Breve historia de la mentira fascista

by Federico Finchelstein

"There is no better book on fascism's complex and vexed relationship with truth."––Jason Stanley, author of How Fascism The Politics of Us and Them
 
In this short companion to his book  From Fascism to Populism in History ,  world-renowned historian Federico Finchelstein explains why fascists regarded simple and often hateful lies as truth, and why so many of their followers believed the falsehoods. Throughout the history of the twentieth century, many supporters of fascist ideologies regarded political lies as truth incarnated in their leader. From Hitler to Mussolini, fascist leaders capitalized on lies as the base of their power and popular sovereignty.

This history continues in the present, when lies again seem to increasingly replace empirical truth. Now that actual news is presented as “fake news” and false news becomes government policy,  A Brief History of Fascist Lies  urges us to remember that the current talk of “post-truth” has a long political and intellectual lineage that we cannot ignore.

Genres: History, Nonfiction, Politics, Audiobook, Philosophy, Psychology, Far Right

162 pages, Kindle Edition

First published April 14, 2020

About the author

Federico Finchelstein is Professor of History at the New School for Social Research and Eugene Lang College. He has taught at the History Department of Brown University and he received his PhD at Cornell University. Finchelstein is Director of the Janey Program in Latin American Studies at NSSR.

Reviews

[Dan · Rating 5 out of 5]

To understand today’s fascist and populist projects in western democracies, read Federico Fichelstein’s A Brief History of Fascist Lies.

What I learned from Fichelstein, with apologies to him for any misunderstandings or misrepresentations:
--Lies aren’t a bug, they’re a feature. Follow the lies, fear the lies. The lies don’t represent ignorance or stupidity or mental illness: they represent political choices. ”Fascists consider their lies to be at the service of simple absolute truths, which are in fact bigger lies.”
--The power of fascist leaders and regimes lie in promulgating mythic realities through lies and then political power to bring those myths to life. An executive order to protect federal statues seems like a joke, right? But that executive order rapidly becomes the rationale for using paramilitary government forces from the Department of Homeland Security to create the impression of and encourage anarchy in American cities and then imprison protestors.
--Lies embody fascist myths: radical left anarchist ANTIFA threaten American democracy
--Lies about history embody fascist myths: America was great, racist Andrew Jackson was the greatest American president, acknowledging America’s racist past threatens those fascist myths.
--Contemporary national descents into fascism are not one-offs but, as in the USA, represent continuations of long-term historical trends and prior fascist movements. Did we forget Father Coughlin and America First? ”Abnormalizing Trump normalizes the rest of the American landscape, as if Trump is a parenthetical aside in an unblemished history of pluralism, equality, and respect for historical truth. This was never the case in the United States, any more than it has been the in the rest of the world.”
--Fascism and populism share the same DNA. Populism depends upon a veneer of popular democracy, although populism can easily and readily transform itself into full-on fascism.
--Fascism views the fascist leader as a divine and messianic figure: witness Trump’s core supporters, witness “I alone can fix it.”
--The sanity, intelligence, seriousness of fascist leaders are irrelevant: fascist leaders have historical precedents. ”He does not lie because he is a crazy cheater; he lies because he belongs to a political tradition that proposes an alternative notion of truth that emanates from the sacred infallibility of the leader.”

Excellent, brief, highly readable primer on the theory of fascist lies. A thoroughly depressing 5 stars.

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

"Hinniük kell nekem, mert az a szokásom - életem egész rendje ez -, hogy mindig és mindenhol igazat mondok."
(Benito Mussolini)

"A Párt azt kívánja, hogy tagadjuk meg a szemünk és a fülünk révén szerzett tapasztalást. Ez végső, leglényegesebb parancsa."
(George Orwell: 1984)

Valószínűleg sokan vagyunk úgy, hogy nem értjük. Nem értjük, hogy lehet a vezér szerint ma 99.99%, amire tegnap még azt mondta, 50%. Hogy lehet tegnap (amikor az ellenzék mondta) az antigénteszt rossz megoldás a tömeges tesztelésre, ma meg (amikor a miniszterelnök mondja) jó. Hogy lehet, hogy a járvány ellen lehet ingyenes parkolással küzdeni, meg azzal, ha beírjuk az alkotmányba, apa férfi, anya meg nő. De legfőképpen azt nem értjük, hogy írhatja oda élő ember ezek után a kormányzati facebook-poszt alá, hogy "Áldás a Miniszterelnök Úrra, Isten segíccse, csak ő menthet meg minket a haláltól". Hát nem látja ez a szerencsétlen, hogy megvezették? Hogy hazudtak neki? Hát tényleg ennyire hülye? Finchelstein kötete azt tűzte ki célul, hogy bemutassa, a helyzet ennél összetettebb. Ennek érdekében pedig igyekszik felvázolni a fasizmus* igazsághoz és hazugsághoz való viszonyát, mert szerinte ez kulcsfontosságú, ha meg akarjuk érteni a problémát.

No most köztudott, a politikusok mind hazudnak. Vagy ahogy hazánkban szokták mondani: "Mé, Gyurcsány jobb vót?" Igen, a hazugság egyidős a politikával, ugyanakkor a fasizmus népszerűségének egyik kulcsmomentuma, hogy forradalmasította az igazsághoz való viszonyt. Az igaz és a hamis ugyanis addig olyan dolog volt, ami tapasztalati úton ellenőrizhető. Valamit be akartak mutatni vagy el akartak leplezni vele, de a kritikus elemzésnek (legalábbis elméletileg) mindig volt lehetősége arra, hogy módosításokat eszközöljön az állításokban. A fasiszták viszont eltörölték ezt az ósdi felfogást. Náluk az empirikus elemzés nem alkalmas a tények értékelésére, mert abban hisznek, hogy létezik egy magasabb rendű, transzcendentális igazság, ami tapasztalatilag nem vizsgálható. Ez a transzcendens igazság a nép lelkében rejtőző mítosz, ami nem ésszel, hanem érzelmileg fogható csak fel, ezért ezer Romsics Ignác se tud minket meggyőzni arról**, hogy nem igaz. No most ezt a mítoszt valakinek "ki kell emelnie" a mélyből, a tudattalanból***, és ez a személy a vezér. Ő az, a népszuverenitás súlyát magára vállaló egyedüli szuverén, aki tudja, érti a népet, le tudja fordítani a kollektív vágyakat egyszerű képekre és tettekre. És mivel ő az egyetlen hiteles fordító, ezért vele szemben kritikának helye nincs. Ha úgy is tűnik első ránézésre, hogy nincs igaza (mert nyilván a hülye is látja, ma mást mondott, mint tegnap), létezik egy transzcendens igazság, amit mi nem foghatunk fel, és annak értelmében igaza kell legyen. Szóval a kis dolgok nem stimmelnek ugyan, de ez nem számít, mert a lényeges, nagy dolog bizonyára igen. Nem értjük a vezért, de hisszük****. Elfogadjuk a kicsiségünket mellette. Ez pedig mellesleg megvilágítja, miért olyan ellenségesek a fasiszták a pluralizmussal szemben: mert amíg a fasizmus azt állítja, egyetlen forrása van az igazságnak, addig a pluralisták szerint az igazság a rendelkezésünkre álló bizonyítékok vagy tapasztalatok fényében változhat, tehát akár ezerféle is lehet.

