatokat fogalmaznék meg, amennyiben nem szeretném rajongásig LeinerLaura stílusát annyira nagyon, amennyire szeretem.
A borítója rettenetesen giccses, nem is értem. És az is érződik, hogy útkeresés folyamatban. De nem rossz ez, sőt. Az pedig különösen nem, ahova innen érkezett.
Azt hiszem CsakFanoknak. Nekik bejövős lehet.
Vagy talán éppen a NemFanoknak? Mert nagyon más világ, más karakterek… számomra ez mindenképpen útkeresés címszó alatt mentődik.
A borítója rettenetesen giccses, nem is értem. És az is érződik, hogy útkeresés folyamatban. De nem rossz ez, sőt. Az pedig különösen nem, ahova innen érkezett.
Azt hiszem CsakFanoknak. Nekik bejövős lehet.
Vagy talán éppen a NemFanoknak? Mert nagyon más világ, más karakterek… számomra ez mindenképpen útkeresés címszó alatt mentődik.
July 25, 2024
Nem nagyon tudom,hogy erre a könyvre lesznek e valaha szavak. Fájdalmas. Megdöbbentő. Igaz. Húsbatépő. Mély. Megható és gyönyörű. Szeretetről, életről és tragédiákról.
Szomorú , dühítő, szórakoztató és még képes volt olykor meg is nevettetni. Hallatlan!
Szomorú , dühítő, szórakoztató és még képes volt olykor meg is nevettetni. Hallatlan!
March 22, 2025
ennek semmi ertelme nem volt a vilagon
January 28, 2023
Nagyon más, mint a többi LL könyv és talán emiatt is lett kb a kedvencem az összes közül.
Mély érzelmek és gondolatok és pont egy jó napon választottam, hogy ezt olvassam.
Megérintett. Plusz tetszett benne a sok sok jelentőségteljes mondat, de valószínű leginkább azért, mert alapból érzelmesebb ember vagyok.
Mély érzelmek és gondolatok és pont egy jó napon választottam, hogy ezt olvassam.
Megérintett. Plusz tetszett benne a sok sok jelentőségteljes mondat, de valószínű leginkább azért, mert alapból érzelmesebb ember vagyok.
March 19, 2022
Nem szeretem mikor egy könyv szomorúan fejeződik be. Azt sem mikor a tökéletes boldogságban. De nagyon tetszett, az üzenete amit átad ez a könyv. Van benne egy kis humor, ami pont megfelelő ebbe a könyvbe. Az ami még jobbá teszi a könyvet az a fejlődés amin a főszereplő át megy és a végére megtalálja önmagát. Szerintem sok gondolatát sokszor elismétli, viszont ez nem feltétlen rossz csak egy egy gondolat/mondat túl sokszor előjött a könyvben, de ez összességében nem zavaró és mindenképpen ajánlom mindenkinek.
This entire review has been hidden because of spoilers.
October 20, 2020
Nagyon furcsa érzéseim vannak ezzel a könyvem és nem könnyű dolog, de mégis fontosnak érzem, hogy “kritikát” írjak róla. Ezeket az értékeléseket én egyébként is sokkal inkább magamnak írom, hogy segítsenek később felidézni az emlékeimet egy-egy olvasmánnyal kapcsolatban. Nem szánom véleményformálásnak, nagy igazságok leleplezésnek vagy ítéletnek egyáltalán.
Szóval megküzdöttem vele. Nagyon is. Sokszor kellett nekiülnöm, nem volt olyan érzésem, hogy “beszív” a könyv és nem tudok elszakadni tőle. Nem nagyon tudtam azonosulni a főhőssel, és mivel a könyv nagy része az ő belső monológjaiból áll össze, nem nagyon lehet elhanyagolni a szerepét.
