Bao Ninh vietnami író, az amerikai háború idején az északi hadseregben harcolt. Az 1990-ben megjelent A háború szomorúsága című regénye tette világhírűvé, de novellákat is írt és ír. Művei nem fekete-fehér, propaganda ízű partizántörténetek, és nem is csak a háborúról szólnak. Visszatérő témái a beteljesületlen szerelem és a régi ellenséggel való megbékélés. Novelláiban a háború az emberi hatalmon túli, sorsszerű, befolyásolhatatlan tényezőként jelenik meg, nem pedig valamilyen nemes cél érdekében vívott küzdelemként. Írásai lírai hangvételűek, az álom és a valóság, a múlt és a jelen, az élők és a holtak világa keveredik bennük egymással. Mesei és mitologikus motívumokat fedezhetünk fel, modern környezetbe átültetve: A hullámok titkaiban a narrátor elveszíti saját újszülött fiát az árvízben, de megmenti egy ismeretlen fuldokló csecsemőjét, mintha a víz szelleme cserélné el a gyerekeket; a Jel a csónak oldalán főszereplője a hanoi utcák labirintusában bolyong, és téved el, visszavezető fonál híján; A hét törpe tábora mesélője pedig hiába várja haza Hófehérkéjét. A megbékélés a Jobbos című novella központi témája. Az egykori gerillaparancsnok visszatér a falujába, ahol a többség a másik oldalt támogatta, és rokonok váltak halálos ellenségekké a háború idején. A Levél '73-ból szereplői az egymással véres harcot vívó északi és déli katonák, akik a rövid év eleji fegyverszünet idején barátkoznak össze. Az Elég a régi történetekből! című novellában az egykori ellenségek jobban megértik egymást, mint amennyire a háború után felnőtt generáció érti meg őket. A Felhők-ben egy idős asszony gyújt füstölőt elesett fiáért, akiről nem derül ki, melyik oldalon harcolt - mindkét oldal fájdalma egyforma. A Támadás előtt-ben egy északi lövegparancsnok áldozza fel magát egy déli civilért. A motorok kora a modernizálódó, fogyasztásközpontú világ pillanatképe, a A Marseillaise-ben pedig a régi, háború előtti idők iránti nosztalgia jelenik meg. A számos amerikai regény, visszaemlékezés és persze film révén az amerikai-vietnami háború történelmét amerikai szempontból már jól ismerhetjük. Ez az antológia alkalmas arra, hogy észak-vietnámi nézőpontból is vethessünk rá egy pillantást.
Bảo Ninh (sinh ngày 18 tháng 10 năm 1952) là nhà văn Việt Nam viết tiểu thuyết và truyện ngắn.
Tiểu sử Bảo Ninh tên thật là Hoàng Ấu Phương, sinh tại huyện Diễn Châu, tỉnh Nghệ An, quê ở xã Bảo Ninh, huyện Quảng Ninh, tỉnh Quảng Bình, Việt Nam. Ông là con trai của Giáo sư Hoàng Tuệ (1922 - 1999), nguyên Viện trưởng Viện Ngôn ngữ học. Ông vào bộ đội năm 1969. Thời chiến tranh, ông chiến đấu ở mặt trận B-3 Tây Nguyên, tại tiểu đoàn 5, trung đoàn 24, sư đoàn 10. Năm 1975, ông giải ngũ. Từ 1976-1981 học đại học ở Hà Nội, sau đó làm việc ở Viện Khoa học Việt Nam. Từ 1984-1986 học khoá 2 Trường viết văn Nguyễn Du. Làm việc tại báo Văn nghệ Trẻ. Là hội viên Hội Nhà văn Việt Nam từ 1997.
Tác phẩm - Trại Bảy Chú Lùn (1987) - Nỗi Buồn Chiến Tranh (1991)