(Zárójeles megjegyzés: a kétfajta igazságértelmezés hatósugara nem csak a politikára terjed ki, hanem tetten érhető benne két alapvető gondolkodásmód vagy érveléstechnika is. Láttam a minap egy abortusszal kapcsolatos vitát. Az egyik fél azzal érvelt, hogy a pszichológia tudománya szerint a kötődés csak születés után alakul is, a másik pedig - kontra - azt állította, a gyermek már a méhben kötődik az anyához. Mondanom sem kell, utóbbi ellenezte az abortuszt. No most nekem rögtön az a meggyőződésem támadt, hogy ez tipikusan egy parttalan vita kiindulópontja, épp a kétféle kibékíthetetlen igazságszemlélet miatt. Az első érvelő ugyanis úgy vélte - Karl Popper nyomán, ha tud róla, ha nem -, az igazság olyasvalami, ami tudományos eszközökkel kimutatható. Amennyiben a pszichológia szerint a kötődés a születés után alakul ki, akkor - legalábbis addig, amíg új információk nem kényszerítenek minket álláspontunk megváltoztatására - ezt kell elfogadnunk munkahipotézisnek. A másik érvelő viszont a kötődést valami spirituális dolognak képzeli el, amelyben a tudománynak nincs illetékessége. Mert az anya és a gyermek - élet és élet - közötti kapcsolat magasabb rendű, transzcendentálisabb dolog annál, hogy az emberi értelem vizsgálhassa. Ezért el kell fogadnunk, hogy van kötődés, egyszerűen azért, mert kell hogy legyen kötődés. Természetesen ezzel nem azt állítom, hogy az abortusztagadók fasiszták, a fasizmus legfeljebb szélsőértéke ennek a gondolkodásnak.)

No most szerintem senki nem lepődik meg, ha most kijelentem: Finchelstein mindezt a jobboldali populizmusok megértéséhez elengedhetetlennek tartja. Tovább is megy: azt állítja, a jobboldali populizmusok a fasizmus demokráciára optimalizált változatai*****. Nyilván nem mennek el odáig (még), hogy agresszív retorikájukat a gyakorlatban is megvalósítsák (ahogy Perón, az egyik első populista mondta: "növényevő oroszlán vagyok"), de az igazsághoz való viszonyuk tök ugyanaz. Ehhez szerintem sok bizonyítékot nem kell hozni, elég megnézni a hisztit, amit Trump levág e pillanatban is az amerikai elnökválasztás kapcsán, és amit magyarországi hívei is lelkesen elismételnek. Hogy a demokraták csaltak, és erre az a bizonyíték, hogy a transzcendens igazság értelmében Trumpnak kell elnöknek lennie. És hogy Biden pedofil, mert ugyan ezt nem támasztja alá semmi, de Trump ellenfeleinek szükségképpen gonosznak kell lenniük, ezért mindent elhiszünk róluk. És ez nem azért van, mert Trump szélhámos, vagy a híveivel együtt simán hülye - ha ezt szajkózzuk, tulajdonképpen feladjuk a politikai eszközöket, amivel megváltoztathatjuk a fennálló helyzetet. A gondolkodásmódjukat kell feltérképezni, megérteni, hogy egyes szavakat ők egyszerűen máshogy használnak, mást értenek alattuk. A számunkra kétségtelen igazságok róluk ezért pattannak le, mert ők az igazság másfajta értelmezésében hisznek. Ezt az értelmezést kell megcélozni, talán lebontani, akkor lehet esély a meggyőzésükre.