Illetve úgy éreztem, hogy a könyv a közhelyesnek tartott helyzetekről szeretné megmutatni, hogy nem feltétlen azok, de számomra ez nem nagyon sikerült. És nem azért, mert rossz lenne. Nagyon nehéz ezt őgy megfogalmazni, hogy ne tűnjön ítéletnek, okoskodásnak. Nem tetszett a szóhasználat sokszor, a kifejezésmód, a teátrális kifejezésmód, a szélsőségekben gondolkodás, az egyszerre mindent akarás. Viszont valószínűleg egy, a könyvben szereplőkkel egykorú, vagy nem sokkal fiatalabb olvasó valószínűleg pont ugyanígy gondolkodik. Én majdnem biztosan így gondolkodtam ennyi idősen. Igényeltem ezeket a szélsőségeket és a drámát, a túlzásokat, a nagy és jelentősnek tűnő gesztusokat. Okosabbnak akartam érezni magam az embereknél, a tömegnél, kitűnni közülük és ugyanebben az időben beolvadni, észrevétlennek maradni, csönben értékesnek lenni. És ezt pontosan átadja a könyv is. Igazából ezzel a gondolkodásmóddal esik nagyon nehezemre azonosulni majdnem 20 évvel később.
Minden LL review-t eddig úgy kezdtem, hogy nem vagyok célcsoport, és ennek most kellene legkevésbé igaznak lennie. Idősebbek a szereplők, a metál sem áll távol tőlem, de ez valahogy mégis sokkal kevésbé működött most, mint az eddigiek.
Minden lázadó korú fiatalnak ajánlom a könyvet, főleg a lassan kiöregedő LL rajongóknak lehet érdekes felüdülés.
Én azonban, kizárólag a saját élményeim miatt most csak 3 csillagot adok.
Szóval megküzdöttem vele. Nagyon is. Sokszor kellett nekiülnöm, nem volt olyan érzésem, hogy “beszív” a könyv és nem tudok elszakadni tőle. Nem nagyon tudtam azonosulni a főhőssel, és mivel a könyv nagy része az ő belső monológjaiból áll össze, nem nagyon lehet elhanyagolni a szerepét.
Illetve úgy éreztem, hogy a könyv a közhelyesnek tartott helyzetekről szeretné megmutatni, hogy nem feltétlen azok, de számomra ez nem nagyon sikerült. És nem azért, mert rossz lenne. Nagyon nehéz ezt őgy megfogalmazni, hogy ne tűnjön ítéletnek, okoskodásnak. Nem tetszett a szóhasználat sokszor, a kifejezésmód, a teátrális kifejezésmód, a szélsőségekben gondolkodás, az egyszerre mindent akarás. Viszont valószínűleg egy, a könyvben szereplőkkel egykorú, vagy nem sokkal fiatalabb olvasó valószínűleg pont ugyanígy gondolkodik. Én majdnem biztosan így gondolkodtam ennyi idősen. Igényeltem ezeket a szélsőségeket és a drámát, a túlzásokat, a nagy és jelentősnek tűnő gesztusokat. Okosabbnak akartam érezni magam az embereknél, a tömegnél, kitűnni közülük és ugyanebben az időben beolvadni, észrevétlennek maradni, csönben értékesnek lenni. És ezt pontosan átadja a könyv is. Igazából ezzel a gondolkodásmóddal esik nagyon nehezemre azonosulni majdnem 20 évvel később.
Minden LL review-t eddig úgy kezdtem, hogy nem vagyok célcsoport, és ennek most kellene legkevésbé igaznak lennie. Idősebbek a szereplők, a metál sem áll távol tőlem, de ez valahogy mégis sokkal kevésbé működött most, mint az eddigiek.
Minden lázadó korú fiatalnak ajánlom a könyvet, főleg a lassan kiöregedő LL rajongóknak lehet érdekes felüdülés.
Én azonban, kizárólag a saját élményeim miatt most csak 3 csillagot adok.
February 2, 2024
Ez valószínűleg kicsit kegyetlenül hangzik majd, de nagyon meglátszik a könyvön hogy Laura egy régi kreálmányáról van szó, és hogy az első szárnyrebesgetéseinek egyike lehet a Közhelyek. Az írói stílussal nincs gond, halványan, de tisztán tükrözi az írónőt, viszont életemben először éreztem úgy, hogy a főszereplőnek semmi keresnivalója nincs a könyvben. A szerkesztőség összes tagja - Shannenen kívül - jópofa volt - még Vlad is sugárzott valami kúlságot meg életet magából (többet mint Shannen, még úgy is hogy ő haldoklott) de Shannen pesszimizmusa és folyamatos nyavalygása egyszerűen az őrületbe kergetett.
Ezen kívül, nagyon nem szerettem Shannen rövid, feleslegesen, a quirky-ség jegyében félbetördelt mondatait. Olyan volt, mint anyámmal SMS-ezni.
Külföldön élőként kicsit az is elszomorított, hogy az angliai élet nem lett rendesen bemutatva (az angol font megjelenésén kívül), azon kívül, hogy itt mindenki fontban kapja a fizetését, meg piál. Volt még pár dolog ezzel kapcsolatban amit kiemeltem, de elfelejtettem.
Örülök hogy elolvastam? Igen, egyéni célom elolvasni Laura minden könyvét mert 99%-ban imádom őket. Ez ezután is így lesz, ez az egy könyv nem fog megállítani abban, hogy szeressem az írónőt. És érdekes volt látni mennyit fejlődött Laura írása a Közhelyektől a Nem egyszerűig.
Elolvasnám még egyszer? Valószínűleg nem, hacsak nem kerülök olyan helyzetbe amikor még Shannennél is mélyebb lesz a depresszióm.
Ezen kívül, nagyon nem szerettem Shannen rövid, feleslegesen, a quirky-ség jegyében félbetördelt mondatait. Olyan volt, mint anyámmal SMS-ezni.
Külföldön élőként kicsit az is elszomorított, hogy az angliai élet nem lett rendesen bemutatva (az angol font megjelenésén kívül), azon kívül, hogy itt mindenki fontban kapja a fizetését, meg piál. Volt még pár dolog ezzel kapcsolatban amit kiemeltem, de elfelejtettem.
Örülök hogy elolvastam? Igen, egyéni célom elolvasni Laura minden könyvét mert 99%-ban imádom őket. Ez ezután is így lesz, ez az egy könyv nem fog megállítani abban, hogy szeressem az írónőt. És érdekes volt látni mennyit fejlődött Laura írása a Közhelyektől a Nem egyszerűig.
Elolvasnám még egyszer? Valószínűleg nem, hacsak nem kerülök olyan helyzetbe amikor még Shannennél is mélyebb lesz a depresszióm.
This entire review has been hidden because of spoilers.
September 30, 2024
Bárki aki azt mondja, hogy ez a könyv nem jó szimplán nem érzi át. Igen, sejthető volt az elejétől kezdve, hogy mi fog történni. Igen, Shannen rengeteget gondolkozott értelmetlen dolgokon. És igen, újra és újra levoltak írva ugyanazok a kifejezések mondatok. Rövid mondatok. Mint amit most éppen én írok. De senki nem mondhatja azt nekem, hogy nem így gondolkoznak az emberek. Mert engem ahogy elkezdtem olvasni megfogott az írásmód. Nem, nem tipikus Laurától. Senki nem is mondta, hogy az lesz. Nem is vártam, hogy az legyen. Valahogy mégis azt tudom mondani, hogy az egyik legjobb könyve. Nincsenek túlmagyarázott jelenetek, vagy közhelyes párbeszédek. Ez az élet. Persze, bárki lehet Reni és találkozhat a Cortezével. Csak éppen sokkal reálisabb, higy az ember Shannen és vagy egy Allen-nel éli végig az életét, vagy talál egy Valdot. Akit vagy elveszít, vagy nem. Nem tudjuk. Ez az életszerűbb, ami tényleg bárkivel megtörténhet. És ez a nagyszerű a könyvben.