* Amikor a szerző fasizmusról beszél, a tág értelemben vett definíciót használja, nem csak Mussolini mozgalmát érti bele, hanem a húszas-harmincas-negyvenes évek összes hasonló mozgalmát szerte a világon, Latin-Amerikától Kínáig, és beleérti Hitler nácizmusát is. Nyilván e szélsőjobboldali formáció között lényeges különbségek mutathatóak ki, de a vizsgált kérdéshez gyakorlatilag azonosan viszonyulnak.
** Ha már szóba került egy történész, jegyezzük meg, a történelem amúgy is a fasizmus egyik fontos harctere, hisz önigazolásának egyik alappillére az eltorzított múltra, a sosemvolt aranykorra való hivatkozás. (A másik alappillér a jövőbeni fiktív veszélyre való hivatkozás: hogy jönnek a zsidók/muszlimok/pirézek, és megrontják a vérünket.) Főleg azért, mert amíg a történelemtudomány nagyjából elfogadja, hogy szakterülete versengő narratívákból áll, addig a fasiszták szerint egyetlen hiteles narratíva van, a fenn említett mítosz, és mindent ennek kell alárendelni. Tulajdonképpen nem tesz mást, mint felszámolja a történelmet és behelyettesíti a maga interpretációjával, ami örök és megváltoztathatatlan.
*** Ha már tudattalan. Nem véletlen, hogy Freudra annyira ki vannak akadva a fasiszták - egyes antiszemiták szerint például a pszichoanalízis csak eszköz volt a zsidóság kezében, hogy a világot állandó depresszióba taszítsák. Ennek oka az, hogy a fasiszták is a lélek mélységéből előszedett ősképekből akartak építkezni, csak amíg ezeket Freud allegorikusan értelmezte, a fasiszták szerint ezek voltak az "igazi" valóság bizonyítékai, amelyet újra kell konstruálni, és amire le kell cserélni a demokráciák "hamis" valóságát.
**** Nyilván feltűnő, hogy a vázolt okfejtés összecseng mindazzal, amit a vallásos hajlamról tudunk. Ezt természetesen nem jelenti azt, hogy a vallásosok is fasiszták, még akkor sem, ha egyes egyházak valóban kompromittálták magukat a nácizmus idején, és azt sem tagadhatjuk, hogy például a latin-amerikai fasiszta mozgalmak igenis szorosan kapcsolódtak a helyi katolikus egyházhoz. Egyszerűen az isteni igazság kritikátlan elfogadására való hajlam erős átfedést mutat a vezér igazságának kritikátlan elfogadására való hajlammal - nem csoda, hogy Hitlerre is, Mussolinira is számosan úgy tekintettek, mint Isten földi helytartójára, egyfajta Krisztus-klónra.
***** Ha a saját magam jobboldali kritikusa lennék, biztos felvetném, hogy a baloldali populizmussal kapcsolatban miért nincs a szerzőnek mondanivalója? Mit szólnék hozzá, ha egy jobboldali szerző úgy verné rá Sztálin összes bűnét a baloldali populistákra, hogy közben egy szót sem ejt arról, a sztálini gyakorlat egyes elemei hogyan jelennek meg a jobboldali populizmusban mint kommunikációs eszközök? (Mert megjelennek. A szélsőséges eszmék ugyanis eszközeikben gyakran másolják egymást.) Bevallom, nyilván nem tetszene. Bár annyiban védhető Finchelstein eljárása, hogy amíg a baloldali populizmus jelen pillanatban nem hatalmi tényező, addig jobboldali populista államfőkkel tele van a padlás. Ugyanakkor a baloldali populisták teljes ignorálása könnyen oda vezet, hogy a szerző fejtegetéseit pont azok érzik majd hiteltelennek, akikhez leginkább el kéne jusson: a jobboldalhoz.

[J TC · Rating 4 out of 5]

Federico Finchelstein – Breve História das Mentiras Fascistas

Um livro importante para se compreender o mundo em que nos encontramos. Um mundo onde democracias autoritárias, teocracias, regimes populistas e fascistas se confundem numa mescla que os torna paradoxalmente semelhantes.
É um mundo perigoso este em que vivemos, e Frederico Finchelstein neste livro aponta-nos e salienta-nos as semelhanças de um fascismo do passado recente com o que observamos no dia-a-dia.
O fascismo usa a mentira para que esta se confunda com a realidade até se atingir um momento em que é impossível distinguir entre mentira, mito e realidade. É um erro apontar fascistas e populistas como mitómanos insanos. Isso só ofusca o que está subjacente e o que é um regime de natureza autoritária, desconectado das pessoas e apoiado num mito religioso que mistura violência e renascimento pela violência num ciclo perpétuo. Um fascista ou um populista não mentem por serem intrujões ou malucos. Mentem para propor um conceito alternativo da verdade que emana da infalibilidade sagrada do líder.

Federico Finchelstein tem por hábito abusar das citações. Este não é o primeiro livro que dele leio, e já nos que ficaram para trás lhes apontei o mesmo defeito – um exagerado nº de citações. De alguma forma faz-me lembrar as insuportáveis teses de doutoramento que tenho de arguir, em que o autor, linha sim, linha não, cita uma frase ou uma expressão de um autor! E para quê? Para mostrar que os conhece? Se assim é, não me convence. Fico sempre com a sensação de que são sucessivos actos de “citações em past” para obter volume. E Federico Finchelstein não tem necessidade disso. Sempre que segue o seu pensamento, encanta e prende-nos num assunto que não sendo fácil, é um assunto importante porque as actuais desmandas do mundo parecem-no encaminhar para “tempos” muito próximos dos da primeira guerra mundial. Basta que um qualquer “Francisco Fernando”, num dos seus passeios, seja “molestado” para que a tragédia da história se repita.
O “caldo para essa sopa” parece já estar ao lume e dos condimento e conduto que lhe adicionarmos assim o resultado será determinado.