November 19, 2023
A párom kért meg az első pár oldal elolvasása után, hogy olvassam el előtte, állapítsam meg, hogy neki való-e és húzzam ki a számára valószínűleg kényelmetlen részeket. A könyv utolsó hatvan oldalát természetesen sosem fogja látni.
Végig éreztem, hogy nem én vagyok a célközönség, nehéz volt megbarátkozni a stílussal. Egyébként általában jól szórakoztam. A hűtőmágnesek visszatérő motívuma nagyon szépen tartja össze a könyvet. Két csúcspontot éreztem, jól ütemezve érkeztek. Shannen szüleinek karaktere és állandó viszálya számomra feleslegesnek, öncélúnak hatott. Néha csak 2-3 mondatot kellett cenzúráznom, de amúgy sem volt hozzáadott értéke a könyvhöz. Néha egy-egy tárgyi tévedés kidobott a könyvből. Nem spoilerezem le, de olyasmire kell gondolni, mint hogy pl a Titanic filmben rossz égbolt látszódik az éjszakai jelenetben. Én sajnos kényes vagyok az ilyenekre.
Végig éreztem, hogy nem én vagyok a célközönség, nehéz volt megbarátkozni a stílussal. Egyébként általában jól szórakoztam. A hűtőmágnesek visszatérő motívuma nagyon szépen tartja össze a könyvet. Két csúcspontot éreztem, jól ütemezve érkeztek. Shannen szüleinek karaktere és állandó viszálya számomra feleslegesnek, öncélúnak hatott. Néha csak 2-3 mondatot kellett cenzúráznom, de amúgy sem volt hozzáadott értéke a könyvhöz. Néha egy-egy tárgyi tévedés kidobott a könyvből. Nem spoilerezem le, de olyasmire kell gondolni, mint hogy pl a Titanic filmben rossz égbolt látszódik az éjszakai jelenetben. Én sajnos kényes vagyok az ilyenekre.
June 10, 2023
Sajnálom, hogy nem volt hosszabb a könyv, mert így csak egy fél napig lehettem a részese. Shannen egy fantasztikus karakter, sok olyan jó könyv van, amiknek a főszereplőjükkel egyáltalán nem tudok azonosulni vagy csak részlegesen, de Shannen nem ilyen. A tabukat döntögető gondolkodás módja, amit mindenki gondol, de senki nem meri felvállalni, egyszerűen felszabadító.
Általában írtózom a hosszú végeláthatatlan leírásoktól, eszmefutattásoktól, sőt a túl reális könyvek sem a kedvenceim, de a Közhelyek-ben mindhárom megvan, és mégis ezek ragadtak meg, ezek tartottak fent hajnali négyig, hogy megtudhassam, hogyan végződik Shannen és Vlad története.
Annyira életszagú az egész könyv, hogy mindenki találhat benne kapcsolódási pontot.
Köszönöm, hogy elovashattam.
Általában írtózom a hosszú végeláthatatlan leírásoktól, eszmefutattásoktól, sőt a túl reális könyvek sem a kedvenceim, de a Közhelyek-ben mindhárom megvan, és mégis ezek ragadtak meg, ezek tartottak fent hajnali négyig, hogy megtudhassam, hogyan végződik Shannen és Vlad története.
Annyira életszagú az egész könyv, hogy mindenki találhat benne kapcsolódási pontot.
Köszönöm, hogy elovashattam.