O mundo do fascismo assenta na elaboração de uma narrativa que por repetição, persistência e coação acaba por substituir a realidade.
E como é isto possível?
O opúsculo de FF não aborda esta questão, mas a mesma parece-me importante! Se tivermos alguém que nos entre porta dentro e nos diga que algo que nos choca e vai contra o entendimento que temos do mundo, dito de outra forma, uma mentira, pura e simplesmente não lhe damos crédito. Mas uma coisa é o nosso comportamento individual, outra é o nosso comportamento em grupo. Individualmente escutamos as narrativas e validamo-las se nos permitirem previsões que possamos confirmar. Quando delas não decorrem previsões, pura e simplesmente deixamo-las ao sabor da intuição. E aqui chegados é fácil de saber que, umas vezes acertamos, outras, deixamo-nos enredar pelas nossas presunções.
Temos assim duas formas de condicionar as nossas crenças e o nosso comportamento. Uma através do comportamento dos outros e das massas. Quando nos condicionamos desta forma a probabilidade de aceitarmos mentiras é tremenda. As massas são estúpidas, sejam elas observadas nas claques de futebol, seja nas organizações de classe, sejam nas motivadas por factores religiosos, políticos ou raciais. E quanto mais fluido for o meio de propaganda dessas mentiras, maior viralidade assumem. É assim que as redes sociais funcionam.
E uma outra através do que em isolamento e no nosso recato.
Para a formulação dos condicionamento que modelam o nosso comportamento, FF, citando Charles Mauras, entende que a ideologia fascista emana do inconsciente. Outros que dedicaram ao estudo dos mitos fascistas como Freud e Jorge Luís Borges e Hannah Arendt comungam directamente ou de forma mais enviesada do mesmo entendimento.
Creem estes autores que o fascismo é uma expressão dos mais inconfessáveis pulsões do inconsciente humano. Dele emanariam a agressividade, a violência e o prazer da destruição e autodestruição como vertigens do inconsciente humano. Não sei o suficiente para afirmar se estas características são alguma forma de regra, ou alguns desvios que podem ser observados como desvios de outras regras como a segurança, a preservação da integridade física própria ou a garantia da prole, essas sim características que me parecem mais condicentes com a inescapável biologia da natureza humana.
Também se o fascismo emanasse dessas pulsões do inconsciente a tendência seria a de respeitar a individualidade e o indivíduo. Ora se há característica que são transversais a todas as formas de fascismo é a sua abominação por qualquer expressão da individualidade e do indivíduo. Para os fascistas, não somos indivíduos, somos unidades, e este objectivo só pode ser condicionado e atingido pela modulação do superego.
O fascismo assenta num novo “imperativo categórico” Kantiano, em que o indivíduo deixa de ter o comportamento modulado por princípios morais e passa a seguir o exemplo do líder e do mito que entretanto se foi instalando na sociedade e substituiu a realidade. É assim que os regimes fascistas procedem, é para aí que todos os regimes autoritários se encaminham.
FF não resolve a questão – para que o fascismo se instale é necessário que as pessoas acreditem no mito que lhes tem subjacente. Para isso FF e os autores que cita propõem que individualmente o inconsciente de cada um se alinhe com o que vai ser a acção do líder. É como se um inconsciente coletivo resultasse do somatório dos indivíduos. Ora, não me parece que assim seja. O fascismo despreza o indivíduo e veem o coletivo como um somatório de unidades não de individualidades.
O mito fascista instala-se no superego, no superego coletivo. Ora este é formatável. Há muitas formas de se atingir esta formatação, mas quase todas passam pela repetição do que se quer incutir. Ao fim de algum tempo alguns agem porque são assim condicionados. Ao fim de algum tempo esse condicionamento é epidémico. O superego coletivo é por onde conscientemente os cidadãos sentem que o seu comportamento é permeado ou punido pela sociedade. O conceito de nacionalismo é assim formado. Quando um superego assenta nas convicções de um mito os comportamentos individuais assemelham-se ao irracional do inconsciente mas só para quem não tem o superego formatado da mesma forma.
O fascismo é uma fantasia recorrente que ao mudar a realidade se torna realidade. Este desidrato, resulta de uma modificação do passado e da história numa narrativa em que alterando-se o passado e a sua história, permite-se um futuro mítico que para ser exequível tem de actuar sobre o presente. Para este objectivo é necessário que as pessoas sejam unidades que acreditam, creem, obedecem e lutam.
E vários são os mitos que os fascistas inculcam na sociedade para alterar a sua perceção da realidade: o mito do herói que culmina na dedicação ao herói e a um líder que surge como corporizando esse mito que recebe do povo (muito na linha Freudiana de psicologia de grupo e formação do superego coletivo); o mito da vitória do espírito sobra a matéria; o mito da evidencia não de provas mas de padrões e analogias; o mito da ideologia determinar a verdade; o mito de uma verdade única; o mito da verdade não assentar na razão mas numa mitologia política unitária; o mito da violência como único poder criador; o mito da violência como um estado de alma que só pode ser atingido pela religião, pela glória ou por um mito político; o mito do comportamento unitário que só pode ser consequente se tiver um superego que lhe dê um reforço positivo; o mito da negação da realidade. É por isso que é tão difícil comunicar com fascistas. Eles adotam uma narrativa e uma linguagem dispensando que ela permita previsões pela nossa lógica. Negam a nossa realidade e a nossa lógica; o mito da revisão da história para a tornar mítica (é assim que Estaline é assim recuperado. É apagado da história e recuperado enquanto mito. E os mitos não podem ser comprovados); o mito da utilização de símbolos em que estes são utilizados como forma de enaltecer os mitos da raça, da guerra, da infalibilidade do líder e da necessidade de união das várias unidades; o mito de um universo alternativo onde a verdade e falsidade não são distinguíveis se esta última assentar numa lógica do mito. No fascismo a verdade mítica veio substituir a verdade factual. E para isso o mito tem de modificar a realidade. A realidade não pode ser um obstáculo ao mito.
Para os fascistas o pensamento não é uma luz é uma arma. O fascismo é uma força destrutiva. Só pode matar e derramar sangue. Não consegue fazer algo de positivo. Para José Luís Borges- Fascistas intelectuais são indivíduos que estudam para ser bárbaros.

Boa a reflexão aqui feita por FF, que a cada página nos recorda que a mentira corporizada em Trump, Bolsonaro e Putin, que aqui é exposta de forma a tornar este um livro incontornável para quem quer compreender o mundo em que vive e os riscos que corre.

[Merve · Rating 4 out of 5]

Tolstoy Anna Karenina'nın giriş cümlesinde der ya hani " Bütün mutlu aileler birbirine benzer. Her mutsuz ailenin mutsuzluğu kendine göredir."
Bütün toplumların da zamanına ve mekanına göre, kendine ait faşist lideri vardır.

Günümüzde faşizmin ayak sesleri dünyanın her yerinden kendini duyuruyor. O anlamda bu kitabı okumak o kadar önemli ki. Bir faşist liderin bile isteye, kasten çıkarları uğruna söylediği yalana hem kendisinin hem yandaşlarının nasıl gönülden bağlılıkla inanabildiklerini anlayabilmeniz açısından ufuk açıcı bir kitap.
Faşistler ve popülistler yalanı gerçek gerçeği yalana dönüştürürler. Gerçeği eğip bükerler kendi siyasi çıkarlarına, otoriter rejimlerine, hakikat ötesi fikirlerine uyarlamaya çalışırlar. Ve büyük kitleler de bunlara inanırlar çoğu zaman. İyi de neden ve niye? Neden birileri kendi kisiliklerini silip bir liderin bir yerlerinin kılıyım diyebilecek kadar liderine mutlak sadakat ve bağlılık gösterir?
Kendisini gerçek demokrasi savunucusu sanan faşist yönetimlerin ve yöneticilerin güdüleri ve hareket noktaları neler? Günümüzde hala çoğu siyasi lidere bağlılıkta bir "Tanrı vekili" hissi veren insanlar çok. Mutlak hakikat olarak kendisini sunan otoriter, faşizm yanlısı hükümetlerin yalanlarına meşruiyet kazandırma konusundaki ciddi çabaları kamusal alanda da gözle görülebilmekte. Hakikat adına konuştuklarını iddia eden liderlerin aslında kendi totaliter politikalarını nasıl ilmek ilmek işlediğini yüz kırk sayfada güzel işlemiş yazar. Bütün kitabı atlayip özellikle sonlara doğru yaptığı cikarimlarin çok önemli olduğunu belirtmeden geçemeyeceğim.
Faşist yöneticileri deli gibi sıfatlarla patolojikleştirmenin bu liderlerin amaçlarını, siyaset yapma biçimlerini görmemizi engellediğini söylüyor. Muhalefetin bu anlamda düştüğü hatanın haklı olarak büyük olduğunu da belirtiyor. Bazı liderler, faşistler, popülistler ya da otoriteryenler yeni gerçeklikler yarattıkça dünyayı gittikçe söylediği yalanlara benzetirler. Bu liderleri gülünç düzenbazlar olarak tanımlamak onların eylem ve politikalarının gerçek sonuçlarının gözden kaçmasını da beraberinde getirdiğini söylüyor yazar. Onları neyin başarılı kıldığını göstermesi açısından önemli bir eser özellikle de günümüzdeki baskıcı ve totaliter rejimleri anlamak adına mutlaka okunması gerekli. Bu kitabın yayınlandığı aynı yayınevinden çıkmış olan diğer faşizm kitaplariyla da desteklenebilir.

[Cemre · Rating 2 out of 5]

Kitabın adı ile vadettiklerini sunduğunu kesinlikle düşünmüyorum. Faşizm üzerine yeni bir şeyler söylediğini de düşünmüyorum. Benim için okunmaya değer, daha doğrusu "yeni ve farklı" kabul edilebilecek iki kısım vardır. İlki faşizm ve psikanaliz ile ilgili kısım, ikincisi de sonuç kısmı. Bu kitabın yerine yazarın sıklıkla görüşlerine ve bunların eleştirisine yer verdiği Hannah Arendt'in eserlerini okumak çok daha faydalı olacaktır.

[João Pinho · Rating 3 out of 5]

Ainda que seja um livro interessante para contactar com a questão do fascismo, considerando a mentira no centro da respectiva ideologia, a obra acaba por ser bastante repetitiva (nem sempre é claro a passagem entre capítulos) e o autor tem algumas posições que me deixam desconfortável, como colocar no mesmo campeonato (e, assim, suponho que considere terem a mesma natureza) o fascismo Nazi representado por Hitler e figuras como Trump ou Bolsonaro. Para além disso, na introdução, o autor afirma que, ao considerar que o fascismo é um movimento anti-iluminista e, assim, anti-racionalista, nenhuma revolução científica ocorreu (ou poderia correr) neste regime. Não é preciso saber muito da História do século XX para compreender que o investimento bélico desenvolve sempre uma parte específica da ciência (por exemplo, a química e as engenharias). O assustador no fascismo é precisamente desenvolver ao máximo a racionalidade capitalista ao criar um exército fordista.

[Arcturus · Rating 5 out of 5]

Szeretjük azt gondolni, hogy a múlt század derekán a fasizmusnak leáldozott, és nem is jöhet el többé. Nagyobbat nem is tévedhetnénk.

A 21. század fasisztái persze tökéletesen alkalmazkodtak az új korhoz, az új rendszerhez, az új eszközökhöz, és a tömegkommunikáció, a közösségi média felületeit sokkal hatékonyabban használják, mint ahogyan elődeik manipuláltak. Az erőszak kultusza csökkent, ők is betagozódtak a társadalomba, nem visznek tömegesen embereket börtönökbe csupán egyetnemértés miatt, és alkalmazkodtak a vélemény- és szólásszabadság eszméjéhez is. Sőt mi több, ők maguk takaróznak ezzel.

A mai populista vezetők a 20. századi fasiszták szellemi örökösei, akik egyfajta demokráciával kevert, abból kinövő félfasiszta rendszert építenek, ahol a médiát egyre inkább bedarálják, a közszolgálati médiumokból propagandaszócsövet csinálnak, a választási rendszert úgy alakítják, hogy nekik megfelelőbb legyen, minden fontosabb pozícióra a saját embereiket ültetik, nem beszélhetünk a hatalmi ágak szétválasztásáról, és a személyi kultusz kiépítése is tökéletesen végbemegy a közösségi média felületein és a közszolgálati média segítségével, hogy egyes emberek, népcsoportok elleni uszítást és karaktergyilkosságokat hazugságokkal ne is említsük, ahogy az állandó küzdelmet és harcot vélt ellenségekkel szemben, akik eltiporni akarják nemzetüket, a mindig áldozat, mindenki által csak megtépázott országot. Ezzel a kommunikációval, az oktatás teljes "megreformálásával", az egyre fasisztább, kirekesztőbb kultúrpolitikával és közbeszéddel és a tömegek radikalizálásával, félelemben tartásával elérik a céljukat: hatalomban maradhatnak és továbbra is megszedhetik magukat korábban sosem látott mértékekben. Azt már Timothy Snyder is bizonyította A szabadság felszámolása c. könyv lapjain, hogy Oroszország fasiszta elveket vall, és tudnék még mondani néhány országot, amelynek a kormánya megszólalásig hasonló módon építette fel a saját hatalmát.

Federico Finchelstein ebben a kicsi, 130 oldalas kis könyvében nem csupán bemutatja, hogy ezek a hazugságok hogyan vezetnek eredményre, hogy hogyan alakultak át és idomultak a mai korhoz a fasiszta nézetek, hanem azt is, hogy milyen kifacsart, irracionális logika mentén építik fel a világukat - ami láthatóan működik is. Bemutatja azokat a pszichológiai hatásokat és torzulásokat, amelyek révén az ember képes elhinni azt a hazugságot, amelyről tudja, hogy ő maga találta ki. A 21. század dolga lesz szembenézni ezekkel a populistákkal, és elválik, hogy vagy felébredünk, vagy a süllyesztőbe kerülünk. Tökéletesen leírja az olyan populisták rendszerének illogikus működését, mint pl. Trump, Duterte, Bolsonaro, Salvini vagy épp mint Orbán, akik egy lapra tesznek fel mindent, megjelölve egy ellenséget vagy egy ellenséges csoportot, aki ellen foggal-körömmel küzdeni kell. Teljesen lényegtelen, hogy a fenyegetés mennyire valós, és hogy mekkora károkat okoz a kulturális és szellemi térben a fenyegetéssel való fenyegetőzés, a lényeg a hatalom megtartása, az ellenfelek bemocskolása, a barátok helyzetbe hozása.