February 10, 2024
Annyira nem erre számítottam és mégis annyira azt kaptam, amire szükségem volt. Abszolút értem, hogy akiknek nem tetszett, azoknak mi a bajuk a könyvvel, de szerintem pont ebben rejlik a titok. Hogy felismered benne egy kicsit magadat, egy kicsit az életedet, egy kicsit a valóságot és egy kicsit próbálsz utána jobb ember lenni. Olvasás közben mindig fel tudtam idézni magamban valami egészen konkrét eseményt. Ha tudtam volna a végét, akkor lehet el se olvasom. Viszont életem hibája lett volna kihagyni. Nehéz úgy írni a halálról, hogy utána az olvasó ne úgy tegye le a könyvet, hogy rossz volt. Szerintem ez most sikerült. Elképesztő, hogy Laura ilyet is tud írni.
This entire review has been hidden because of spoilers.
November 18, 2022
A legnagyobb és egyetlen probléma a könyvvel, hogy túl reális. Átlagos emberként a könyvbe menekülök a valóság elől. Ez most visszaköszönt Leiner Laura művében.
Apropó, Laura. Írhatna több ehhez hasonló regényt, hisz annyira eltért az eddigiektől, hogy csak a végén realizáltam, hogy ezt valóban ő írta.
Összességében, semmihez nem tudom hasonlítani a mostani érzéseimet, és aki nem szereti Laura könyveit, annak ajánlom figyelmébe a Közhelyeket.
Apropó, Laura. Írhatna több ehhez hasonló regényt, hisz annyira eltért az eddigiektől, hogy csak a végén realizáltam, hogy ezt valóban ő írta.
Összességében, semmihez nem tudom hasonlítani a mostani érzéseimet, és aki nem szereti Laura könyveit, annak ajánlom figyelmébe a Közhelyeket.
June 2, 2023
Nem tudom eldönteni, hogy mit érzek.
Szomorúságot, dühöt, boldogságot? Fogalmam sincs. Annyira megdöbbentő volt a könyv, főleg a második fele. Eszméletlen! Leiner Laura minden egyes alkalommal meglep, amikor tőle olvasok és igen! Nekem most erre volt szükségem.
Szomorúságot, dühöt, boldogságot? Fogalmam sincs. Annyira megdöbbentő volt a könyv, főleg a második fele. Eszméletlen! Leiner Laura minden egyes alkalommal meglep, amikor tőle olvasok és igen! Nekem most erre volt szükségem.
August 1, 2023
Összességében jó üzenete van, jó gondolatokat tárgyal a könyv, főleg az elején. A vege nekem egyszerűen tul közhelyes lett… Nagyon nehéz olvasmány volt, tenyleg le tudja húzni az embert az életről ezért nagyon lassan olvastam ki. Mindezek ellenére nagyon ajánlom
November 30, 2022
Úgy érzem magam mintha kitéptek volna belőlem egy darabot.
April 4, 2023
I always cry over it
April 11, 2023
Nagyon jó köny de számomra nagyon szomorú volt
October 7, 2023
nekem ez volt az első Leiner Laura könyv ami nem tetszett. elég szomorú könyv és komolyabb témákkal foglalkozik, de nekem valahogy nem nyerte el a tetszésem
January 26, 2025
Én az osszes Leiner Laura konyvet imadtam de ez teljesen mas volt. Hatslmas csalodas volt utaltam a konyvet az egeszben csak szenvedtek a karakterek
March 4, 2025
oke szoval, eleg regi borito
siros konyv, meg is tette a hatasat. szeretem a mely erzelmeket mert aterzem oket csak megjobban sirok toluk. de legalabb van/volt empatiam Shannen fele
siros konyv, meg is tette a hatasat. szeretem a mely erzelmeket mert aterzem oket csak megjobban sirok toluk. de legalabb van/volt empatiam Shannen fele
October 22, 2025
4⭐️, de csak is azért mert Vlad meghal a végén.😅🥲
Ezen kívül csodálatos volt az egész könyv!🤭☝🏻
Ezen kívül csodálatos volt az egész könyv!🤭☝🏻
This entire review has been hidden because of spoilers.
Displaying 1 - 30 of 40 reviews