Rodrigo Duterte elsősorban a drogháborúval érte el ezt: 2016-os hatalomra kerülése óta zéró tolerancia van a drogokkal szemben, minden más bűnügy háttérbe szorult, sőt, kvótarendszer működik, sok esetben maguk a rendőrök rejtenek el drogokat, hogy meglegyen a kívánt esetszámuk. Az egyik manilai börtönben áldatlan állapotok uralkodnak: az 1200 férőhelyes intézménybe majdnem 5000 rabot zsúfoltak, egymás hegyén-hátán alszanak az emberek, ellátásuk alig van, és a legtöbben közülük csak előzetesben ülnek, mert a tárgyalásra éveket kell várni. Válogatás nélkül börtönbüntetést kap a termesztő, a terjesztő és a fogyasztó is, ha csak egy kis fűvel kaptak el, akkor is. Ugyanez a szélsőségesség figyelhető meg minden egyes populista vezető politikájában. Amikor kijelöl egy problémát, és hirtelen minden létező bajt annak a számlájára ír, és mindent ez határoz meg ezek után.

Persze Finchelstein sem állítja, hogy hazugságokkal, ferdítésekkel csak a populisták operálnának - minden oldal, minden ideológia szeret szépíteni, elhallgatni dolgokat és kidomborítani más dolgokat. De az, amiben a fasizmus élenjár, az igazából nem a hazugság, hanem az igazság. Pontosabban az igazsághoz való hozzáállás és annak értelmezése. Így lesz a hazugságból "alternatív t��ny", így lesz az autokráciából "illiberális kormányzás", és így lesz a tényből "fake news". Egy ilyen rendszer pedig kizárólag személyi kultusszal egybenőve működik. Nem olyan látványosan, mint a múlt század elején-közepén, de létezik a személy kultusz. Ez is szépen belesimul a 21. század vívmányaiba, modernizálva, de létezik. Mert a Vezetőnek mindig igaza van. Akkor is, ha ma pont az ellenkezőjét mondja, mint amit tegnap mondott. Tegnap is igaza volt, de ma aztán főleg. Hogy holnap megint mást mond ugyanarról a témáról? Akkor is igaza lesz. Mert a Vezető felülemelkedik a tényeken, az igazságon, és ő maga határozza meg ebben a szép régi-új világban, hogy mi az igazság. Sosem láthatjuk át a Nagy Tervet. Azt csak A Vezető látja, és szeretett népét arrafelé irányítja. A jelenünkre és a jövőnkre ezek a Vezetők nagyobb veszéllyel vannak, mint sokminden más.

Ha tudni akarjuk, hogyan is működik az agymosó gépezet, és hogy lehetséges, hogy manipulációval és pszichológiai torzításokkal, egyéb ügyes technológiai és pénzügyi trükkökkel elérjük, hogy mindig igazunk legyen, akkor is, sőt, főleg akkor, ha nincs; ha látni akarjuk, hogyan épül fel egy ilyen államgépezet, hogyan kommunikál és hogyan ferdíti a hatalmat, hogyan akar uralkodni az élet minden szegmensén - akkor tökéletes bevezető hozzá ez a rövid, velős könyvecske.

[Dilan · Rating 3 out of 5]

Faşist Yalanların Kısa Tarihi, yalanların giderek daha agresif forma bürünüp etrafımızı sardığı bir dünyada geçmişe ışık tutan kısa bir inceleme. İnanılması güç yalanların kendisine nasıl bu kadar fazla yandaş çektiği, Tanrı ve lider arasında kurulan ilişki ve halkın arzularının temsili olarak görülmesi, liderin "yandaşların yıkıcı arzularını" kontrol edebilmek için tarihi eğip bükerek nasıl bir "hakikat" yaratmaya çalıştığı, antisemitizmin farklı coğrafyalarda nasıl yankılar uyandırdığı ve günümüzde yalanların iktidara nasıl geçebildiği konularından bahseden on bölümden oluşuyor. Bu kitap Federico Finchelstein’in farklı ülkelerde yaptığı konuşmalarının birleşimi olarak geçiyor ve ilk bölüm "üstün ırk" yalanıyla başlıyor. Burada bizi Hitler ve Trump selamlıyor ve onların ırkçı yalanlarıyla başlıyoruz. Bunun dışında büyüklü küçüklü bir sürü yalanımız mevcut. Değişen tek şey bu yalanların yaratıcıları ve onları alkışlayanlar.
•
Aslında bu kitap benim için tamamen ikiye ayrılıyor. İlk bölümlerde tarihin tozlu sayfalarından çıkan çeşitli faşistlerin ve faşizm üzerine çalışmış bazı isimlerin alıntıları vardı ve bunları okumak gerçekten güzeldi. Fakat bana kazandırdığı tek şey "faşizmin tarihi yıkma amacı ve yerine yeni hikayeler yaratmaya çalışması" hakkında konuşmak istersem bunu 50 farklı cümleyle nasıl anlatabileceğim oldu. Bu kadar tekrara kaçmak gerekli miydi bilmiyorum. Belki iyice kafasına kazımak isteyenler için faydalı olabilir ama benim yeni şeyler öğrendiğim ve heyecanlandığım asıl kısım Faşist Bilinçdışı ve sonrasıydı. Faşistlerin Freud düşmanlığı, faşizmin kendi demokrasi kavramı, düşmanın benliğine saldırma arzusu, Arendt, Borges, Adorno gibi isimlerin lider-yandaş ilişkileri üzerine düşünceleri okurun kafasında daha net bir bakış oluşturuyor. Ayrıca bu saydığım isimler dışında ilginizi çeken başka düşünürler için kaynaklar da bulabiliyorsunuz. Bu yüzden benim "itici güç" kategorime giren bir kitap oldu. Ve bunu okurken günümüz yalanlarından kopmak istemiyorsanız televizyona bakabilirsiniz!

[Pablo · Rating 3 out of 5]

Although short, it is somewhat repetitive. Moreover, instead of being a 'history of fascist lies', this book reviews the psycho-ideological roots, let's say, of why fascists lied. That might sound interesting. But there are no examples, and most of the book's structure is just a succession of comments made by fascist figures and other authors. Jorge Luis Borges is cited more times than Hannah Arendt, so to say.

Is it an in-depth review? No. But is it an introductory piece? Also, no. In my opinion, it is an extended essay tangential to the literature on fascism.

My recommendation: buy it cheap or borrow it from a library.

[Spoust1 · Rating 2 out of 5]

Trump lies, various fascist leaders lied and lie today. The comments on fascism’s antipathy towards the Freudian analysis of the unconscious are suggestive; but even here the book struck me as fairly shallow.

The first chapter of Timothy Snyder’s Black Earth, together with its conclusion, provides a much more subtle understanding of the place of truth in the fascist worldview.

[Edward Newton · Rating 3 out of 5]

Refers to a lot of obscure fascist writers but the last chapter on the current situation in the US is worth reading.

[Mary Havens · Rating 5 out of 5]

Ugh....this idea that there is superior truth and it only lies with one individual or group is just so absurd.
I was trying to figure out why fascism ever occurred and while it still occurs and I have a few thoughts, loosely gathered from my own limited experience.
1) I remember asking my mom, who was born in Germany, why Hitler came to power. She said, her mother and elders told her it was because everyone was starving after WWI. Here was a promise to make Germany prosperous or at least livable. And when his actual intent became clearer, it was too late.
2) Nature abhors a vacuum and ancestral human leadership has been dictators, monarchs, and central leaders. I'm sure there are exceptions.
3) All of these lies serve only one person. It may seem like they serve a group but it's really just one person. We are seeing this play out in front of us right now. I have spoken to people who voted for Trump in the last election and they have their reasons. But I can't abide a liar. "But Mary, every politician lies!" I think there is a difference between unkept promises due to bureaucracy and outright lies that are only meant to serve the person telling them. Especially when they were so easily unproven. And when they were unproven: more lies. More false accusations. More distractions from the truth.
Life is hard enough without having to constantly battle someone constantly serving their own agenda with no regard to those around them. I don't think most people would put up with that in their daily lives, why put up with it from your president?

[Kokelector · Rating 4 out of 5]

No podemos entender las complicaciones políticas que estamos viviendo con el surgimiento de liderazgos fascistas/populistas alrededor del orbe. En este sucinto libro Federico Finchelstein no explica, con parsimonia histórica, de cómo se construye y actúa el fascismo desde la perspectiva política y cultural: desde el líder mesiánico que viene a salvar el mundo, hasta la verdad puede ser cuestionada sin prueba alguna cuándo se está detrás de un ideal redentor que buscar acabar con el enemigo de la nación y el pueblo; todo cubierto por el manto “sagrado” de la mentira como única revelación posible.

Trump, Bolsonaro e incluso Milei hoy, entran dentro de las categorías que analiza en este pequeño libro, con los ejemplos históricos del fascismo italiano y el nazismo alemán, que en estás páginas vemos como es relativizado por estos nuevos liderazgos fascistas: ¿estamos a tiempo de detenerlo? El autor no lo sabe con certeza.

Si quieres leerlo, acá lo encuentras.

[James Hogg · Rating 4 out of 5]

If someone believes their own bullshit, are they being honest? Finchelstein's answer seems to be 'no': although Fascists may have really believed the libidinal '(un)truths' that formed the basis of their ideology, manifesting them in reality required a torrent of lies. Their great success, of course, was to aestheticise politics so ideals like 'truth' supposedly no longer mattered. Anything ordained by the leader, the supposedly ultimate manifestation of the nation and its' people, was 'true'.

Finchelstein also deals with the similarities between Fascism and contemporary post-truth populism. The similarities are striking: Xenophobia, advocacy of violence, rejection of democratic institutions, truth, and various other tenets. However there is one crucial distinction: whereas Fascists enacted their rhetoric en masse through programs of internal cleansing and external expansion, populists rarely backed their violent rhetoric with violent action. For Finchelstein, the example par excellence (postdating the publication of this book) would be Trump's election dispute: a fascist would deploy the military to secure victory, rather than engage in the pompous filibustering that we've now become so used to.

[April · Rating 3 out of 5]

Something left me cold about this book. Yes, it is, in fact, a brief history of fascist lies. But kind of a summary rather than an examination. Yes, it outlines the racist, cult-of-personality propaganda from a number of fascist leaders in order to establish a pattern. But I wanted it to consider more deeply how these might be different (or similar to!) lies that exist in other totalitarian regimes AND in so-called democracies. Because it didn't do this, it felt like cherry-picking.

The book has a clear goal: to tie Trumpism and populism to the history of fascist lies. The intro/conclusion is entirely focused on this, and it's perhaps the most readable part of the book because it at least has a concrete purpose. It didn't feel like it really connected with the meat of the book in a deeply thoughtful and critical way.

[Gabriela · Rating 3 out of 5]

3 1/2 stars

My brain couldn’t comprehend a lot of this but I like reading things that challenge me a bit. The parts I understood were great but about 95% of this book is just citations

[Dave Stone · Rating 4 out of 5]

A little heavy on the academic jargon
This book is short.
150 pages. audiobook 3 hours. But it feels much longer because it's a veritable alphabet soup of doctoral thesis terminology and antidisestablishmentarianism kind of language.
Still there is a lot to like here.
First off, this guy goes outside of the WWII axis powers as source material. For some people this may come as a shock that there were fascist countries other than Germany, Italy & Japan. (here's a double shocker. if they didn't declare war on us we had no problem with fascists. War on Fascism my ass.)
Secondly, after showing that fascism was a global movement in the early 20th century we see that Germany was one of the last countries to go fascist. there had been many before that.
So, when this guy illuminates fascist lies, he's not just talking about Joseph Goebbels alone. Once again the Germans were late to the party and didn't invent everything.
So viewing international fascist lies in aggregate (not just the Germans) I was surprised by how metaphysical or spiritualistic fascism was/is.
One minor negative on this book is when comparing Trump's lies to all that came before it's clear that he's built to his conclusion even though I was in agreement before I read this book.
(conformation bias?)
So...
Interesting, new information, more inclusive than purely American jingoistic propaganda but possibly
custom tailored to prove a predetermined conclusion (That was pretty self evident = Trump is telling the exact same lies that are historically consistent with previous Fascist dictators. Duh)

[Iñaki Tofiño · Rating 5 out of 5]

Short but full of interesting ideas and facts about the fascist / populist concept of truth as something mythical with no connexion to reality which is used only to help the leader promote his particular agenda. It makes one realize that it is not enough to dismiss Trump or Bolsonaro as 'crazy' or 'deranged', but that it is extremely necessary to study their discourse and to criticize it with hard facts in order to save democracy from falling into the hands of these (and many other, unfortunately) populists, direct heirs of 1920s and 1930s fascists.

[Manuel Alanís · Rating 4 out of 5]

75/100! Lo que parecería ser un libro sobre mentiras dichas por regímenes fascistas acaba por ser un análisis de la psicología del fascismo en su totalidad --el fascismo es la política de mentir, de crear una verdad diferente, barbárica, violenta, antiliberal. Quizá acaba quedándose un poco corto precisamente porque abre mucho sus alas y no se da el tiempo de profundizar más en cada punto. Sin embargo, como introducción a estos temas puede ser fenomenal.

[Britta · Rating 4 out of 5]

Intelligently written book with good insights, but I learned not much new, having read too many books on this aspect of communication and fascism. Would've been a good starting point, though.

[Nicolas · Rating 5 out of 5]

Por el titulo esperaba una cosa, al leer resulto tratar o dirigirse hacia otro lado, lo que lo convirtió en algo mucho más interesante.

[Myra · Rating 3 out of 5]

Listened to the audiobook through SYNC books for teens.

I have to say, listening to this was probably NOT the best way to digest this book. It's really a book you want to be able to easily reread sentences and paragraphs and to be able to refer back to things said earlier. Not feasible when listening to audiobook while walking. Also, while the narrator has a very nice voice, his recitation is so smooth and melodic that I found myself zoning out time and again. He'd be great doing guided mediations or self-hypnosis recordings.

As for the book, I thought it was okay. FF's introduction was probably the most interesting part. This is where he lays out how all politicians lie, but the type of lying that Fascists (and Populists) do is an entirely different class of lying based on mythology/religious faith/etc and that is has NO basis in truth, reality, or logic.

After that, it was really just a lot of examples. What I wanted from the book and what I only got little tiny glimpses of is the why behind it. Why are these leaders like this? What is going on in their brains (emotionally, psychologically, cognitively, etc.) to make them this way. Narcissism, sure, but there has to be more. And perhaps more importantly, why do so many people fall for the lies and believe them? This does get marginally addressed, but not in any real depth.

Good historical info, but not a ton of analysis.

[goose · Rating 2 out of 5]

I did not enjoy this book. It didn’t keep me captivated which is something nonfiction often struggles to do. When listening to it as an audiobook it made me want to tune it out. It felt like I was reading a passage on a state mandated long test. I loved what this book was trying to teach me but it failed to inspire deep thinking. I think academic books like this should be more easily accessible to younger people trying to educate themselves and this felt very difficult to read. I appreciate what it wanted to do but the execution was tedious and lackluster. I did my finals review instead of listening to this book.

[Chris Leird · Rating 4 out of 5]

Dense, so not a breezy read, but full of interesting references and quotations for provoking thought.

[Annie Oosterwyk · Rating 4 out of 5]

I find pre WWll in Europe a very interesting time and this book added to my knowledge of the time period, especially the Spanish perspective.

[OtterM · Rating 3 out of 5]

通篇车轱辘话，窒息。但是如果去个重、精简一下思想，还是有值得思考的地方。我不特指某一国家或某一政治形态，现如今所有人类社会，政府权利都在膨胀，自由意志都在萎缩，而法西斯主义离我们绝不遥远，说到底它也不过是“夸大所有人都有的爱国主义和种族偏见”。民粹主义和法西斯主义仅仅一线之隔，只不过尚未付诸于武力。需要警惕，需要捍卫历史。

[Mrs. Schonour · Rating 1 out of 5]

This is really repetitive and just a lot of quotes. I had a hard time with it and eventually gave up.

[Toni FGMAMTC · Rating 3 out of 5]

Worth reading. I think more people should educate themselves on this subject.

[Soon · Rating 2 out of 5]

Repetitive but insightful.

I was mistaken in thinking this would be an introduction to fascism and didn't realize it was meant as a companion for From Fascism to Populism in History.

I found the analysis of Freud's antifascist rhetoric as well as the denial of self to be incredibly interesting. I'll definitely be going down a rabbit hole to research the psychological aspects of fascism in the near future.

The epilogue is where I personally found the true value in this book. The analysis of populism and how interwar fascism relates to the current political climate within the last ten years was where I really started picking up momentum in this book. That being said, because the inertia of this sudden burst of interest was enacted in the epilogue, I can't say that I enjoyed this book in totality.

Overall, this book was quite difficult for me to get through due to the repetitive nature of Finchelstein's writing style. Can that be attributed to the general writing styles found within academia? Possibly. But because the epilogue was so intriguing (potentially due to practical application of the theories that Finchelstein repeats over and over again), I'll definitely give From Fascism to Populism in History a look.

[Sarah · Rating 4 out of 5]

Right now I don't have a lot of headspace for political non-fiction, especially recounting the history of something as odious as fascism, but Finchelstein's book is exactly as described - brief - as well as useful. He demonstrates how today's populists are the successors to the early 20th century's fascists and his repeated assertion that populists and fascists believe their lies and that their view of the truth is mythical rather objective was super helpful for me in rethinking how I interact with those on that end of the spectrum. They don't care about facts that refute their point of view; their belief in their mythical leader is absolute.

Not an authoritative text by any means (this is a companion to a more comprehensive work by the author and he references other key texts in this area throughout), but a good way to wade into the waters of understanding fascism, and it's successor, populism.